Szabályok - 30.

Drágák, 

Nagyon sajnálom a késést, de remélem nem haragszotok, hogy csak egy napot csúsztunk. Időközben 103-an lettünk ( ami nekem még mindig hihetetlen), és az oldalmegnyitás is csak szárnyal fölfelé.

Remélem jól vagytok, ha még se, nyugodtan írjatok nekem ♥ Az új kedvencem alatt fejeztem be a sztorit, hulla fáradtan, de remélem megérte ♥ Mármint, hogy nektek tetszik ^^

Időközbe egy kicsit utánna olvastam ennek az egésznek, és elég sok kifejezést fogok majd a jövőben használni, szóval aki előre szeretne tanulni ( bár majd mindig kicsilagozzom a cuccokat) annak itt a "maffia" álá wikipédia!

A FACEBOOK CSOPORTUNKBA TOVÁBBRA IS VÁROM A TÖBBIEKET ♥

A hét Hercegnője : Veronika Devecsery

"Nem húznám hosszura, csak annyit szeretnék hogy tudd, te egyszerűen csodálatosan írsz. A történet magával ragad: ha Lisa dühös, én is dühöngök, ha vidám én is mosolygok. Átérzem a történteket. Kínzásnak érzem azt az egy hetet amit nem tölthetek el Lisa érzéseivel. Ez a kedvenc blogom. Így tovább <3 <3"

Ölelés a tanyáról ♥

***

A hely ahová Niall vitt minket zsúfolásig volt emberekkel. Izzadt, lihegő, smáloról,és szexuális vágytól túlfűtőt testektől hemzsegő terembe próbáltunk mi is elhelyezkedni. Mind a négyen a pult mellé telepedtünk le, mi lányok helyett foglaltunk, míg a fiúk mögöttünk álltak meg. Én egy Acapulot kértem, a többiekre pedig már nem is emlékszem, mert agyilag teljesen máshol jártam. Valahol az üresség, és a magány mezejének kellős közepén, egy hatalmas vihar felhővel a fejem fölött. Az italomat szürcsölgetve a táncoló tömeget figyeltem, míg valaki a combomat el nem kezdte simogatni. A kéz tulajdonosára néztem, és egy mély sóhaj hagyta el a szám, miután beazonosítottam, hogy csak szőke társunk szórakozik velem.

- Mi a baj? - próbálta túl kiabálni a hangos zenét, de felesleges volt, hisz minden szavát értettem. Számat össze préselve ráztam meg a fejem, ezáltal göndör tincseim csikizték fedetlen mellkasom. Niall az egyik szemöldökét felhúzta, majd olyan " nekem nem tudsz hazudni" tekintettel próbálta kihúzni belőlem a választ.

- Mikor Harryt félre hívtad ...mit mondtál neki ? - tudakoltam, mire furcsállóan nézett rám, de válaszolt.

- Hogy ne legyen seggfej, és gondolkozzon. Miért ?

- Szakítottunk, ha lehet ezt mondani - rántottam meg a vállam a tömeget figyelve. Próbáltam az erős ember mutatni, akit amúgy meg se hatot a dolog, és nem is próbált könyörögni a másik félnek.

- Harry veled ? - kikerekedett szemei társultak döbbent arckifejezéséhez.

- Időt kért, azzal az indokkal, hogy rá kell jönnie mit rontott el akkor amikor Mercedes elhagyta - Niall mellettem kezdett lassan olyan lenni akár egy cölöp. Minden testrésze a határáig megfeszült, és össze szorított állkapoccsal meredt rám. Ijedten néztem rá, és próbáltam valami eszelőset kitalálni amivel lenyugtathatom.

- Tudod, ha valaki felbukkan a múltadból, akkor olyan leszel mint amikor vele voltál... megértem Harryt, de nehéz lenyelnem a gombócot ami a torkomban van.

- Hogy lehet ennyire idióta ? - tette fel a költői kérdést.

- Lépjünk túl rajta, az este most csak a miénk - egy félénk mosoly erőltettem magamra, majd megszorongattam Niall karját, ezzel utalva arra is, hogy ő is nyugodtan tovább léphet. Az este ne Harryről szóljon, amikor egy adományi estén van Mercedesel.

Niall és én bátran kértük ki az ital kínálat felét, sorban egymás után. Mindkettőnkben volt kiadni való feszültség, és szerencsésen egymásra találtunk, pont mint Steffaniék. Zayn és ő hamar megtalálták a közös hangot, s valahol a tömeg kellős közepén táncoltak, egymásba gabalyodva.

- Ahogy megjöttetek Steff egyből kiszúrta Zaynt - nevettem fel büszkén, és lehúztam a maradék italom. Niall már is intet a következőért.

- Kicsit túlzásba visszük nem ? - dőltem a vállának.

- Azt mondtad az este csak a miénk.

- Igazad van - helyeseltem. - Vagy is igazam volt.

- Mit csinálsz ? - kérdezte furcsállva, de én már szaporán álltam fel és másztam fel a székem tetejére. Utam tovább vezetett a pultra majd minden dühös pillantást kikerülve stabilan megálltam. A zene ritmusa épp kezdett beindulni, így erőt vettem magamon, és a bennem lüketőt alkoholnak köszönhetően egyszerűen kezdtem el a csípőmet ringatni. Ahogy a dallamok sorban hagyták el egymást, én csak felszabadultabb, és bátrabb lettem. Nevetve a szőke felé nyújtottam a kezem, és invitáltam felfelé. Fejét rázva, mosolyogva tiltakozott, de mögötte pár lány ujjongani kezdett, így választása se volt, felpattant mellém.

- Csak a hölgyek miatt - hajolt meg, majd hülyéskedni kezdtünk. Össze-vissza kalimpáltunk, táncoltunk, nevettünk. A koktélok, és felesek amiket egymás után húztunk le, kellően megtették a hatásukat, így semmi gátlás nem volt bennünk.  A ruhámra, mint egy normális nő persze én is figyeltem, hisz nem kellett hogy a fél Las-Vegas lássa a fehér neműmet.

Kezeimet a levegőbe emelve kezdtem el a ritmusra hullámozni, és nevetve ráztam a fejem, így a hajam szanaszét repült. Kócos voltam, és izzadt.

Niall mellettem már felhívott még két lányt akik kedvükre rázták magukat, így rá nem igen kellett figyelnem , elfoglalta más. Önfeledtlenül nevettem, és sikongattam, minden fájdalom, bánat elnyomódott bennem. Mintha minden megszűnt volna körülöttem.

Hevességemben hirtelen félre léptem, és lezúgtam a márványlapról. Testem reagálni se tudott, olyan gyorsan történt minden. Behunytam a szeme, felkészültem a fájdalomra, de nem történt semmi. Néhány sikoly elhangzott, de se több se kevesebb. Testem megfeszült ahogy megérezte, hogy két erős kar szorongatja. Aprókat pislogtam felfelé, és két mogyoróbarna szempárral találtam szembe magam. Egy kedves mosoly, hófehér fogak, és egy jól beállított barna hajkorona fogadott.

- Ne haragudj - szabadkoztam, majd próbáltam kimászna a fogásából, és két lábra kecmeregni.

- Jól vagy ? - kérdezte aggódóan.

- Persze - bólogattam majd, hogy biztosítsam magamat végig tapogattam a testem.

- Meghívhatlak valamire, ha már így a karjaimba zuhantál ? - egy pajkos mosoly jelent meg az arcán.

- Ő ... igen, köszönöm. Kiszaladok a mosdóba - suhantam el mellette, majd mindent magam mögött hagyva átvergődtem a hatalmas tömegen. A sötét, vörös fényben úszó folyósóra érve rájöttem, hogy nekem nem csak pisilnem kell. Szaporábbra vettem a lépteimet, és próbáltam nem faltól falig közlekedni. Nagy lendülettel léptem be a női mosdóba, onnan pedig egy kabinba. Minden létező italt kiadtam magamból, ahogy a vécé fölé görnyedve próbáltam menteni a menthető loknikat.

Kis szünetet lépet be a rendszerbe, így esélyem volt a földre ülni, és mély levegőket venni. De percek kérdése alatt jött az újabb adag, én pedig századszorra is megfogadtam, hogy soha többé nem iszok ennyit. Szenvedésemet végig kísérte egy pár is akik két fülkével arrébb nyögések és sóhajok kíséretében mentek el, majd ezek után az ajtón is kiléptek.

- Bassza meg - káromkodtam. Lehámoztam lábaimról a magas sarkúm, s csap mellé dobtam a pultra. Borzasztó tükörképem fogadott, két vöröslő szem, madárfészek haj, és kipiroslott arc.

Kiöblítettem a számat, majd egy kocka kéztörlővel feltapogattam az ott maradt nedvességet. Csak támasztottam a pultot, mikor egy ötlettől vezérelve felkaptam a boríték táskámat, és kihalásztam belőle a telefonomat. Kikerestem a számomra most jelentős nevet, majd csörgetni kezdtem.

- Lisa ? - kérdezte meglepődötten.

- Zavarlak ? - felültem a pultra, lehajtott fejjel a lábaimat figyeltem.

- Most kezdik majd az ajánlatokat tenni .

- Veszel valamit ? - kérdeztem érdeklődve, hisz minél tovább akartam húzni ezt a beszélgetést.

- Nem tudom még, Mercedes szeretne egy új festményt.

- Gondolom megveszed neki, bármennyibe is kerül - elhaló suttogásom, túl hangosnak bizonyult az üres mellékhelyiségben.

- Ne kezdjük el újra, kérlek.

- Mivan benne ami bennem nincs ? - kérdeztem szipogva.

- Lisa, tudod, hogy itt nem erről van szó.

- Nem akarok egyedül maradni ...nem ilyen áron.

- Nem fogsz sose egyedül maradni.

- Most is ...

- Niallék ?

- Táncolnak.

- Menj vissza hozzájuk - zavart volt.

- Jó most itt - tiltakoztam.

- Lisa nem viccelek, mellettük kell maradnod.

- Ugyan már - mintha csak végszót mondtam volna a mosdó ajtaja kivágódott, és két feketeruhás, bőrkesztyűs pasas rontott be. Köpni nyelni nem tudtam, hisz egyből felém nyúltak, és szinte már lerángattak a pultról. Kapálózni, és sikítozni kezdtem, de az egyetlen ember aki meghallhatta az is Harry volt. Kétségbe esetten próbáltam ütni a támadóimat, de ha egy egyik fogott le akkor a másik volt túl messze, ha pedig a másik akkor az egyik. Ördögi párhuzam volt, hogy én mint kisebb teljesen csapdába estem a két szekrény között.

- Nyugalom kislány - fogott le erőteljesen a magasabbik. - Hallod?

- Engedjetek el - sikítottam.

- Azt mondtam kuss legyen! - szólt rám erőteljesen, majd egy ököl közelített felém, és teljes sötétség lepte el a szobát.

Őrjítő fejfájásra tértem magamhoz. Kezemet a homlokomhoz emeltem, és a sajgó területet próbáltam tompítani. Szemeimet sok pislogás és hosszantartó hunyorgás után tudtam csak rendesen használni. Émelyegve ültem fel, majd tanulmányoztam körbe a helyet ahol voltam. Egy fürdőszoba kellős közepén fetrengtem.

- Hol vagyok ? - tettem fel a költői kérdést, majd a csap szélébe kapaszkodva tápászkodtam föl. Az ütött kopott, régies mellékhelyiség kicsit sem volt nyugtató. Sőt az egyetlen fényforrás is, a tükör fölött elhelyezkedő neon cső volt, ami csak szakaszosan pislákolt.

- Hahó! - kiabáltam, majd az ajtóhoz lépve próbáltam lenyomni a kilincset. Az idő, egytized tört része alatt futott végig a hátamon a borzongás : zárva.

Rángatni kezdtem, gondoltam minél erősebben nyomogatom fel és le, annál hamarabb fog kinyílni. Csapkodtam az ajtót, vertem, kiabáltam... mindent próbáltam amivel csak fellehet hívni magadra a figyelmet.

- Valaki, kérem, segítsen! - tenyerem már zsibbadt a sok ütéstől amit az ajtóra mértem, de még így se voltam elég biztos benne, hogy egyáltalán meghallotta valaki. Mi van ha rajtam kívül nincs már itt senki? Hátat fordítottam az utamban lévő tárgynak, majd a földre rogyva próbáltam beazonosítani a helyzetem.

Első szabály : nyugodj meg! - mély levegő, ki és be.

Mintha csak apám mondogatta volna mellettem : szívd mélyre, fújd ki teljesen.

Az apró próbálkozásaim, az idő teltével nyugalmat hoztak a fejemre, és már kevésbé voltam sokkos állapotban. Bár a szívem még mindig őrületes tempóban vert.

Második szabály : azonosíts. Keress ablakot, ajtót, rést, bármit amivel megtudod határozni a helyzeted.

A szoba ahol voltam, alig lehetet nagyobb egy 4x4 négyzetméteres helyiségnél. Egy kád, csap, vécé és egy szekrény helyezkedett el benne. A vécé pont az ajtóval szembe volt, a kád jobb kéz felé, a csap és a tároló balra. Minden bútor fehér volt, már amennyire lehet valami fehér, ha már egy ideje nem takarították. Nem volt padló, csupán régi, lebetonozott föld, jó sokk kosszal. A lámpa a tükör fölött, már régi cső, így huzamosabb időt aligha fog kibírni. A kád fölött elhelyezkedő zuhanyzófüggöny szakadt, és poros volt, pont mint az egész helyiség. Ahogy aprólékosan tanulmányoztam a helyet, valami megütötte a szemem : egy kis rés a vécé felett.

Azonnal felpattantam, majd a vécé tetejére állva végig tapogattam a szemben lévő falat. Hideg, és kemény, viszont nagyon is üreges. Kézzel kezdtem el ütlegelni, de meg se kottyant neki.

- Gyerünk már - utasítottam majd egy nagyobbacska ütésemtől a tégla egy kis darabja lehullott, pont a kád szélére zuhanva, hatalmas csörömpölést hangoztatva maga után. Ijedten kaptam hátra a fejem, mikor is beszédet, és motoszkálást fedeztem fel. Az ajtó percek alatt nyitódott ki, én pedig épp, hogy rátudtam ülni a kádszélére, ezzel elterelve mesterkedésemről a figyelmet.

Harmadik szabály : mindig próbálj meg a legtöbb infóhoz hozzá jutni.

- Lám lám, csipkerózsika felkelt ?

- Larkin ? - szűrtem a fogaim között.

- Gyere ki nyugodtan, már sokan várunk rád - bájologó hangon búgta felém, majd kézen ragadva kicibált.

- Mit akartok tőlem ? - kérdeztem hisztérikusan, majd egy erősebb rántástól térdre estem. Négykézlábra érkezve dühösen pillantottam fel, és az előttem elterülő társaságtól elszállt minden bátorságom.

- Volt egy üzletünk, amit szépen keresztbe vágtál - Carlos hangja csengett fel mellőlem.

- Bemutatom neked a világ nagy embereit - intett a hármas fogat felé. - Elexander Voronin , az orosz maffia alfeje - a fickó hófehér bőrű, kicsit sápadt is talán. Fején aligha van haj, és egy hatalmas szőrme bundát visel.

- Nagyon örülök kegyednek, már igen sokat hallottunk róla - az erős akcentusának hála szinte semmit nem értettem belőle.

- Hol vagyok ? - kérdezem, de figyelmen kívül hagynak, és Larkin tovább beszél.

- A hatalmas Cosa Nostra* feje, Alberto Salvatore Constransa.

- Szicíliaiak ? - döbbent kérdés hagyta el a szám.

- A hölgy kicsit sokat szeretne tudni - Larkin idegesítő hangja bántotta fülem. Még mindig négykézláb támaszkodva próbáltam kiutat keresni, hisz bekerülni négy maffia csoport közé, nem biztonságos semmilyen helyzetben sem.

- Csoportunk utolsó tagja pedig Darko Cieślikowa , az ukrán alvezér.

- Mind csak téged akarnak drágaságom - Carlos mellém lépve rángatott föl a földről. Majd szembe állított a férfiakkal.

- Tudom uraim, nem ez volt megbeszélve, de kérem tegyenek ajánlatot, aztán ki-ki haladjon a dolgára - Larkin erőteljesen utasította az össze gyűlt csoportot.

- Mit akarnak tőlem ? - hajtogattam ugyan azt a kérdést folyamatosan.

- Lisa ugye ? - lépett elém az erősen olasz beütésű férfi, aki erős dohány és whisky szagtól bűzölgött.

- Figyelj rám - államnál fogva felemelte a fejemet, majd a szemembe nézett. Undorodva hunyorogtam rá, majd egy gyors mozdulattal arcon köptem, az immár meglepődött férfit.

- Mocskos kurva - keze lendült, és erőteljesen az arcommal találkozott. - Ha tényleg akkora árad van mint mondják, már most nem adok érte ezer dollárnál többet.

- Ide figyelj nagyember, vagy megadod azt a pénzt amit mondok, vagy itt helyben szétlövöm azt a gazdag fejed - Larkin egy ezüstösen csillogó revolvert tartott az olaszfejhez, majd erőteljesen rányomtam a hideg vasat, az izzadó férfi homlokára.

- Vedd el onnan a játékszered kisfiú - utasította Alberto Salvatore Constransa, az immár felbátorodott Larkint.

- Mindenki kussoljon - intet csöndet Carlos, majd erőteljesebben szorongatta a csuklómat a hátam mögött.
- Akkor szólj a pincsidnek, hogy takarítsa el a fegyvert a fejjem mellől - kisebb káosz vette kezdetét, és az öt férfi megegyezése teljes mértékben eltért egymástól.

***

*A Cosa Nostra a leghíresebb (és -hírhedtebb) olasz maffiacsoport, amely a XIX. század közepe felé alakult ki Szicíliában.