Drágák,
Nagyon sajnálom a késést, de remélem nem haragszotok, hogy csak egy napot csúsztunk. Időközben 103-an lettünk ( ami nekem még mindig hihetetlen), és az oldalmegnyitás is csak szárnyal fölfelé.
Remélem jól vagytok, ha még se, nyugodtan írjatok nekem ♥ Az új kedvencem alatt fejeztem be a sztorit, hulla fáradtan, de remélem megérte ♥ Mármint, hogy nektek tetszik ^^
Időközbe egy kicsit utánna olvastam ennek az egésznek, és elég sok kifejezést fogok majd a jövőben használni, szóval aki előre szeretne tanulni ( bár majd mindig kicsilagozzom a cuccokat) annak itt a "maffia" álá wikipédia!
A hét Hercegnője : Veronika Devecsery
"Nem húznám hosszura, csak annyit szeretnék hogy tudd, te egyszerűen csodálatosan írsz. A történet magával ragad: ha Lisa dühös, én is dühöngök, ha vidám én is mosolygok. Átérzem a történteket. Kínzásnak érzem azt az egy hetet amit nem tölthetek el Lisa érzéseivel. Ez a kedvenc blogom. Így tovább <3 <3"
Ölelés a tanyáról ♥
***
A hely ahová Niall vitt minket zsúfolásig volt emberekkel.
Izzadt, lihegő, smáloról,és szexuális vágytól túlfűtőt testektől hemzsegő
terembe próbáltunk mi is elhelyezkedni. Mind a négyen a pult mellé telepedtünk
le, mi lányok helyett foglaltunk, míg a fiúk mögöttünk álltak meg. Én egy
Acapulot kértem, a többiekre pedig már nem is emlékszem, mert agyilag teljesen
máshol jártam. Valahol az üresség, és a magány mezejének kellős közepén, egy
hatalmas vihar felhővel a fejem fölött. Az italomat szürcsölgetve a táncoló
tömeget figyeltem, míg valaki a combomat el nem kezdte simogatni. A kéz
tulajdonosára néztem, és egy mély sóhaj hagyta el a szám, miután
beazonosítottam, hogy csak szőke társunk szórakozik velem.
- Mi a baj? - próbálta túl kiabálni a hangos zenét, de
felesleges volt, hisz minden szavát értettem. Számat össze préselve ráztam meg
a fejem, ezáltal göndör tincseim csikizték fedetlen mellkasom. Niall az egyik
szemöldökét felhúzta, majd olyan " nekem nem tudsz hazudni"
tekintettel próbálta kihúzni belőlem a választ.
- Mikor Harryt félre hívtad ...mit mondtál neki ? -
tudakoltam, mire furcsállóan nézett rám, de válaszolt.
- Hogy ne legyen seggfej, és gondolkozzon. Miért ?
- Szakítottunk, ha lehet ezt mondani - rántottam meg a
vállam a tömeget figyelve. Próbáltam az erős ember mutatni, akit amúgy meg se
hatot a dolog, és nem is próbált könyörögni a másik félnek.
- Harry veled ? - kikerekedett szemei társultak döbbent
arckifejezéséhez.
- Időt kért, azzal az indokkal, hogy rá kell jönnie mit
rontott el akkor amikor Mercedes elhagyta - Niall mellettem kezdett lassan
olyan lenni akár egy cölöp. Minden testrésze a határáig megfeszült, és össze
szorított állkapoccsal meredt rám. Ijedten néztem rá, és próbáltam valami
eszelőset kitalálni amivel lenyugtathatom.
- Tudod, ha valaki felbukkan a múltadból, akkor olyan leszel
mint amikor vele voltál... megértem Harryt, de nehéz lenyelnem a gombócot ami a
torkomban van.
- Hogy lehet ennyire idióta ? - tette fel a költői kérdést.
- Lépjünk túl rajta, az este most csak a miénk - egy félénk
mosoly erőltettem magamra, majd megszorongattam Niall karját, ezzel utalva arra
is, hogy ő is nyugodtan tovább léphet. Az este ne Harryről szóljon, amikor egy
adományi estén van Mercedesel.
Niall és én bátran kértük ki az ital kínálat felét, sorban
egymás után. Mindkettőnkben volt kiadni való feszültség, és szerencsésen
egymásra találtunk, pont mint Steffaniék. Zayn és ő hamar megtalálták a közös
hangot, s valahol a tömeg kellős közepén táncoltak, egymásba gabalyodva.
- Ahogy megjöttetek Steff egyből kiszúrta Zaynt - nevettem
fel büszkén, és lehúztam a maradék italom. Niall már is intet a következőért.
- Kicsit túlzásba visszük nem ? - dőltem a vállának.
- Azt mondtad az este csak a miénk.
- Igazad van - helyeseltem. - Vagy is igazam volt.
- Mit csinálsz ? - kérdezte furcsállva, de én már szaporán
álltam fel és másztam fel a székem tetejére. Utam tovább vezetett a pultra majd
minden dühös pillantást kikerülve stabilan megálltam. A zene ritmusa épp
kezdett beindulni, így erőt vettem magamon, és a bennem lüketőt alkoholnak
köszönhetően egyszerűen kezdtem el a csípőmet ringatni. Ahogy a dallamok sorban
hagyták el egymást, én csak felszabadultabb, és bátrabb lettem. Nevetve a szőke
felé nyújtottam a kezem, és invitáltam felfelé. Fejét rázva, mosolyogva
tiltakozott, de mögötte pár lány ujjongani kezdett, így választása se volt, felpattant mellém.
- Csak a hölgyek miatt - hajolt meg, majd hülyéskedni
kezdtünk. Össze-vissza kalimpáltunk, táncoltunk, nevettünk. A koktélok, és
felesek amiket egymás után húztunk le, kellően megtették a hatásukat, így semmi
gátlás nem volt bennünk. A ruhámra, mint
egy normális nő persze én is figyeltem, hisz nem kellett hogy a fél Las-Vegas lássa
a fehér neműmet.
Kezeimet a levegőbe emelve kezdtem el a ritmusra hullámozni,
és nevetve ráztam a fejem, így a hajam szanaszét repült. Kócos voltam, és
izzadt.
Niall mellettem már felhívott még két lányt akik kedvükre
rázták magukat, így rá nem igen kellett figyelnem , elfoglalta más. Önfeledtlenül
nevettem, és sikongattam, minden fájdalom, bánat elnyomódott bennem. Mintha
minden megszűnt volna körülöttem.
Hevességemben hirtelen félre léptem, és lezúgtam a
márványlapról. Testem reagálni se tudott, olyan gyorsan történt minden.
Behunytam a szeme, felkészültem a fájdalomra, de nem történt semmi. Néhány sikoly
elhangzott, de se több se kevesebb. Testem megfeszült ahogy megérezte, hogy két
erős kar szorongatja. Aprókat pislogtam felfelé, és két mogyoróbarna szempárral
találtam szembe magam. Egy kedves mosoly, hófehér fogak, és egy jól beállított
barna hajkorona fogadott.
- Ne haragudj - szabadkoztam, majd próbáltam kimászna a
fogásából, és két lábra kecmeregni.
- Jól vagy ? - kérdezte aggódóan.
- Persze - bólogattam majd, hogy biztosítsam magamat végig
tapogattam a testem.
- Meghívhatlak valamire, ha már így a karjaimba zuhantál ? -
egy pajkos mosoly jelent meg az arcán.
- Ő ... igen, köszönöm. Kiszaladok a mosdóba - suhantam el
mellette, majd mindent magam mögött hagyva átvergődtem a hatalmas
tömegen. A sötét, vörös fényben úszó folyósóra érve rájöttem, hogy nekem nem
csak pisilnem kell. Szaporábbra vettem a lépteimet, és próbáltam nem faltól
falig közlekedni. Nagy lendülettel léptem be a női mosdóba, onnan pedig egy
kabinba. Minden létező italt kiadtam magamból, ahogy a vécé fölé görnyedve
próbáltam menteni a menthető loknikat.
Kis szünetet lépet be a rendszerbe, így esélyem volt a
földre ülni, és mély levegőket venni. De percek kérdése alatt jött az újabb
adag, én pedig századszorra is megfogadtam, hogy soha többé nem iszok ennyit.
Szenvedésemet végig kísérte egy pár is akik két fülkével arrébb nyögések és
sóhajok kíséretében mentek el, majd ezek után az ajtón is kiléptek.
- Bassza meg - káromkodtam. Lehámoztam lábaimról a magas
sarkúm, s csap mellé dobtam a pultra. Borzasztó tükörképem fogadott, két
vöröslő szem, madárfészek haj, és kipiroslott arc.
Kiöblítettem a számat, majd egy kocka kéztörlővel
feltapogattam az ott maradt nedvességet. Csak támasztottam a pultot, mikor egy
ötlettől vezérelve felkaptam a boríték táskámat, és kihalásztam belőle a
telefonomat. Kikerestem a számomra most jelentős nevet, majd csörgetni kezdtem.
- Lisa ? - kérdezte meglepődötten.
- Zavarlak ? - felültem a pultra, lehajtott fejjel a lábaimat
figyeltem.
- Most kezdik majd az ajánlatokat tenni .
- Veszel valamit ? - kérdeztem érdeklődve, hisz minél tovább
akartam húzni ezt a beszélgetést.
- Nem tudom még, Mercedes szeretne egy új festményt.
- Gondolom megveszed neki, bármennyibe is kerül - elhaló suttogásom,
túl hangosnak bizonyult az üres mellékhelyiségben.
- Ne kezdjük el újra, kérlek.
- Mivan benne ami bennem nincs ? - kérdeztem szipogva.
- Lisa, tudod, hogy itt nem erről van szó.
- Nem akarok egyedül maradni ...nem ilyen áron.
- Nem fogsz sose egyedül maradni.
- Most is ...
- Niallék ?
- Táncolnak.
- Menj vissza hozzájuk - zavart volt.
- Jó most itt - tiltakoztam.
- Lisa nem viccelek, mellettük kell maradnod.
- Ugyan már - mintha csak végszót mondtam volna a mosdó ajtaja
kivágódott, és két feketeruhás, bőrkesztyűs pasas rontott be. Köpni nyelni nem
tudtam, hisz egyből felém nyúltak, és szinte már lerángattak a pultról. Kapálózni,
és sikítozni kezdtem, de az egyetlen ember aki meghallhatta az is Harry volt.
Kétségbe esetten próbáltam ütni a támadóimat, de ha egy egyik fogott le akkor a
másik volt túl messze, ha pedig a másik akkor az egyik. Ördögi párhuzam volt,
hogy én mint kisebb teljesen csapdába estem a két szekrény között.
- Nyugalom kislány - fogott le erőteljesen a magasabbik. -
Hallod?
- Engedjetek el - sikítottam.
- Azt mondtam kuss legyen! - szólt rám erőteljesen, majd egy
ököl közelített felém, és teljes sötétség lepte el a szobát.
Őrjítő fejfájásra tértem magamhoz. Kezemet a homlokomhoz
emeltem, és a sajgó területet próbáltam tompítani. Szemeimet sok pislogás és
hosszantartó hunyorgás után tudtam csak rendesen használni. Émelyegve ültem
fel, majd tanulmányoztam körbe a helyet ahol voltam. Egy fürdőszoba kellős
közepén fetrengtem.
- Hol vagyok ? - tettem fel a költői kérdést, majd a csap
szélébe kapaszkodva tápászkodtam föl. Az ütött kopott, régies mellékhelyiség
kicsit sem volt nyugtató. Sőt az egyetlen fényforrás is, a tükör fölött
elhelyezkedő neon cső volt, ami csak szakaszosan pislákolt.
- Hahó! - kiabáltam, majd az ajtóhoz lépve próbáltam
lenyomni a kilincset. Az idő, egytized tört része alatt futott végig a hátamon
a borzongás : zárva.
Rángatni kezdtem, gondoltam minél erősebben nyomogatom fel
és le, annál hamarabb fog kinyílni. Csapkodtam az ajtót, vertem, kiabáltam...
mindent próbáltam amivel csak fellehet hívni magadra a figyelmet.
- Valaki, kérem, segítsen! - tenyerem már zsibbadt a sok
ütéstől amit az ajtóra mértem, de még így se voltam elég biztos benne, hogy
egyáltalán meghallotta valaki. Mi van ha rajtam kívül nincs már itt senki?
Hátat fordítottam az utamban lévő tárgynak, majd a földre rogyva próbáltam
beazonosítani a helyzetem.
Első szabály : nyugodj meg! - mély levegő, ki és be.
Mintha csak apám mondogatta volna mellettem : szívd mélyre,
fújd ki teljesen.
Az apró próbálkozásaim, az idő teltével nyugalmat hoztak a
fejemre, és már kevésbé voltam sokkos állapotban. Bár a szívem még mindig őrületes
tempóban vert.
Második szabály : azonosíts. Keress ablakot, ajtót, rést,
bármit amivel megtudod határozni a helyzeted.
A szoba ahol voltam, alig lehetet nagyobb egy 4x4
négyzetméteres helyiségnél. Egy kád, csap, vécé és egy szekrény helyezkedett el
benne. A vécé pont az ajtóval szembe volt, a kád jobb kéz felé, a csap és a
tároló balra. Minden bútor fehér volt, már amennyire lehet valami fehér, ha már
egy ideje nem takarították. Nem volt padló, csupán régi, lebetonozott föld, jó
sokk kosszal. A lámpa a tükör fölött, már régi cső, így huzamosabb időt aligha
fog kibírni. A kád fölött elhelyezkedő zuhanyzófüggöny szakadt, és poros volt,
pont mint az egész helyiség. Ahogy aprólékosan tanulmányoztam a helyet, valami
megütötte a szemem : egy kis rés a vécé felett.
Azonnal felpattantam, majd a vécé tetejére állva végig
tapogattam a szemben lévő falat. Hideg, és kemény, viszont nagyon is üreges.
Kézzel kezdtem el ütlegelni, de meg se kottyant neki.
- Gyerünk már - utasítottam majd egy nagyobbacska ütésemtől
a tégla egy kis darabja lehullott, pont a kád szélére zuhanva, hatalmas
csörömpölést hangoztatva maga után. Ijedten kaptam hátra a fejem, mikor is
beszédet, és motoszkálást fedeztem fel. Az ajtó percek alatt nyitódott ki, én
pedig épp, hogy rátudtam ülni a kádszélére, ezzel elterelve mesterkedésemről a
figyelmet.
Harmadik szabály : mindig próbálj meg a legtöbb infóhoz
hozzá jutni.
- Lám lám, csipkerózsika felkelt ?
- Larkin ? - szűrtem a fogaim között.
- Gyere ki nyugodtan, már sokan várunk rád - bájologó hangon
búgta felém, majd kézen ragadva kicibált.
- Mit akartok tőlem ? - kérdeztem hisztérikusan, majd egy
erősebb rántástól térdre estem. Négykézlábra érkezve dühösen pillantottam fel,
és az előttem elterülő társaságtól elszállt minden bátorságom.
- Volt egy üzletünk, amit szépen keresztbe vágtál - Carlos
hangja csengett fel mellőlem.
- Bemutatom neked a világ nagy embereit - intett a hármas
fogat felé. - Elexander Voronin , az orosz maffia alfeje - a fickó hófehér
bőrű, kicsit sápadt is talán. Fején aligha van haj, és egy hatalmas szőrme
bundát visel.
- Nagyon örülök kegyednek, már igen sokat hallottunk róla -
az erős akcentusának hála szinte semmit nem értettem belőle.
- Hol vagyok ? - kérdezem, de figyelmen kívül hagynak, és
Larkin tovább beszél.
- A hatalmas Cosa Nostra* feje, Alberto Salvatore Constransa.
- Szicíliaiak ? - döbbent kérdés hagyta el a szám.
- A hölgy kicsit sokat szeretne tudni - Larkin idegesítő
hangja bántotta fülem. Még mindig négykézláb támaszkodva próbáltam kiutat
keresni, hisz bekerülni négy maffia csoport közé, nem biztonságos semmilyen
helyzetben sem.
- Csoportunk utolsó tagja pedig Darko Cieślikowa , az ukrán
alvezér.
- Mind csak téged akarnak drágaságom - Carlos mellém lépve
rángatott föl a földről. Majd szembe állított a férfiakkal.
- Tudom uraim, nem ez volt megbeszélve, de kérem tegyenek
ajánlatot, aztán ki-ki haladjon a dolgára - Larkin erőteljesen utasította az
össze gyűlt csoportot.
- Mit akarnak tőlem ? - hajtogattam ugyan azt a kérdést
folyamatosan.
- Lisa ugye ? - lépett elém az erősen olasz beütésű férfi,
aki erős dohány és whisky szagtól bűzölgött.
- Figyelj rám - államnál fogva felemelte a fejemet, majd a
szemembe nézett. Undorodva hunyorogtam rá, majd egy gyors mozdulattal arcon köptem,
az immár meglepődött férfit.
- Mocskos kurva - keze lendült, és erőteljesen az arcommal
találkozott. - Ha tényleg akkora árad van mint mondják, már most nem adok érte
ezer dollárnál többet.
- Ide figyelj nagyember, vagy megadod azt a pénzt amit
mondok, vagy itt helyben szétlövöm azt a gazdag fejed - Larkin egy ezüstösen csillogó
revolvert tartott az olaszfejhez, majd erőteljesen rányomtam a hideg vasat, az
izzadó férfi homlokára.
- Vedd el onnan a játékszered kisfiú - utasította Alberto
Salvatore Constransa, az immár felbátorodott Larkint.
- Mindenki kussoljon - intet csöndet Carlos, majd
erőteljesebben szorongatta a csuklómat a hátam mögött.
- Akkor szólj a pincsidnek, hogy takarítsa el a fegyvert a fejjem mellől - kisebb káosz vette kezdetét, és az öt férfi megegyezése teljes mértékben eltért egymástól.
- Akkor szólj a pincsidnek, hogy takarítsa el a fegyvert a fejjem mellől - kisebb káosz vette kezdetét, és az öt férfi megegyezése teljes mértékben eltért egymástól.
***
*A Cosa Nostra a leghíresebb (és -hírhedtebb) olasz maffiacsoport, amely a XIX. század közepe felé alakult ki Szicíliában.
Imááádooom.
VálaszTörlésMás szó nincs rá csak hogy csodás fantasztikus nagyszerű borzasztóan király......más néven csak jót tudok mondani róla.
Naszóval ma találtam rá a blogod-ra és i-má-dom.
Reményeim szerint Lisa kiszabadul.
És Harry......üzenem neki hogy megkeresem és kicsinálom.
Hogy lehet ilyen szemét bunkó paraszt?!?
Ja és Mercedes drágámat nemsokára "véletlen" előrejelzéseim szerint elcsapja az úton egy kamion.
Ha kérdezik nem én voltam;)
Az elkövetkező néhány nap egy kínzás lesz.
Már nagyon várom a következő részt!
Puszi:Fanni
Kedves Fanni,
TörlésNagyon örlük, hogy ennyire tetszik :)
Harry válasza pedig : értettem ;)
Lisa próbálkozik, aztán meglátjuk mi sül ki belőle :3
Addig is ha még nem lennél a csoportunk tagja, gyere bátran, ott egyből értesülsz mindneről :3 https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/
Ölelés ♥
Sajnos nincs facebookom:(
TörlésDe ha lesz tuti belépek a csoportba!!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésWow! Nem talalok szavakat! Egyszeruen fantasztikus! Ezert megerte varni! Ez a kedvenc tortenetem! Nagyon tehetseges iro vagy! Total nem erre szamitottam! Mindig tudsz meglepeteseket okozni! Ez nem egy egyszeru salonos hulyeseg... Nem! Ez egy egyedi, nagyszeru, kreativ tortenet! Mindig varom, hogy hetvege legyen, es olvashassam a friss reszt! Sokszor 5 percenkent nezegetem, hogy van-e uj resz.
VálaszTörlésDrága Directioner,
TörlésHogy megmentselek a folytonos oldalmegjelenítésektől, ajánlom a csoportunkat ahol másodperc pontosságra megkapod az értesítést ha rész jön :) https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/
Köszönöm, hogy írtál, és hogy ennyire tetszik a történet ♥ Köszönöm tényleg ♥ Remélem a következő rész is ennyire elfogja nyerni a tetszésed ♥
Ölelés♥
Az előbb már írtam egy kommentet, de nem találom...na mindegy.
VálaszTörlésŐszintén: Nem szeretem a One direction-t(vagy inkább úgy fogalmaznék, h nem ismerem őket annyira), kevésbé szoktam blogokat olvasni, mégkevésbé fanfictionokat, és igyekszem kerülni az ilyesmi "lövöldözős" témájú irományokat is. DE ma véletlenül rátaláltam a blogodra (ha érdekel hogy, szívesen leírom), és csak annyit tudok leírni, hogy F.A.N.T.A.S.Z.T.IK.U.S. Nagyon jól írsz, tehetséges vagy, mindenképpen folytasd az írást később is. Ja, és plusz egy rendszeres olvasóval gazdagodtál. ;)
Kedves Zsófi,
TörlésNagyon örülök, hogy még egy olyan embert is megtudtam fogni, aki nem szereti a 1D, és a lövöldözős témákat se kedveli :) Mindenképpen írd majd le nekem hogy sikerült rám találnod, akár itt akár facebookon :3
Nagyon örülök, hogy köztünk vagy ♥ Köszönöm♥
Ölelés ♥