01 március, 2015

Az út kétfelé ágazódik - 29.

A hét Hercegnője : Lilly Horváth 

"Nem tudom te mit akarsz tenni az immár száz olvasóddal. Megölni minket, vagy csak szimplán szívrohamot okozni, de tudnod kell, hogy KEGYETLEN VAGY. Egy teljes hét...
Ui.: imáádtam! <3 :))"

***


Huszonegy évesen, az emberlányának már illik elmondani magáról olyan dolgokat amik megszilárdították az életét. Emlékekkel, érzésekkel, pillanatokkal csapták teli, akár rossz vagy jó, mindennek megvolt a jelentősége. Elmondhatja magáról, hogy sziklaszilárd előrelátásai vannak a jövőjével kapcsolatban. Látja majd Skóciát, Londont, Budapestet, Krakkót, még érzi az ajkán élete első csókját, és az első szerelmeskedés forró pillanatait szikrázni a bőrén. Szobájának falán ott lógnak a plakátok, fényképek, rajzok, mozi-, koncertjegyek, mindenhez van egy története, és mindennek van helye. Nos, ez a lány nem én vagyok.
Ami nekem van az a katonai kiképzés, a vér, a fegyver, és a rettegés ami ott bujkál minden izmom alatt. Menekülök, de fogalmam sincs miért, vagy egyáltalán ki elől. Olyan emberekben bízok meg, akiket még csak nem is ismerek, de nem is akarok, mert csak nehezebb lenne az elvállás. Életem első csókja, a volt részeg kertészünkkel történt - akit az eset után egyből ki is rúgtak, vagy is ezt mondták. Nem tudom már mit higgyek, és kinek. Van e értelme harcolnom ez ellen, miért nem adhatom fel, és csak sodródhatok az árral? Miért kell nekem pont szemben úszni ?
Ahogy ott ültem a széles kanapén, és csak jártattam a fejemben azokat a nyavalyás fogaskerekeket, egyre jobban csak elbizonytalanodtam magammal és a képességeimmel kapcsolatosan. Két napja érkezett meg Mercedes, ezzel teljesen felbolydítva maga körül mindent, engem is beleértve. Nem szólok Harrynek, hogy zavar mikor együtt beszélgetnek, vagy nevetnek, ketten teáznak a kertben, vagy épp sétálni mennek. Nem tehetem meg, hogy féltékenységi jelenetet rendezek, vagy megkérjem, hogy válasszon kettőnk közül... Nem tehetem.
- Hey, hát te ? - szólalt meg egy kedves hang mellőlem, és mikor oda pillantottam megnyugodtam, hogy nem Mercedes vagy Harry.
- Csak olvasok - lengettem meg a kezemben lévő könyvet.
- Azért tartasz már egy félórája az első oldalon ? - mosolygott, mire feleszmélve a könyvre pillantottam és igaza volt. Az első oldal pihent előttem, de még egy betűt nem olvastam el belőle, pedig már egy jó ideje lejöttem. Nem tudtam elviselni, ahogy Miss. Tökély az egyik estéji ruhájából, a másikba bújik, és vihogva grasszál Harold előtt.
- Baj van ? - huppant le mellém, majd szembe fordult velem.
- Steff - sóhajtottam. - Századszorra is csak azt tudom mondani, hogy semmi - mosolyogtam magabiztosan, holott belül ordítottam.
- Tudod, hogy rosszabbul jársz ha ide küldöm a nagyit és ő szedi ki belőled - a fiatal lány lelkesen ecsetelte mondandóját, majd témát válta elmesélte, hogy este végre szórakozni megy és, hogy örülne ha vele tartanék. Nem tudtam nemet mondani, hisz egy kis jó nekem is kijárt már, és a testemben még mindig fiatal vér folyt. Izgalomra vágytam, meg talán egy kis alkoholra is. Talán kiverhetem a fejemből azt a borzalmas képet, ahol Mercédes önfeledten csókolgatja Harry. Utálom a rémálmokat.
Lelkes beszélgetésbe elegyedtünk, én pedig nem lehettem elég hálás neki, hogy elterelte a gondolataimat. Néha elsétált mellettünk Harry apja, de ügyet se vettetünk rá. Ő azért mert ebédszünete volt, én pedig mert utált, és ezért tuti, hogy nem akar tőlem semmit.
- Igazából nem tudom, még nem választottam ...- elhallgatott.
- Minden szórakozó hely jó lehet itt - mosolyogtam a plafont bámulva, majd mivel nem jött válasz, rá néztem. A szobát kémlelte körbe, és erősen ráncolta a homlokát.
- Mi az ? - pattantam fel hirtelen. Megijedtem. Talán túlságosan is paranoiás vagyok.
- Nem hallottad ? - állt fel, majd a hatalmas ablakhoz sétált ami a felhajtóra, és a lépcsőkre nézett.
- Mit látsz ? - kérdeztem még mindig szuszogva, s reméltem, hogy semmilyen fegyveres, kommandó nem tartózkodik a házkörül.
- Egy irtó helyes barna csávót, meg egy szőkét - már a mondat közepénél felálltam, de még nem álltam mellé. Egy perc kellett míg az agyam felfogja az információt, és betudja azonosítani a barna és a szőke jellemzőt. Hirtelen virult ki az arcom, és futólépésben indultam meg az ajtó felé. Épp mikor kitártam szólalt meg a duda, amit Niall nyomkodott meg az autó ajtajában állva. Ahogy kiléptem a napfényre egy mosoly jelent meg az arcán, majd mint egy kislány lefutottam a lépcsőn, és szőke barátunk nyakába vetettem magam.
Biztos, hogy nem tudnék épp magyarázatot adni arra, miért tettem ezt, de az elmúlt napok magányosságára fogom. És ahhoz képest, hogy nem igen ismerem őket, végül is az életem nekik is köszönhetem, így még szép, hogy egy nagy ölelésben fogadom, a még mindig a vállát fájlaló Niallt.
- Kislány - motyogott, majd egyik kezével szorosan ölelte a derekam, míg a másikkal a kocsi ajtót markolta, hogy a lendülettől ne dőljünk el.
- Horan - horkantott hátulról Zayn, majd lecsapta a csomagtartótetejét. - Szakadj le Lisáról, és segíts ezeket a szarokat bevinni, mert mindjárt meghalok úgy zsibbad a kicseszett lábam - szőke barátommal egyszerre nevettük el magunkat, majd még egy utolsó szorítást mértünk egymásra, s elváltunk. Hátrébb húzódtam, közben pedig arcára vezettem a tekintetem. Kék szemei úgy csillogtak mint egy gyémánt a tengerben, miközben egy széles mosoly terült el az arcán.
- Jó újra látni - nyögtem ki, majd elléptem mellette, hogy segítség Zaynek felvinni a táskákat. Egy szoros ölelést tőle is kaptam, de utána már hurcolkodni kellett, így közösen indultunk be a lakásba. Épp mikor beléptünk és helyeztük el a csomagokat a márványlapon, Harry lépdelt le a lépcsőn, és egyenesen barátaihoz sétált, engem teljesen figyelmen kívül hagyva. Nem lepődtem meg rajta, hisz amióta Mercedes itt van, csak akkor kommunikálunk, ha nagyon muszáj.
- Styles - szólalt fel Niall, majd lepacsizott az említettel.
- Zayn - lépett a másik felé, akivel szintén kezet fogva köszöntötték egymást.
- Nem is mondtátok, hogy jöttök - kicsúszott a számon a halk mondat, de balszerencsémre mind a három szempár rám szegeződött.
- Épp, hogy letudtam szervezni az utolsó szállítmányt mikor ez a balfasz beráncigált a kocsiba, és elindult velem ide - Zayn erősen gesztikulált Niall felé, aki csak karba tett kézzel vigyorgott, és a fejét rázta barátja meséjére.
- Bébi, miért szaladtál el ? - a hang olyan szinten sértette meg a fülem, hogy nem kellett még a lépcső felé se néznem ahhoz, hogy rájöjjek ki fog csatlakozni hozzánk. Várjunk csak ... mi az, hogy bébi ? Fújtatva, összeszűkített szemekkel fordultam a szőke lány felé, aki csak ártatlanul állt meg mellettünk.  Senki nem válaszolt neki, a levegőn pedig érezni lehetet, hogy más lett. A két srác állukat a földre eresztve, kitágult pupillákkal kapkodták a tekintetüket a göndör és az exe között, majd Niall volt az első aki megmert szólalni.
- Megkérdezhetem, hogy ő mi a francot keres itt ? - a mondat végére kibukott belőlem egy kényelmetlen kuncogás, ami már vagy 3 perce szurkálja az oldalam. Harry dühösen nézett rám, így abba hagytam, de belsőm csakl kacagott továbbra is. Látszik mindenki pont annyira örül neki mint én.
- Niall nem hiszem el, hogy újra látlak - a csaj szó szerint neki rontott szegény Niallnek, és olyan erősen szorongatta, hogy még a látványa is fájdalmas volt.
- Igen ez nekem is nagy meglepetés, el sem tudod hinni mennyire - nem ismerem eléggé, de még a hülye is kivette ebből a mondatból az iróniát. - Styles, beszélni akarok veled... most! -  hangja nyomatékosította a mondandóját, majd egy gúnyos mosoly kíséretében  kivált az ölelésből és magunka hagytak.
- Zayn vagyok - intett a lánynak. - Lis tudnál segíteni ezeket bevinni valahová ? - kérdezte kényelmetlenül, de mire válaszolni tudtam volna Maria unokája jelent meg.
- Majd én segítek - mosolygott, s felemelve két táskát elindult a lépcsőn.
- Ki a csaj ? - suttogta oda nekem, mire szélesebb mosollyal díjaztam Steff cselekedetét.
- Steffani, szobalány - újságoltam Zaynek, aki épp annyira örült mint én.
- Szép esténk lesz - dörzsölte össze két tenyerét, majd felkapva egy-egy táskát a lány után ment.
Jó magam is indulni akartam, méghozzá ki a kertbe a már jól ismert padomhoz, de a két sarkon tipegő ocelot bunda kegyesen elém állt, s az istenért se akart tágítani. Kénytelen voltam arcára vezetni a tekintetem, és jó pár másodpercig állni a szikrázó pillantását.
- Segíthetek valamiben ? - kérdeztem gúnyosan, mire ciccegett egyet.
- Megmondanád ki a fene vagy, és még is, hogy kerültél Harry mellé ?
- Nem hiszem, hogy tartoznék neked magyarázkodással ...
- Figyelj ide kislány - lépett egyet felém fenyegetően, mire én egy lépést hátráltam.  - Nem tudom mi módón kerültél ide, de nehogy azt hidd, hogy ilyen kis hajléktalan leánykák ingyen fognak itt szállodásat játszani. Ugye nem gondolod azt, hogy Harrynek pont te kellenél? Hány éves is vagy? 15 ?
- 21 vagyok - javítottam ki. - És nem hiszem, hogy Harrynek én kellenék!
- Akkor meg mi a francot keresel itt ? - egy gúnyos nevetés szökött ki vörös ajkai közül, mire belsőm milliméter nagyságura húzódott össze. Hogy mit keresek itt ? Jó kérdés.
- Magam se tudom - köptem oda, majd hátat fordítva neki felmenekültem Harry szobájába. Szívesebben mentem volna máshova, de ez volt az egyetlen olyan hely amit eltévedés nélkül megtudtam közelíteni.
Pont mikor bevágtam magam mögött az ajtót, gurult le egy könnycsepp az arcomon. Dühösen kezdtem el csapkodni, épp ami a kezembe akadt, az vagy földön, vagy a falon végezte, de leginkább csak a párnákat dobáltam szanaszét.
- Miért ? - sikítottam fel, miközben az ágytakarót téptem le. - Miért, miért, miért?!- úgy toporzékoltam akár egy idióta, és talán az is voltam. Fújtattam, szipogtam, és leginkább könnyeztem. A hangomat se fogtam vissza, hisz kit érdekel ha meghallanak, mit kezdenek velem ? Több se kellett ahogy felborítottam az íróasztal előtt pihenő széket, szinte végszóra nyílt az ajtó. Vártam, akár csak az oroszlán aki a kiszemelt zebrát kémleli. Úgy figyeltem az ajtó nyikorgását, mintha a fülem mellett történne minden, kíváncsi voltam ki olyan bátor, hogy belépjen miközben török zúzok.
- Mit művelsz ? - szólalt meg mély baritonján az a személy, akit most a legszívesebben elásnék a Grandkanyonban.
- Te mit művelsz!? - ujjammal felé mutatva közelítettem meg. - Kikészítesz, látod ? Megőrülök tőled! Ez akarod ugye? Hogy bolond legyek?
- Miről beszélsz? Lis nyugodj már meg, nem kell, hogy apám átjöjjön - halkan beszélt, ezzel is nyugalomra intve, de mit sem foglalkozva próbálkozásával csak tovább fújtattam.
- Te ... te... te idióta! - löktem meg a mellkasánál, így az ajtónak dőlt. Bár az én erőm mit ér fel ellene... mintha egy hegyet akarnék ledönteni. Csúf próbálkozások sorozata.
- Minden a te hibád - zokogtam fel, majd ököllel kezdtem püfölni. - Nem veszed észre, hogy mindennél többet jelentesz nekem? Nem fogod fel, hogy mennyire rosszul esik, hogy három napja még csak rám se hederítesz ? Semmi sem tűnik fel ? Csak ő ? A szőke cicababa, aki már egyszer kijátszott téged ? - egy szuszra nyomtam le az egészet, míg a mellkasát se kíméltem, pedig kezei a csuklómon voltak, így bármikor lefoghatott volna. Arcára néztem, tudnom kellett, hogy miként reagál, de a szomorúan konyuló szemein kívül mást nem vettem észre.
- Lisa - suttogta elhalóan mire fejemet neki döntve csak szipogtam.
- Miért csinálod ezt ? Tudom, hogy fiatal vagyok, de kérlek had próbáljak meg az lenni akire szükséged van, hogy legyek. Harry nekem szükségem van rád, senkim sincs - zokogtam. Mélységesen megviselt minden ami már egy ideje zajlik, és Mercedes érkezése már hab volt a tortán. De az, hogy Harry ügyet sem vetett rám, kihozta belőlem az érzelgős, könyörgős fajtát.
- Lisa, figyelj rám egy kicsit, kérlek - kezei közé fogta az arcom majd felfelé billentve kényszerített, hogy rá nézzek.
- Miért ? - olyan halkan motyogtam, hogy még magam is alig hallottam. Könnyfátyolon át próbáltam az arcára fókuszálni, több kevesebb sikerrel.
- Igazad van - szorította össze zöld íriszeit, majd sóhajtott. - Adj egy kis időt.
- Tessék? - szaggatottan vettem a levegőt, olyan érzésem volt mintha fuldokolnék.
- Adj időt nekem - ismételte. - Rendbe kell tennem a dolgokat.
- Nem kell semmit rendbe tenned - erőszakoskodtam gyáván. - Kérlek Harry ne mond ezt.
- Tudod, hogy mennyit jelentet nekem... muszáj rájönnöm, hogy mit hibáztam anno mikor elhagyott.
Úgy néztem rá, mintha csak egy őrült, elmebeteg állna előttem. Nem tudtam elhinni, megrémiszteni azt amit mondott. A napokban bebeszéltem magamnak ezt az egészet, és most mikor kimondta, egy világ omlott össze bennem. Az általa építet világom romokban hevert.
Hátrálni kezdtem tőle, undorodtam minden részétől, minél távolabb akartam tőle kerülni. Hányingerem lett az egész helyzettől, mocskosnak éreztem magam. Túlságosan is sebzettnek ahhoz, hogy valaha is meggyógyuljak.
- Menj innen - csuklott el a hangom. - Menj innen! - és már ordítottam is.
- Lisa kérlek értsd meg - felém nyújtotta a kezét.
- Kurvára takarodj innen!
Vonallá préselte az ajkát, majd egy mély levegő után hangos ajtó csapódást követve távozott a szobájából, magamra maradtam.

***

Órák telhettek el a veszekedésünk óta, mert mikor feleszméltem a sírásból az eget már a feketefátyol borította, rajta a sok kis gyémánt csillogással. Tudtam, hogy Steff hamarosan beront azon az ajtón, és ha kell ráncigálással fog elvinni. Nem akartam a sérültet mutatni, inkább felálltam, és bizonyítótani akartam. Megmutatni Harrynek, hogy nem tud padlóra küldeni, ha neki a szőke fruska kell, hát legyen viheted de, hogy én ma többet fogok inni a keleténél az is biztos.
Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, s a forró zuhany alatt megpróbáltam minden bánatom lemosni. Könnyem már nem volt, az összes elfolyt, vagy csak már túlságosan is elfáradtam benne. De a forró cseppek végig csúszása a testemen, most felüdülő érzést nyújtottak. Negyed óra múlva már csurom vizesen toporzékoltam a szekrény előtt, a megfelelő szettet kiválasztva. Szinte majdnem mindent kidobáltam belőle, mikor a kezembe akadt egy mélykék ujjatlan mini ruha. Szívecske alakú teteje tökéletes kiemelte a mellkasom, és a melleim, ezzel mutatva is valamit, de nem sokat. Testszínű combfixet aggattam magamra, aminek teteje fekete csipkében simult rá a bőrömre. Lábfejeimet fekete magas sarkúba bújtattam, s magamhoz vettem az ékszereimet is. Egy nagy  kövekből álló szintén sötét kék nyakláncot, és pár fekete karperecet. Hajamat göndör hullámokba sütöttem, míg sminkemet inkább füstösre vettem. Mikor a tükörbe néztem egy teljesen más ember tekintett vissza rám. Egy dögösebb, vagányabb, és minden részben bátrabb lány. Lehet, hogy túlzásba vittem, vagy épp kislányosan viselkedtem, de úgy éreztem, hogy ez most kell nekem... kell.
- Lisa - csiripelt valaki a nevem, épp mikor kiléptem a fürdő ajtaján.
- Gyere - válaszoltam kurtán mire nyílt az ajtó.
- Azt a ... te aztán kitettél magadért - kuncogott Steff, majd lehuppant az ágyra.
- Ittál ? - kérdeztem, mire csak egy nevetést kaptam válaszul.
- Kicsit - mutatta ujjaival a mennyiséget, bár kétlem, hogy csak annyi lett volna. - Te is kérsz?
- Még jó - nevettem fel, majd boríték táskámat magamhoz véve elindultunk a földszintre.
- Jön velünk a két srác is - újságolta boldogan.
Mikor beléptünk a nappaliba a levegő egy percre megállt, és éreztem, hogy mindenki ránk kapja a tekintetét. Mercedes és Harry elegáns öltözékben helyezkedtek el, egy pink koktél ruha, és fekete szmoking. Niall és Zayn laza inget viselt, farmerral, tornacipővel.
- Akkor mehetünk ? - pattan fel Niall, mire mindenki elindult utána. - Csodás vagy - súgta oda nekem mikor elhaladt mellettem. Lesütöttem a szemem, és csak pirulva megköszöntem neki.
- Te is velük mész ? - kérdezte Harry mikor bezárta az ajtót mögöttünk.
- Gondolom te máshova tartasz.
- Egy jótékonysági estre megyünk Mercedesel.

- Jó szórakozást - zártam le a témát, majd behuppantam Niall mellé az anyós ülésre. Becsatlakozott még Steff és Zayn is, végül pedig elindultunk. A vissza pillantó tükörbe láttam még Harry távolodó alakját, ahogy távozásunkat figyeli. Hiányzott. Minden részében.

7 megjegyzés:

  1. Ezt nem teheted :( egesz resz alatt a konnyektol fuldokoltam mar szinte :( Harry miert teszi ezt?? Miert?? De ezt felre teve nagyon jo resz lett *-* hamar koviiiit!!

    VálaszTörlés
  2. Nem húznám hosszura, csak annyit szeretnék hogy tudd, te egyszerűen csodálatosan írsz. A történet magával ragad: ha Lisa dühös, én is dühöngök, ha vidám én is mosolygok. Átérzem a történteket. Kínzásnak érzem azt az egy hetet amit nem tölthetek el Lisa érzéseivel. Ez a kedvenc blogom. Így tovább <3 <3

    VálaszTörlés
  3. Uhh, most azért szívesen megütném Harryt :D Idő kell neki?! Csak nehogy Lisa idő előtt lelépjem...férfiak -.- Nagyon jól írsz még mindig, imádom a történetet. Várom a köviit :*

    VálaszTörlés
  4. Szia! Régóta olvasom a blogod de most írok neked először!
    Imádom a sztorit már a prológussal is felkeltetted az érdeklődésemet.
    Ehhez a részhez lenne egy kérdésem: mit akarsz ebből kihozni??? Utálom ezt a libát aki jelenleg tönkreteszi Lisa életét Harry segítségével. Kishíján agyvérzest kaptam egy kis szívinfarktussal keverve.
    Várom a kövit, puszi Gigi <3

    VálaszTörlés
  5. Örömmel tölt el, hogy komizhatok, s hogy egyáltalán olvashatom ezt a csodát. Ami most is csodálatos lett.
    Ölel: Lili :*

    VálaszTörlés
  6. Szia! :)
    Azt hiszem most jutottam el arra a pontra, hogy írjak!
    Te szent jóságos ég, mi a fene van Harry-vel?! megőrült vagy mi..mi az hogy idő kell neki..Lisa kell neki nem pedig Mercedes az a két sarkon tipegő ocelot bunda :)
    Nagyon szeretem a blogot és Harry-t természetesen (kivéve most) ;)
    Annyira várom a következő részt mint még soha..nagyon érik az a veszekedés úgy látom Lisa és Harry között :) <3
    Xx.

    VálaszTörlés
  7. Már a végén be mutattam a képernyőnek. Hogy csinálhatja ezt?? Direkt ki akarja készíteni Lisát?
    Te meg engem hogy nem írod tovább?? Hozd hamar.

    VálaszTörlés