Golden Nugget - 36.

Helló,

Nos, tudom magyarázattal tartozom ismét, de mivel már egy párszor megtettem a csoportban, így lehet egyszerűbb ha beléptek. Amúgy is már beszéljük a mágiára vetésemnek idejét, szóval ne maradjatok le ;) Nem lepek meg senkit ha azt mondom, hogy nagyon csodálkozom, hogy egyáltalán vannak még olvasóim. Nem tuduk elég hálás lenni, s elégszer begépelni : KÖSZÖNÖM. ♥

Ölel Ty, 

( költözködés alatt állunk, így nem tudom, hogy írhatok e tanyát ;) )

A hét Hercegnője : Oriett

"Huh rászántam magamat egy kommentre:) ahj nagyon tetszik a történet fuu valami eszméletlen jó volt a rész. Komolyan tehetséges vagy (semmi nyalizós szándék nélkül). Próbálok majd minden részhez komizni de sajnos nem ígérek semmit eléggé lusta vagyok ilyen téren. Őrülten várom a kövit hozd gyorsan!

Lávol Oriett!"

***

2 órája tehetetlenül ülök az őrsön, miután kiveséztünk mindent, és rájöttünk, hogy a lövési technikám egyedül álló, és ámulatba ejtő. Mutattak néhány kütyüt, ami a hasznomra válhat, majd várakozásra intve leültettek egy irodában. Harry, Huan,  és  másik két rendőr, meg egy fülhallgatós fickó volt még rajtam kívül a légkondicionált helyiségben. Türelmetlenül doboltam a lábammal, és így az egész szoba a kopogásomtól volt hangos.

- Abba hagynád, kérlek ?! - fordult felém Harry, majd a lábamra helyezte meleg tenyerét. Bocsánat kérően bólintottam, s a lábaimat keresztbe tettem, ezzel gátolva a dobolást, így már csak a lábrázás maradt.

- Nincs esetleg nálad a régi táskám ? - kérdeztem hirtelen.

- Nem hiszem - rázta a fejét értetlenül, majd megszorította a combom. - Minden oké ?

- Nem igazán.

- Tulajdon képen, most mire is várunk ?- kérdezte Huan türelmetlenül, mire a főkapitány Mr. Thomps gúnyosan válaszolt.

- Reméljük, hogy Carlos keresni fogja Lisát, és méghozzá Harryn keresztül.

- Reméljük? - nevetett fel Huan. - Reményekre építjük az egész tervet?

Igaza volt. Gyenge talpakra próbálunk építkezni, és ez így nagyon nem lesz jó. Elfog dőlni a várunk, és vele együtt mi is bukunk.

- Jó magam mondjuk az ész érvekre talpalok, de ez a ti tervetek.

- Akkor akár el is hagyhatja az őrsöt! - intett az ajtó felé a főkapitányt, mire Harry és Huan össze néztek. Mind a ketten egy bólintással jeleztek a másiknak, és Huan illedelmesen elköszönt mindenkitől, majd elhagyta a szobát.

- A katonai erőknek búcsút mondhatunk, gratulálok. - Pufogott Andrew, majd a kávéját kavargatta a bordó asztalon.

- Szerintem befoghatja, vagy szeretne egy kis papír munkát a hétvégére And ? - a becézésen mosolyognom kellett. Hisz, hogy hagyhatja el egy ilyen szó egy olyan kemény ember száját mint Mr. Thomps?!

Az idő telt, mi pedig kezdtük fel adni azt a bizonyos reményt. Épp mikor már mind készültünk az egész tervet a kukába dobni, Harry mobilja hirtelen megcsörrent, és mindenki a fülhallgatós fickó jelzésére várt. Megkaptuk azt a bizonyos biccentést, így a göndör kapkodva vette fel a mobilját. A készülékből jövő összes hang kivolt hangosítva számunkra, így már mindannyian tükön ülve vártuk, hogy megszólaljon az a mély hang, ami kimondja a végzetem.

- Harry, drágám!- Az éles zajra még a hang technikus is elhúzta a fülhallgatót, és mindenki szemöldök ráncolva nézett össze. Jó magam, csak keresztbe tett kézzel dőlt hátra a barna puffban, és száj elhúzással mutattam ki nem tetszésemet.

- Mercedes - sóhajtott Harry, a kezét többször elhúzva a torka előtt jelezte, hogy ez most halott kutya. Vagyis bukott a terv. Bár szerintem ezt két szobával arrébb is tökéletesen megtudták állapítani.

- Figyelj, a csajokkal azon gondolkoztunk, hogy kaviárt szeretnél vagy inkább sushit ?

- Mire ? - értetlenkedett Harry, majd a fejét támasztva előre dőlt a térdeire. Az egész szobát betöltötte a hangosítóból kiáramló harsány nevetés, ami inkább hasonlított egy nyihogásra, mint sem nevetésre.

- Hát a szülinapi partidra, te butus - a háttérben felszólalt a kórus többi tagja is. Kezdek fejfájást kapni ettől a sok hahotázástól. - Most lesz a hétvégén, hát elfelejtetted ?

- Ja, el, azt hiszem.

- Nem baj, én helyetted is észben tartok mindent - ó, hogy kerülnél most a karmaim közé. - A hétvégét még itt töltöm New-Yorkban a lányokkal, aztán ha haza értem elkezdjük szervezni, hisz megérdemelsz végre, sok év után egy igazi bulit. És szerintem együtt, egy hét alatt össze tudunk dobni egy fergeteges alkalmat.

- Figyelj, megbeszélhetnénk ezt később ? - kérdezte Harry hirtelen, miután én pufogva hagytam el a szobát.

Hangosan csaptam be magam után az ajtót, majd egy félre eső helyet kerestem, hogy egyszer végre rendesen kiduzzoghassam magam. Bár a tervem fuccsba ment, mikor láttam, hogy Harry csillogó zöld szeme keres mindenfele, de akkor ott jól esett, hogy most engem választ, és nem a két sarkon tipegő ocelot bundát.

- Hé - szólított meg, majd elém guggolt, ahogy a széken ülve felhúzott lábakkal itatom az egereket.

- Mond meg Styles őszintén ... jelen helyzetben egy egytől tízes skálán mennyire vagyok teher ?

- Honnan veszel ilyen marhaságokat ? - hőkölt hátra, bár a hangja nem volt teljesen meggyőző.

- Onnan, hogy még a szülinapodat is képes leszel elbaszni nem, hogy az egész életedet - kézfejemmel letöröltem pár könnycseppet, majd szipogva a göndör felé sandítottam.

- Először is ne szólíts többet Stylesnak - szigorú hangja miatt kibukott belőlem egy kisebb kuncogás, ami a szipogásom, és hüppögésemmel vegyült. - Másodszorra pedig nem rontasz te el semmit se.

- Ne hazudj. Legalább nekem, és magadnak ne.

- Lis - becézett majd a kezemnél fogva próbált közelebb húzni magához, de makacsságom felülkerekedett rajtam, és csak nyüszítve hátráltam. - Hercegnő - húzott tovább, mire a szemeibe néztem, és feladtam az ellenkezést.

- Figyelj rám, oké ? - kérdezte, amint az ölében kuporogtam. Nevetséges látványt nyújthattunk, ahogy a telefonáló, és össze - vissza rohangáló rendőrök között, ott gubbasztottunk egy kis fotelban. Kezdem megint apa-lánya helyzetbe képzelni magam.

- Együtt mindent megoldunk - suttogta bizalmasan. - Megígértem valamit, emlékszel ? - aprót bólintottam, mire folytatta. - Új életet kezdünk ... mondjuk Kubában.

- Miért pont ott ? - mosolyodtam el, s még jobban a mellkasához bújtam.

- Nincs kiadatás, és végre elszívhatok egy jó szivart, valami erős whisky társaságában, miközben te egy szál bugyiban ülsz az ölemben.

- Ez a nagy vágyad ? - kérdeztem hüledezve, majd kitört belőlem a nevetést. - Azt hittem valami hitelesebb, és nagyra vágyóbb.

- Van azért ennél nagyobb álmom is - gondolkozott el, s sértődötten oldalba bökött.

- Ugyan már Harry, ezek után már nem tudok hinni neked.

- Na de hercegnő - kicsit hangosabban sikerült a nemtetszését kinyilvánítani, mint az az itt lévőknek normális lett  volna, így kaptunk pár szúrós pillantást.

- Akkor, hagy halljam - aprót böktem bele a kitüremkedő gödröcskéibe. - Ennél rosszabb már nem lehet.

- Na kösz - sóhajtott.

- Styles! - szóltam rá türelmetlenül, mire egy sóhaj hagyta el a száját, és lehunyta a szemeit. Csak nem lehet ennyire rossz.

- Szeretném ... - kisebb hatás szünet - ha mondjuk rendes körülmények között, nem fegyverekkel körül véve megkérhetnélek, hogy éld le velem az életed hátra levő részét. Legyen egy takaros kis családi házunk, néhány gyerek körülöttünk, és én esküszöm boldogan fogok meghalni - mondandója nem sikerült hosszúra, de bennem még így is megállt a levegő, szemeim pedig újra megteltek könnyel.

- Hé - kapott az állam alá, hogy a szemeimbe nézhessen. - Mi a baj ?

- Harry - szipogtam, s feljebb tornázva magam szorosan körbe öleltem a nyakát, majd mélyen beszívtam az illatát.  - Nem kérhetsz ilyeneket, még nem.

- Tudom - suttogta, hangja pedig a szomorú és a csalódott között csattant. Tudom, hogy rettenetesen bunkó, és reménytipró volt amit mondtam, de muszáj volt a realitás talaján maradnunk. Nem nyögheti ki, hogy feleségül akar venni, ha  körülöttünk mindenki, és leginkább mi is a halál torkában táncolunk, bármikor elesve a csatában. Nem százszázalékos, hogy én vagy akárki is épségben tér majd vissza, és ezt mind a kettőnknek észben kell tartani. Veszélyes aknamezőn sétálunk majd, amiről fontos tudni, hogy sejtésünk ellenére is robbanhat.

Újabb felesleges egy óra telt el, kint pedig már kezdett sötétedni. Las-Vegas úgy kezdett el feléledni, mint egy frissen felrázott pezsgő. A fények kigyúltak, az emberek pedig felelevenedtek. Mindenki az utcát rótta kivéve a jardon dolgozó emberek, és persze mi. Akik egy hívást vártak, egy bizonyos személytől.

- Nem tudom főnök, ez reménytelen - rontott be a terembe Andrew, nyomában Mr. Thompsonnal. Mindenkinek már a végtelenségig feszültek az idegszálai, én pedig csak vártam, hogy ki lesz az első aki robban. Ki az aki csapkodni fog, és elküld mindenkit melegebb éghajlatra. Jó magam mondjuk csak gombóccal a torkában üldögélt, várva a kaszást. Jó, nem volt ennyire vészes a helyzet, hisz ugyan már csak nem nyírnak ki egyből. Ugye ? De akkor is jobb volt Carlost a kaszáshoz hasonlítani, mint mondjuk egy olyan fickóra, aki  nem is tudom, mindenbe belenyúl ami nem legális.

- Hé, emberek! - kapta fel a fejét Harry, és a telefonját szorongatta. A bólintás most is jött, a göndör pedig maga biztosan emelte fel a telefont.

- Nem fogok kertelni, mivel elég valószínű, hogy nem csak te hallasz Styles - kezdett bele egy elég ismert hang. - Van egy ajánlatom!

- Hallgatlak - Harry monoton, érzelem mentes szavai csak úgy csattantak a készülék túl felén ülő ember felé.

- Csak te, és senki más hozhatja el a lányt, más különben elintézem, hogy végig nézd, ahogy a torkát szépen lassan vágom el - megborzongtam a hallottakra, s kisebbre húztam magam össze a fotelban.

- Egy órád van, hogy szépen minden rendőri kíséret, és megfigyelés nélkül elhozd nekem a Fremont Streetnél lévő Golden Nugget egyik szobájába. Szépen kiteszed, Elisabeth felsétál, belép a szobába, és onnantól kezdve nem érdekel milyen könnyes búcsú árán, de ígérem soha többet nem látjátok egymást. - A vonal olyan gyorsan szakadt meg, hogy az embereknek még levegőt sem volt idejük venni, nem, hogy még válaszolni. Harry idegesen dobta le a telefonját az asztalra, ezzel bennem össze rezzentve minden létező izmot. Bocsánat kérően felém pillantott, de újból elöntötte a düh, és felpattant a székről. Erőteljesen az asztalra támaszkodott, így a hátán kirajzolódtak az inge alatt kitüremkedő izmok.

- Most azonnal állítsanak mesterlövészeket a szálloda teljes területére, kocsik kellenek, és az ottani biztonsági rendszer...

- Styles állíts magadon - förmedt rá Mr. Thomps, majd az orrnyergét masszírozza. - Innentől kezdve engedelmeskednünk kell, és bíznunk kell a lányban.

- Én bízok benne, de nem fogom tálcán kínálni egy ... egy ilyen embernek!

- Nincs más utunk Harry, fogd már föl kérlek, és egy perce tedd félre a csökönyös felfogásod, és ha még hátráltatod is a munkánkat, akkor kénytelen leszek fémet kattintani a csuklódra, és betessékelni az egyik éjszakai cellánkba.

- A francba is - csapott az asztalra kisebb idő után, majd kirontott az ajtón.

- Harry - szaladtam utána, majd átvergődve a fél épületen végre utol tudtam érni, egy kihalt folyosón. - Állj már meg! - szóltam rá, és a karjánál fogva próbált megállítani. Dühös pillantással illetet, majd a falat kezdte el csapkodni.

- Miért mentünk ebbe bele ? Miért kell, hogy téged is elveszítselek!

- Nem fogsz elveszíteni, hallod ?! - kénytelen voltam bepréselni magam Harry és a fal közé, hogy végre rám figyeljen, és ne dühöngjön.

- Én annyira elcsesztem ... - sóhajtott. Legszívesebben jól fejbe vágtam volna magam. Mikor arra vártam, hogy valaki kiboruljon a teremben, nem Harryre céloztam. Hisz eddig ő tartotta bennem a lelket, most meg fordítva kell megfutnunk még egy kört.

- Figyelj rám - erőszakoskodtam és próbáltam Harry szemei elé kerülni.

- Elbasztam - morgott tovább, mire felhagytam minden próbálkozásommal, és simán csak az ösztöneimre hallgattam. Ajkaimat erőszakosan nyomtam Harry ellen, miközben kezeimmel körbe öleltem a nyakát. Mindig is olyan klisés filmes jelenetnek gondoltam, és úgy voltam vele, hogy a való életben csak a szerencsétlenek használnak ilyen módszereket, de láss csodát bevált. És ha még csak percekre is de sikerült Harry figyelmét elterelnem a körülöttünk uralkodó káoszról. Minden érzelmem belevegyítettem ebbe a csókba, és ő is így tett. A düh, a vadság, és a féltés ami mind kettőnkben ott rejtőzőt. Hisz eddig csak mindenki szegény lánnyal volt elfoglalva, holott Harry is kiteszi majd magát majd nem ugyan annak a veszélynek.

- Úgy utállak ezért - motyogta ajkaimra, és teste meg a fal közé préselt. Ártatlanul pislogtam fel rá, majd ujjaim közé csavartam pár göndör tincset. - Egy kihalt folyosón is feltudsz izgatni.

- Harry - döntöttem fejem a mellkasához, és szégyenlősen közelebb bújtam hozzá.

- Kellesz nekem, mindenestül, és mindörökké! - suttogta fojtott hangon, mint aki attól fél, hogy ha kiejti ezeket, akkor nyomban az ellenkezője fog történni.