15 február, 2015

A szívedre hallgas, és nagy ütést mérnek rád - 27.


A hét Hercegnője : Adel

"Huh... Most valahogy nem jönnek a szavak, pedig a fejemben már összeáltak pár perccel ezelőtt... 
Szóval, tegnap este találtam rá a blogodra, és pár rész elolvasása után úgy döntöttem minden egyes betű érdekel. Sajnos alvás miatt nem tudtam végigolvasni, ezért csak suli után tudtam folytatni... Viszont akkor megállás nélkül. :) Összeségében nagyon tetszik a történet, Harry drága teljesen lenyűgözött. És akkor az írásstílusodról még nem is írtam. Egyszerűen imádom ennek a blognak minden pontját, a gyönyörű dizájnnal együtt. A történet megragadott, és különlegessége, hogy megtartott és nem enedett el. Plusz egy lelkes olvasó született. :)
Nagyon várom a következő részt! *-* "


xxx. Adel

-----



Nehéz éjszakánk volt, de a karjai közt elaludni, mindennél több és jobb volt. Hallgatni az egyenletes szuszogását, s érezni ahogy a karjaival védelmezően körbe ölel ... hülye lettem volna Londonban maradni. Már azt is megbántam , hogy egyáltalán vissza mentem, pár ruháért, és a lakásom kulcsáért. Nem érte volna meg elhagyni ezt a férfit. Őt aki annyi mindent megszenvedett már értem. Nem tudom, hogy a szerelem vagy csak a védelmező rajongás ami hozzá köt, de biztos vagyok benne, hogy már soha nem akarok messzebb kerülni tőle mint két méter. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve követem mint egy kiskutya, de szükségem van arra, hogy láthassam, és érezhessem. Mindentéren.
Lehet, hogy egy barátságot dobtam el érte, de Kira mit sem tudott a múltamról. Hisz nem avattam bele se a maffiába, se a gyermekkorom részleteibe. Ismert, de nem eléggé. Persze fáj, és rosszul esik, mert szeretem, s tőle pont nem ezt vártam volna, de ez már múlt. Tovább kell lépnem, s megtudni, hogy mi ez a fennforgás körülöttem.


A fény beterítette az egész szobát, s ha akartam se tudtam volna vissza aludni a gyötrő sugaraktól. Bosszankodtam, mert későn feküdtünk le, és nem tudtam kipihenni magam, de az idő gyönyörű volt, s ez egy kicsit boldoggá tett. Lehámoztam magamról az ölelő karokat, majd óvatosan kikászálódtam a szatén ágyneműk közül. Felkaptam egy hosszú pólót, s egy rövidnadrágot, majd hajamat egy kusza kontyba fogtam. Hálóingemet a bőröndöm mélyére süllyesztettem, s elindultam lefelé. Nem voltam járatos a házban, s Marian kívül aligha ismertem valakit, így egy kicsit félve lépkedtem le az emeletről. Az utolsó fokon állva pont beláttam a nappaliba, ahol az este "komoly műtétet" folytatunk. A takarítólány érdekes arckifejezéssel emelte fel a vérben ázott zsebkendőt, majd a kék kukászacskóba dobta. Erős késztetést éreztem, hogy oda szaladva sűrű elnézéseket kérjek, de nem lett volna szerencsés egyből úgy bemutatkozni : helló, én vagyok aki tegnap este random össze vart egy tenyeret átszelő mélyedést, s bocsi, hogy össze véreztük az asztalt.
Próbáltam feltűnés mentesen besurranni azon az ajtón, ahol Maria szokott mindig eltűnni, reménykedve, hogy most is itt lesz. A barna lengő deszka községesen engedett be az illatokban úszó helyiségbe. Az emberek ügyet se vetve rám, tették a dolgukat, de valahogy még is csak sikerült majdnem fellöknöm egy süteményes tálal szambázó fiatal lányt.
- Ne haragudj - szabadkoztam, de csak kisétált. Fújtatva huppantam a pult előtti székre, s egy mély sóhajt engedtem meg magamnak.
- Jó reggelt Miss. Fosters - üdvözölt mosolygósan a felém forduló latin amerikai nő. - Kér egy teát, vagy kávét ?
- Jó reggelt Maria - viszonoztam a gesztust, majd folytattam. - Egy kávét, köszönöm.
- Hogy aludt ? - érdeklődött tovább, majd egy fehér csészét vett elő.
A konyha teljes felszereltséggel rendelkezett. Halvány bézs falakkal, és erős fenyő bútorokkal, márvány lappal a tetején. Különböző méretű szekrények, és polcok voltak, amelyeken eszközök, fűszerek, s könyvek is sorakoztak. Két hűtő foglalt egymás mellett helyet, két tűzhely, s egy mini bár is az egyik szekrénybe építve. A csillogó csillárok a plafonról most se maradtak el, így a helyiség fényben úszott tetőtől talpig. Nem volt a legnagyobb, de még is tágas berendezésű volt, gondtalanul lehetett elmenni egymás mellett.
- Keveset, bár jól - nevettem fel keserűen.
- Nagy hálával tartozom, hogy tegnap segített Harryn....
- Ez csak természetes, mármint elég sok közöm volt hozzá - szabadkoztam.
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen törékeny leány képes lesz erre - elém helyezte  a gőzölgő italt, amit illedelmesen meg is köszöntem. - De amikor a szemébe néztem, nem láttam félelmet, vagy rettegést.
- Megedzett az élet - nyeltem keserűen, majd a forró italba kortyoltam.
- Harry már sokat mesélt önről Miss. Fosters - mosoly virított a nő arcán, mire én egy másodpercre félre nyeltem a kávém. Köhögve helyeztem le a pultra a csészét, majd egy mély levegőt vettem, hogy újra az élők sorába küzdhessem magam.
- Hogy micsoda ? - köszörültem meg a torkom, mire Maria még jobban mosolygott.
- Ne higgye azt, hogy Haroldot meg se hatotta ez a pár nap amit külön töltöttek. Nem túlzok ha azt mondom, össze roskadt. Nem igen láttam olyan boldogtalannak, mint akkor. Talán csak egyszer...
- Mikor ? - vágtam közbe. Éhes voltam, méghozzá pár információra Harryről - ha már ő maga nem mondja el.
- Amikor Miss. Husfburg elhagyta őt, miután megcsalta az egyik legjobb barátjával. Harry magát hibáztatta, s ezt az apja se könnyítette meg neki. - ó hát a hírhedt felesség újra színre lép.
- Biztos szörnyű lehetet - csak elképzelni tudom milyen érzés lehet, ha az életed is elhagy. Bár a lelkem egy gonosz kis sötét részében reménykedem, hogy Harry már nem táplál mást a ex feleség iránt, mint puszta undort és gyűlöletet.
- Remélem maga újra kivezeti őt a boldogság terére - nosztalgikus hangulatban kezdett el dudorászni, majd a káposztát kezdte el szeletekre vágni.
- Ez fordítva is igaz - motyogtam halkan, majd befejeztem a kávém, és elköszönve felindultam a szobába.

Harry még mélyen aludt mikor beléptem a napfénybe úszó helyre. Hasán feküdt a matrac kellős közepén, derekán pihent a lenge ágynemű. Csupasz háta, és tetovált karja bizsergő érzést váltott ki belőlem. Minden része oly' tökéletes volt, hogy hibát ha akarnánk, se találnánk benne. Az egész férfi úgy volt Isteni ahogy van.
A fürdőbe lépkedtem, majd a hatalmas zuhanyzóval szembe állva megengedtem a forró vizet. Gyorsan megszabadultam a ruháimtól majd beálltam a rózsa alá ami a plafonból eresztette rám a vizet. Dudorászva szappanoztam magam, s egy mosollyal konstatáltam, hogy Harry tusfürdője mindenhol ugyan az. Vidáman kentem magamra az ő illatát árasztó szappant, s beledörzsöltem a bőröm minden  szegletébe. Teljesen kizártam a külvilágot, s csak a dallam amit dúdoltam, és a víz zuhogó hangja ami betöltötte a teret. Csukott szemmel álltam a vízcseppek alatt, élveztem ahogy végig szántja a kellemes meleg a testem. A pára beterítette az üveg falat, ami körül vett, s az érzékszerveim is tompulni kezdtek, mindent elöntött a forróság.
A dal egyre jobban felvidított, s már a csípőmet is ringatni kezdtem a ritmusára. Olyan voltam mint aki erősen bevan szívva és álomvilágba képzelve magát most unikornison lovagol. Hirtelen két hideg kezet éreztem meg a csípőmre simulni, majd elől a hasamnál megállapodni. Megugrottam a hirtelen érintéstől, és a jeges bőrtől, ám mikor egy lágy csók csattant a vállamon, s egy erős mellkasnak dőlt a hátam, újra elöntött a tűz.
- Mit művelsz te itt ? - kérdezte álmos, mély hangon.
- Zuhanyozok, miért minek látszik ? - kérdeztem kuncogva. Karjait szorosabban fonta körém, és teljesen a meztelen testének szorított. Vállamba mélyesztette fogait, majd puszilgatni kezdett.  Megakartam fordulni, de tartása gátolt minden mozgásban.
- Felkeltettelek ?
- Nem találtalak, és azt hittem leléptél - egy másodpercig mintha félelem tükröződött volna  hangjában.
- Harry... –kezdte m el, mire hümmögve jelzet, hogy figyel. Kihasználva az alkalmat hirtelen megfordultam az ölelésben, s szemtől szemben álltam vele. Két kezem közé vettem csodálkozó arcát, majd hüvelykujjammal simogatni kezdtem.
- Soha, soha nem megyek el - motyogtam a szemébe nézve, majd lassan megcsókoltam. Azonnal válaszolt, s mélyítette el a kapcsolatot. Majd sebességet váltott, s már csak arra eszméltem fel, hogy a hátam a hideg csempének nyomódik. Hangos nyögés szökött ki a torkomból mikor teljes felületen érintet a hideg, s már is kaptam egy vággyal csillogó tekintetet, egy féloldalas mosolyt.
- Csak nem hideg ? - kérdezte pajkosan mire összeszűkített szemekkel meredtem rá.
- Gondolom jól szórakozol - válaszoltam - És ehhez mit szólsz ? - hirtelen ugrottam egyet, lábaimmal körül öleltem a csípőjét. Teljes testével nekem nyomult, kezét pedig a fenekemre csúsztatta.
- Szeretem, hogy tudod mit akarok - csókolt meg.
- Te viszont még semmit nem csináltál... pedig én is sok mindent aka... -a torkomon akadt a szó, még levegőt is elfelejtettem venni. A mondatom kellős közepén Harry gondtalanul mélyedt el bennem. A szám tátva maradt, míg a szemeimet szorosan hunytam le. Ó istenem.
- Remélem eleget tettem a Hercegnő kívánságának - a mosoly szinte már beterítette az egész arcát.
- Ne. Legyél. Szemtelen.
- Kapaszkodj szépség - nyakhajlatomba csókolt, s mozogni kezdett. A második együttlétünk kellemesebb érzéseket keltet mint az első. A fájdalom csak kis mértékben volt jelen, de a csókoktól amik uralták a testem, és a velem együtt mozgó férfival minden tökéletes volt.
Egy ideig tartotta a lassú tempót, de benne is kevés ideig volt stabil a mérleg. Egy szempillantás alatt billentünk átt a másik oldalra, így Harry rohamosabb tempóba kezdet el lökni. A testem átvette az rányitást, így mozdulatai elé mentem, s minél előbb akartam a találkozást. Nyögéseimet se tompítottam el, reméltem, hogy a zuhany majd elnyomja. Harry viszont élvezte a hangom csengését a kabinba, végig puszilta a nyakam, majd mellkasomhoz érve szívni kezdte a bőrt. Lehunyt pillákkal, és hátra vetett fejjel, kábultan élveztem a pillanatot. Mind kettőnket a gyönyörkapujáig tolt, majd átlépve a határt euforikus érzésben zuhantunk vissza. Nedves haja csikizte a bőröm ahogy feje a vállamra hanyatlott.

Az ágyon feküdtünk egymással szórakozva, miközben rajtam csak egy bugyi és a pólója volt, rajta pedig egy melegítő nadrág. Birkóztunk, csikiztük egymást, s néha segédeszközként párnával is csatáztunk. Nevetésünk beterítette az egész szobát. Levegő után kapkodva dőltem el, s nevettem továbbra is, míg göndör társam rám telepedet, fejét pedig mellemen pihentette. Haja össze vissza állt, arca kisimult, mosolygós, vidám.
- Mi olyan vicces? - törtem meg a csöndet.
- Semmi - rázta a fejét tiltakozva.
- Akkor ? - húztam tovább a beszélgetést.
- Csak boldog vagyok - rántott vállat egyszerűen, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.
Na jó, itt valami nem okés. Harry viselkedése olyan szinten zavar meg, hogy már lassan azt hiszem csak álmodom, s mindjárt felébredek a hajó egyik kabinjában.
31 éves létére néha olyan, mint egy 20 éves fiatal srác, aki élvezi az újonnan szerzett kapcsolatának sikerét. Külsőre se nézett ki idősebbnek, pedig a kora nem ezt mutatta. Maximum akkor volt öregebb ha elfelejtett borotválkozni, s a borostája ott virított az arcán. De még akkor sem mondtam volna meg, hogy közelebb van a negyvenhez mint a húszhoz. A szemeinek zöld, játékos csillogása mindig is egy gyermeki tekintetre fog emlékeztetni, kivéve ha szenvedély tükröződik benne. Akkor övé a dominancia. Idilli pillanatunkat egy hangos csapódás zavarta meg. Mind a ketten zavartan néztünk össze a hangos zajra, pedig semmi különleges nem volt benne, még is olyan hangerővel vágódott be az a bizonyos ajtó, hogy furcsa lett volna normálisnak nevezni.
- Harold Edward Styles! - ordította el magát egy mély hang, Harry pedig megdermedt mellettem.
- Hagyd őt most - tiltakozott egy női hang, archoz társítva pedig biztos voltam benne, hogy Maria az.
- Hol van az a szarházi? - ordított továbbra is a férfi, majd felcsörtetett az emeletre.
Az ajtó kivágódott, én pedig összerezzentem. Két vérben úszó tekintet pásztázott minket, majd megindult Harry felé, és egy hatalmas pofont vágott le neki.

- Mióta fontosabb egy kis csitri, az üzletnél ? - morgott.

***
Sziasztok Drágák ♥
Sok szép nap után újra itt vagyok én is, és remélem ti is ♥ 96 csodállatos emberkének vagyok nagyon hálás ♥ most valamiért nem jönnek a szavak ezért ezer bocsánat ♥ csoport!!
Ölelés  ♥

5 megjegyzés:

  1. Drága, Tofi. ♥
    Tudom, eszméletlen köcsög vagyok, amiért nem írtam kommentet. De, egyszerűen sose volt időm.
    Viszont rettetesen megijedtem, mikor összevesztek, és mikor Harry szemtől-szembe volt azzal a patkánnyal.
    Olyan szemétség, mindig akkor felejtem mit akarok írni, mikor időm van. :c
    Eszméletlen lett
    Lávollak,
    Xxx. Lacy ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lacy P. George
      Nem vagy az, ne gondold... lényegtelen mikor írtok, csak írjatok;) én akkor is imádni foglak titeket ha sose kommenteltek❤
      Harry bátor fiú, és ha rajtam múlik, még sok "bátor helyzett" lesz 😉
      Örülök, hogy tetszet, és köszönöm, hogy írtál ^^
      Ty xx

      Törlés
  2. Ez fura vasárnaptól vasárnapig azon izgulok, hogy "jöjjön már a rész", meg "ugyan Tifani mikor hozza a részt". Vasárnap meghozod a rész akkor örülök, meg izgulok. Aztán megint izgulhatok vasárnaptól vasárnapig... csupa izgalom az élet

    Várom a kövit,
    Lili :*

    Ui.: mindig eltervezem, hogy "most csak kétsoros komit fogok írni", aztán lesz belőle egy Háború és békényi regény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lili,
      Jó magam napról napra jobban izgulok, hátha lesz egy +1 komment, és írhatok nektek^^
      Szeretem a háborús hosszú regényeket 😉😘

      Ölelés Ty xx

      Törlés
  3. Ne, ne, ne, neee... Ma kezdtem és egész nap olvastam, de most..nincs több...

    VálaszTörlés