A hét Hercegnője : Lilly Horváth
"Nem tudom te mit akarsz tenni az immár száz olvasóddal. Megölni minket, vagy csak szimplán szívrohamot okozni, de tudnod kell, hogy KEGYETLEN VAGY. Egy teljes hét...
Ui.: imáádtam! <3 :))"
***
Huszonegy évesen, az emberlányának már illik elmondani
magáról olyan dolgokat amik megszilárdították az életét. Emlékekkel,
érzésekkel, pillanatokkal csapták teli, akár rossz vagy jó, mindennek megvolt a
jelentősége. Elmondhatja magáról, hogy sziklaszilárd előrelátásai vannak a jövőjével
kapcsolatban. Látja majd Skóciát, Londont, Budapestet, Krakkót, még érzi az
ajkán élete első csókját, és az első szerelmeskedés forró pillanatait szikrázni
a bőrén. Szobájának falán ott lógnak a plakátok, fényképek, rajzok, mozi-,
koncertjegyek, mindenhez van egy története, és mindennek van helye. Nos, ez a
lány nem én vagyok.
Ami nekem van az a katonai kiképzés, a vér, a fegyver, és a
rettegés ami ott bujkál minden izmom alatt. Menekülök, de fogalmam sincs miért,
vagy egyáltalán ki elől. Olyan emberekben bízok meg, akiket még csak nem is
ismerek, de nem is akarok, mert csak nehezebb lenne az elvállás. Életem első
csókja, a volt részeg kertészünkkel történt - akit az eset után egyből ki is
rúgtak, vagy is ezt mondták. Nem tudom már mit higgyek, és kinek. Van e értelme
harcolnom ez ellen, miért nem adhatom fel, és csak sodródhatok az árral? Miért
kell nekem pont szemben úszni ?
Ahogy ott ültem a széles kanapén, és csak jártattam a
fejemben azokat a nyavalyás fogaskerekeket, egyre jobban csak
elbizonytalanodtam magammal és a képességeimmel kapcsolatosan. Két napja
érkezett meg Mercedes, ezzel teljesen felbolydítva maga körül mindent, engem is
beleértve. Nem szólok Harrynek, hogy zavar mikor együtt beszélgetnek, vagy
nevetnek, ketten teáznak a kertben, vagy épp sétálni mennek. Nem tehetem meg,
hogy féltékenységi jelenetet rendezek, vagy megkérjem, hogy válasszon kettőnk
közül... Nem tehetem.
- Hey, hát te ? - szólalt meg egy kedves hang mellőlem, és
mikor oda pillantottam megnyugodtam, hogy nem Mercedes vagy Harry.
- Csak olvasok - lengettem meg a kezemben lévő könyvet.
- Azért tartasz már egy félórája az első oldalon ? -
mosolygott, mire feleszmélve a könyvre pillantottam és igaza volt. Az első
oldal pihent előttem, de még egy betűt nem olvastam el belőle, pedig már egy jó
ideje lejöttem. Nem tudtam elviselni, ahogy Miss. Tökély az egyik estéji ruhájából,
a másikba bújik, és vihogva grasszál Harold előtt.
- Baj van ? - huppant le mellém, majd szembe fordult velem.
- Steff - sóhajtottam. - Századszorra is csak azt tudom mondani,
hogy semmi - mosolyogtam magabiztosan, holott belül ordítottam.
- Tudod, hogy rosszabbul jársz ha ide küldöm a nagyit és ő
szedi ki belőled - a fiatal lány lelkesen ecsetelte mondandóját, majd témát
válta elmesélte, hogy este végre szórakozni megy és, hogy örülne ha vele
tartanék. Nem tudtam nemet mondani, hisz egy kis jó nekem is kijárt már, és a
testemben még mindig fiatal vér folyt. Izgalomra vágytam, meg talán egy kis
alkoholra is. Talán kiverhetem a fejemből azt a borzalmas képet, ahol Mercédes
önfeledten csókolgatja Harry. Utálom a rémálmokat.
Lelkes beszélgetésbe elegyedtünk, én pedig nem lehettem elég
hálás neki, hogy elterelte a gondolataimat. Néha elsétált mellettünk Harry
apja, de ügyet se vettetünk rá. Ő azért mert ebédszünete volt, én pedig mert
utált, és ezért tuti, hogy nem akar tőlem semmit.
- Igazából nem tudom, még nem választottam ...-
elhallgatott.
- Minden szórakozó hely jó lehet itt - mosolyogtam a plafont
bámulva, majd mivel nem jött válasz, rá néztem. A szobát kémlelte körbe, és
erősen ráncolta a homlokát.
- Mi az ? - pattantam fel hirtelen. Megijedtem. Talán
túlságosan is paranoiás vagyok.
- Nem hallottad ? - állt fel, majd a hatalmas ablakhoz
sétált ami a felhajtóra, és a lépcsőkre nézett.
- Mit látsz ? - kérdeztem még mindig szuszogva, s reméltem,
hogy semmilyen fegyveres, kommandó nem tartózkodik a házkörül.
- Egy irtó helyes barna csávót, meg egy szőkét - már a
mondat közepénél felálltam, de még nem álltam mellé. Egy perc kellett míg az
agyam felfogja az információt, és betudja azonosítani a barna és a szőke
jellemzőt. Hirtelen virult ki az arcom, és futólépésben indultam meg az ajtó
felé. Épp mikor kitártam szólalt meg a duda, amit Niall nyomkodott meg az autó
ajtajában állva. Ahogy kiléptem a napfényre egy mosoly jelent meg az arcán,
majd mint egy kislány lefutottam a lépcsőn, és szőke barátunk nyakába vetettem
magam.
Biztos, hogy nem tudnék épp magyarázatot adni arra, miért
tettem ezt, de az elmúlt napok magányosságára fogom. És ahhoz képest, hogy nem
igen ismerem őket, végül is az életem nekik is köszönhetem, így még szép, hogy
egy nagy ölelésben fogadom, a még mindig a vállát fájlaló Niallt.
- Kislány - motyogott, majd egyik kezével szorosan ölelte a
derekam, míg a másikkal a kocsi ajtót markolta, hogy a lendülettől ne dőljünk
el.
- Horan - horkantott hátulról Zayn, majd lecsapta a
csomagtartótetejét. - Szakadj le Lisáról, és segíts ezeket a szarokat bevinni,
mert mindjárt meghalok úgy zsibbad a kicseszett lábam - szőke barátommal
egyszerre nevettük el magunkat, majd még egy utolsó szorítást mértünk egymásra,
s elváltunk. Hátrébb húzódtam, közben pedig arcára vezettem a tekintetem. Kék
szemei úgy csillogtak mint egy gyémánt a tengerben, miközben egy széles mosoly
terült el az arcán.
- Jó újra látni - nyögtem ki, majd elléptem mellette, hogy segítség
Zaynek felvinni a táskákat. Egy szoros ölelést tőle is kaptam, de utána már
hurcolkodni kellett, így közösen indultunk be a lakásba. Épp mikor beléptünk és
helyeztük el a csomagokat a márványlapon, Harry lépdelt le a lépcsőn, és
egyenesen barátaihoz sétált, engem teljesen figyelmen kívül hagyva. Nem
lepődtem meg rajta, hisz amióta Mercedes itt van, csak akkor kommunikálunk, ha
nagyon muszáj.
- Styles - szólalt fel Niall, majd lepacsizott az
említettel.
- Zayn - lépett a másik felé, akivel szintén kezet fogva
köszöntötték egymást.
- Nem is mondtátok, hogy jöttök - kicsúszott a számon a halk
mondat, de balszerencsémre mind a három szempár rám szegeződött.
- Épp, hogy letudtam szervezni az utolsó szállítmányt mikor
ez a balfasz beráncigált a kocsiba, és elindult velem ide - Zayn erősen gesztikulált
Niall felé, aki csak karba tett kézzel vigyorgott, és a fejét rázta barátja
meséjére.
- Bébi, miért szaladtál el ? - a hang olyan szinten sértette
meg a fülem, hogy nem kellett még a lépcső felé se néznem ahhoz, hogy rájöjjek
ki fog csatlakozni hozzánk. Várjunk csak ... mi az, hogy bébi ? Fújtatva,
összeszűkített szemekkel fordultam a szőke lány felé, aki csak ártatlanul állt
meg mellettünk. Senki nem válaszolt
neki, a levegőn pedig érezni lehetet, hogy más lett. A két srác állukat a
földre eresztve, kitágult pupillákkal kapkodták a tekintetüket a göndör és az
exe között, majd Niall volt az első aki megmert szólalni.
- Megkérdezhetem, hogy ő mi a francot keres itt ? - a mondat
végére kibukott belőlem egy kényelmetlen kuncogás, ami már vagy 3 perce
szurkálja az oldalam. Harry dühösen nézett rám, így abba hagytam, de belsőm csakl
kacagott továbbra is. Látszik mindenki pont annyira örül neki mint én.
- Niall nem hiszem el, hogy újra látlak - a csaj szó szerint
neki rontott szegény Niallnek, és olyan erősen szorongatta, hogy még a látványa
is fájdalmas volt.
- Igen ez nekem is nagy meglepetés, el sem tudod hinni
mennyire - nem ismerem eléggé, de még a hülye is kivette ebből a mondatból az
iróniát. - Styles, beszélni akarok veled... most! - hangja nyomatékosította a mondandóját, majd
egy gúnyos mosoly kíséretében kivált az
ölelésből és magunka hagytak.
- Zayn vagyok - intett a lánynak. - Lis tudnál segíteni
ezeket bevinni valahová ? - kérdezte kényelmetlenül, de mire válaszolni tudtam
volna Maria unokája jelent meg.
- Majd én segítek - mosolygott, s felemelve két táskát
elindult a lépcsőn.
- Ki a csaj ? - suttogta oda nekem, mire szélesebb mosollyal
díjaztam Steff cselekedetét.
- Steffani, szobalány - újságoltam Zaynek, aki épp annyira
örült mint én.
- Szép esténk lesz - dörzsölte össze két tenyerét, majd
felkapva egy-egy táskát a lány után ment.
Jó magam is indulni akartam, méghozzá ki a kertbe a már jól
ismert padomhoz, de a két sarkon tipegő ocelot bunda kegyesen elém állt, s az
istenért se akart tágítani. Kénytelen voltam arcára vezetni a tekintetem, és jó
pár másodpercig állni a szikrázó pillantását.
- Segíthetek valamiben ? - kérdeztem gúnyosan, mire
ciccegett egyet.
- Megmondanád ki a fene vagy, és még is, hogy kerültél Harry
mellé ?
- Nem hiszem, hogy tartoznék neked magyarázkodással ...
- Figyelj ide kislány - lépett egyet felém fenyegetően, mire
én egy lépést hátráltam. - Nem tudom mi
módón kerültél ide, de nehogy azt hidd, hogy ilyen kis hajléktalan leánykák
ingyen fognak itt szállodásat játszani. Ugye nem gondolod azt, hogy Harrynek
pont te kellenél? Hány éves is vagy? 15 ?
- 21 vagyok - javítottam ki. - És nem hiszem, hogy Harrynek
én kellenék!
- Akkor meg mi a francot keresel itt ? - egy gúnyos nevetés
szökött ki vörös ajkai közül, mire belsőm milliméter nagyságura húzódott össze.
Hogy mit keresek itt ? Jó kérdés.
- Magam se tudom - köptem oda, majd hátat fordítva neki
felmenekültem Harry szobájába. Szívesebben mentem volna máshova, de ez volt az
egyetlen olyan hely amit eltévedés nélkül megtudtam közelíteni.
Pont mikor bevágtam magam mögött az ajtót, gurult le egy
könnycsepp az arcomon. Dühösen kezdtem el csapkodni, épp ami a kezembe akadt,
az vagy földön, vagy a falon végezte, de leginkább csak a párnákat dobáltam
szanaszét.
- Miért ? - sikítottam fel, miközben az ágytakarót téptem
le. - Miért, miért, miért?!- úgy toporzékoltam akár egy idióta, és talán az is
voltam. Fújtattam, szipogtam, és leginkább könnyeztem. A hangomat se fogtam
vissza, hisz kit érdekel ha meghallanak, mit kezdenek velem ? Több se kellett
ahogy felborítottam az íróasztal előtt pihenő széket, szinte végszóra nyílt az
ajtó. Vártam, akár csak az oroszlán aki a kiszemelt zebrát kémleli. Úgy
figyeltem az ajtó nyikorgását, mintha a fülem mellett történne minden, kíváncsi
voltam ki olyan bátor, hogy belépjen miközben török zúzok.
- Mit művelsz ? - szólalt meg mély baritonján az a személy,
akit most a legszívesebben elásnék a Grandkanyonban.
- Te mit művelsz!? - ujjammal felé mutatva közelítettem meg.
- Kikészítesz, látod ? Megőrülök tőled! Ez akarod ugye? Hogy bolond legyek?
- Miről beszélsz? Lis nyugodj már meg, nem kell, hogy apám
átjöjjön - halkan beszélt, ezzel is nyugalomra intve, de mit sem foglalkozva
próbálkozásával csak tovább fújtattam.
- Te ... te... te idióta! - löktem meg a mellkasánál, így az
ajtónak dőlt. Bár az én erőm mit ér fel ellene... mintha egy hegyet akarnék
ledönteni. Csúf próbálkozások sorozata.
- Minden a te hibád - zokogtam fel, majd ököllel kezdtem
püfölni. - Nem veszed észre, hogy mindennél többet jelentesz nekem? Nem fogod
fel, hogy mennyire rosszul esik, hogy három napja még csak rám se hederítesz ?
Semmi sem tűnik fel ? Csak ő ? A szőke cicababa, aki már egyszer kijátszott
téged ? - egy szuszra nyomtam le az egészet, míg a mellkasát se kíméltem, pedig
kezei a csuklómon voltak, így bármikor lefoghatott volna. Arcára néztem, tudnom
kellett, hogy miként reagál, de a szomorúan konyuló szemein kívül mást nem
vettem észre.
- Lisa - suttogta elhalóan mire fejemet neki döntve csak
szipogtam.
- Miért csinálod ezt ? Tudom, hogy fiatal vagyok, de kérlek
had próbáljak meg az lenni akire szükséged van, hogy legyek. Harry nekem
szükségem van rád, senkim sincs - zokogtam. Mélységesen megviselt minden ami
már egy ideje zajlik, és Mercedes érkezése már hab volt a tortán. De az, hogy
Harry ügyet sem vetett rám, kihozta belőlem az érzelgős, könyörgős fajtát.
- Lisa, figyelj rám egy kicsit, kérlek - kezei közé fogta az
arcom majd felfelé billentve kényszerített, hogy rá nézzek.
- Miért ? - olyan halkan motyogtam, hogy még magam is alig
hallottam. Könnyfátyolon át próbáltam az arcára fókuszálni, több kevesebb
sikerrel.
- Igazad van - szorította össze zöld íriszeit, majd
sóhajtott. - Adj egy kis időt.
- Tessék? - szaggatottan vettem a levegőt, olyan érzésem
volt mintha fuldokolnék.
- Adj időt nekem - ismételte. - Rendbe kell tennem a
dolgokat.
- Nem kell semmit rendbe tenned - erőszakoskodtam gyáván. -
Kérlek Harry ne mond ezt.
- Tudod, hogy mennyit jelentet nekem... muszáj rájönnöm,
hogy mit hibáztam anno mikor elhagyott.
Úgy néztem rá, mintha csak egy őrült, elmebeteg állna
előttem. Nem tudtam elhinni, megrémiszteni azt amit mondott. A napokban
bebeszéltem magamnak ezt az egészet, és most mikor kimondta, egy világ omlott
össze bennem. Az általa építet világom romokban hevert.
Hátrálni kezdtem tőle, undorodtam minden részétől, minél
távolabb akartam tőle kerülni. Hányingerem lett az egész helyzettől, mocskosnak
éreztem magam. Túlságosan is sebzettnek ahhoz, hogy valaha is meggyógyuljak.
- Menj innen - csuklott el a hangom. - Menj innen! - és már ordítottam
is.
- Lisa kérlek értsd meg - felém nyújtotta a kezét.
- Kurvára takarodj innen!
Vonallá préselte az ajkát, majd egy mély levegő után hangos
ajtó csapódást követve távozott a szobájából, magamra maradtam.
***
Órák telhettek el a veszekedésünk óta, mert mikor
feleszméltem a sírásból az eget már a feketefátyol borította, rajta a sok kis
gyémánt csillogással. Tudtam, hogy Steff hamarosan beront azon az ajtón, és ha
kell ráncigálással fog elvinni. Nem akartam a sérültet mutatni, inkább
felálltam, és bizonyítótani akartam. Megmutatni Harrynek, hogy nem tud padlóra
küldeni, ha neki a szőke fruska kell, hát legyen viheted de, hogy én ma többet
fogok inni a keleténél az is biztos.
Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, s a forró zuhany alatt
megpróbáltam minden bánatom lemosni. Könnyem már nem volt, az összes elfolyt,
vagy csak már túlságosan is elfáradtam benne. De a forró cseppek végig csúszása
a testemen, most felüdülő érzést nyújtottak. Negyed óra múlva már csurom vizesen
toporzékoltam a szekrény előtt, a megfelelő szettet kiválasztva. Szinte majdnem
mindent kidobáltam belőle, mikor a kezembe akadt egy mélykék ujjatlan mini ruha.
Szívecske alakú teteje tökéletes kiemelte a mellkasom, és a melleim, ezzel
mutatva is valamit, de nem sokat. Testszínű combfixet aggattam magamra, aminek
teteje fekete csipkében simult rá a bőrömre. Lábfejeimet fekete magas sarkúba
bújtattam, s magamhoz vettem az ékszereimet is. Egy nagy kövekből álló szintén sötét kék nyakláncot,
és pár fekete karperecet. Hajamat göndör hullámokba sütöttem, míg sminkemet
inkább füstösre vettem. Mikor a tükörbe néztem egy teljesen más ember tekintett
vissza rám. Egy dögösebb, vagányabb, és minden részben bátrabb lány. Lehet,
hogy túlzásba vittem, vagy épp kislányosan viselkedtem, de úgy éreztem, hogy ez
most kell nekem... kell.
- Lisa - csiripelt valaki a nevem, épp mikor kiléptem a
fürdő ajtaján.
- Gyere - válaszoltam kurtán mire nyílt az ajtó.
- Azt a ... te aztán kitettél magadért - kuncogott Steff,
majd lehuppant az ágyra.
- Ittál ? - kérdeztem, mire csak egy nevetést kaptam
válaszul.
- Kicsit - mutatta ujjaival a mennyiséget, bár kétlem, hogy
csak annyi lett volna. - Te is kérsz?
- Még jó - nevettem fel, majd boríték táskámat magamhoz véve
elindultunk a földszintre.
- Jön velünk a két srác is - újságolta boldogan.
Mikor beléptünk a nappaliba a levegő egy percre megállt, és
éreztem, hogy mindenki ránk kapja a tekintetét. Mercedes és Harry elegáns
öltözékben helyezkedtek el, egy pink koktél ruha, és fekete szmoking. Niall és
Zayn laza inget viselt, farmerral, tornacipővel.
- Akkor mehetünk ? - pattan fel Niall, mire mindenki elindult
utána. - Csodás vagy - súgta oda nekem mikor elhaladt mellettem. Lesütöttem a
szemem, és csak pirulva megköszöntem neki.
- Te is velük mész ? - kérdezte Harry mikor bezárta az ajtót
mögöttünk.
- Gondolom te máshova tartasz.
- Egy jótékonysági estre megyünk Mercedesel.
- Jó szórakozást - zártam le a témát, majd behuppantam Niall
mellé az anyós ülésre. Becsatlakozott még Steff és Zayn is, végül pedig
elindultunk. A vissza pillantó tükörbe láttam még Harry távolodó alakját, ahogy
távozásunkat figyeli. Hiányzott. Minden részében.
Ezt nem teheted :( egesz resz alatt a konnyektol fuldokoltam mar szinte :( Harry miert teszi ezt?? Miert?? De ezt felre teve nagyon jo resz lett *-* hamar koviiiit!!
VálaszTörlésNem húznám hosszura, csak annyit szeretnék hogy tudd, te egyszerűen csodálatosan írsz. A történet magával ragad: ha Lisa dühös, én is dühöngök, ha vidám én is mosolygok. Átérzem a történteket. Kínzásnak érzem azt az egy hetet amit nem tölthetek el Lisa érzéseivel. Ez a kedvenc blogom. Így tovább <3 <3
VálaszTörlésUhh, most azért szívesen megütném Harryt :D Idő kell neki?! Csak nehogy Lisa idő előtt lelépjem...férfiak -.- Nagyon jól írsz még mindig, imádom a történetet. Várom a köviit :*
VálaszTörlésSzia! Régóta olvasom a blogod de most írok neked először!
VálaszTörlésImádom a sztorit már a prológussal is felkeltetted az érdeklődésemet.
Ehhez a részhez lenne egy kérdésem: mit akarsz ebből kihozni??? Utálom ezt a libát aki jelenleg tönkreteszi Lisa életét Harry segítségével. Kishíján agyvérzest kaptam egy kis szívinfarktussal keverve.
Várom a kövit, puszi Gigi <3
Örömmel tölt el, hogy komizhatok, s hogy egyáltalán olvashatom ezt a csodát. Ami most is csodálatos lett.
VálaszTörlésÖlel: Lili :*
Szia! :)
VálaszTörlésAzt hiszem most jutottam el arra a pontra, hogy írjak!
Te szent jóságos ég, mi a fene van Harry-vel?! megőrült vagy mi..mi az hogy idő kell neki..Lisa kell neki nem pedig Mercedes az a két sarkon tipegő ocelot bunda :)
Nagyon szeretem a blogot és Harry-t természetesen (kivéve most) ;)
Annyira várom a következő részt mint még soha..nagyon érik az a veszekedés úgy látom Lisa és Harry között :) <3
Xx.
Már a végén be mutattam a képernyőnek. Hogy csinálhatja ezt?? Direkt ki akarja készíteni Lisát?
VálaszTörlésTe meg engem hogy nem írod tovább?? Hozd hamar.