Helló Mindenki♥
Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és azt hogy már 110-en vagyunk ♥ Nagyon sokat jelentett az elöző részhez érkezett kommentek hada, és a rengeteg pipa is :) Remélem ez a rész azért tartogatott valami csattanót, amit az elöző részben nem találtatok. És remélem, hogy nem lesz annyira bonyolúlt, mint amire gondolok. Ha még is akkor ígérem a következő részben elsímítom a szálakat :)
Ölelés ♥
A hét Hercegnője : Emese Sárosdi
"Amikor befejeztem a fejezet olvasását automatikusan a telefon jobb oldalához nyúltam, és balra kezdtem húzogatni az ujjam a képernyőn... sajnos a lapozás nem jött össze, de legalább elmondhatom magamrol hogy próbálkoztam! Várom a kövit:D<3"
************
Az út hosszú, én pedig túlságosan is fáradt vagyok ahhoz,
hogy bármit is megjegyezzek abból amerre haladunk. Igazából amíg távol vagyok
Carlostól a belsőm kicsit megnyugszik, így az idő elteltével a légzésem is a
normális kategóriába sorolható, míg a szívem se vert örültek módjára.
Kocsikázásunk síri csöndbe telt. Én nem kérdeztem mert nem lehetet, és nem
akartam nála is rossz pontot szerezni. Reménykedtem abban, hogy ő nem annyira
kegyetlen mint társai. Hisz nem kötözött meg, nem dobott a csomagtartóba, és
láss csodát az anyósülésen ülök. Las-Vegas hatalmas város, és soha nem jártam
még itt, így esélyem sincs megállapítani vajon merre tartunk. Lábam, és kezem
remeg, akárcsak a nyárfalevél, de nem mondhatom el magamról, hogy rettegek. Sok
dolgot átéltem már ebben a pár hétben, és mindennek hatása volt. Nem tudom,
hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, de van egy olyan érzésem, hogy
lemondhatok a felmentő seregemről. Harry képtelenség, hogy megtaláljon főleg
mert folyamatosan változtatjuk a helyzetünket. És az utolsó éjszakán amikor
beszéltünk egy buliba voltam, lehet azt gondolja most ébredezek valami társaság
ágyában.
A ruhám szegélyét kapargatom, és kényelmetlenül érzem magam.
Koszos vagyok, kócos, és a sminkem is tuti elkenődött. Borzasztó látványt
nyújthatok, így fényes nappal. Zavarodottságomat a mellettem ülő is észre
veszi, de két pillantásnál többet nem időzik rajtam.
- Tudsz lőni ? - kérdezi a semmiből, mire rávezetem a
tekintetem.
- Fogtam már fegyvert a kezemben - zavart vagyok, nem tudom
mennyit kéne elárulnom magamról.
- Öltél már embert ?
- Nem - vágom rá túlságosan is gyorsan. - Én nem ti vagyok.
- Én sem - az utat figyelve ejti ki a száján a szavakat, és
erősen kell hegyeznem a fülem, hogy egyáltalán meghalljam.
Őt nézem, próbálok valamit leolvasni az érzelem mentes
arcáról, de ez egyenlőre lehetetlen feladatnak tűnik. Továbbra is az utat
figyeli, majd egyszer csak megköszörüli a torkát, s megszólal.
- A kesztyűtartóban van egy kendő, kérlek vedd ki, és tedd a
szemed elé.
- Tessék ? - nyüszítek fel, majd lenyitom a tartót, és
kiveszem belőle a fekete kendőt.
- Kérlek - barna szemeit rám emeli, én pedig teljesen
megfeledkezem arról, hogy valójában elraboltak, és most menekülünk egy másik
búvóhelyre.
- De minek ?
- Mert nem láthatod meg a helyet ahová viszlek, és mivel nem
akarok erőszakoskodni meg ilyenek, ezért megkérlek rá, hogy kösd a szemed elé
azt a kicseszett rongydarabot! - erőteljes hangja visszhangzik a fülemben, és
lassú, remegő kezekkel teszem amire kért. Innentől kezdve csak a feketeség ami
elém tárul a szívem pedig kezd egyre gyorsabban verni. Az ölemben pihenő
ujjaimat tördelem, mikor az autó hirtelen megáll.
- Segítek - szólalt meg mellőlem, majd a hangok alapján
kiszállt. Nyílt az ajtó a jobbomon, és egy kéz nyúlt át rajtam, hogy
kicsatolhassa a biztonsági övemet. Teljes mértékben kijelenthetem, hogy vakon
megbíztam egy olyan emberben aki Carlos segédje.
- Ha meg akartok ölni,minek ez a körítés ? -teszem fel az
első kérdést ami csak megszületett a fejemben. Két kéz fogja meg a derekam, és
érzem ahogy Liam a vállára dob. Nem csapkodok, sőt inkább mint egy rongybaba,
úgy viselkedem. A testemet az adrenalin uralta, de nem tudtam mit tenni, csak
várni a helyzet végét.
Kulcscsörgés, majd ajtó csapódás, és a lábam ismét érinti a
talajt. Kézen fogva vezet, s egy újabb ajtó nyitódás után elenged.
- Ha szólok leveheted a kendőt - magyaráz, és hallom ahogy a
zár kattan mögöttem. -Mehet!
Félve húzom le a szememet takaró darabot, és az elém táruló
fényesség miatt hunyorognom kell. Pislogok párat, hogy a szemeim kevésbé
égjenek, de nem segít. Dörzsölöm, majd össze szorítom, a homályosság pedig kezd
eltűnni. Félek, mi fog elém tárulni. Rettegek az újabb hideg, bezárt kis
helyektől, de minden hirtelen foszlik szét, mikor realizálódik bennem a
látvány.
Egy közepes méretű szoba közepén álltam, körülöttem csupasz
bézs színű falak, és hozzá illő bútorok. Ágy, szekrény, kisasztal, könyvespolc,
kanapé. Semmi luxus, semmi elektronika. Csak a letisztult bútorok.
- Kérsz esetleg valamit ? - kérdezi Liam, mire megfordulok a
tengelyem körül, de őt sehol se látom. Az ajtó túl oldaláról beszél hozzám.
Közel lépek a tárgyhoz, s a kilincset megmarkolva próbálom kinyitni, de be van
zárva.
- Liam, kinyitnád ? - kérdezem, és a pánik kezd
felülkerekedni rajtam.
- Figyelj, egyenlőre így kell hagynom. Bízz bennem! Hozok
egy pohár vizet - majd halom ahogy léptei távolodnak tőlem.
Bízzak benne ? Ugyan már ember, elraboltál és bezártál.
Sóhajtva léptem távolabb a fehér fadeszkától, majd újra
felmértem a terepet. Ujjaimmal végig simítottam a könyvespolc szélén, és
elolvastam pár könyv címet. Csupa romantikus regény. Végig matatok mindent ,
kihúzom az asztal fiókját, áttapogatom a párnákat. Semmi. Üres, akár egy cukorka
bolt gyereknap után.
- Ülj le az ágyra és beviszem! - kiabál kintről.
- Ugyan már Liam - nevetek fel. - Ha elakarnék menni már a
kocsiban kiugrottam volna!
Nem szólt, benyitott majd letette a komód tetejére a tálcát,
és mint a villám sprintelt ki. Nem tudtam eldönteni, hogy én félek tőle jobban,
vagy fordítva.
Az idő telt, vagy is csak remélni tudtam, hogy minél
hamarabb kikerülök innen. Az ágyon ültem, és még mindig azt az egy pohár vizet
kortyolgattam. Bambán bámultam előre, s magam se tudtam, hogy most mihez ki
kellene kezdenem. Számtalan terv és ötlet foszlány született meg, de egyik se
volt teljesen végre hajtható. Hisz nem tudom a ház elhelyezkedését, a berendezését,
és azt se tudom mi vár rám ha kilépek az ajtón. Síri csönd uralkodott
körülöttem, így egy kis hang azt suttogta talán itt az idő a menekülésre, de
nem volt biztonságos egyből menekülni. Apám mindig azt mondta : hagyd a zavaros
vízben lévő mocskot először leülepedni, majd utána fuss és kavarj fel mindent.
- Hol van ? - morgott fel egy hang, majd hangos léptek zaja
törte meg a nyugodt csendet.
- A szobában - válaszolta feltehetően Liam.
- Hogy nézel ki ? - szörnyedt el Carlos, és felrángatott az
ágyról. A pohár másodpercek alatt zuhant ki a kezemből hangos csörömpöléssel találkozva
a talajjal.
- Engedj el - rángatóztam ahogy csak tudtam. Undorodtam
ettől az embertől.
- Öltöztesd fel, meg hozd rendbe - utasította Liamet a már
jól megszokott hangnemben, aminek ha akarnál se tudnál ellentmondani. - Aztán
ki kell találnunk, hogy mi lesz ... azt a szerencsétlen nyomorultat lelőtte, de
nem fogom hagyni, hogy ezzel is ezt tegye - utalt rám.
- Mit akarsz csinálni ? - érdeklődött a srác, és félénksége
tova szállt. Engem belöktek egy fürdőszobába azzal az utasítással, hogy
csináljak magamból emberi formát. Nem tiltakoztam, hisz nekem is szükségem volt
a felfrissülésre, viszont abban nem értettem velük egyet, hogy miért kell úgy
öltöznöm, ahogy ők azt megszabják. Persze, miért is ne szegülnék ellent
mindennek? Miért nem fakadok sírva, és dülöngélek a falnak azt kántálva, hogy
pokolra kerülsz, meg hogy meghalok? Nem
kattanok be, nem is kezdek sírni. Már nincs miért, és a könnycsatornáim is
kiapadtak. Szimplán teszem amit kérnek, mivel ha megakartak volna már ölni...
megtették volna. De nem. Élek. Valamire kellek nekik, valami igazán fontosra.
Mindig is képes voltam órákat álldogálni a zuhany alatt, így
ez most se volt másképp. Minden piszkot, ragacsot, és port lemostam magamról. A
hajamat is alaposan átmostam vagy háromszor, mire kimertem szállni a kabinból.
A tükörbe nézve elszörnyedtem. Eddig észre se vettem, hogy az arcom jobb
oldalát egy színpompás lila folt díszíti. Ezt a mosdóba kaptam, még tegnap. Így
várható volt, hogy ilyen káprázatos marad. A szekrényekben kutakodtam,
valamiféle segédeszköz után, majd egy narancssárga neszesszerért nyúlva, egy
nagy sóhajjal konstatáltam szerencsésnek a helyzetem. Furcsa volt női
mivoltokat keresni a ház minden szegletében, úgy, hogy azt se tudom igazából
hol vagyok. Minden létező szükséges dolgot megtaláltam a kistáskában, így máris
neki láttam eltüntetni a foltot ami az arcomat ékesítette. Szempillaspirált, és
ceruzát is használtam. Halványbézs rúzst és tust is a kezembe került. Minden
létező kenhető dolgot magamra raktam, persze mindezt mértékkel és összhangban.
Miután készen voltam az arcom helyre rakásával, egy fiókot húztam ki. Kezembe
akadt egy hajszárító amivel a nedves tincseimet varázsoltam szárazzá. Nem
foglalkoztam a frizurámmal, csak hagytam a vállamra omlani. A törülközővel
magamon dörömböltem ki az ajtón.
- És most ? - kérdeztem, de válasz nem jött, csak az ajtó
nyitódás miatt kellett hátrébb állnom. Ijedtemben felsikoltottam, de amilyen
hirtelen jött, olyan hirtelen ment is Liam kétségbe esett arca. Egy szatyrot
dobott be, majd újra bezárt. Félve, de még is kíváncsisságtól zsongva bontottam
ki a zacskót, és még magam is elcsodálkoztam.
Egy fehér ujjatlan blúz amelyet levelek díszítettek, és
hozzá egy világoskék koptatott farmer. Fehérneműként egy egyszerű fehér,
csipkés szettet adtak hozzá, amiért most hálás voltam. Felvettem a nadrágot,
ami tökéletes simult rám. Az ing utolsó gombjánál tartottam, mikor hangosan kopogtak
az ajtón.
- Jók lesznek ? - kérdezte félénk hangon. - A cipőben nem
voltam biztos, de remélem elnyeri a tetszésedet.
- Köszönöm - nyögtem vissza halkan, és a dobozért nyúltam
ami szint úgy a zacskóban pihent. Egy iconic, eredeti fehér bőr szandál volt.
Aranyozott szegéllyel, és csattal. Csodás látványt nyújtott, így alig vártam,
hogy végre a lábamon lehessen. Miután mindent felvettem, türelmetlenül
lépkedtem az ajtó előtt. Lassan nyitódott fel előttem a nappali, Liam és Carlos
látványa. Az idősebb csak bólintott, majd a szivarjába szívva ellépett
mellőlünk és megindult a bejárat felé.
- Csodás vagy - suttogta Liam alig hallhatóan, én pedig a
helyzet ellenére is pirulni kezdtem.
- Miért vagy velem ilyen kedves ? -kérdeztem, bár tudtam,
hogy nem ez a normális lereagálása a bóknak.
- Nem vagyok olyan mint az apám, és a környezete - rántott
vállat, a tekintetem pedig háromszorosára tágult.
- H-hogy mi ? - kérdeztem újból. Muszáj volt még egyszer elmondania,
ahhoz hogy felfoghassam valós dolgot állít.
- Ő az apám...- köpni, nyelni nem tudtam. Nagyra nyílt
szemekkel csak kamilláztam rá, és még a számat is kinyitottam párszor, de
értelmes szó nem jött ki rajta. A srác annyira nem hasonlított rá. Talán a
mogyoróbarna szemei amit össze tudtam kötni, de azon kívül mást nem igen. Liam
kedves volt, magas testalkatú, széles vállú izmos, és legfőképpen mosolygós.
Carlos meg köpcös, veszélyes, mogorva, és állandóan pia és dohány szagot árasztott.
Semmi közös nem volt bennük.
- Liam! - ordított az emlegetet személy, mire mindketten
össze rezzentünk és a hang irányába fordultunk. - Húzd ki a seggedet, és hozd a
lányt is!
- Gyere - biccentet a hang irányába, én pedig megindultam és
szorosan követtem mögötte.
Carlos fehér ingjének gallérját igazgatta, majd a nyakában
lógó aranyláncokat. A cigi csikket az asztalon lévő hamutálba nyomta, majd ott
is hagyta, végül pedig felénk fordulva minden figyelmét ránk szentelte.
- Mit akar tőlem ? - kérdeztem egyszerűen, még is mikor
megindult felém a testem megfeszült, a lábam pedig remegni kezdett. Mit nem
adtam volna most a táskámban lévő nyugtatóért. Teljesen elém állt, és így pont
egy 10 centivel nagyobb voltam nála. Furcsa érzés volt, még sem kerített
hatalmában a felsőbb rendűség érzése hisz még is csak az életem a kezében volt.
Kezét felemelte az arcomhoz, és az államnál fogva jobbra és
balra mozgatta. Össze szűkített szemekkel vizslatott, majd egy elismerő
hümmögés hangzott a szájából.
- Ügyes - húzta el a száját, és hátrébb lépet. - Térjük a
tárgyra kislány.
- Mire gondol ? - keresztbe fontam a karomat magam előtt, és
egyik lábamról a másikra dőltem.
- Ajánlok neked egy másik állást ... egy kicsit másabb
mozgásteret kapsz - kényelembe helyezte magát a hatalmas belterű nappali
közepén pihenő mályva színű bőrfotelban. Majd lábát felcsapta az előtte pihenő
üvegasztalra. Intett egyet Liamnek, aki eltűnt a szobából. Furcsán méregettem a
férfit, majd miután a fia vissza tért egy pohárnyi hideg Whiskyvel, elégedett
mosolyra húzta ajkait.
- Miért lenne szükségem nekem másik állásra, pont magától? -
zavart volt a helyzet. Elrabol, először kurvát akar belőlem csinálni, majd
hirtelen meggondolja magát és állást ajánl?
- Figyelj, tudom nem egy kellemes helyzet amiben vagy, de
kérlek értsd meg az én álláspontomat is. Igazából rájöttem, hogy több pénzt
tudok belőled kihozni, mint amire elsőre számítottam.
- Már nem akar ribancot faragni belőlem ? - nevettem fel
kínosan.
- Kislány, én prostituáltat akartam belőled csinálni, ami
egy kicsit kellemesebb hatáskörű munka, mintha azt mondanám rád hogy ribanc.
Tudom mennyi pénzt kereshettél volna szimplán a csinos kis pofikáddal ? -egyik
szemöldökömet felhúzva figyeltem, ahogy egy nagy kortyot iszik az italából,
majd ismét megszólal.
- Tudod, van benned egy olyan tapasztalat, amit csak kevés emberben
találok meg.
- Mi féle tapasztalat ? Hogyan kell dekantálni? - féloldalas
mosolyra húztam a szám, de magam se tudtam, honnan jött ez a fene bátorkodás.
- Tudok mindent a múltadról, hiszed vagy sem még az apádat
is jól ismerem, így azt is tudom, hogy minden létező dologra felkészített.
- Az apámnak kicsit elment az esze - helyesbítettem.
- Az apád csak okos volt!
- Az hogy bezárt egy sötét szobába tizenévesen, nem egy okos
döntés - feljebb emeltem a hangom, ahogy a múltam került szóba. Nem akartam
erről beszélni, mert nem tudnak semmit. Hogy mondhatja, hogy okos döntés ?
Rettegtem, féltem, minden éjszaka rémálmaim voltak, és sírva vártam a percet,
hogy vajon mikor kell ismét ilyenen részt vennem. Mikor jön egy újabb lövési
gyakorlat, vagy mikor kell autót szétbontanom és összeraknom. Minden ami a
gyerekkoromból megmaradt az az a tudás amit soha életemben nem akarok használni
- Elisabeth, ajánlok neked valamit... ha megfogadsz egy
tanácsot új életet kezdesz az új munkáddal, és elfelejtjük együtt a múltad.
Félre rakjuk Harryt, Mercedest, sőt még az apádat is - mint egy óvódáshoz, úgy
beszélt, de valamiért még is kecsegtető ajánlat volt.
- Mercedes ? Honnan tud maga Mercedesről ? -
- Mondtam, hogy mindent tudok! - lehúzta a maradék löttyöt,
és a poharat az asztalra helyezte.
- Szóval, mit felelsz ?
- Mit kell csinálnom? - válaszra éhesen kérdeztem, és
leültem vele szemben.
- A szép arcodat, a kisugárzásodat, és a tudásodat kell
használnod. Ennyi amire kérlek. De tudnod kell, hogy egy rossz mozdulat, vagy
egy félre lépés és az aznapi éjszakádat a halakkal töltöd, és nem fog
érdekelni, hogy kinek a lánya vagy, s hogy milyen maffia háborút fogok
kirobbantani vele. Így is éles pengén táncolok - előre dőlt, a térdére
támasztott kezeit össze kulcsolta, s nagyot sóhajtott. - Nem kérdezem még
egyszer. Elfogadod vagy sem ?
Hezitáltam.
Mart belülről a kétségbeesés, és a félelem. Nem mutattam de
rettegtem. Húzott maga felé az új élet reménye, még hogy ha emellett az ember
mellett is kellett lezajlania. Elakartam mindent felejteni ami a múlttal és
legfőképpen Harryvel kapcsolatos. Ha ő tovább lépet, akkor én is képes vagyok.
- Rendben - vágtam rá, és figyeltem ahogy Carlos arcára egy
széles, elégedett vigyor ül ki. - De nem bánthatod Harryt! Sem most, sem a
jövőben! - erősködtem.
- Jól van kislány - nevette el magát. - Egy arrogáns
seggfejről beszélünk, nekem csak addig volt fontos míg vele voltál.
- Viszont szeretnék vele beszélni, telefonon , vagy
személyesen!
- Ha aláírod a szerződést, azt csinálsz amit akarsz!
- Valóban ? - lepődtem meg.
- Nem vagyok olyan kegyetlen mint amilyennek látszom. És
fontosnak tartom, hogy fent tartsuk a látszatott, miszerint élsz és virulsz.
Harryt lerendezzed, de ki kel zárnod az életedből.
- Örökre ? - fojtott hangon szólaltam fel.
- Igen - helyeselt bólogatva. - Muszáj.
- Ez azért egy kicsit abnormális! - háborodott fel mellettem
Liam. - Az apámmal kötöttél üzletet, aki ...
- Liam, menj ki és indíts be az autót! - utasította az apja
erőteljes hangon. Liam még rám pillantott, majd egy csalódott sóhajtás után
elhagyta a házat.
- Remélem nem befolyásolta kegyedet, a fiam idióta
megmozdulása.
- Írjuk alá azt a papírt, aztán essük túl rajta.
Az asztal fiókjából elővett egy nagy fehér borítékot, majd
kivett belőle egy egyszerű lapot. Rajta vol a megállapodásunk, és minden mást
fontos név, írat szám. Kikötötte a papír, hogy mindig megkell adnom a
hollétemet, nem léphetek testi kapcsolatba senkivel, és csak Carlos
beleegyezésével találkozhatok a családtagjaimmal, és a barátaimmal.
Titoktartással tartja bennem az információkat, majd az utolsó bekezdésben egy
rövidke monológ volt.
" Minden féle információt, amihez a kereskedő fél, és
informátora hozzá jut, nem adhatja ki felsőbb szervezeteknek. Nem közölheti
internetes hálózatokon, és indokolt helyzetekben sem mondhatja el más feleknek.
Csak a főnők irányítására kezelheti a beszállítói rendszert, és léphet
kapcsolatba a beszállítói emberekkel. Minden export és import járművet alaposan
átvizsgál, és a kiadott felsőbb engedély után indíthatja el a szállítást.
Minden import és export végbemenéséről folyamatos listát kell vezetnie amit a későbbiekben,
lead a főnőknek. Bármilyen mennyiség elhalasztása, csalása, vagy kiadása komoly
következményeket vonhat maga után. Tilos a beszállítókkal munka kapcsolaton kívül
bármi mást folytatni. (...)"
- Ez meg mi ? - böktem a tollammal az írott részre, mire
Carlos felnevetett. A nevetése a vesémig hatolt, és hideg borzongás futott
végig a gerincemen.
- Mit kell csinálnom? - kérdeztem kétségbe esetten, mivel
még a feladatomat se tudtam. Idióta létemre, bólintottam egy ügyre, amiről
még fogalmam sincs.
- Addig nem mondhatom el míg alá nem írod a papírt - győztes
vigyort telepedett az arcára. - Gyerünk! Gondolj az új éledre.
Remegő kezekkel nyomtam rá a bélyeget a normális életemet
keresztbe szántó papírra. A nevem lefirkantása után Carlos szinte kitépte a
kezeim közül a papírt, és olyan istenítő nézéssel bámulta, hogy kezdtem félelembe
zuhanni.
- Hát akkor kezdjünk neki! - tapsolt egyet örömében, majd
kiterelt az ajtón, és kiadta az úti célunkat Liamnek.
Harry háza.
Már megint ki tettél magadért. Nem semmi hogy minden héten egyre jobb bejegyzéseket raksz közzé. Ahogy írsz... Ahogyan az egészet ki találtad... Elképesztő *-* Te vagy a példaképem *-*
VálaszTörlésKedves Flóra,
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik :) Köszönöm, hogy írtál, és az utolsó mondat is nagyon aranyos tőled ♥ Köszönöm ♥
Ty
Azt hittem nem tudnak meglepni a blogok, de a tiéd hétről-hétre meglep!! Imádom!! <3>3<3<3<3
VálaszTörlésKedves Veronika,
TörlésAz ember mindig próbálkozik, de akkor látom, hogy sikerrel járok :)♥
Örülök hogy tetszik, és köszönöm, hogy írtál ♥
Ty
Ez hihetetlen negyvennégy hetet várni kell :(
VálaszTörlésEz a blog mindig tartalmaz meglepetést és nem tudok mit írni mert mindegyik rész szupi és zseniális az egész!! :)
Drága Dominika,
TörlésÖrülök, hogy tetszik :)♥ Köszönöm, hogy írtál ♥
Ty
Bocsi aht akartam írni egy hetet de persze hogy a telefon ezt is elirja mégegyszer bocsi
VálaszTörlésUuuuugy varom mar a kovetkezot *-* annyira jo lett a resz,nem birok mar varni vasarnapig :(((
VálaszTörlésPusziiiii
Kedves Klaudia,
TörlésHidd el az egy hét hamar legyem ♥ Örülök, hogy tetszik :) és köszönöm, hogy írtál ♥
Ty
Most kezdtem el a blogodat és már most nagyon imádom!!!!
VálaszTörlésKedves Krisztina,
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik :) És üdvözlünk köreinkben ;)
Ty
Na jó, én már idegileg kikészültem!
VálaszTörlésNem értem!
Hogy tud valaki ilyen csodásan írni?!
Komolyan valaki mondja meg!!
És ez a szín tiszta igazság!
Ez az eggyik kedvenc blogom és nem értem hogy írhat valaki így!
A napokban elkezdtem én is írni de a netre még nem raktam fel de ezek után nem is biztos hogy fel fogom mivel a te blogodhoz nem lehet hasonlítani amit össze firkantottam!
És az elöző kommentemnen írt szótárral kapcsolatban: találtam eggyet a lakásban de az szart se ér mivel még mindig nem találtam meg a megfelelő jelzőt a blogodra.
Már azon gondolkozom hogy újjat találok ki!
Mindenesre is várom a kövi részt!
Drága Fanni,
TörlésBiztos jó az írásod, és ne az enyémhez hasonlítsd :) Mert nem szabad... Senkiéhez hasonlítani se. Csak magadhoz, a te elképzelésedhez. Ha neked tetszik, akkor biztos jó!
Próba szerencse mondani szokás, és felőlem nyugodtan kitalálhatsz egy szót ;)
Örülök, hogy tetszik :)♥
Ty
Úristen... annyira jól írsz, hogy az hihetlen. Amikor elkezdtem olvasni a blogot azt hittem ez is valami "lopott" story lesz. Nem túl sok reményt adtam neki, de belekezdtem. Hirtelen megjelent Harry és Rio, nameg Florida... KÉSZ!!! VÉGEM VAN!!!! Ha 3x eddig nem olvastam ki akkor egyszet sem!!! Nagyon jó! Elmondani nem tudom!!! Meghalok ha nem fogod folytatni. Görcsbe rándult a gyomrom is! MIT MŰVELSZ VELEM EMBER?! :D MIT TESZNEK EZEK HARRYVEL??? :O neeee!!!! nem fogom én itt kibírni!!! Siess nagyon!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésUi.: Imádlak!!!!♥♥♥♥♥♥♥
XxNessy69 (ne kérdezz rá hogy miért pont 69 :D )
Kedves BlackNess,
TörlésNem szabad a borító alapján ítélni :)
Örülök, hogy tetszik, és nyugodj meg folytatni fogom :)♥
Ty
Szió én egy egész napot ennek a csodálatos blog olvasására fordítottam itt elöttem már sok minden szépet irtak és nagyon imádom sok jó blog van de ez kitűnik a többi közül egyszerűen nem az az JAJ én most új vagyok és most mindenki rám figyel majd jön a szőrnyűség és megment ettől a hős! Általában ez van de ez nagyon más ezért vagyunk ilyen sokan ezért olvassuk, és ezért vagyunk hogy bátorítsünk az írásban és ezt a csodás blogot köszönjük neked.
VálaszTörlésXoxo Valeri :)
Mikor lesz következő? ❤❤❤❤
VálaszTörlés