" Hozzá vagyok szokva " - 17.

Kedves Olvasók, 

Nagyon köszönöm a pipákat, és a két kommentet is :)
Még mindig lehet jelentkezni a Chat Vasárnapra :) Akkár itt kommentben is , bár egyszerűbb a csoportban :)
Lassan itt a Karácsony... fel a kezeket, ki várja ?♥

Ölelés a tanyáról ♥

Ölelj meg egy fát!

A Hét Hercegnője: Lilly Horváth

"Mindig azt hiszem, hogy nem tudsz jobbat alkotni, s te mindig megcáfolod ezt. A legújabb rész a kedvencem, azután te hozol egy újat és, az lesz a kedvencem. Nem tudom te milyen lény vagy, mert szerintem nincs olyan aki ne szeretné EZT! 

Várom a kövit...ami valószínűleg az új kedvenc részem lesz "

***

A szürkébe burkolózó lakosztály pont olyan volt, mint maga a gazdája. Kütyük a lakás minden szegletében, s matt bútorok amerre csak nézek.  Fém, acél hátán, még is valamiért melegséget áraszt némelyik sarok, vagy helyiség. A zöld növényektől az egész olyan természetes, pedig több a mechanika, mint az normális lenne. A hatalmas dupla ablak előtt álldogálva a város fényeit tanulmányoztam.  Minden olyan nyugodt volt, pedig egy szobával arrébb kisebb műtétet folytattak. Saját döntésemből nem akartam ott lenni, hisz nem tudnám magam féken tartani az egymásban turkáló kezektől. Tudom, minden higiénikusan, és kesztyűben történik, de akkor se akarom látni, ahogy Harry, kihalássza a golyót a két másikból.  Hálával tartozom, mert kihoztak onnan, de még mindig kisebb sokk alatt állok. Fogalmam sincs kik voltak, vagy, hogy egyáltalán mit akartak. Sejtésem se lehet mi az a Carvia, sőt azt se tudom, hogy hol van. 

Még mindig koszos, és sáros voltam. A ruháim szakadtak, s ugyan olyan mocskosak, mint gazdájuk. Hajamat legalább egy befőttes gumival fel tudtam kötni, de ez sem az igazi. A tisztaság szinte már tapintható volt a lakásban, s így még jobban kívülállónak éreztem magam, olyan volt, mint anno még otthon. Csillog, villog minden, s egy porszem se pihen a bútorokon.  

Nem tudtam mit fogunk mi még itt csinálni, de már nagyon vártam, hogy elinduljunk valamerre, vagy legalább is történjen valami, mert egyedül álldogálni, idegtépő volt. Magam előtt összekulcsoltam a kezem, s így még jobban magamhoz gyűrtem a Göndör kabátját. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, mivel kisebb föld tócsákat hagytunk magunk után, ahogy bevonultunk a lakásba. Azt nem tudom, hogy a hálószobában, hogy fognak majd kitakarítani, vagy az esedékes takarítónő mit fog hozzá szólni… de már előre sajnálom az illetőt. 

Elmélkedésemet egy lágy hang törte meg:

- Tessék, ezt idd meg! Jót fog tenni – a hang irányába fordultam, s megpillantottam a szőkét, egy csészével a kezében. 

- Igazán nem kellett volna – magyarázkodtam, majd két kezembe fogtam a kellemesen meleg tárgyat, amiben gőzölgő tea pihent. – Jól vagy? – kérdeztem, majd belekortyoltam az italomba.

- Persze, volt már rosszabb is – lenézett a bekötözött vállára, amit egy vastag géz tartott, átfutva a nyakán. – Inkább Te hogy vagy?

- Összezavarodva, és rettentően koszosan – nevettem el a végét kínosan. 

- Ó, én idióta – csapta meg a felismerés, s egy percre eltűnt a hatalmas nappaliból. Visszatérve már két törölköző volt a kezében, amit átnyújtott, én pedig egy mosollyal megköszöntem.

- Kedves tőled, de nincs ruhám se, ezért várom leginkább, hogy végre elindulhassunk…

- A ma éjszakát biztos, hogy itt töltitek – vágott a szavamba, mire egy percre lefagytam. 

- Miért is?

- Mert nem hiányzik, hogy az utcán elkapjanak, vagy esetleg kövessenek a szállodáig – lépett ki a hatalmas fehér faajtó mögül Harry kezét törölgetve, nyomában a sántikáló társával.  

- Örülök, hogy ez közölted velem is – válaszoltam durván, bár nem értettem valójában miért is haragszom rá, s ez neki is feltűnt.

- Eddig semmi bajod nem volt – lépett elém, majd Niall-re pillantott.

- Én nem mondtam semmit – emelte fel maga elé szabad kezét, védekezéskép. 

- Szeretnék lezuhanyozni, ha nem haragszol – nyomtam Harry kezébe a teám, majd Niall felé fordultam, aki vette az adást, és már magyarázni is kezdett merre találom a fürdőt.

- Addig pedig kitalálhatod, hogy miben mászkáljak a haverjaid előtt, mert gondolom eléggé frusztráló lenne, ha meztelenül kéne flangálnom – gúnyos hangnemem csattant Harry-n, s ahogy bevágtam az ajtót, háttal nekidőlve lecsúsztam s kontrollálatlan zokogásba kezdtem. Ennek egyszerű oka volt, s ezt én is tudtam, bár még magamnak se akartam beismerni. Mert nem erre tanítottak, és ha ezt apám látná biztos, hogy nem dicsérne agyon. Nem tudom mennyi időt kuporoghattam a földön, saját magam ócsárolásával töltve, de egy gyengéd kopogás, egy erőteljes hanggal visszataszított a földre. 

- Lisa, kérlek, nyisd ki, beszélni szeretnék veled – egy percre abba maradt a kopogás.

- Egyedül szeretnék lenni – válaszoltam vissza, fejemet az ajtónak támasztva.

- Ne akard, hogy a saját erőmből menjek be.

- Kérlek Harry, értsd meg. Egyedül – sírva kérleltem, de tudtam, hogy ezzel csak még jobban hergelem arra, hogy bejöjjön.

- Melletted szeretnék lenni, te pedig ezt értsd meg – a szívem szakadt meg szavaira, így felálltam és lenyomtam a kilincset. Hátrébb léptem, mivel az ajtó nagy lendülettel csapódott ki, s a rajta belépő személy erőteljesen felém tornyosult. 

- Utálom, ha sírsz – suttogta bizalmasan, majd arckifejezésemet látva, szorosan magához húzott, s a sírástól remegő testemet erős karjaival fedte el. 

- Én is utálok sírni – válaszoltam vissza, s tudtam, hogy egy halvány mosoly jelent meg arcán.

Percekig így álltunk, csak hallgatva egymás légzésének nyugodt tempóját. Az hogy Ő itt volt nekem, és én neki, mindkettőnk helyzetét megkönnyítette. 

- Lefürdünk? – kérdezte halkan, de én egyből kibújtam az öleléséből. Zavartan túrtam bele a kócosan álló hajamba, s ajkaimat rágcsálva találtam a megfelelő szavakat. Hiába volt az esetek nagy százalékában nagy a szám, ha ilyen téma jött szóba, akkor kezdőként még kerültem az erről való csevegést. Bár az agyam mélyén ott volt az, akis biztató hang, hogy Ő úgy se nevetne ki, és megérti.

- Én most nem szeretnék, tudod… - pislogtam párat, de még véletlenül se néztem a szemébe. Hirtelen megéreztem érdes ujjait az állam alá csúszni, majd felemelte a fejem, így zölden rikító tekintete az enyémbe olvadt. 

- Szerinted megtenném, ha nem szeretnéd? – hangja egy kicsit csalódott volt, de még így is magabiztosan csengett. 

- Nem, csak…

- Nincs csak – nyomott egy szűzies csókot ajkaimra, majd folytatta – ha akarod, ki is mehetek.

- Nem, arra nincs semmi szükség – hevességem feltört, de kontroláltam magam, még egy mondat erejéig – persze, ha csak szeretnél. 

- Kint vagy bent? – cirógatta az arcom. 

- Kint – nyeltem egy nagyot, s nagyon reméltem, hogy nem fog emiatt haragudni rám. 

- Rendben – egy lemondó sóhaj után, újabb csókot kaptam majd ellépet mellettem, s a lehajtott WC deszkára leült. Csak álltam ott némán, s magam se tudtam, mit is szeretnék. Lehet, még is csak élnem kellett volna az együtt zuhanyzás lehetőségével, de akkor úgy is csak a szex lett volna a vége. Viszont ha kiküldöm, akkor ismét magamra maradok. 

- Elfordulok ha szeretnéd – nézett végig rajtam.

- Ne – vágtam rá. – vagy is nem kell – szép volt Lisa. – Vagy tudod mit, ahogy érzed… - fejezd be, csak lejáratod magad. 

- Rendben – nevette el magát. – Akkor elfordulok, szólj, ha már bent állsz.

- Köszönöm – egy gyenge mosoly kúszott vérvörös arcomra.

Villámsebességgel szabadultam meg az összes ruhadarabomtól, s egy laza mozdulattal már bent álltam az üvegfallal körül vett kabinban. A plafonba beépített zuhanyrózsa egyszerre volt lenyűgöző, és fényűző is. Eddig is gondoltam, hogy a szőkének nem kevés pénze van, de még a fürdője se cáfolja ezt meg. Félve nyitottam meg a csapot, így a hideg vízsugár egyből telibe kapott. Egy sikoly szaladt ki a számon, de másodperces késéssel már be is fogtam azt, s imádkoztam, hogy Harry ne fordítson különösebb figyelmet rá. 

- Minden oké? –kérdezte még mindig elfordulva, s a vidámság ott bujkált a hangjában. – Talán még is csak jobb lenne, ha beszállnék melléd. 

- Nem, megvagyok, köszi – hadartam gyorsan el, s minél előbb próbáltam a megfelelő hőfokot megtalálni.

Az ágyon foglaltam helyet törökülésben, s vártam. Egy bő pólóban, s szintén bő szürke melegítő nadrágban tördeltem az ujjaimat. Hajam félig szárazon omlott a vállamra, ezzel benedvesítve a pólót, amit viseltem. Az ágynemű szürke selyem volt, s látszott rajta, hogy az égvilágon még senki nem aludt benne, ugyan ez a szobára is igaz volt. Ugyan olyan rendezett, és tiszta.

- Itt vagyok – lépett be a szobába Harry, egy ugyan olyan nadrágban, mint amilyenben én voltam, csak neki fekete volt. 

- Tetszik a gatyád – mosolyodtam el, mire magára pillantott, majd ismét rám.

- Nekem is a tiéd – kacsintott, majd ledobta a székre a törölközött, amivel a haját törölte szárazra.

- Minden oké? – dőlt le mellém majd mellkasára vont. 

- Persze.

- Kérdezhetek valamit? – felpillantottam rá, így folytatta – Miért nem vagy kellően kiakadva? 

- Tessék? – ültem fel hirtelen, majd Harryvel szembe fordultam. 

- Hát más már rég két levél xanaxal a kezében rohangálna valami pszichológus után.

- Ez hosszú történet Harry.

- Röviden is elmondhatod - kérlelt

- Nem biztos, hogy akarom, hogy tudd.

- Nem bízol bennem? – ült fel ő is, mire én hevesen megráztam a fejem. 

- Nem erről van szó… - magyarázkodtam.

- Hát? Akkor miről?

- Hozzá vagyok szokva – nyögtem ki halkan, mire Harry egy percre úgy nézett rám, mint ha szellemet látna.

- Tessék? Ezt meg, hogy érted? 

- Úgy, hogy benne volt a neveltetésemben – könnyek folytak végig az arcomon, amiket kézfejemmel gyorsan letöröltem. 

- Ezt nem hiszem el… - suttogta maga elé, majd tarkóját vakargatta.

- Pedig ez a színtiszta igazság – szipogtam. – Apám 7 éves koromtól kezdve minden évben eljátszotta ezt. 14 évesen szinte már higgadtan tudtam kezelni a helyzetet, de ahogy nőttem, úgy lettek durvábbak a dolgok. Így persze, ahogy megtehettem eljöttem onnan.

- Az apád egy őrült…

- Csak jót akart – vágtam közbe.

- Ezzel? Te normális vagy? –kiabált rám, mire összerezzentem.

- Azt akarta, hogy megtanuljam az ilyen helyzetek kezelését – üvöltöttem az arcába.

- 7 évesen?

- Megtörtént, már nem tudsz, mit csinálni ellenne. 

- Ez az, ennek meg se kellett volna történnie – idegesen felpattant, s föl-alá járkált a szobában. 

- Lenyugodnál?

- Te meg végre észhez térnél? 

- Na látod, ezért nem akartam elmondani. Semmit sem értesz, és csak mindenen kiakadsz – álltam fel végre én is, majd elé léptem. 

- Csak utálom a tudatot, hogy ott vagy kislányként, és teljesen egyedül kell kiszabadulnod…

- Megoldottam, és most itt vagyok – kezeimmel körbe fogtam az arcát, majd lábujjhegyre állva közel hajoltam ajkaihoz. 

- Még jó, hogy itt vagy.

- Akkor meg? Ne foglalkozz ezzel, megtörtént. A múltat már nem tudod megváltoztatni, főleg nem az enyémet – ajkaira suttogtam a szavakat, majd gyengéden megcsókoltam.

Gyengéd, és türelmes csókomból, heves és tüzes csatára váltott, így átvette az irányítást. Kezével a combomat simogatta, majd egy könnyed mozdulattal felkapott, így lábaimmal kereszteztem csípőjét. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, míg a másikkal a göndör fürtjei közt vesztem el. 

- Ne haragudj – vált el egy másodperce, de ajkai után kaptam. 

- Aranyos, hogy aggódsz értem, de nem kell – simítottam ki néhány kósza tincset homlokából. 

- Azt majd én tudom – húzta szemtelen mosolyra rózsaszín ajkait, majd az ágyra fektetet. 

Csókok, és szerelmes suttogások közt, vesztem el az álmaimban. 

♥ Kommentelj, hogy TE lehess a Hét Hercegnője ♥