04 január, 2015

Undorítóan idilli - 22.

Harry Styles

Lis indulása után én is autóba szálltam, s megcéloztam egy 34 órás vezetést. Felkészültem minden eshetőségre, tudtam azt is, hogy repülővel egyszerűbb lenne, de ha ezek beazonosítanak akkor nekem tuti lőttek - szó szerint. A 2,347 mérföld csöppet sem hangzott kellemesen, főleg a barátnőm nélkül.. sőt társaság nélkül. Még egyszer átnéztem a csomagtartót, majd minden szükséges kelléket az első ülés közelébe pakoltam, hogy még véletlenül se keljen, időt fecsérelve megállnom. Számításaim szerint, ha csak egyszer állok meg, vagy a kocsiban alszok, akkor viszonylag hamar oda érek, a 34 óra ellenére is.
Az autópályán száguldoztam, s kiélveztem minden percét a gyorsaságnak, hisz alig voltak, akik a városból kifele mentek. A rádióból halk zene szólt, s ritmusnak megfelelően dúdoltam a szöveget, ujjaimmal a kormányon doboltam. Napszemüvegemen keresztül pillantottam rá az időre, s már délután négy óra is elmúlt, így gondoltam felhívom Lisat. Az első hívásomra nem válaszolt, így kezdtem egy kicsit megijedni - izmaim megfeszültek, a kormányt erősebben szorítottam, s a telefont is kis híján majdnem elvágtam a zárttér valamelyik részébe.
- Igen ? - szólt bele szipogva, mire egy részem megnyugodott, hogy legalább ő vette fel, és nem egy férfi hang, de valamiért még mindig feszülten fészkelődtem a helyemen.
- Ki akarsz készíteni, igaz ? - mélyet kellet sóhajtanom, hogy ne tűnjek túlságosan is idegesnek, pedig az voltam. Féltem. Féltem, hogy elveszítem, ezért volt fontos, hogy minden szabály amit megbeszélünk be is tartson, de ez most nem így sült el. - Miért nem hívtál ? És miért nem vetted fel az előbb ? - kérdésekkel bombáztam, pedig igazán egyik se érdekelt, csak azt akartam hallani, hogy " hiányzol, és holnap indulok". Erre a négy szóra lett volna szükségem, ahhoz, hogy ne pánikoljak mint egy tinédzser aki életében először lát pornófilmet.
- Sajnálom, volt egy kis probléma - egy percre elakadt a lélegzetem, s jobban ráléptem a gázpedálra.
- Milyen probléma ?
- Nem lényeges - zárta le a témát. Túl régóta hallom nap mint nap a hangját, hogy ne ismerjem fel, ha sírt.
- Nem kérdezem még egyszer ...- szűrtem a fogaim között keményen.
- Harry, pakolnék ... majd beszélünk - egy sóhaj hagyta el a száját, amit még így telefonon keresztül is elég jól hallottam. 
- Persze, neked álljon följebb - nevettem fel kínosan. - Tudtommal, nem én voltam az aki nem hívta a másikat, miután leszállt az a francos gép.
- Most komolyan ezen vagy fennakadva ?
- Nem, de látszik, hogy ennyire lehet benned bízni... - az agyam és a szám külön életre kelt.
- Köszönöm Harry - szipogta.
- Lisa! - szólítottam meg, de nem kaptam választ. - Lisa, kérlek, itt vagy még ? - egy másodpercre elemeltem a telefont a fülemtől, hogy megbizonyosodjak arról : még a vonalban van.
- Lisa, azonnal válaszolj, vagy különben ... - egyre jobban féltem, hogy elveszítem.
- Vagy különben mi ? Fegyvert fogsz rám, vagy eladsz te is ? Mit fogsz tenni ? - dühöngött. Teljesen kikelt magából.
- Lisa, nyugodj meg kérlek, hülyeségeket beszélsz.
- Az egyetlen aki itt faszságokat beszél az te vagy, hazudozol össze-vissza, bolondnak nézel.
- Hallod te saját magad ? - kérdeztem gúnyosan, hisz őszintén, pont én hazudnék neki?
- Menj, szólj valamelyik zseninek, hogy lassan megkaparint, nem kell aggódnia.
- Te megkattantál ahogy átlépted azt a kicseszett határt vagy mi a fene van veled ?
- Tudod mit Styles ? - kérdezte cinikusan. - Most kell ezt abba hagyni
- Mivan ? - értetlenkedtem, majd gyorsan jobbra húztam a kormányt egy kacifántos káromkodással, hogy kikerüljek egy autót, de épp , hogy csak nem jött nekem.
- További csodás életet Harry, felejts el - letette. Pár percig még kapkodtam a tekintettem a telefon és az autópálya között, de felkellett fognom : VÉGE VAN.

Hűen magamhoz Whiskeybe fojtottam bánatom, bár List ha akartam se tudtam volna, itallal elfelejteni. Elképzelni nem tudtam, hogyan vett ekkora fordulatot egyik napról a másikra, de csak reménykedni tudtam, hogy ha alszik rá egyet, akkor észhez tért. Bár inkább készültem a legrosszabbra mint, hogy olyanokra gondoljak : Ő lesz a feleségem, vagy gyerekeim anyja.
Nem szerettem álmokban ringatni magam, inkább voltam pesszimista, mint az aki azt gondolja, minden jó lesz. Világéletemben, mindig mindenért megkellett dolgoznom, hiába voltunk dúsgazdagok. Volt amikor eltöltöttem egy középiskolás nyarat valahol az isten háta mögött földet túrva, de persze utána ugyan úgy öltönyben, elegánsan megjelentem egy-egy rendezvényen. Az egész életem egy szabályosítás volt, de hálás vagyok érte, hisz különben nem tartanék ott ahol vagyok.
Miután egy városszéli kocsmában megittam vagy 4 pohárnyi italt, úgy gondoltam ideje elindulni apám felé, és szembe nézni a múltammal. Ő volt az egyetlen aki most szóba jöhetett, hiába féltem attól ami a jövőben lesz. Igazából így, hogy már Lis "meggondolta" magát, már értelme se volt apámhoz fordulnom, hisz azt kellett volna tennem, mint általában ilyenkor : elfelejtetni, és valakinek az ágyában kikötni. De ebben a helyzetben, most ezt se akartam megtenni, nehéz lett volna. És bizakodtam, hogy elég jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam : vissza fog jönni.
Las-Vegasban az a legvarázslatosabb, hogy a kihalt puszta, és préri után, egytized másodperc alatt, változik át a fények, és a pezsgés városává. Mintha egy szabályosan körbevett hely lenne, minden egyszerre kezdődik, bár nappal nem annyira látványos mint éjszaka, de az épületek, és a helyek ezt egy szempillantás alatt elfeledtetik veled. Végig hajtva a széles utakon újra megcsodálhattam a rég nem látott otthonom. Az utcán alig lézengtek az emberek, inkább otthon pihentek, felkészülve az estére. A városszélén haladva megcsaptak az ismerős helyek, az illatok - mint például Rodney Autószerelő műhelyének az erős olaj és benzin szaga, vagy a kispékség fahéj illata -.  Mind a gyermekkoromhoz vissza vezető fontos helyek, és emberek.

A hatalmas vaskapu elé érve déja vu  érzés kapott el, s egy nagyot nyeltem miután megmertem nyomni a gombot a kaputelefonon.
- Szia Dave, Harry vagyok - köszöntem bele, miután meghallottam az öreg, ismerős köhintéseket.
- Harry - kiáltott fel örömében, mire elmosolyodtam. - Vagy is Jó napot Mr.Styles, már is nyitom a kapukat.
- Köszönöm Dave - elnevetem magam. Dave az első, de nem egyetlen, olyan ember aki talán születésem előtt is itt dolgozott. Végig nézte, és ő is javítgatta az életem - bár néhány dologba sajnos neki se volt beleszólása. Imádtam mikor kicsinek mindig jelszót használtunk a kapuk kinyitásához, s mikor nem járt erre felé senki, próbálgathattam a gombokat a "dobozba". Egy négyszög alakú kis helyiség, ahol csak tévé, mini hűtő, kanapé, és rengeteg monitor, meg gomb van.
Ez volt a hely ahova nehéz napjaim elbújhattam, és senki nem zavart. Dave csak csendben fejtegette az éppen aktuális napilap rejtvényeit, én pedig nyugodtan kifújhattam minden bánatom, vagy épp nézhettem a kedvenc műsorom a tévén.
A két fekete öntöttvas kapu egyszerre mozdult meg, s befelé nyílva szabad utat engedtek nekem. Lassan gurultam végig a hatalmas fákkal végig ültetett úton. A fák a késő őszies idő ellenére is csodásan festettek, a tökéletesre nyírt fű mellett. Virágok, sziklák, bokrok, és egy kis halast tó is helyet kapott az ösvény mentén. Miután mindent alaposan szemügyre vettem, beparkoltam a felvezető lépcső elé, apám többi autója mellé.
Ahogy a lépcsőn felfelé haladva össze futottam némelyik alkalmazottal, úgy éreztem magam mint aki ismét szálódába érkezett, pedig itt nőttem fel.
- Harry - sietett oda hozzám egy nő, ahogy beléptem az aranyozott szélű bordó faajtón.
- Maria - mosolyodtam el én is, majd karjaimba zártam a festet barna, idősödő hölgyet, aki a munkájának megfelelően takarítónői egyenruhában volt. A fehér és a bézs szín egyezet a lakás szinte minden szegletével, ez is köszönhető édesanyámnak. Ő volt aki még a növényeket is harmóniába rendezte.
- Apa ? - kérdeztem tőle, mire csak elhúzott szájjal felfelé biccentett.
Illedelmesen megköszöntem, még adtam egy nagy puszit neki, majd fellépkedtem a vörös szőnyeggel beborított lépcsőn. A lakásban csak úgy rohangáltak az emberek, és pár percig nem értettem miért, majd eszembe jutott, hogy elég rövid időn belül van a Nagy Est - vagy is mi csak így hívtuk.
Az dolgozószoba előtt még igazítottam egyet az ingemen, begomboltam a felső két gombot is, majd a napszemüveget a zsebembe csúsztatva beléptem a helyiségbe, persze csak két kopogás után.
Az idős Styles csillogó tekintettel mért végig, majd illedelmesen felállt, és kisétált az asztala mögül.
- Fiam - szólított meg, és mint aki délibábot lát, vagy csak szimplán alig hisz a szemének, megölelt.
- Apa - viszonoztam a köszönést, de egy aprót össze szorult a gyomrom.
- Hát tényleg eljöttél - csodálkozott tovább, majd helyett foglalt a székében.
- Van egy kis probléma - kezdtem bele, majd a hajamba túrtam, hogy egy kicsit helyre igazítsam azt.
- Na már megint mibe keveredtél ? - kérdezte tudálékosan, s olyan volt mint anno, mikor még kis tinédzser voltam, s számon kért az éppen esedékes balhém miatt.  Nagyjából elmondtam, amit tudni a kellett, bár ismertem már annyira, hogy ha mondok egy nevet, akkor ő már az illető fél életét is ismeri - ha nem többet. Az idő és a szövegelésem elteltével a hatalmas dupla ablakhoz sétált, ami épp mögötte helyezkedett el, ezzel rálátást biztosítva a teljes udvarra.
- Én már oda kint nem segíthetek, ahhoz már öreg vagyok. Te viszont még fiatal vagy, és ahogy így elnézlek téged, eszembe jut, hogy én minden létező hibát elkövettem, amit ember elkövethet. Sikerült elüldöznöm mindenkit akit valaha szeretet, hiszed vagy sem elszórtam az összes pénzem, és a minap rájöttem, hogy már nem bírok a tükörbe nézni. - helyet foglalt a őzbarna bőrszékben, majd egy szivart vett elő a második fiókban heverő, fadobozkából. - Az ember ahogy öregszik, úgy veszít el dolgokat, ez ... ez az élet rendje - a meggyújtott szivarból mélyet szívott, majd lassan fújta ki a füstöt. - Megkínálhatlak egyel fiam ? - intett felém, mire csak helyett foglaltam vele szembe, s a felém nyújtott dobozból kivettem én is egy szálat.
Úgy töltöttünk időt együtt mint még soha, két felnőtt férfi, a szivar és a Whiskey társaságában. Teljesnek tűnt az egész, már szinte undorítóan idillinek, pedig bennem egy hatalmas űrt tátongott akárhányszor csak eszembe jutott Lis, vagy akárhányszor mesélnem kellett a tökéletességéről.

*Írj véleményt, hogy te lehess a következő Hét Hercegnője* 
-----------------
Helló Mindenki :)
A végére hagytam a szövegelést, mert van egy pár dolog ^^
1. Nagyon bolodg, és sikerekben gazdag Újévet mindenkinek !! ♥
2. A csoportban már értesültek, de itt is írom - az menüsorban is kint van, képet is ide teszem - a következő CHAT EST amit 2015.01.25. 18:00-át takar :)
3. 85 olvasó van a blogon ... na most vagy álmodok, vagy álmodok ..
Nagyon nagyon köszönöm skacok, ha nem ti vagytok a legjobbak, akkor senkik ♥
4. Nem győzőm elégszer mondani - így hogy most már egyre többen vagyunk - a FB CSOPORT !! 
5. 2 Hét Hercegnőt fogok megkoronázni, mivel a karácsonyi részekből kihagytam... béna.

A Hét Hercegnője ♥

2015.
I. Szia Toffi! Először is, nagyon-nagyon-nagyon szeretnék neked köszönetet mondani. Pár nappal ezelőtt úgy éreztem, kisiklott az életem, és véget is kell neki vetnem. Még utoljára felmentem a facebookra, hogy elköszönjek a barátnőmtől, és aztán agyő, de az egyik blogos csoportba felfedeztem a blogod. Úgy voltam vele, hogy ,,elkel olvasnom", és láss csodát, megérte. Ha nem írod ezt a fantasztikus blogot, akkor ma nem kelltem volna fel vidáman, és folytattam volna az olvasását. Egyszerűen fantasztikusan írsz, és maga a sztori is nagyon megragadja az embert. Mindig is kerestem azt a blogot, ami más. Ez más. Szerelem, harc, átverések, felismerések. Akár csak az életem, és pontosan ezért tetszik. Elképesztően fogalmazol és szuper a leíró képességed is. Egy hibát találtam, még nem leveleztem veled, de ezt igyekszem majd korrigálni. :) <3 
A másodsorban! Szeretnélek meglepni egy díjjal, így karácsony után, úgymond ,,ajándékkal". Remélem örülni fogsz neki, és majd a facebookon elkezdünk beszélgetni <3 <3 Vigyázz magadra, és folytasd ezt a fantasztikus történetet <3 Pusziii  - Poppy Fairy

II. Na jó. oké, Én nem olyan rég bukkantam rá erre a blogra és hát nagyon hamar megszerettem. eleinte egy nagyon sablonsztorinak gondoltam, de nagyon nagyot tévedtem. Rengeteg blogot olvasok, rengeteget szeretek és biztosan állíthatom, hogy ez a blog is felkerült a top 10-es listámra, ami nagy szó, mivel ha jobban megnézem a listát, akkor biztos, hogy kijön 100-150 blog, amit folyamosan hétről-hétre olvasok. rengeteg időmet elveszi, de nekem megéri, ha ilyen jó blogokat olvashatok, mint ez itt. 
Nagyon várom a következő részt. sok sikert a továbbiakban is az íráshoz,soha ne hallgass azokra, akik esetleg leszólják a munkádat. Ne hagyd abba addig, amíg van akár egy olvasód is. Én garantálom neked, hogy egy olvasód mindig lesz a saját személyemben. 
Szóval hajrá, ne feledd, rengeteg olvasód lesz egészen addig, amíg blogolsz, mert van tehetséged hozzá. - bocipoci 

8 megjegyzés:

  1. Ahhw nagyon jó lett, mint a többi!:))

    VálaszTörlés
  2. Imádom!!!!! Gyorsan hozd a kövit!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Drága Toffi!
    Nemrég találtam rá a blogodra, és az első gondolatommal ellentétben - Harry láttán azt hittem, újabb sablonsztorival van dolgom - nagyon kellemeset csalódtam. Hihetetlen gyorsan végigolvastam a részeket, nagyon megimádtam a történetet, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy továbbra is ilyen írói ihletet és folytatást kívánok!^^
    Ölel, Rose

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rose,
      Nagyon örülök, és köszönöm, hogy kicsiny csapatunk része lettél :)♥
      Örülök, hogy te sem a borítója alapján itéled meg a dolgokat, és lám akkor nem is csalódtál ♥
      Remélem velünk maradsz a végéig, és köszönöm ♥

      Törlés
  4. Kedves Toffi!
    A blogot 3 napja olvasom, és a sorok, amiket írsz, csak fogytak és fogytak.Aminek kevésbé örültem/örülök. De a lényeg, a lényeg Csodálatos! Ez az egy szócskával körül tudom írni az egész blogot! És ezt csak is a legjobb szempontból mondom. Nincs annyi, és olyan szó, ami megfelelő lenne, ahhoz hogy elmondhassam a véleményemet a történetedről! Egyszerűen a történet, a szereplők, a megfogalmazá, a szókincsed magával ragadott! ♡ Mintha én is a történeted szereplője lennék, és mind azt én is átérezhetném és átélhetném, amit leírsz, mind ezt olvasás közbe. Ezért is van hiányérzetem, ha nem olvasom..., mintha nem lenne teljes az életem. Bugyután, tán' nyálasan hangzik, de Így van!
    Köszönöm, hogy egy ilyen Blogot is olvashatok! Várom a folytatást!
    Millió puszi; Hailey

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hailey,
      Köszönöm, köszönöm, és köszönöm ♥
      Nem lehetek elég hálás, se neked, se a többieknek, hogy ennyire kedvesek, elfogadóak, és őszinték vagytok :)
      Nagyon örülök, hogy te is becsatlakoztál közénk, és remélem, hogy a végégig maradsz :)♥
      Ha mindig értesülni szeretnél a részekről akkor ajánlom a csoportot, mert ott napi vissza számlálás van, az én bugyuta posztjaimmal :*

      Toffi xx

      Törlés