27 március, 2015

Az új élet reményében - 33.

Helló Mindenki♥

Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és azt hogy már 110-en vagyunk ♥ Nagyon sokat jelentett az elöző részhez érkezett kommentek hada, és a rengeteg pipa is :) Remélem ez a rész azért tartogatott valami csattanót, amit az elöző részben nem találtatok. És remélem, hogy nem lesz annyira bonyolúlt, mint amire gondolok. Ha még is akkor ígérem a következő részben elsímítom a szálakat :)
Ölelés ♥

A hét Hercegnője : Emese Sárosdi

"Amikor befejeztem a fejezet olvasását automatikusan a telefon jobb oldalához nyúltam, és balra kezdtem húzogatni az ujjam a képernyőn... sajnos a lapozás nem jött össze, de legalább elmondhatom magamrol hogy próbálkoztam! Várom a kövit:D<3"

************

Az út hosszú, én pedig túlságosan is fáradt vagyok ahhoz, hogy bármit is megjegyezzek abból amerre haladunk. Igazából amíg távol vagyok Carlostól a belsőm kicsit megnyugszik, így az idő elteltével a légzésem is a normális kategóriába sorolható, míg a szívem se vert örültek módjára. Kocsikázásunk síri csöndbe telt. Én nem kérdeztem mert nem lehetet, és nem akartam nála is rossz pontot szerezni. Reménykedtem abban, hogy ő nem annyira kegyetlen mint társai. Hisz nem kötözött meg, nem dobott a csomagtartóba, és láss csodát az anyósülésen ülök. Las-Vegas hatalmas város, és soha nem jártam még itt, így esélyem sincs megállapítani vajon merre tartunk. Lábam, és kezem remeg, akárcsak a nyárfalevél, de nem mondhatom el magamról, hogy rettegek. Sok dolgot átéltem már ebben a pár hétben, és mindennek hatása volt. Nem tudom, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, de van egy olyan érzésem, hogy lemondhatok a felmentő seregemről. Harry képtelenség, hogy megtaláljon főleg mert folyamatosan változtatjuk a helyzetünket. És az utolsó éjszakán amikor beszéltünk egy buliba voltam, lehet azt gondolja most ébredezek valami társaság ágyában.
A ruhám szegélyét kapargatom, és kényelmetlenül érzem magam. Koszos vagyok, kócos, és a sminkem is tuti elkenődött. Borzasztó látványt nyújthatok, így fényes nappal. Zavarodottságomat a mellettem ülő is észre veszi, de két pillantásnál többet nem időzik rajtam.
- Tudsz lőni ? - kérdezi a semmiből, mire rávezetem a tekintetem.
- Fogtam már fegyvert a kezemben - zavart vagyok, nem tudom mennyit kéne elárulnom magamról.
- Öltél már embert ?
- Nem - vágom rá túlságosan is gyorsan. - Én nem ti vagyok.
- Én sem - az utat figyelve ejti ki a száján a szavakat, és erősen kell hegyeznem a fülem, hogy egyáltalán meghalljam.
Őt nézem, próbálok valamit leolvasni az érzelem mentes arcáról, de ez egyenlőre lehetetlen feladatnak tűnik. Továbbra is az utat figyeli, majd egyszer csak megköszörüli a torkát, s megszólal.
- A kesztyűtartóban van egy kendő, kérlek vedd ki, és tedd a szemed elé.
- Tessék ? - nyüszítek fel, majd lenyitom a tartót, és kiveszem belőle a fekete kendőt.
- Kérlek - barna szemeit rám emeli, én pedig teljesen megfeledkezem arról, hogy valójában elraboltak, és most menekülünk egy másik búvóhelyre.
- De minek ?
- Mert nem láthatod meg a helyet ahová viszlek, és mivel nem akarok erőszakoskodni meg ilyenek, ezért megkérlek rá, hogy kösd a szemed elé azt a kicseszett rongydarabot! - erőteljes hangja visszhangzik a fülemben, és lassú, remegő kezekkel teszem amire kért. Innentől kezdve csak a feketeség ami elém tárul a szívem pedig kezd egyre gyorsabban verni. Az ölemben pihenő ujjaimat tördelem, mikor az autó hirtelen megáll.
- Segítek - szólalt meg mellőlem, majd a hangok alapján kiszállt. Nyílt az ajtó a jobbomon, és egy kéz nyúlt át rajtam, hogy kicsatolhassa a biztonsági övemet. Teljes mértékben kijelenthetem, hogy vakon megbíztam egy olyan emberben aki Carlos segédje.
- Ha meg akartok ölni,minek ez a körítés ? -teszem fel az első kérdést ami csak megszületett a fejemben. Két kéz fogja meg a derekam, és érzem ahogy Liam a vállára dob. Nem csapkodok, sőt inkább mint egy rongybaba, úgy viselkedem. A testemet az adrenalin uralta, de nem tudtam mit tenni, csak várni a helyzet végét.
Kulcscsörgés, majd ajtó csapódás, és a lábam ismét érinti a talajt. Kézen fogva vezet, s egy újabb ajtó nyitódás után elenged.
- Ha szólok leveheted a kendőt - magyaráz, és hallom ahogy a zár kattan mögöttem. -Mehet!
Félve húzom le a szememet takaró darabot, és az elém táruló fényesség miatt hunyorognom kell. Pislogok párat, hogy a szemeim kevésbé égjenek, de nem segít. Dörzsölöm, majd össze szorítom, a homályosság pedig kezd eltűnni. Félek, mi fog elém tárulni. Rettegek az újabb hideg, bezárt kis helyektől, de minden hirtelen foszlik szét, mikor realizálódik bennem a látvány.
Egy közepes méretű szoba közepén álltam, körülöttem csupasz bézs színű falak, és hozzá illő bútorok. Ágy, szekrény, kisasztal, könyvespolc, kanapé. Semmi luxus, semmi elektronika. Csak a letisztult bútorok.
- Kérsz esetleg valamit ? - kérdezi Liam, mire megfordulok a tengelyem körül, de őt sehol se látom. Az ajtó túl oldaláról beszél hozzám. Közel lépek a tárgyhoz, s a kilincset megmarkolva próbálom kinyitni, de be van zárva.
- Liam, kinyitnád ? - kérdezem, és a pánik kezd felülkerekedni rajtam.
- Figyelj, egyenlőre így kell hagynom. Bízz bennem! Hozok egy pohár vizet - majd halom ahogy léptei távolodnak tőlem.
Bízzak benne ? Ugyan már ember, elraboltál és bezártál.
Sóhajtva léptem távolabb a fehér fadeszkától, majd újra felmértem a terepet. Ujjaimmal végig simítottam a könyvespolc szélén, és elolvastam pár könyv címet. Csupa romantikus regény. Végig matatok mindent , kihúzom az asztal fiókját, áttapogatom a párnákat. Semmi. Üres, akár egy cukorka bolt gyereknap után.
- Ülj le az ágyra és beviszem! - kiabál kintről.
- Ugyan már Liam - nevetek fel. - Ha elakarnék menni már a kocsiban kiugrottam volna!
Nem szólt, benyitott majd letette a komód tetejére a tálcát, és mint a villám sprintelt ki. Nem tudtam eldönteni, hogy én félek tőle jobban, vagy fordítva.

Az idő telt, vagy is csak remélni tudtam, hogy minél hamarabb kikerülök innen. Az ágyon ültem, és még mindig azt az egy pohár vizet kortyolgattam. Bambán bámultam előre, s magam se tudtam, hogy most mihez ki kellene kezdenem. Számtalan terv és ötlet foszlány született meg, de egyik se volt teljesen végre hajtható. Hisz nem tudom a ház elhelyezkedését, a berendezését, és azt se tudom mi vár rám ha kilépek az ajtón. Síri csönd uralkodott körülöttem, így egy kis hang azt suttogta talán itt az idő a menekülésre, de nem volt biztonságos egyből menekülni. Apám mindig azt mondta : hagyd a zavaros vízben lévő mocskot először leülepedni, majd utána fuss és kavarj fel mindent.
- Hol van ? - morgott fel egy hang, majd hangos léptek zaja törte meg a nyugodt csendet.
- A szobában - válaszolta feltehetően Liam.
- Hogy nézel ki ? - szörnyedt el Carlos, és felrángatott az ágyról. A pohár másodpercek alatt zuhant ki a kezemből hangos csörömpöléssel találkozva a talajjal.
- Engedj el - rángatóztam ahogy csak tudtam. Undorodtam ettől az embertől.
- Öltöztesd fel, meg hozd rendbe - utasította Liamet a már jól megszokott hangnemben, aminek ha akarnál se tudnál ellentmondani. - Aztán ki kell találnunk, hogy mi lesz ... azt a szerencsétlen nyomorultat lelőtte, de nem fogom hagyni, hogy ezzel is ezt tegye - utalt rám.
- Mit akarsz csinálni ? - érdeklődött a srác, és félénksége tova szállt. Engem belöktek egy fürdőszobába azzal az utasítással, hogy csináljak magamból emberi formát. Nem tiltakoztam, hisz nekem is szükségem volt a felfrissülésre, viszont abban nem értettem velük egyet, hogy miért kell úgy öltöznöm, ahogy ők azt megszabják. Persze, miért is ne szegülnék ellent mindennek? Miért nem fakadok sírva, és dülöngélek a falnak azt kántálva, hogy pokolra kerülsz, meg  hogy meghalok? Nem kattanok be, nem is kezdek sírni. Már nincs miért, és a könnycsatornáim is kiapadtak. Szimplán teszem amit kérnek, mivel ha megakartak volna már ölni... megtették volna. De nem. Élek. Valamire kellek nekik, valami igazán fontosra.
Mindig is képes voltam órákat álldogálni a zuhany alatt, így ez most se volt másképp. Minden piszkot, ragacsot, és port lemostam magamról. A hajamat is alaposan átmostam vagy háromszor, mire kimertem szállni a kabinból. A tükörbe nézve elszörnyedtem. Eddig észre se vettem, hogy az arcom jobb oldalát egy színpompás lila folt díszíti. Ezt a mosdóba kaptam, még tegnap. Így várható volt, hogy ilyen káprázatos marad. A szekrényekben kutakodtam, valamiféle segédeszköz után, majd egy narancssárga neszesszerért nyúlva, egy nagy sóhajjal konstatáltam szerencsésnek a helyzetem. Furcsa volt női mivoltokat keresni a ház minden szegletében, úgy, hogy azt se tudom igazából hol vagyok. Minden létező szükséges dolgot megtaláltam a kistáskában, így máris neki láttam eltüntetni a foltot ami az arcomat ékesítette. Szempillaspirált, és ceruzát is használtam. Halványbézs rúzst és tust is a kezembe került. Minden létező kenhető dolgot magamra raktam, persze mindezt mértékkel és összhangban. Miután készen voltam az arcom helyre rakásával, egy fiókot húztam ki. Kezembe akadt egy hajszárító amivel a nedves tincseimet varázsoltam szárazzá. Nem foglalkoztam a frizurámmal, csak hagytam a vállamra omlani. A törülközővel magamon dörömböltem ki az ajtón.
- És most ? - kérdeztem, de válasz nem jött, csak az ajtó nyitódás miatt kellett hátrébb állnom. Ijedtemben felsikoltottam, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is Liam kétségbe esett arca. Egy szatyrot dobott be, majd újra bezárt. Félve, de még is kíváncsisságtól zsongva bontottam ki a zacskót, és még magam is elcsodálkoztam.
Egy fehér ujjatlan blúz amelyet levelek díszítettek, és hozzá egy világoskék koptatott farmer. Fehérneműként egy egyszerű fehér, csipkés szettet adtak hozzá, amiért most hálás voltam. Felvettem a nadrágot, ami tökéletes simult rám. Az ing utolsó gombjánál tartottam, mikor hangosan kopogtak az ajtón.
- Jók lesznek ? - kérdezte félénk hangon. - A cipőben nem voltam biztos, de remélem elnyeri a tetszésedet.
- Köszönöm - nyögtem vissza halkan, és a dobozért nyúltam ami szint úgy a zacskóban pihent. Egy iconic, eredeti fehér bőr szandál volt. Aranyozott szegéllyel, és csattal. Csodás látványt nyújtott, így alig vártam, hogy végre a lábamon lehessen. Miután mindent felvettem, türelmetlenül lépkedtem az ajtó előtt. Lassan nyitódott fel előttem a nappali, Liam és Carlos látványa. Az idősebb csak bólintott, majd a szivarjába szívva ellépett mellőlünk és megindult a bejárat felé.
- Csodás vagy - suttogta Liam alig hallhatóan, én pedig a helyzet ellenére is pirulni kezdtem.
- Miért vagy velem ilyen kedves ? -kérdeztem, bár tudtam, hogy nem ez a normális lereagálása a bóknak.
- Nem vagyok olyan mint az apám, és a környezete - rántott vállat, a tekintetem pedig háromszorosára tágult.
- H-hogy mi ? - kérdeztem újból. Muszáj volt még egyszer elmondania, ahhoz hogy felfoghassam valós dolgot állít.
- Ő az apám...- köpni, nyelni nem tudtam. Nagyra nyílt szemekkel csak kamilláztam rá, és még a számat is kinyitottam párszor, de értelmes szó nem jött ki rajta. A srác annyira nem hasonlított rá. Talán a mogyoróbarna szemei amit össze tudtam kötni, de azon kívül mást nem igen. Liam kedves volt, magas testalkatú, széles vállú izmos, és legfőképpen mosolygós. Carlos meg köpcös, veszélyes, mogorva, és állandóan pia és dohány szagot árasztott. Semmi közös nem volt bennük.
- Liam! - ordított az emlegetet személy, mire mindketten össze rezzentünk és a hang irányába fordultunk. - Húzd ki a seggedet, és hozd a lányt is!
- Gyere - biccentet a hang irányába, én pedig megindultam és szorosan követtem mögötte.
Carlos fehér ingjének gallérját igazgatta, majd a nyakában lógó aranyláncokat. A cigi csikket az asztalon lévő hamutálba nyomta, majd ott is hagyta, végül pedig felénk fordulva minden figyelmét ránk szentelte.
- Mit akar tőlem ? - kérdeztem egyszerűen, még is mikor megindult felém a testem megfeszült, a lábam pedig remegni kezdett. Mit nem adtam volna most a táskámban lévő nyugtatóért. Teljesen elém állt, és így pont egy 10 centivel nagyobb voltam nála. Furcsa érzés volt, még sem kerített hatalmában a felsőbb rendűség érzése hisz még is csak az életem a kezében volt.
Kezét felemelte az arcomhoz, és az államnál fogva jobbra és balra mozgatta. Össze szűkített szemekkel vizslatott, majd egy elismerő hümmögés hangzott a szájából.
- Ügyes - húzta el a száját, és hátrébb lépet. - Térjük a tárgyra kislány.
- Mire gondol ? - keresztbe fontam a karomat magam előtt, és egyik lábamról a másikra dőltem.
- Ajánlok neked egy másik állást ... egy kicsit másabb mozgásteret kapsz - kényelembe helyezte magát a hatalmas belterű nappali közepén pihenő mályva színű bőrfotelban. Majd lábát felcsapta az előtte pihenő üvegasztalra. Intett egyet Liamnek, aki eltűnt a szobából. Furcsán méregettem a férfit, majd miután a fia vissza tért egy pohárnyi hideg Whiskyvel, elégedett mosolyra húzta ajkait.
- Miért lenne szükségem nekem másik állásra, pont magától? - zavart volt a helyzet. Elrabol, először kurvát akar belőlem csinálni, majd hirtelen meggondolja magát és állást ajánl?
- Figyelj, tudom nem egy kellemes helyzet amiben vagy, de kérlek értsd meg az én álláspontomat is. Igazából rájöttem, hogy több pénzt tudok belőled kihozni, mint amire elsőre számítottam.
- Már nem akar ribancot faragni belőlem ? - nevettem fel kínosan.
- Kislány, én prostituáltat akartam belőled csinálni, ami egy kicsit kellemesebb hatáskörű munka, mintha azt mondanám rád hogy ribanc. Tudom mennyi pénzt kereshettél volna szimplán a csinos kis pofikáddal ? -egyik szemöldökömet felhúzva figyeltem, ahogy egy nagy kortyot iszik az italából, majd ismét megszólal.
- Tudod, van benned egy olyan tapasztalat, amit csak kevés emberben találok meg.
- Mi féle tapasztalat ? Hogyan kell dekantálni? - féloldalas mosolyra húztam a szám, de magam se tudtam, honnan jött ez a fene bátorkodás.
- Tudok mindent a múltadról, hiszed vagy sem még az apádat is jól ismerem, így azt is tudom, hogy minden létező dologra felkészített.
- Az apámnak kicsit elment az esze - helyesbítettem.
- Az apád csak okos volt!
- Az hogy bezárt egy sötét szobába tizenévesen, nem egy okos döntés - feljebb emeltem a hangom, ahogy a múltam került szóba. Nem akartam erről beszélni, mert nem tudnak semmit. Hogy mondhatja, hogy okos döntés ? Rettegtem, féltem, minden éjszaka rémálmaim voltak, és sírva vártam a percet, hogy vajon mikor kell ismét ilyenen részt vennem. Mikor jön egy újabb lövési gyakorlat, vagy mikor kell autót szétbontanom és összeraknom. Minden ami a gyerekkoromból megmaradt az az a tudás amit soha életemben nem akarok használni
- Elisabeth, ajánlok neked valamit... ha megfogadsz egy tanácsot új életet kezdesz az új munkáddal, és elfelejtjük együtt a múltad. Félre rakjuk Harryt, Mercedest, sőt még az apádat is - mint egy óvódáshoz, úgy beszélt, de valamiért még is kecsegtető ajánlat volt.
- Mercedes ? Honnan tud maga Mercedesről ? -
- Mondtam, hogy mindent tudok! - lehúzta a maradék löttyöt, és a poharat az asztalra helyezte.
- Szóval, mit felelsz ?
- Mit kell csinálnom? - válaszra éhesen kérdeztem, és leültem vele szemben.
- A szép arcodat, a kisugárzásodat, és a tudásodat kell használnod. Ennyi amire kérlek. De tudnod kell, hogy egy rossz mozdulat, vagy egy félre lépés és az aznapi éjszakádat a halakkal töltöd, és nem fog érdekelni, hogy kinek a lánya vagy, s hogy milyen maffia háborút fogok kirobbantani vele. Így is éles pengén táncolok - előre dőlt, a térdére támasztott kezeit össze kulcsolta, s nagyot sóhajtott. - Nem kérdezem még egyszer. Elfogadod vagy sem ?
Hezitáltam.
Mart belülről a kétségbeesés, és a félelem. Nem mutattam de rettegtem. Húzott maga felé az új élet reménye, még hogy ha emellett az ember mellett is kellett lezajlania. Elakartam mindent felejteni ami a múlttal és legfőképpen Harryvel kapcsolatos. Ha ő tovább lépet, akkor én is képes vagyok.
- Rendben - vágtam rá, és figyeltem ahogy Carlos arcára egy széles, elégedett vigyor ül ki. - De nem bánthatod Harryt! Sem most, sem a jövőben! - erősködtem.
- Jól van kislány - nevette el magát. - Egy arrogáns seggfejről beszélünk, nekem csak addig volt fontos míg vele voltál.
- Viszont szeretnék vele beszélni, telefonon , vagy személyesen!
- Ha aláírod a szerződést, azt csinálsz amit akarsz!
- Valóban ? - lepődtem meg.
- Nem vagyok olyan kegyetlen mint amilyennek látszom. És fontosnak tartom, hogy fent tartsuk a látszatott, miszerint élsz és virulsz. Harryt lerendezzed, de ki kel zárnod az életedből.
- Örökre ? - fojtott hangon szólaltam fel.
- Igen - helyeselt bólogatva. - Muszáj.
- Ez azért egy kicsit abnormális! - háborodott fel mellettem Liam. - Az apámmal kötöttél üzletet, aki ...
- Liam, menj ki és indíts be az autót! - utasította az apja erőteljes hangon. Liam még rám pillantott, majd egy csalódott sóhajtás után elhagyta  a házat.
- Remélem nem befolyásolta kegyedet, a fiam idióta megmozdulása.
- Írjuk alá azt a papírt, aztán essük túl rajta.
Az asztal fiókjából elővett egy nagy fehér borítékot, majd kivett belőle egy egyszerű lapot. Rajta vol a megállapodásunk, és minden mást fontos név, írat szám. Kikötötte a papír, hogy mindig megkell adnom a hollétemet, nem léphetek testi kapcsolatba senkivel, és csak Carlos beleegyezésével találkozhatok a családtagjaimmal, és a barátaimmal. Titoktartással tartja bennem az információkat, majd az utolsó bekezdésben egy rövidke monológ volt.
" Minden féle információt, amihez a kereskedő fél, és informátora hozzá jut, nem adhatja ki felsőbb szervezeteknek. Nem közölheti internetes hálózatokon, és indokolt helyzetekben sem mondhatja el más feleknek. Csak a főnők irányítására kezelheti a beszállítói rendszert, és léphet kapcsolatba a beszállítói emberekkel. Minden export és import járművet alaposan átvizsgál, és a kiadott felsőbb engedély után indíthatja el a szállítást. Minden import és export végbemenéséről folyamatos listát kell vezetnie amit a későbbiekben, lead a főnőknek. Bármilyen mennyiség elhalasztása, csalása, vagy kiadása komoly következményeket vonhat maga után. Tilos a beszállítókkal munka kapcsolaton kívül bármi mást folytatni. (...)"
- Ez meg mi ? - böktem a tollammal az írott részre, mire Carlos felnevetett. A nevetése a vesémig hatolt, és hideg borzongás futott végig a gerincemen.
- Mit kell csinálnom? - kérdeztem kétségbe esetten, mivel még a feladatomat se tudtam. Idióta létemre, bólintottam egy ügyre, amiről még  fogalmam sincs.
- Addig nem mondhatom el míg alá nem írod a papírt - győztes vigyort telepedett az arcára. - Gyerünk! Gondolj az új éledre.
Remegő kezekkel nyomtam rá a bélyeget a normális életemet keresztbe szántó papírra. A nevem lefirkantása után Carlos szinte kitépte a kezeim közül a papírt, és olyan istenítő nézéssel bámulta, hogy kezdtem félelembe zuhanni.
- Hát akkor kezdjünk neki! - tapsolt egyet örömében, majd kiterelt az ajtón, és kiadta az úti célunkat Liamnek.
Harry háza.



17 megjegyzés:

  1. Már megint ki tettél magadért. Nem semmi hogy minden héten egyre jobb bejegyzéseket raksz közzé. Ahogy írsz... Ahogyan az egészet ki találtad... Elképesztő *-* Te vagy a példaképem *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Flóra,
      Nagyon örülök, hogy tetszik :) Köszönöm, hogy írtál, és az utolsó mondat is nagyon aranyos tőled ♥ Köszönöm ♥

      Ty

      Törlés
  2. Azt hittem nem tudnak meglepni a blogok, de a tiéd hétről-hétre meglep!! Imádom!! <3>3<3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika,
      Az ember mindig próbálkozik, de akkor látom, hogy sikerrel járok :)♥
      Örülök hogy tetszik, és köszönöm, hogy írtál ♥

      Ty

      Törlés
  3. Ez hihetetlen negyvennégy hetet várni kell :(
    Ez a blog mindig tartalmaz meglepetést és nem tudok mit írni mert mindegyik rész szupi és zseniális az egész!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dominika,
      Örülök, hogy tetszik :)♥ Köszönöm, hogy írtál ♥

      Ty

      Törlés
  4. Bocsi aht akartam írni egy hetet de persze hogy a telefon ezt is elirja mégegyszer bocsi

    VálaszTörlés
  5. Uuuuugy varom mar a kovetkezot *-* annyira jo lett a resz,nem birok mar varni vasarnapig :(((
    Pusziiiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Klaudia,
      Hidd el az egy hét hamar legyem ♥ Örülök, hogy tetszik :) és köszönöm, hogy írtál ♥

      Ty

      Törlés
  6. Most kezdtem el a blogodat és már most nagyon imádom!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Krisztina,
      Nagyon örülök, hogy tetszik :) És üdvözlünk köreinkben ;)

      Ty

      Törlés
  7. Na jó, én már idegileg kikészültem!
    Nem értem!
    Hogy tud valaki ilyen csodásan írni?!
    Komolyan valaki mondja meg!!
    És ez a szín tiszta igazság!
    Ez az eggyik kedvenc blogom és nem értem hogy írhat valaki így!
    A napokban elkezdtem én is írni de a netre még nem raktam fel de ezek után nem is biztos hogy fel fogom mivel a te blogodhoz nem lehet hasonlítani amit össze firkantottam!
    És az elöző kommentemnen írt szótárral kapcsolatban: találtam eggyet a lakásban de az szart se ér mivel még mindig nem találtam meg a megfelelő jelzőt a blogodra.
    Már azon gondolkozom hogy újjat találok ki!
    Mindenesre is várom a kövi részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Fanni,
      Biztos jó az írásod, és ne az enyémhez hasonlítsd :) Mert nem szabad... Senkiéhez hasonlítani se. Csak magadhoz, a te elképzelésedhez. Ha neked tetszik, akkor biztos jó!
      Próba szerencse mondani szokás, és felőlem nyugodtan kitalálhatsz egy szót ;)
      Örülök, hogy tetszik :)♥

      Ty

      Törlés
  8. Úristen... annyira jól írsz, hogy az hihetlen. Amikor elkezdtem olvasni a blogot azt hittem ez is valami "lopott" story lesz. Nem túl sok reményt adtam neki, de belekezdtem. Hirtelen megjelent Harry és Rio, nameg Florida... KÉSZ!!! VÉGEM VAN!!!! Ha 3x eddig nem olvastam ki akkor egyszet sem!!! Nagyon jó! Elmondani nem tudom!!! Meghalok ha nem fogod folytatni. Görcsbe rándult a gyomrom is! MIT MŰVELSZ VELEM EMBER?! :D MIT TESZNEK EZEK HARRYVEL??? :O neeee!!!! nem fogom én itt kibírni!!! Siess nagyon!!!!!!!!!!!

    Ui.: Imádlak!!!!♥♥♥♥♥♥♥

    XxNessy69 (ne kérdezz rá hogy miért pont 69 :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BlackNess,
      Nem szabad a borító alapján ítélni :)
      Örülök, hogy tetszik, és nyugodj meg folytatni fogom :)♥

      Ty

      Törlés
  9. Szió én egy egész napot ennek a csodálatos blog olvasására fordítottam itt elöttem már sok minden szépet irtak és nagyon imádom sok jó blog van de ez kitűnik a többi közül egyszerűen nem az az JAJ én most új vagyok és most mindenki rám figyel majd jön a szőrnyűség és megment ettől a hős! Általában ez van de ez nagyon más ezért vagyunk ilyen sokan ezért olvassuk, és ezért vagyunk hogy bátorítsünk az írásban és ezt a csodás blogot köszönjük neked.
    Xoxo Valeri :)

    VálaszTörlés
  10. Mikor lesz következő? ❤❤❤❤

    VálaszTörlés