12 április, 2015

Felfordulás - 34.

Magyarázattal tartozom... 

( akit nem érdekel az lépjen tovább a részhez)

Hello Mindenki, aki elég türelmes és empatikus volt velem így vissza menőleg egészen március 27-ig. Egy elég egyszerű magyarázattal tartozom azoknak, akiknek megígértem a rész előbbi érkezését, még a tavaszi szünetbe, és eggyel pedig azoknak akik bár vasárnapra várták a csodát, de nem lett belőle semmi. Mint általában ( főleg nálam) ha úgy adódnak a dolgok, hogy időre kell valamit megcsinálni ( így vagyok jelenleg a föci kiselőadásommal is) akkor az sose sikerül. Na persze itt volt a tavaszi szünet és minden más, na meg az utána való hét is, valahogy úgy teltek a napok, hogy észre se vettem de már iskola volt, töri tz, fizika tz és miegyéb. Ahogy a mondás tartja : ha van időd nincs ihleted, ha van ihleted nincs időd. Nálam ez most nagyon igaz volt.Nagyon sajnálom, és tényleg elnézéseteket kérem, nem mondom, hogy a közel jövőben nem merül fel ilyen, de ígérem nem fogom rendszerbe vinni. ♥♥Nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat :) Eszméletleneke vagytok♥ Időközben elértük a 63.00 oldalmegjelenítést ... atyavilág ♥Ölelés xx

****************


A hét Hercegnője: Missis Irwin Vans Valeri

"Szió én egy egész napot ennek a csodálatos blog olvasására fordítottam itt elöttem már sok minden szépet irtak és nagyon imádom sok jó blog van de ez kitűnik a többi közül egyszerűen nem az az JAJ én most új vagyok és most mindenki rám figyel majd jön a szőrnyűség és megment ettől a hős! Általában ez van de ez nagyon más ezért vagyunk ilyen sokan ezért olvassuk, és ezért vagyunk hogy bátorítsünk az írásban és ezt a csodás blogot köszönjük neked."
Xoxo Valeri :)


**********



A szívem egyre kevesebben vert, ahogy láttam megcsillanni a napsugarakat a Styles ház fekete kovácsoltvas kapuján. A torlasz másodpercek alatt tárult fel előttünk, így már nem volt vissza út, és a fejemben se játszódhatott le ugyan az a beszélgetés még utoljára Harryvel.
Mit fogok mondani? Megérti ? Elfogadja vagy örökre meggyűlöl?
Az autó kilincsét szorongattam, majd Carlos rám szólt, hogy kapkodjam magam, nincs sok időnk, így kinyitottam és kiszálltam a járműből. Gyorsaságunk miatt magunk mögött hagytunk, egy nagyobb porfelhőt, ami így felkavarta a murvakő fehér rétegét. A magas sarkúmmal óvatosan balletoztam végig a kis kődarabokon, majd mikor végre szilárd talajt érintettem, amit nem borított mindenféle bukkanó, magabiztos testtartással indultam föl a lépcsőn. Ahogy felértem a kisebb teraszra, láttam ahogy Harry azon a padon ül, amin mindig én sírtam ki magam. Ujjai között egy szál cigarettát szorongatott, és ép a szájához emelte mikor találkozott a tekintetünk. Földbe gyökerezett remegő lábakkal néztem végig, ahogy arcára kiül az a hitetlenség, mikor azt hiszed, hogy valamit soha nem látsz újból, de végül felbukkan, te pedig nem vagy benne biztos, hogy valós vagy csak képzeled. Eldobta a káros anyagot, majd hosszú léptekkel, szinte már futva tette meg a köztünk lévő távolságot. Nem tudtam többet várni, még a percek is túl hosszúnak tűntek, így a lábaim önálló életre kelve kezdtek el lefelé menni a lépcsőn, és az utolsó előtti fokról elrugaszkodva ép Harry karjaiba érkeztem. Nyakát öleltem körbe, míg ő arcát mélyen a hajamba temette, erős kezeivel pedig olyan szorosan ölelte körbe a derekam, hogy félő volt kettéroppant.
- Hercegnő - lehelte elhaló hangon, mire erősen kellett magam tartanom, nehogy hangosan zokogni kezdjek.
- Én annyira sajnálom - nyöszörögtem, mire még jobban szorított. Mellkasunk szabálytalanul emelkedett fel és le, míg mind a ketten görcsösen szorítottuk a másikat.
A világ megszűnt körülöttünk, és csak a szuszogást lehetett hallani. Lassan távolodtam el tőle, hogy igéző zöld szemeibe tudjak nézni, de ahogy háttrébb húzódtam utánam kapott, s ajkaimat fogságba ejtette. Mohon csókolt, s engedély nélkül hívta táncba nyelvemet. Bár tiltakozni nem állt szándékomban, még is meglepett hevessége. Egyik kezével a hajamba túrt, s erősen tartotta egyhelyben a fejem. Teljes mértékben átvette az irányítást, én pedig behódolva csak álltam  karjaiban. Pillanatunkat két hangos, hosszú duda szó szakította félbe. Harry villámló tekintettel méregette az autót ami ide hozott, majd furcsán nézett rám. Nem válaszoltam, csak kézen fogva egyenesen a szobájáig ráncigáltam. Becsukva magunk mögött az ajtót, csak egy mélyről jövő sóhajra telt. Nem tudtam mit mondhatnék, vagy, hogy mi lenne az ideális magyarázat, így csak azokra a fránya ösztönökre tudtam hallgatni, amik most bizsergetve vették át a hatalmat a testem felett. Pillanatok alatt fontam körbe Harry nyakát, és lázas csókcsatába hívtam, miközben hátrálásra késztettem. Ahogy elterült a matracon fölé kerekedtem, s csípőjét a combjaim közé szorítva vettem át az irányító szerepet. Ingjének gombjait fürgén gomboltam ki, miközben ajkaim nyakára tévedtek. Morgás hagyta el torkát egy szelíd harapást követően, kezeit pedig combomra vezette s simogatta, vagy épp szorongatta azt.
- Mit művelsz ? - kérdezte mély levegőt véve, majd maga alá gyűrt.
- Csak hiányoztál - piszkálgattam szégyenlősen göndör fürtjeit, de még magam se voltam biztos az állításomba.
- Mi történt ?
- Most mi van ? - löktem le magamról. - Én nem kezdeményezhetek? - hisztizni kezdtem miközben hátráltam az ágytól.
- Lis - szólított kedvesen, s kezemet megragadva újra az ölében kötöttem ki. - Látom rajtad...
- Segítened kell - suttogtam elhalóan, mire karja megfeszült körülöttem.
- Mibe keveredtél ? - homlokát az enyémnek döntötte, lehunyta szemeit, majd még közelebb vont magához.
- Segíts rács mögé juttatni Carlost!
- Megbolondultál ? - döbbent le. - Hogy akarsz egy olyan embert bezárni, akinek több kapcsolata van, mint az amerikai elnöknek ?
- Ha már egy kis időre bezárják, legalább lesz időnk eltűnni, és új életet kezdeni... - ajánlatomra felkapta a fejét, de tekintete zavart volt.
- Együtt ? - hangja valahol a reménytelen, és a bátortalan közt csattant, ezzel engem nagyon is meglepve.
- Együtt. - Csókot nyomtam rózsaszín ajkára,miközben harcoltam a feltörekvő könnyeimmel.

Bőröndömet magam után húzva léptem ki a verőfényes napsütésbe, s egyenesen a járómotorú dzsiphez mentem. Carlos az ajtónak dőlve dohányzott, miközben dühös tekintetével követte minden lépésem. Liam pattant ki az autóból, majd segített betenni az utolsó ruhadarabjaimat tároló táskát a csomagtartóba. Hajamba egy gyors mozdulattal túrtam bele, majd vállamra dobva azt érdeklődve figyeltem az újdonsült főnökömet.
- Na elköszöntél életed nagy értelmétől ? - kérdezte gúnyos hangnemben, miközben a csikket a murvára hajította.
- Ha az érdekel, hogy csináltuk e , akkor igen! S képzeld nagyon jó volt - köptem oda füllentve.
- Felvágták a nyelved odabent ? - lépett közelebb, majd arcomat két ujjával összeszorította, ezzel gyerekkori csücsörítésemet felhozva.
- Vigyázz mit beszélsz, mert különben .... - hangos ajtó csapódást, egy mély hang követte, mire bennem megfagyott az utolsó csepp vér is.
Nem ez volt a terv.
- Engedd el! - közeledett felénk Harry. Mire észbe kaptam a göndör egy Ruger P89-et szorongatott.
- Mit művelsz Styles? - nevetett fel Carlos jóízűen, engem pedig felkaron ragadva szorosan maga mellett tartott.
- Tedd azt a szart el Harry! - utasítottam, de mintha a falhoz beszélnék, ő csak masszívan állt, kezét előre nyújtva, egyenesen a mexikóira tartva.
- Hallgass a barátnődre Stlyes - szólt rá a célpont.
- Dobd el a fegyvert! - kiáltott föl jobb oldalról egy bátortalan hang, de tartása nem mutatott félelmet. Kezében neki is pisztoly pihent, amit egyenesen Harryre fogott, aki csak fél pillantással illette a megjelenő Liamet, majd újra a fogva tartómra koncentrált.
- Kisfiú, téged senki nem hívott, szállj szépen vissza a kocsiba! - morgott a Göndör, s keze jobban megfeszült.
- Szerintem pedig húzd vissza a segged a házba, és hagyjál minket távozni - vágott vissza.
- Nem hiszem, hogy sok esélyetek lenne a két másik fegyveressel a házban - Harry hangjában mintha ott bujkált volna a humor, és a győzelem íze. Mind a két férfi a ház felé pillantott, de még én se láttam Niallt vagy Zaynt, nem hogy ők.
A kezem lassan kezdte megjárni a poklot, s görcsösen zsibbadt, miközben Carlos szorítás egyre csak keményebb lett. Harry tekintete rám tévedt, és látta a torzuló arcom, így mogorván utasította a fogva tartóm, hogy engedjen el.
- Szerinted majd pont a te kertedbe fogom szabadon engedni. Ne nézz bolondnak Styles - nevetett Carlos.
- Mennyit kérsz érte? Mondj egy árat, és én esküszöm az utolsó dollárig megadom, csak hagyd végre őt békén!
- Mikor érted már meg, hogy nekem nem a te mocskos pénzed kell. A kislányban sokkal több van mint azt te hiszed. Segíteni fog nekem, majd utána eldöntöm a további sorsát.
- Harry kérlek - nyöszörögtem, mire az említett fogcsikorgatva lépdelt hátrafelé, a pisztolyt még mindig erősen fogva. A feszült légkörnek hála, a lélegzet vételemet is hallottam. Éreztem ahogy az izzadság cseppek végig folynak a homlokomon, és ahogy Carlos tenyere egyre jobban csúszik a nedvességtől. Senki nem szólalt egy szót sem. Síri csönd uralta a hatalmas birtokot, és talán egyszer - egyszer lehetet madárcsicsergést hallani. Furcsálltam, sőt rettentően különösnek találtam, hogy a házban dolgozók egyike se vette még észre a jelenetünket, vagy ha igen akkor már rég elbújtak várva a végkifejletet.
A csöndet hirtelen egy durranás szakította félbe, én pedig megrezzentem, ahogy a mellettem álló is. A szél erősen süvített föl a semmiből, így a meleg levegő végig szántott a nedves bőrünket. Idegesen kapkodtam a fejemet, a kisebb porfelhőben, de Harry ugyan ott állt. A szorítás még mindig megvolt a kezemen, így az utolsó személyre vezettem a tekintetem. Liam a földre térdelve szorongatta a karját, a pisztolya pedig mellettem hevert, vagy harminc centire a lábamtól. Carlos vérben úszó szemekkel lökött el, s kapta elő revolverét amit azonnal a göndörre fogott. Még egy durranás, majd még egy. A földön négykézláb menekültem az autó takarásába, majd felmértem az elém táruló látványt. Liam fegyverre így messzebb került tőlem, de nem kockáztathattam, muszáj volt felvennem. Még egy durranás, majd egy sorozat. Biztos voltam benne, hogy Niall és Zayn is közre játszik a lövöldözésben, de nem tudtam mi tévő is lehetnék. Carlos esett be mellém a kocsi mögé, majd fújtatva kapta elő a mobilját. A kocsin csak úgy koppantak a golyók, bár nagyobb kárt egyik sem ejtett az arcél rejteken.
- Drake, kezdjétek! - adta ki az utasítást, és hirtelen az előttem elterülő magas kerítés mögött nyugvó hegyi bozótból felbukkant pár fej, s sorozat lövéseket adtak le a milliárdos háza felé.
- Szállj be a kocsiba! - rántott fel a kezemnél fogva, de hiába rángatta az ajtót, az nem akart kinyílni. Ellenkeztem rángattam magam, míg a háttérben feldördült, még két lövés, és Carlos embereitől még egy sorozat.
- Engedj el - visítottam föl, de viszonzásul egy pofont kaptam. Rémülten kaptam az égő területhez, és villámokat szóró tekintettel illettem a férfit.
- Nekem dolgozol, így azt teszed amit mondok! - ordította az arcomba. Hirtelen mintha ágyú dörrenés hangzott volna fel, és éles, vékony hang szelte ketté az eget. Puffanás, és sziszegés. Harryék irányába kaptam a fejem, de nem láttam mást csak színes ködöt. Mint amiket a fesztiválokon használnak, színes füst bombák. Nevetségesnek találtam, de akármennyire is gyerekesnek tűnt, annál nagyobb haszna volt. Olyan ködöt produkáltak a bombák, hogy az orromig alig láttam a rózsaszín, kék, és zöld kavalkádban. A pornak enyhén fullasztó hatása volt, így köhögve emeltem a kezem az orrom elé, hogy legalább valami oxigénhez is jussak. Liam feltápászkodott, és próbált megállni a két lábán, sikertelenül. Mellé léptem és próbáltam támogatást nyújtani, hisz eddig a percig ő kedvesebb volt velem, mint Carlos valaha is. Liam maga mögé fordult, majd jéggé dermedve csak motyogott. Én is abba az irányba bámultam, de nem tudtam semmit kivenni a hatalmas ködtől.
- Fuss! - ordított rám majd lökött rajtam egyet, de én a lendülettől még a keze után nyúltam, és magam mögött vonszolva őt futottam. Nem tudom miért tettem amit mondott, vagy hogy egyáltalán miért menekültem, de másodpercek kérdése alatt mindenre fényderült. Ismét egy süvítést, a sok golyó mellett, majd hatalmas robbanás. Az autó óriási robbanással adta a tudtunkra, hogy bárki is lőtte a rakétát, az célba ért. A robbanás nagyobb körzetében mindent elvitt a hatalmas löket, bele értve minket itt. Szinte már beleszálltam egy bokor kellős közepébe, míg Liam pár méterre tőlem nyögdécselt. A fülem sípolt, és hirtelen döbbentem rá, hogy csönd lepte el a körzetet. Tapintható, kemény hallgatag. Ijedten kapkodtam a fejem, de biztos voltam benne, hogy nem lehet ennyire nyugodt minden, valami hangnak kell lennie. De akkor miért nem hallom?
Liamre kaptam a fejem aki nagyban mondogatott valamit, de nem tudtam szájról olvasni, így erőt véve magamon mellé másztam. Oldalát szorongatta ami már tocsogott a vörös vérben, így a ruhája és a keze is. Csak térdeltem mellette, és nem tudtam mi tévő lehetnék. Lekaptam az ingem, és a ledöbbent pillantást kikerülve szorítottam a sebre az anyagot. Nem értem vele sokkal többet, de így is jobb volt mint a semmi.
- Szorítsd oda! - kiabáltam, de a hangomat nem halottam. Liam bólogatott, így valószínűleg jött ki hang a torkomon. Két mély levegő után, újból körbe néztem, és próbáltam mozgó alakokat kivenni a hatalmas füstből. Liam integetni kezdett az arcom előtt majd miután neki szenteltem minden figyelmem az öve felé mutogatott. Félve nyúltam az oldalához, ahol egy újabb pisztolyt tapogattam ki. A fekete halálosztó békésen pihent meg a kezemben, ahogy rámarkoltam majd kikattintottam a tárat. Tele volt, vagy 20 lövés erejéig. Vissza toltam majd felpattantam, és miután Liam csak bólogatott lecsatoltam a szandálomat, s egyenesen a ház felé vettem az irányt. Az autó továbbra is lángolt az előkertben, s körülötte szanaszét hevert egy-egy alkatrész, vagy törmelék. Talpamat sértette a murva durva, éles felülete de nem állhattam meg, és jelen pillanatba ez volt a legkisebb gondom. A fegyvert magam előtt tartva osontam a ködben, várva, hogy valaki elém ugorjon, vagy legalább megjelenjen.
- Harry! - kiabáltam, és ha bár nem halottam elég hangosnak, de legalább valamicske hangot észleltem belőle. Lehetséges, hogy még se süketültem meg örökre?
Már a lépcsőnél jártam mikor valaki megrántotta a karom, és erősen húzni kezdett egy sötét, hűvös, és nagyon poshadt szagú folyosóra. Pár lépés után egy gyér fényben úszó boros pincében álltam, és most bántam, hogy a felsőm Liam sebén pihen, mivel dermesztő hideg volt ide lent. 
Harry csodálkozó tekintettel mérte föl a külsőmet, majd oldalra döntötte a fejét, és kérdőn várta a magyarázatom.
- Ez a legkisebb gondunk - mondtam, de ujját az ajkaimra tette, ezzel jelezve, hogy halkítsak magamon. De ha egyszer magamat se hallom. 
Egy pokrócot halászott ki az egyik szekrény aljáról, majd a földre terítette és leült rá, érdeklődve figyeltem minden mozdulatát, majd én is helyet foglaltam mellette. Nem telt sok időbe a csöndet szirénák sokasága töltötte meg, és kerék csikorgatás amivel az felhajtóra érkeztek. Közelebb férkőztem Harry meleg testéhez, majd vártam, hogy mi lesz a bekövetkező vég. Különösebben nem számított, mert Ő itt volt velem. Erős karja a derekam körül, ajkai pedig a csupasz vállamon.

4 megjegyzés:

  1. Ohh de ari... *-*:3. Kövit hamar!! Imádom!!!

    VálaszTörlés
  2. Ez a rész is mind az ősszes többi egyszerüen fantasztikus lett! Imádom a blogodat! Már alig várom a kövit!:)

    VálaszTörlés
  3. infón ültem a gép előtt és gondoltam megnézem higy van e új rész!! És volt!! De még milyen. Egyből szóltam a barátnőmnek mert ő is olvassa a blogot, és azonnal elkezdük olvasni. Annyira belemerültünk hogy többször felsikoltottunk örömünkben vagy ilyedségünkben.. A tanár óra után szóvátette megnyilvánulásainkat, de mi csak kisétáltunk a teremből még mindig extázisban! Ilyen hatással van rànk a blogod!! Függővé tesz!!! Kedvencem <3<3<3<3

    VálaszTörlés
  4. Ahj ma találtam a blogra és csakúgy faltam a sorokat.Nagyon tehetséges vagy egyszerűen imádom ezt a történetet olyan nagyszerű. Olyan szomorú voltam amikor észrevettem hogy nincs több rész. Kötelességemnek tartottam hogy komizzak annyira tetszik ahj . Bocsi az érthetetlen kommentért de még a történet hatása alatt vagyok igen ilyen hatással vagy rám. Imádlak!!
    Puszil Kira

    VálaszTörlés