27 április, 2015

Tiszta víz a piszkos pohárba - 35.

Aloha Mindenki,

Elnézésetek kérem megint, technikai okokból kifolyólag nem érkezet a rész, de a csoportban mindenről azonnal értesültök, szerintem érdemes belépni ♥
Ölelés, 

***

A hét Hercegnője : Veronika Devecsery

"infón ültem a gép előtt és gondoltam megnézem higy van e új rész!! És volt!! De még milyen. Egyből szóltam a barátnőmnek mert ő is olvassa a blogot, és azonnal elkezdük olvasni. Annyira belemerültünk hogy többször felsikoltottunk örömünkben vagy ilyedségünkben.. A tanár óra után szóvátette megnyilvánulásainkat, de mi csak kisétáltunk a teremből még mindig extázisban! Ilyen hatással van rànk a blogod!! Függővé tesz!!! Kedvencem <3<3<3<3" 


***

Lassan telepedett ránk a csönd, és a szívverésem is kezdett lelassulni. Szemeimre fáradtság ült, de nem tudtam álomba merülni, mivel a helyzet nem adott ilyen lehetőségeket. Harry teljes nyugodtsággal ült mellettem,és csak előre bámult. Mint aki teljesen kikapcsolt, alig pislogott.
- Harry - suttogtam, de az ajtót hangos robajjal rúgták be, én pedig sokkolódva húztam össze magam. A göndör kényelmesen felállt mellőlem, és engem is felhúzott. Teljes pánikba voltam, de az ő arcán nyugalom honolt, ezzel teljes zavarodottságot okozva bennem.
- Styles, végre! - szólalt meg mögüle egy középkorú hang. Kezeimet ijedten kaptam magam elé, hiszen még is csak egy melltartó fedte a felső testem. Harry értette a pillanat okozta problémám, így felkapta a földről a pokrócot és a melleim elé nyomta.
- Szorosan - motyogta a fülembe, majd arcomra  egy csókot helyezett. Teljesen össze voltam zavarodva, de az ő pimaszsága és nyugalma egy kicsit átragadt rám is, s valamiért nem éreztem veszélybe magam mellette. Főleg nem ezek után.
- Huan - üdvözölte a férfit, aki sötét zöld katonai ruhában, sisakban és hatalmas bakancsban trappolt felé.
- Megvannak! - beszélt bele a rádióba ami a mellkasánál pihent, majd kezet nyújtott, és megölelte Harryt.
- Végre azt csinálod amit megbeszéltünk.
- A saját épségem nem érdekel, de őt mindenkép biztonságba kell tudnom - pillantott felém, mire egy félénk mosollyal válaszoltam.
- Örvendek - biccentett, majd kifelé invitálta a göndört.
- Mindjárt jövök, addig menj velük - mellém lépett két másik kommandós, majd maguk előtt terelve kitessékeltek a borospincéből. Harryt teljesen szem elől vesztettem, mivel egyenesen egy hatalmas katonai terepjáróhoz vezetek, aminek a nyitott csomagtartó részébe ültettek. A por kavalkád még jelen volt, de úgy látszott senkit se zavart. Össze – vissza rohangáló emberek töltötték meg az elő kertet, és a házból is kitessékeltek mindenkit. Harry apja dühöngve ordibált egy idősebb katonai tisztel, de nem úgy nézett ki mint akit leköt az idősebb Styles háborgása. A hátsó lakásba invitálták az összes dolgozót, beleértve Mariát és Stephanit is akik egy ijedt pillantással vizslattak végig, majd kénytelen voltak a lábuk elé figyelni, nehogy hasra essenek egy-egy füstbomba maradékba.
- Uram - pattantam fel a jármű hátuljából, s egy épp arra haladó férfit szólítottam le. Felém fordította a fejét, majd türelmetlenül rám bámult.
- Nem tudja esetleg mi történt a sérült férfival? - olyan értetlen tekintettel bámult rám, mintha csak azt kérdeztem volna merre találom az egyszarvúkat etető Marlyn varázslót.
- Hölgyem, önökön kívül egyenlőre még nem találtunk már személyt - ezzel ott is hagyott.
Kapkodva néztem körül, és próbáltam Liamet megtalálni. Carlos már kevésbé fájdította a fejem, de a kisebbik annál inkább. Lehet Stockholm-szindrómásnak titulálni, bár nem vagyok szerelmes Liambe, és valószínűleg nem is ugranék érte kamion elé, de akkor is fájt a tudat, hogy valahol vérző testrészekkel fekszik, teljesen egyedül.
Az idő lassan telt míg én egyedül bolyongtam egy-egy kommandóst kikerülve a ház körül. Végig pásztáztam a domb oldalt is ahonnan a füst bombákat és a lőszereket küldték, de semmi. Mintha elnyelte volna őket a föld. Az autó roncs továbbra is az épület előtt pihent, még feketébben mint amilyen eredetileg volt. Füstölgött, de az emberek rajta voltak, az eloltásával kapcsolatban. Se Carlos, se Liam.
Az utolsó reményt feladva indultam Harry keresésére, akit egy idő után meg is találtam egy rendőr autónak dőlve két férfival beszélgetve. Nem akartam közbe avatkozni, vagy beleütni olyanba az orrom amihez semmi közöm, de nem tudtam nem oda figyelni.
- Próbáld meg rávenni... - erőszakoskodott Huan.
- Az ő ötlete volt, az már más kérdés, hogy biztonságosan, feltűnés nélkül véghez tudja vinni - Harry hangja idegesen csengett.
- Kiképzést kap, és nem kell miért aggódnod - a másik férfi bíztatóan magyarázott, és nyugalmat sugárzott a hangja.
- Kiképzést ?
- Megtanul lőni, és az egyéb túléléséhez szükséges dolgokat - Harry felnevetett, majd a férfi vállára helyezte a kezét.
- Szerintem ő tarthatna nektek kiképzést.
- Harry - szólaltam fel hirtelen, mire mind hárman felém kapták a tekintetüket. Úgy álltam ott mint egy kislány, a jobb vállamról félig lecsúszott a rám terített pokróc, a szandálomat is elhagytam valahol útközben. Nagyokat nyeltem, és csak a két zöld íriszbe bámultam, valamiféle megnyugvást keresve, de a halottak alapján csak idegesebb lettem. Ez nem vall rám.
- Baby - szólt lágyan, majd közelebb jött hozzám. A becézés amely elhagyta ajkát, remegést küldött végig a lábaimban. Soha nem hagyta el még ilyen a száját, de nem volt ellenvetésemre egyetlen egy betű se, sőt elviseltem volna egész nap, ha így becézget.
- Szedjétek össze magatok, és irány az iroda - jelentette be Huan, miközben Harry egy szoros ölelésbe vont.
- Adjatok két percet - morogta vissza a göndör.
Mennyi mindenre elég két perc ? Kétszer hatvan másodperc. Túl kevés idő arra, hogy mindent átgondoljon az ember...egy élet is kevés arra.

Körülbelül fél óra múlva már egy rendőr autó hátsó ülésén ültem, és Harold egyik pólója takarta a felső testem. Általában ha az ember egy ilyen járműben ül, akkor tuti biztos, hogy az úti célja nem egy pláza lesz, és én se erre számítottam. A fejemben már lejátszódott a történet, miszerint behajtunk a jardra és bilincsbe vert fickók mellett fogunk elsétálni, miközben körülöttünk majd nem mindenki gépi kávét szürcsölget barna műanyag poharakból. Ehelyett egy hatalmas fehér épület elé parkoltunk le, aminek az oldalai tele voltak méteres ablakokkal, és plakátokkal. Az emberek csak úgy özönlöttek ki és be egyaránt, mi pedig beolvadva a tömegbe sietősen besétáltunk. Az első ruha üzlet amit csak megláttunk, vált a célpontunkká, majd Harry a kezemet elengedve intett, hogy szedjek össze magamnak valamit, majd a fülkénél találkozunk. Úgy tettem ahogy kért, és egy szempillantás alatt már át is öltöztem. Más esetben persze kérdőre vontam volna, miért tesszük azt amit, de a dolgok sötét oldalát ismerve, jól tudtam , hogy ez nem az a fajta romantikus ruha vásárlás. Mindent megtaláltam amit csak fejben össze raktam hirtelenjében, és késznek nyilvánítottam magam, majd kiléptem a függöny mögül. A rendőr és Huan akik szint  úgy velünk tartottak feszengve álldogáltak, ránk várva az üzlet helyiség egyik sarkánál. Persze mindenki figyelmét felkeltette a katonai ruhába bújtatott dél-amerikai férfi, és az alacsony fehér bőrű rendőr.
- Ez így jó ? - hadartam el, majd egy utolsó pillantást vetettem magamra. Semmi különlegeset nem viseltem, csak egy batikolt rózsaszín pólót, világos farmerrel, és egy szintén rózsaszín balerinacipővel.
- Tökéletes, gyere!- húzott magával kifele, majd meg se várva a reagálásom már kint voltunk a parkolóban.
- Ki se fizettük! - botránkoztam meg, majd vissza akartam sietni, de Harry elkapta a kezem.
- Már rég  kifizettem mindent, gyere már.
Köpni-nyelni nem tudtam, csak beültem az autóba és vártam a továbbiakat, vagy is most már valóban a rendőri beavatkozásokat.
Az utunk következő állomása ismét zsákutca volt számomra, mivel egy hatalmas villa mélygarázsába találtam magam. A ház vastag kőfallal volt körül kerítve, míg minden kamerával, és riasztóval volt ellátva. A mélyből felkerülve a felszínre csak szorongattam Harry kezét, aki már biztosan járkált fel és alá a lakásnak nevezett kastélyban.
- Üljünk le, és beszéljük meg a részleteket! - adta parancsba Huan, majd az asztal felé invitált minket.
Miután mindenki helyet foglalt, felvázolták az elképzeléseiket, nekem pedig döntenem kellett, hogy vállalom a kockázatot, vagy sem.
- Beépülnél, és minden adatot kiadnál nekünk. - A rendőr, akiről időközben kiderült, hogy Andrewnak hívják, szinte már lelkesen adta át az elképzeléseit nekem.
- Ha minden jól megy, egy év alatt megszerezhetünk annyi információt amivel már megtudjuk fogni, és akkor utána még egy kis idő, és mondhatni szabad vagy.
- Egy év ? - kérdeztem vissza, mire csak bólintott.
- Kell az idő, míg a bizalmukba fogadnak, ez még így is túl rövid. Van olyan ügynökünk aki 18 évig volt hajléktalan csak, hogy beférkőzzön egy drogterjesztő bandába.
- Mit kell tennem ?
- Szemfüles leszel, és minden este megpróbálod nekünk leadni az információt amihez hozzá jutottál, vagy csak láttál. Lehet ez egy rendszám, egy értekezlet amire Mr. Crotez beteszi a lábát, egy adat, bármi. A szerződés amit alá írt, egy nagyon fontos üzleti ágának része. Még nem tudjuk, hogyan lehetséges az, hogy önt már is ilyen mélyen behúzta, de ki kell derítenünk.
- Mit jelentsen ez ? - döbbentem le.
- Belső információink szerint, körülbelül két hét múlva érkezik egy rakodó hajó, rajta tizenkét autóval, régi mercik, új fajta BMW-k, minden féle és fajta kocsi. De mindegyikben elvan rejtve jó pár kilónyi kokain, és ez elég nagy üzlet Carlosnak. Főleg ha még az autókat is eltudja passzolni, jó áron. A maga tudása, az autók terén elég nagy támasz neki, és higgye el, ezt ki is fogja használni. Viszont a papíron fel volt tűntetve, hogy nem létesíthet kapcsolatot Stylesszal, ami lényegében elég furcsa, de kiküszöbölhető.
- Ez tényleg rajta van azon a szaron ? - röhögött fel Harry, majd combomra simította a kezét.
- Majd intézünk más akinek leadhatja az információkat...
- Nem! - tiltakoztam. - Csak is Harrynek vagyok hajlandó.
- És ha lebuknak?
- Nem kockáztatunk így is túl sokat ?
Egy mély sóhaj hagyta el Andrew száját, majd lehunyva a szemeit, feszülten bólintott.
- Jó, legyen. De akkor még óvatosabbnak kell lennie, és a megadott időn belül el kell hagynia majd a találkozó helyszínét, ezzel is terelve minden féle gyanút.
- Értettem.
- Akkor most bemegyünk a kapitányságra, és megkap minden fél szükséges  felszerelést, és a bankkártyát amihez Mr. Styles ragaszkodott.
- Bankkártya ? - fordultam az említett felé, aki csak egy vállrántással reagált.
- Hercegnő vagy nem ? - mosolyodott el, s csókot adott ajkaimra.
Az életem száznyolcvan fokos fordulatot vet, és innentől kezdve minden gyökerestül megváltozott. Nem azért mert beépített ember lettem a drog elhárítóknál, és nem is azért mert egy nagyszabású üzletet akarok keresztbe csapni. Hanem mert más, és a saját életemet is feltettem arra, hogy rács mögé jutassak egy világ szinten elismert maffia főnököt. S ha a feladatomat teljesítettem, és netalántán még élek, akkor szabaddá nyilváníthatom magam, s akkor talán új életet kezdhetek, reményeim szerint azzal a személlyel akivel az egészet elképzeltem.
Nem vagyok hülye, ebben a világban nőttem fel, de apámat és más embereket ismerve, a nagy bárók nem szeretik ha akadályokat állítunk eléjük, és tudom, hogy nem fog simán menni. De készen állok rá, végre elfogadom azt a tudást amit apám adott, és megpróbálom a legjobban más ellen fordítani, és leginkább magam mellé állítani.

10 megjegyzés:

  1. Itt ülök betegen az ágyamon és a telefonon néztem hogy van- e új rész és lám VAN. Ahj annyira szupi. Harry is olyan édes és annyira cukik együtt. Nagyon szeretem a történtet komolyan mosolyt csalt az arcomra ami nagy dolog mert betegen elég morcos vagyok. Na igen nagyon várom a kövit!!!
    Puszil Kira!
    Ut: Fel is iratkoztam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kira,
      Köszönöm, hogy bővítetted a csapatunkat :)
      Nagyon örülök, hogy mosolyt csalhattam az arcodra :)
      Remélem velünk maradsz a végéig ♥

      Ölel, Ty

      Törlés
  2. Drága Ty!
    Ahányszor meglátom az új részt, mindig igyekszem lassan olvasni, hogy soká érjek a végére, de ez a tervem mindig kudarcba fullad, mert annyira kíváncsi vagyok az eseményekre, hogy akaratlanul is percek alatt elolvasok egy fejezetet.
    Mint mindig, most is fantasztikusra sikeredett a fejezet. Alig várom a következőt!
    Ölel,
    Ashlee

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ashlee M,
      így hogy lassan itt a nyári szünet, igyekszem majd hosszabb részekkel jelentkezni, hátha így több ideig tart majd :)
      Örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy kommenteltél ♥

      Ölel, Ty

      Törlés
  3. A torkom eszeveszettül fáj, hangom az nincs, de a blogod erőt ad mint mindig!! Csak így tovább!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Veronika,
      jobbulást neked ♥
      köszönöm, hogy írtál :)

      Ölel, Ty ♥♥♥

      Törlés
  4. Sok blogot olvasok de messze ez a legjobb és ebbe igazán bele tudom élni magam!! Már alig várom a következő részt!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik :)
      Nagyon köszönöm, hogy írtál :)♥

      Ölel, Ty

      Törlés
  5. Huh rászántam magamat egy kommentre:) ahj nagyon tetszik a történet fuu valami eszméletlen jó volt a rész. Komolyan tehetséges vagy (semmi nyalizós szándék nélkül). Próbálok majd minden részhez komizni de sajnos nem ígérek semmit eléggé lusta vagyok ilyen téren. Őrülten várom a kövit hozd gyorsan!
    Lávol Oriett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Oriett,
      Nagyon, nagyon köszönöm, hogy írtál, és ha a nem is mindig, de legalább néha egy-egy hozzászólást majd láthatok tőled a jővőben :)
      Köszönöm, a kedves szavaidat ♥

      Ölel, Ty ♥

      Törlés