A hét Hercegnője : Ziziii*-*
"Egy valódi kínzás ez az egy hét."
***
Fogalmam sincs, hogy jutottunk odáig, de Lisa vezetett haza. Vicces látványt nyújtott, ahogy a hatalmas telepjáró kormányára borulva próbál nem többel menni mint a sebesség korlát, s közben aprólékos mozdulatokkal kanyarodik amerre intek. Megmosolyogtatott az arckifejezése : összeszűkített szemekkel, és alsó ajka harapdálásával bólogatott akárhányszor csak felszólaltam. Még kellemes látványt is nyújtott, csak ne remegett volna annyira. Rosszul éreztem magam amiért így látott, de reménykedtem abban, hogy múltja miatt nem fog sokkot kapni, és elvágódni majd a lakásban.
- Ott jobbra! - intek a pékség felé, arra veszi az irányt,
egészen fel az utca végéig tövig nyomja a gázt. - Nyugalom... - próbálkozok
lágy hangon beszélni, de ő csak keserűn felnevet.
- Azt már rég elfelejtettem.
A kapu nyikorogva tárul fel előttünk, ezáltal szabad
behajtás adva a fákkal átölelt útra. Végig hajtottunk azon is, majd élesen
lefékezve érkeztünk meg a lépcsőhöz, ami két oldalról ívelt föl a hatalmas
ajtóig. A bejáraton is hamar átverekedtük magunkat, míg én szorosan fogtam le a
tenyeremből kiáramló vért. Az ingem útközben olyan lett, de nem volt vészes,
hisz mind a két szín csak kicsiben tért el egymástól. Lisa toporogva állt
mellettem, míg várta, hogy merre is irányítom, de mielőtt megszólalhattam volna
Maria lépett be az előcsarnokba.
- Ó, Elisabeth drágám! Úgy látom megtaláltad Harryt -
mosolyog rá kedvesen, én pedig megkönnyebbülve sóhajtok. Maria már is imádja.
- Igen, viszont kellene egy elsősegély doboz, és talán tű meg
cérna is - hadarja remegő hangon.
- Mitörtént ? - siet oda hozzánk majd lehámozza a tenyeremet
szorító kezemet, és megpillantja a szivárgó mélyedést, ami átszeli az egész
felületet.
- Istenem, hát mibe keveredtél már megint - sóhajt, majd el
is tűnik az egyik boltív mögött lévő szobában. Percek elteltével is csak
állunk, míg meg nem szólal mellettem.
- Fáj ? - kérdezi Lis aggódó, halk hangon.
- Nem - mosolyodok el, majd egy csókért hajolok, amit hamar
meg is kapok. Enyhíti a kezem égését.
- Meg is van - tér vissza Maria, majd felpillant a lányra, s
mintha telepatikus módba kapcsolnának csak merednek egymásra - persze mind ezt
csak pár másodpercig. Maria bólint, Lis kezébe adja a dobozt, majd a kezét a
köpenyébe törölgetve eltűnik a személyzeti konyha lengő ajtaján át.
- Ti nők - nyögök fel. - Boszorkák.
- Fogd be, és ülj le - terel át a nappaliba, ami kétszer
akkora mint az előtér. Minden ugyan úgy
van, sose lett átrendezve a lakás, maximum csak hozzá építetünk. De amit anyu
egyszer ide lerakott, az örök időkre ugyan ott fog maradni. Helyet foglalok a
krém színű bőr kanapé szélén és a térdeimre támaszkodva próbálom minél messzebb
vinni a csöpögő vért a kárpittól. Apám megöl ha egy foltot is felfedez.
- Tessék ezt vedd be! - kutakodik a táskájában, majd egy
narancssárga gyógyszeres dobozból két fehér tablettát önt a kezébe.
Összeráncolt homlokkal vizslatom, mire lök egyet a tenyerével felém, egyfajta
jelzés képen.
- Mi a franc ez ? - érdeklődőm, nem épp kedves hangsúlyban.
- Vedd be, ne nyávogj - utasít, majd a számhoz emeli a
gyógyszert, én pedig feltétel nélkül nyitom ki azt, s hagyom, hogy a számba
helyezze. - Tessék - egy palackozott vizet nyit ki, és hagyja, hogy magamtól
kortyoljak bele. Az üvegtetejű kávézó asztalra helyezem a palackot, majd
figyelem ahogy a szájában lévő cérnát próbálja meg eltépni, s a tű vékony rése
között átpréselni. Gézt, tapaszt, betadint vesz elő, mire egy mély levegőt
veszek.
- Várj meg! - felpattan, majd kisiet a szobából. Csak nézem
távolodó alakját, és hallgatom ahogy magas sarkúja koppan mindegy egyes
lépésnél a márványpadlón.
A sebet bámulom a kezemen, az agyamban pedig végig pörgetem
az eseményeket újra meg újra. Nagy szerencsém volt, hogy List nem bántotta, de
azzal a két majommal még lesz elszámolni valóm. Az biztos, hogy kiszedem még a
belüket is, mert majdnem baja eset. A koppanásokra kaptam fel a fejem, s láttam
ahogy a vörös ruhájában tipeg be a szobába. Elém érve letett az asztalra egy
üveg Whiskeyt, majd egy kevésbé nőies mozdulattal lehámozta magáról a bundát,
és mellém dobta. Teljesen bepörgette a fantáziám, s még így is elképesztően
szexinek találtam. A cipőjét a sarkánál fogva vette le magáról, majd a fehér
bolyhos szőnyegre dobta, s mellé térdelt. Ha más helyzetben lettünk volna, most
tuti elalélok. Kócos, még is göndör fürtökben lévő haját egy hajgumival a feje
tetejére kötötte, majd a ruháján igazított párat, hogy ne csússzon fel annyira,
míg ráül a sarkára. A mozdulatait végig követtem a szemeimmel, míg ő egyszer
sem nézett rám, s csak koncentráló arckifejezéssel gondolkodott valamin.
- Mondhatom, hogy megkeményedtem ? - kérdeztem pajkos mosollyal
az arcomon, mire dühösen emelte rám a tekintetét.
- Pár perc, és nem leszel ennyire vidám - mosolyodott el,
majd egy puszit nyomott a számra. Maga mögé nyúlt, s az ital kupakját letekerve
meghúzta azt, majd átnyújtotta nekem. Nem haboztam bele ittam, s jó pár korty
erejéig nem is tettem le.
- Tudod mit kell csinálni ? – kérdeztem, majd az üveget
elhelyeztem mellette, de kellő képen ügyeltem arra, hogy ne boruljon fel. Befurakodott
a két lábam közé, majd kezébe vetet a vágott tenyerem.
- Mindjárt kiderül.
- Lisa ? - oké, nem biztos, hogy ez jó ötlet.
- Nyugi szép fiú, megoldjuk, jó ? - felpillantott rám
azokkal a csodálatosan szép mogyoróbarna szemekkel, s minden kétségem tova
szállt. Elhittem, hogy egy képzett sebész ül előttem, s egy perce se
kételkedtem abban, hogy vajon megoldjuk-e. Mert ő itt van velem, én pedig vele,
s ennél a világon se kell több. Újra velem van, érzem az illatát, látom a szeme
ragyogását, a huncut mosolyt ami ott bujkál a szája sarkában.
A szobában a plafonról logó csillárok tökéletes fényt adtak,
bár nem a legerősebbet, de nekem pont elég volt ahhoz, hogy az előttem
elhelyezkedő angyalt bámulhassam. Minden centije tökéletes volt, és mindet
magamnak akartam.
- Ha fáj, vagy valami baj van azonnal szólj, rendben ? - pillantott
fel rám még egy utolsót. - Kezdhetjük? - kérdezte bizonytalanul, mire megráztam
a fejem.
- Csókolj meg! - utasítottam. Nem voltam élet-halál
közelben, sőt még a körzetében se, de még is úgy éreztem, hogy ha nem érezhetem
az ajkait még mielőtt a tűt belém mélyeszti, biztos, hogy elpusztulok. Nem
éreztem fájdalmat, az adrenalin mindent elnyomott, meg talán a bogyók is amiket
a számba adott.
Teljesítette a kérésemet, s egyik kezével a tarkómba
kapaszkodva közel húzott magához. Nyelvem azonnal rátalált a párjára, s egy lassú,
érzelmes táncba forrtak össze. Szemeimet össze szorítottam, hogy a lehető
legtöbb érzelmet belevihessem ebbe az egyetlen csókba. Hiányzott, mélységesen
fájt, hogy nem volt velem, de most tényleg itt van, és nem megy el. Nekem pedig
vigyáznom kell rá, az életem árán s, nem veszíthetek el még egy fontos nőt az
életemben.
Kis puszikkal vált el tőlem, majd egy utolsót nyomva a
számra vissza ült a sarkára.
Csend honolt az egész lakásban. Apám a RedRose's-ban, Maria
a konyha mélyén, míg a többiek haza mentek, vagy a kert végében lévő másik
épületben már nyugovóra tértek.
- Oké - sóhajtva ejtette ki ezt a halk szócskát, majd egy
gézt vett elő és betadint öntött rá. Ügyelt arra, hogy ne locsolja mindenfelé,
és ezért hálás voltam. A vágásra helyezte, mire felszisszentem. Elmotyogott egy
"bocsánatot", majd óvatos mozdulatokkal kezdte el kitisztítani.
Miután végzett vele, a tűt vette a kezébe, s remegését próbálta csillapítani.
- Bízom benned - suttogtam biztatáskép, mire rám kapta a
tekintetét. Könnytől csillogott a szeme, s egy kósza csepp fel is buggyant, de
azonnal letörölte.
- Csak nem szeretnék fájdalmat okozni - szipogta.
- Semmit sem érzek - ráztam a fejem.
Egy újabb sóhaj hagyta el a száját, majd neki esett a
kezemnek. Nem akartam végig nézni, de a szúrásokat ha akartam se tudtam volna
jobban érezni. Kellemetlen, de voltam már rosszabb helyzetben is. Lis arcát
figyeltem. Ismét az ajkát harapdálta, én meg legszívesebben hevesen
megcsókolnám, de nem biztos, hogy ugrálnom kellene, miközben a kezemet varrják.
Teltek a percek, de nem tűnt fel. Elmélyedtem a általam
imádott nő nézésébe. Tényleg olyan volt min egy
angyal. Az én őrangyalom. Néhány kósza tincs az arcába logót, így kaptam
a lehetőségen és finoman végig simítottam az arcán, majd a tincseket a füle
mögé tűrtem. Egy percre megdermedt az érintésem alatt, de egy szempillantás
alatt vissza tért a rendes kerékvágásba.
- Kész vagy - tépte el a ragasztó szalagot a fogával majd a
szorosan a helyére illesztette, ezzel ott maradásra bírva a gézdarabot ami a
varrást fedte.
- Köszönöm.
- Gyere - fogott kézen majd felállított, velem pedig egy
perce megfordult a világ, Lis pedig mindent tudóan a fejét csóválta.
- Gondolom ez a bogyók hatása.
- Szívesen.
Odafent az ágyon üldögéltem míg Lisa mindent elpakolt a
cuccai közül. Olyan voltam mint egy megbénult medve, akit most lőttek le nyugtató
lövedékkel, és mindenből hármat lát. Lis mintha csak az anyám lenne, segítet
levenni a kabátom, és a cipőm, majd a zoknim. Felállított, s stabilan tartott a
vállamnál míg meg nem tudtam rendesen állni. A vörös ingem felső gombjait
kezdte el kibontani, mire szaggatottan vettem a levegőt. Puha bőre a mellkasomhoz
ért ahogy egyre lejjebb haladt. Olyan közel állt, hogy szinte már éreztem a
levegővételét a felhevült bőrömnek ütközni. Az utolsó gomb szétválasztása után
felpillantott rám, én pedig nem tudtam mit kinyögni. Csak ne lennék ilyen
kábult bassza meg.
- Most nagyon mérges vagyok, mert emiatt a szar miatt négyet
láttok belőled, és rettenetesen szédülök - motyogtam, mert már beszédre is alig
volt energiám.
- Majd holnap - egy csókot nyomott a mellkasomra, s a vörös
rúzsfolt így ott ékeskedett a bőrömön. Lesimította rólam az inget, majd a
fotelbe dobta. Kicsatolta az övemet, én pedig együtt működően lerugdostam a
nadrágomat. Hátra fele tolt, s az ágyra huppantam. Mintha ólomból lenne a
testem, eldőltem, s a párnába fúrtam a fejem. Lisa halkan kuncogott, betakart.
- Mindjárt jövök - adott egy gyors puszit az ajkaimra, majd eltűnt
a fürdőszobámban. Nem tudom mikor térhetet vissza, mert percek alatt nyomott el
az álom.
Éreztem a puha tenyerét a mellkasomra simulni, és egy lágy
puszit az arcomon. Több se kellett rózsaszín felhőkön ugráltam álmaimban. A
gyógyszer hatása, ez biztos. Mi a fenét szed ez a lány ?***
Kedves Olvasók!
Aki a csoport tagja az már réges rég átélte a "hiszti" rohamaim negyedeit. Ezért itt már nyugodtabban tudom előprodukálni újabb létrehozzásomat : ÚJ FACEBOOK CSOPORT !
Mondanám, hogy minden Kedves Olvasómat várom ide, de az emberek 80%-a nem fog belépni ^^ De szerintem jó kis dolgok történnek benne, már mint én örülök, hogy megoszthatok veletek dolgokat ♥
A másik dolog aminek nagyon de nagyon örültem, az egy kritika. Csak úgy a semmiből, ami még jobban meglepett. A másik meg, hogy nem egy velem egykorú véleménye... ami még jobb.
Itt elolvashatjátok : Fakultatív ( és kaptam kekszet ^^ )
Mondanám, hogy minden Kedves Olvasómat várom ide, de az emberek 80%-a nem fog belépni ^^ De szerintem jó kis dolgok történnek benne, már mint én örülök, hogy megoszthatok veletek dolgokat ♥
A másik dolog aminek nagyon de nagyon örültem, az egy kritika. Csak úgy a semmiből, ami még jobban meglepett. A másik meg, hogy nem egy velem egykorú véleménye... ami még jobb.
Itt elolvashatjátok : Fakultatív ( és kaptam kekszet ^^ )
Ölelés a tanyáról ♥
Ui.: Túlléptük a 44.000 oldalmegjelenítést, és az új ( és remélhetőleg most már állandó ) blogger nevem a következő lett : Ty P.
A csoportban részleteztem miért ez lett ^^
Kedves Ty P.!
VálaszTörlésBocsánat, hogy csak most írok, de nem tudtam megszakítani az olvasást és szomorúan vettem észre hogy nincs több rész :/ Nagyon remélem, hogy hamar hozod❤
Imádom, ahogy körbeírod a cselekvést, ahogy fogalmazol❤Egyszerűen tökéletes és hibátlan!!;)
Egyik kedvenc blogom lett ez❤Nagyon remélem hogy Harry jobban lesz a bogyóktól és Lisa épp lélekkel megússza ezt a nagy kavalkádot❤ Én csak gratulálni tudok ehhez a csodálatos történethez❤Egy költő veszett el benned az biztos!❤ Imadlak❤
Hát, had fejezzem ki magam szépen. Na jó, nem tudom. TÖKÉLETES. Csak így tovább!:)
VálaszTörlésTy P.. olyan... kifejezhetetlen, hogy mit meg nem tudsz fogalmazni. Amúgy most húzom az időt, hogy eszembe jussanak a megfelelő szavak. Imádom az érzéseket,amiket Lisa közvetít Harry felé, és vissza. Imádom a kinézetet, ami annyira profi. Imádom az egész sztorit, ami nem sablonos, és úgy van megfogalmazva, hogy az megfogalmazhatatlan. Imádom, hogy ennyire közvetlen vagy mindenkivel. És végül imádom, és hálát adok az égnek, hogy rátaláltam erre a csodára... :)
VálaszTörlésHuh... Most valahogy nem jönnek a szavak, pedig a fejemben már összeáltak pár perccel ezelőtt...
VálaszTörlésSzóval, tegnap este találtam rá a blogodra, és pár rész elolvasása után úgy döntöttem minden egyes betű érdekel. Sajnos alvás miatt nem tudtam végigolvasni, ezért csak suli után tudtam folytatni... Viszont akkor megállás nélkül. :) Összeségében nagyon tetszik a történet, Harry drága teljesen lenyűgözött. És akkor az írásstílusodról még nem is írtam. Egyszerűen imádom ennek a blognak minden pontját, a gyönyörű dizájnnal együtt. A történet megragadott, és különlegessége, hogy megtartott és nem enedett el. Plusz egy lelkes olvasó született. :)
Nagyon várom a következő részt! *-*
xxx. Adel
Irhatnék hosszú monológokat arról, hogy mennyire belegabalyodtam a történetbe és teljesen magával rántott, de azt hiszem ha azt mondom, hogy egyszerűen IMÁDOM; azzal minden lényegedet elmondtam!!
VálaszTörlés