A hét Hercegnője : Lilly Horváth
"Nem tudom ezt hogyan csinálod, de az előző, s a mostani részen is sírtam."
Ölel:
Lili ♥
( Köszönöm mindenkinek a kommenteket, ahogy időm engedi válaszolni fogok rájuk ♥)
---------------------------
A hideg padlón ülök, és hallgatom ahogy kint ordibálnak.
Leginkább Carlos mexikói halandzsáját, és az olasz vitáját hallom, de a
háttérben fel-fel szólal az orosz vezető, és az ukrán is. Larkint nem hallom,
csak néha egy-egy nyögést, aztán valami borul, eltörik, és tovább ordítanak.
Egy idő után már nem tudom a hangokat mihez kötni, és a fejemet a szekrénynek
támasztva lehunyom a szemem, és a múltban kutakodom.
***
Fehér inget rángattam magamra, és rájöttem, hogy talán a
vasalót is néha elő kéne vennem, és nem mindent a szárítógépre bízni, a hajó
aljában. Kócos hajamat kontyba fogtam a fejem tetején, majd felhúztam egy
királykék szoknyát, ami a combomra simult. Fehér balerina cipőbe bújtattam a
lába, és telefonommal karöltve elindultam a konyhára. A kihalt folyosón végig
sétálva finom illatok csapták meg az orromat. A reggeli félhetes kelés, és a rá
egy félórás munka kezdés ellenére is mosolyogva léptem be a már sürgő-forgó
emberek közé. Mindenkit üdvözöltem aki csak elhaladt mellettem, míg derekamra
kötöttem a kötényem, és zsebébe helyeztem a jegyzetfüzetem, és a tollam.
Telefonomat is besüllyesztettem a többi tárgy közé, persze rezgőre állítva, nehogy bárkit is megzavarjak.
Eltűrtem pár kósza tincset a fülem mögé, majd körtálcát fogva kiléptem a lengő
ajtón. Fél kilencet mutatott a hatalmas óra a falon, és az emberek kezdtek
belézengeni a svédasztalos reggelire. Mindenki ásítozva a szemét dörzsölgetve,
foglalt helyet magának, majd egy tányér megpakolva neki kezdett a napjának. A
mai napon még mindig a tenger vizét szeljük, így csak a végtelennek tűnő
kékség, és a hétágra sütő nap jutt nekünk.
- Elnézést ! - szólít meg egy idősférfi, így lépteimet
egyből irányába veszem, és kedves mosollyal hallgatom mit szeretne. - Van
esetleg szilva ízesítésű tea filterük ?
- Már is megnézem, addig foglaljon helyett - bólintott,
ezzel jelezve egyetértését, én pedig hátra indultam. A lengőajtó épp ekkor
csapódott ki, és szőke vezetőm vérvörös fejjel torpant meg, ahogy meglátott.
- Á, megvagy! - sóhajt fel lemondóan. - Mr.Styles szeretne
egy egyszerű reggelit, a konyhára már beszóltam, készítik. Fel kéne vinned
neki, bár nem is tudom miért csodálkozom, hogy ismét téged kért...
- Cintya - vakarom meg a homlokom zavaromba, és
legszívesebben jól megmondanám a magamét, de az első benyomásom se volt valami
illedelmes, így inkább a terveim szerint haladok, és meghúzom magam.
- Ne, ne mond semmit! - emeli fel a kezét, és tenyerével
találom szembe magam. - Csináld amit mondok, aztán ha vissza értél, légy szíves
takarítsd ki a kávégépet - összeszűkített szemekkel próbálom értelmezni a
kapott feladatot, de az agyam sehogy se tudja elraktározni az infót.
- Az mióta a mi feladatunk? - úgy tudtam, minden fajta
takarítás a szobalányoké, nem pedig a pincéreké.
- Nem a mi feladatunk, hanem a te feladatod - győztes mosoly
jelent meg az arcán, majd ellépet mellettem és a vendégekhez sétált. Gyorsan
berohantam az ígért filterért, majd oda adva a bácsinak már futottam is tovább.
A konyhára beérve, meg se tudtam állni, séta közben kaptam fel a kicsúsztatott
fehér tányért rajta a tojásrántottával. Felpakoltam a kocsira, a zsömlékkel, és
a kávéval, majd a liftbe toltam a guruló segítőm. Az emeletre érkezve remegő
lábakkal tettem meg azt a pár métert ami a lakosztály és a lift között pihent.
Hármat kopogtam, majd vártam az ajtó nyitódást.
- Jó reggelt - ásított egy nagyot, miközben feltárta előttem
szobáját. Udvariasan vissza köszöntem majd beirányítottam az ételszállítót a
szoba kellős közepére. Félszemmel felmértem, hogy Harryn csak egy melegítő
nadrág van, így elém tárult egész felső teste, és izmos mellkasa.
- Hogy vagy ? - kérdezte, majd könnyűszerrel elvette a
tányért a fémlapról, és már is falatozni kezdett. Már megszoktam, hogy nem
kíván különösebb felszolgálást, így már csak az maradt lógva : miért kell
mindig nekem feljönni?
- Nem tudom - válaszolom őszintén. Hiányzik az élet, a
pezsgés, a város. Hajón dolgozni, bezárva érezni magad, sőt bezárva is lenni
nem egy üdítő dolog. Nincsenek szabad programok amikre akkor mész el amikor
csak akarsz. Korán kelsz, és későn fekszel, sőt még egy idegesítő csajt is
elkell viselned.
- Mesélj Hercegnő - a rántottát szurkálja villájával, és teli
szájjal kommunikál velem.
- Magányos vagyok - vallok szint, mire felnevetet. - Ez nem
vicces.
- Emberek százaival találkozol nap mint nap, hogy lehetsz
magányos ? - értetlenkedik, mire hozzá vágok egy díszpárnát a fotelból.
- Azért mert őnagysága úszik a hölgyek társaságában, nekem
csak a hozd ezt, hozd azt marad. És különben is mennem kell kávégépet
takarítani - vékony hangon nyávogtam el az utolsó mondatom, ezzel Cintyát
parodizálva.
- Megnéznélek - kaján vigyor terült el az arcán, én pedig
fejemet rázva nevetve hagytam el a szobát.
- Este találkozunk - léptem ki, majd elindult vissza a
konyhára.
Minden éjszaka, mióta már több ideje ismerjük egymást
Harryvel együtt szoktuk a csillagokat nézni. Számomra ez nem csak azért volt
melengető érzés, mert első kellemesebb találkozásunknál is ezt csináltuk, hanem
mert a tenger vízén fényesebben csillantak vissza a fények, ezzel teljesen
mesebeli pillanatokat okozva. Már éjfélt ütött az óra, és a munkatársaim nagy
része elindult a kabinja felé... jó magam még mindig azt a nyavalyás kávégépet
takarította. Persze, ez nem egy egész napos dolog volt, de közben ezer más
feladatot is rám bíztak. Hozd ide, vidd ki, keresd meg, ad át, írj bele, írd
ki!
- Francba - szitkozódtam, majd rácsaptam a tetejére. A gép
zörgött egyet, majd a csövön keresztül, egy jó adagnyi fekete trutyi zuhant a
fehéringemre. Kikerekedett szemekkel, vissza tartott levegővel vizslattam a
hatalmas foltot, és már lassan a sírás kerülgetett, mikor megrezzent a
telefonom. Két ujjal előhalásztam, majd próbálva nem össze kenni, óvatosan
megnéztem ki írt.
" Merre vagy ? Két órája itt állok - H"
Sóhajtva álltam fel, majd otthagyva mindent sétáltam ki a
hajóorrba, ahol egy ismerős sziluett fogadott a sötét éjszakában. A korlátnak
támaszkodott, így pulóvere a hátára simult, és látszódni hagyta az izmokat amik
a bőre alatt dolgoztak, egy-egy mozdulatnál.
- Mi lett veled Hercegnő ? - még mindig háttal állt nekem.
- Sajnálom- léptem mellé, majd megtámaszkodtam én is a
korláton. - Elvoltam egy kicsit úszva.
Nem szólt semmit, de éreztem, hogy valami nem a megszokott.
Kettőnk közt a levegő vibrált, pedig csak a karunk ért össze, ahogy felfelé
bámultunk az égre.
- Csupa cucc az ingem - motyogom halkan, attól félve, hogy
egy hangos szó megtöri a varázst.
- Hm ? - fordul felém zavartan, mire én egy kicsit hátrébb
állok, hogy a fényszóróból pont a felső testemre irányuljon a fény.
- Hát ez meg mi ? -kérdezi felnevetve, mire én csak szememet
forgatom, és inkább elfordulok.
- Hagyjuk - sóhajtom, ezzel lezárva a témát, de Harry nem
hagy békén, és a vállamnál fogva maga felé fordít.
- Vedd le - utasít, mire én csak a homlokomat ráncolom. - Na
gyerünk!
- Biztos, hogy nem. Bolond vagy ? -nevettem el magam, mivel
nem tudom komolyan venni a kérését.
- Itt fogsz állni nedves blúzba, vagy leveszed és inkább a
pulcsimba fogsz álldogálni, megelőzve ezzel egy megfázást ? - basáskodó mint
mindig.
- Fordulj el! - mutattok mögé, mire csak mosolyog és teszi
amire kértem. Miközben én a gombokkal bajlódóm, ő könnyű szerrel bújik ki a
kötött anyagú pulcsijából, és megigazítja a felgyűrt pólóját.
- Tessék - nyújtja hátra, majd kiveszem a kezéből.
- Kösz - mormolom, s felveszem a darabot. Áthúzom a fejemen
a pulcsit, és mikor már újra szabad a tekintetem, látom, hogy a göndör ajkát
rágcsálva szemben áll velem.
- Harry - csapok a vállára, s fújtatok akár egy bika.
- Szép szín, ez a halvány kék - motyogja orra alatt, és
szája széle szinte már eléri a fülét.
- Perverz vagy, és kukuló.
- Erős szavak, erős szavak - nevet, és jobb kezével maga
mellé húz, jó szorosan ott tartva.
***
Emlékeimben való kotorászást egy puffanás zavarja meg. Kipattannak
a szemeim, majd agyam egyből kapcsol, és már is tudja minek a hangja volt ez.
Valaki lőtt. Megpisszenni nem merek, csak hallgatózóm. Közelebb csúszom az
ajtóhoz, és próbálok minden apró kis neszre felfigyelni. Síri csönd, majd egy
hangos olasz káromkodás. Hallom, ahogy az ajtóm felé trappolnak, így hátrébb sietek,
és várok. Az ajtó nyílik, és egy teljesen ismeretlen fiú kap fel a földről. Nem
ellenkezem, a testem teljesen olyan mint egy rongybaba. Kiráncigál a küszöbön,
és újra az előtérben találom magam. Körbe nézek, olyan gyorsan, ahogy az időm
csak engedi. De valami nem stimmel. Carlos kikerekedett szemeivel találom
szembe magam, miközben egy ronggyal törölgeti le az izzadtság cseppeket a
homlokáról. Mindenki feszülten álldogál. Szemeimet a padlóra vezetem : Larkin
fekszik ott, meg se moccan. Fejében egy golyó pihen, miközben lassan csorog le
a vér, egy tócsát képezve körülötte.
- Vidd az autóba - suttogja elhaló hangon Carlos, így a
barna hajú fiú engedelmeskedik, és hirtelen nem tudom, hogy ez rám vonatkozik,
vagy a hullára... esetleg mind kettőnkre?
- Vinni ki ezt a pancsert, majd Hugo elintézi - utasítja a
szicíliai Carlost. - Feldarabolja, és eltünteti.
- Liam, vidd a lányt hozzád. Majd utána elintézzük, hogy mi
lesz vele - kiabál utánunk, de a srác csak megy előre. Liam. Mikor először
jártam kint, ő még nem volt itt. Ő lenne Carlos, kis segítője... vagy talán
olyan mint Larkin?
- Ki vagy te ? - kérdezem, mikor kinyitja az ajtót, és
betuszkol rajta. Hirtelen fel se tűnik, hogy nem a hátsó ülésre akarnak bepasszírozni.
Az anyósülésen foglalok helyett, és miután becsapják mellettem az ajtót, látom,
hogy Liam megkerüli a szürke Mazdát, majd helyett foglal a vezetői ülésben.
- Az akinek köszönheted, hogy nem lesz belőled cápa kaja -
az utat figyelve dörmögi a szavakat, bennem pedig megáll a levegő.
- Hova megyünk ? - kérdezem ismét, mire Liam sóhajt, és
erősebben szorítja a kormányt.
- Megtennél egy szívességet ? - éles jobb kanyart vesz be,
így az ajtónak dőlők. - Amíg ki nem szállunk innen, légy szíves fogd be!
Amikor befejeztem a fejezet olvasását automatikusan a telefon jobb oldalához nyúltam, és balra kezdtem húzogatni az ujjam a képernyőn... sajnos a lapozás nem jött össze, de legalább elmondhatom magamrol hogy próbálkoztam! Várom a kövit:D<3
VálaszTörlésDrága Emese,
Törlésnagyot mosolyogtam, ez aranyos :3
Igyekszem ahogy tudok, de sajnos az idő az én pártomat fogja, és a ti türelmeteket húzza :D
Ölel Ty ♥
Jézus ez nem igaz még egy hét én nem fogom kibírni hihetetlen imádom olvastam volna tovább de nincs több még siess várom a kövit.
VálaszTörlésPuszi:Domi
Drága Dominika,
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszett a rész ♥ Sietek :*
Ölelés♥
Tetszett, bár szerintem történhetne vmi konkrét is végre, mert az utóbbi részekben nem igazán történt semmi különös!! Szóval mindent bele!! Hajráááá!!
VálaszTörlésKedves Veronika,
Törléskicsit össze zavartál, mivel bennem élt a gondolat miszerint Larkin halála elég történés. De tévedtem :) Kitudnád esetleg bővebben fejteni nekem,miért nem tetszett annyira a rész ? Megköszönném ♥ sokat segítene :)
Ölelés♥
sziia:)
VálaszTörlésmár régebb óta olvasom a blogodat de még csak most volt alkalmam kommentelni:) egyszerűen imádom ezt a történetet,először a traileredet láttam majd gondoltam magamba, hogy bele is olvasok és amikor megtettem ezt magával ragadott ez az egész sztori, mindig van benne valami nagy csattanó a végén de most szomorúan tapasztaltam, hogy nem volt,,, azt vettem észre, hogy csak olvastam és egyszer csak vége lett, vártam ugyanúgy a végén azt a hatalmas nagy fordulatot amit általában szoktál írni de most nem volt és egy kicsit el is keseredtem:( pedig mindig olyan lelkesen és szívesen olvastam minden egyes részt:D mert egyszerűen remekül írsz:D egyáltalán nem sablonos amit te kreálsz itt hanem igenis van benne fantázia és ez az egyik kedvenc Harry Styles-os blogom:D szóval kapkod magad te drága és kárpótlásul a következő részbe vigyél valami igazán fantasztikusat bár ahogy téged ismervén nem fogsz csalódást okozni:D
Kedves Madison,
TörlésNeked is csak azt tudom írni, mint feljebb Veronikának, hogy úgy gondoltam Larkin halála elég csattanó....
De remélem nem okoztam nagy csalódást, és ígérem a következő részt, teledobálom csattanókkal ;)
Köszönöm hogy leírtad a véleményed ♥