Káosz - 18.

Hey- Ho Girls!

Sooo, mivel a következő héten, pontosan pénteken majd a Gundel lépcsőről takaríthajta le a takarítónéni a hamvaimat, így már előre elnézést kérek, ha csúszni fog a 19.-es rész. 8 dolgozatot kell túl élnem, ami mondjuk... nem, nem mondjuk , hogy jó lesz. Mert nem lesz jó. De mindent megteszek, hogy sikerüljön, és ha hősként távozok, akkor én leszek a világ legboldogabb embere♥

Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, mihelyst több időm lesz, mindnekinek válaszolok:)

De remélem, hogy ez alá rész alá több fog érkezni ^^ pontosabban 2.699 szó jött össze, ami a múltkori 1693-hoz képest elég jó :)♥

Ölelés a tanyáról ♥

-----------------------------------------------

A hét Hercegnője : Little Queen

Szia! Bocsi hogy megint én írok de nem birtam ellenálni a történetednek és elkezdtem olvasni. Olyannyira magával ragadott hogy elég volt egy nap hogy ki olvassam.. helyesbitek. Egy délután elég volt rá. De most rá térek a tárgyra.

Tökéletes. Ha a blogodat jellemeznem kéne ezzel az egy szóval fejezném ki. Annyira szépen, taglaltan tudsz írni és ezt annyira csodálom. A történetedről meg ne is beszéljünk! Felhábóritóan jó és én bele szerettem. És bevallom arra ösztönöz hogy olyan jó blogot írjak mint a tiéd. Csak ennyit akartam. Sok sikert a továbbiakban és még lehet jelentkezek komment formában.

xx L. Queen

( a dőlt betűs rész.... köszönöm♥ majd nem elsírtam magam ♥ pedig nem szoktam sokat sírni ;) )

***

Finom illatok lepték el a szobát, így egyik oldalamról a másikra fordulva, lassan ébredtem fel. A nap reggeli sugarai bátran törtek be a helyiségbe,a félig behúzott vörös színű függönyön keresztül, melegséggel beterítve a szobát. A selyem húzat körbe ölelt, és ismerve magamat tudtam, hogy nagy valószínűséggel szanaszét hever minden párna, és talán még a lepedőt is sikerült a kiszednem a helyéről. Csukott szemmel élveztem még az utolsó pár másodpercet, mikor is az ágy besüllyedt mellettem.
- Hercegnő - suttogta egy hang az arcomra. Szó szerint, a leheletét éreztem a bőrömön, így akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hm? - válaszoltam vissza, még mindig csukott szemmel, kábán.
- Niall összeütött egy kis kaját - simított végig az arcomon. - Gyere, egyél velünk - ajánlotta fel.
- Nem hiszem, hogy a tegnapi műsorom után - ültem fel, egy nagy ásítás keretében - Még egyáltalán szóba állnak e velem - rá emeltem tekintetem, s mosolya levakarhatatlan volt.
- Imádlak reggelente - nyögte be, velem szemezve, mire én csak a homlokomat ráncoltam.
- Örülök, hogy a témánál maradtunk - mosolyodtam el zavarta.
- Na, gyere - kezdett felállni, de ahogy észrevette, hogy én bíz, egy tapodtat, se mozdulok az ágyból, egyből összeszűkített szemekkel és egy pajkos vigyorral az arcán kezdett el visszamászni az ágyra.
- Harry - kezdtem el, de nevetésem előbukott, ahogy próbált elkapni.
- Lisa - nevem annyira kábítóan hangzott ajkai közül, hogy egy percre elfelejtettem kitérni az ugrása elől. Ő az ágyon, én a padlón.
- Ugye nem akarod, hogy megkergesselek - térdelt az ágyon, velem szemezve.
- Megeshet - rántottam vállat.
- Azt hiszem, te ezt nem gondoltad át - húzta tovább az agyam, de percről perce, egyre közelebb mászott az ágy széléhez, ahol én üldögéltem. Óráknak tűnő másodpercek teltek el, mikor hirtelen leugrott az ágyról, én pedig fel a földről. Kemény két kört rohangáltunk, az ágyon keresztül, a fotelekbe, majd onnan vissza az ágyra, és végül egy rosszul bevett kanyar miatt, hatalmas keze körbe kerítette a csípőm, és azzal a lendülettel a vállára kapott.
- Imádom a feneked - bókolt, majd az említett helyre simította a kezét. Felsőtestemmel lelógtam a hátánál, így én is teljes rálátást kaptam a hátsórészére. Lihegve, mint egy kifáradt ló kapkodtam a levegő után. Kacagásom beterítette az egész szobát, míg Harry harsány nevetése is társult hozzá.
- Én is a tiedet - incselkedtem, majd kezemmel aprót ütöttem a fenekére.
- Visszavigyelek az ágyba?
- Maradok a reggelinél - nevettem fel. Kitárta a fehér faajtót, majd hosszú léptekkel kisétált, velem a vállán.
- Srácok itt a mi elveszett báránykánk - közölte a jelen lévőkkel, és azt hittem végre érinthetem a lábammal a talajt, de ez nem így történt, mivel egészen az asztalig cipelt, és kicsit se zavarta, hogy én közben ököllel verdestem a hátát.
- Köszönöm a szállítást, de máskor nem élnék vele - igazítottam meg a hajam, majd mosolyogva leültem a székre.
- Kávét? - emelte felém a hatalmas fém kancsót Niall, mire csak bólintani tudtam.
- Köszönöm - sütöttem le a szemem, majd a tányéromon lévő tojást fürkésztem.
- Ha mást ennél...
- Nem ez tökéletes, és biztos nagyon ízletes is - mosolyogtam a szőkére, s minden szavam igaz volt.
Arcom piroslott, ezt én is tudtam. Nem csak a futkározás, de a tegnapi jelenetem miatt is. Még is csak vendég vagyok, és még is csak 1 napja ismerem őket. S nem mellesleg miattam kaptak egy-egy golyót a testükbe.

A kellemesen családi hangulatban eltelt reggelit - amit kicsit nevetségesnek is tartok- egy telefonhívás zavart meg. Harryt keresték, így ő megszakítva a beszélgetést elnézést kérve felállt az asztaltól, majd bevonult a hálóba. Mivel mindenki befejezte az evést, így felálltam és lázasan pakolászni kezdetem, Niall pedig értetlenül meredt rám.
- Nem kell, nyugodtan ülj csak le - fogta meg a kezem, mikor a tányérjáért nyúltam.
- Ez a minimum - nyögtem ki zavartan, majd elemeltem a tányérját. Mindent szépen a mosogatógépbe helyeztem, majd el is indítottam. Büszkén, és mosolyogva huppantam vissza a székre, s még a mellettem ülő Zayn is felkapta a fejét.
- Helgának két óra volt megtanulni, hogyan kell azt a szart beindítani - nevetett fel. - Piros pont- kacsintott.
- Ilyenekkel vagyok körül véve, nem nagy cucc.
- Na mi van nagyfiú - szólalt meg Zayn harsányan, mire Harry sétált oda hozzánk falfehér arcal.
- Kisebb terv kell.
- Mert?
- Mert el kell tűnnünk - nézett rám.
- Vissza kell mennem, dolgozni - szabadkoztam, majd hajamat egyik oldalról a másikra helyeztem, ezzel is levezetve kisebb zavaromat.
- Ha visszamész arra a tetves hajóra, akkor egy kibaszott kurvát csinálnak belőled. Engem pedig a következő utcasarkon szitává lőnek, mert megfektettelek.
- Örülök, hogy ilyen szépen tudsz beszélni- szakítottam félbe idegesen, hisz nem tartozik mindenkire, hogy mi mit művelünk a négy fal között, és különben se tudtam hova tenni a szavait.
- Egy emberem hívott, hogy őrök állnak a hajó minden szegletén és téged várnak.
- Mert hogy ? - akadtam ki.
- Lövöldözhetünk megint - lelkesedett be a mellettem ülő csokoládébarna szemű fiú.
- Nem, itt az egyetlen ember, aki majd fegyvert kap, az Lisa lesz.
- Biztos, hogy nem - ráztam a fejem.
- Bemehetsz nélküle is, de a cuccaidat nagyon gyorsan le kell onnan hoznunk- magyarázott tovább, míg a Niall és Zayn lelkesen adták az ötleteket, s már komplett hadi tervet szőttek, AK 47-esekel.
- Valaki elmondaná, mi a fene van itt? - csaptam az asztalra, utolsó reményemben, mire mind a hárman rám kapták a tekintetüket.
- Ha visszamész a hajóra, akkor kurvát csinálnak belőled - hadarta Zayn, mire zavarodott képpel Harryre néztem.
- Mégis miért?
- Azt még mi se tudjuk -Niall a telefonján böngészet valamit, így mintha ahhoz beszélne, jutott el hozzám az információ.
- Beszélhetnénk?- fordultam utolsó reményemben a göndör felé, aki csak egy bólintással válaszolt vissza. Sietős léptekkel vándoroltam be a hálóba, majd becsukva az ajtót magam mögött, egyenesen Harryre néztem.
- Még is mi a fészkes fene folyik itt? - suttogtam vöröslő fejjel.
- Nyugodj meg - lépett hozzám közelebb, s kezét arcomra akarta simítani, de elfordítottam a fejem, mire egy meglepődött tekintetet kaptam vissza. Percekig csak bámultuk egymást, majd Ő lépet és leültetett az ágy szélére.
- Nem tudom mi ügyből kifolyólag, de Carlos a te jó fej főnököd, nem az a kedves ember, akinek látszik...
- Eddig se hittem kedves embernek... - vágtam közbe.
- Lényegtelen - intett le, majd folytatta. - Elméletem szerint, az árverésen rajtam kívül már is pályázott rád, vagy is inkább a szüzességedre...
- Mi ? - nevettem fel kínosan. - Még is ki a fene akarná a szüzességem. Jézus - botránkoztam.
- Nagy pénzek forognak, a nagyvilágban.
- Ilyen téren ne engem akarj kioktatni - förmedtem rá. - Az apámnak is voltak ügyei, tudod maffia - vigyorogtam gúnyosan.
- Ez az - merengett el. - Hogy jelentkeztél?
- Tessék? - homlokomat ráncoltam, az értetlen kérdés miatt.
- Hogy kaptad meg a munkát? - sürgetet.
- Ő... felhívott.
- Csak úgy a semmiből?
- Csak úgy a semmiből.
- Bassza meg - szitkozódott, majd felpattant.
- Niall - ordított ki az ajtón. - Azonnal keresd fel az M2-es aktát.
Niall az utasítás szerint cselekedett, s már a bőrszékben ült, a hatalmas klaviatúrát nyomkodva. Zayn csak vigyorogva ült a kanapén, s egy kézi pisztoly törölgetet. Elszörnyedve néztem körbe, mire Harry rám kapta a tekintetét, és vissza rángatott a szobába.
- Amit kint mondtam... Remélem világosan hangzott.
- Hogy kurvát akarnak belőlem csinálni ? Persze, tök egyértelmű.
- Lis- korholt.
- Harry - vágtam vissza. - Ennek semmi értelme - sóhajtottam, majd elfojtott hangon folytattam. - Minek kellene valakinek a szüzességem, meg miért pont Carlos ? Ki ő ? Meg még itt a tegnapi is ? Ez nekem már nagyon sok - gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit akaratosan töröltem le kézfejemmel.
- Emlékszel mit mondtál tegnap ? - bólintottam. - Hozzá vagy szokva, és erős vagy. Végig csinálod, és én segítek - nézett mélyen a szemembe, majd megszorította a kezem, egyfajta biztatáskép.
- Meg van! - kiáltott Niall, mire Harry mint a villám lépett ki a szobából.
- Carlos Hugo Cortez és Mario Rodriguez Esteban Fosters - apám nevére én is felkaptam a fejem, s léptem ki a fiúk közé. - A két maffia 34 éve áll beton kemény harag között.
- Az apám és Carlos ? - kérdeztem hitetlenkedve. - Várjunk csak - kiáltottam fel. - Carlos a mexikói maffia... mi a franc - ültem le a kanapé karfájára, s a világ hirtelen fordult meg velem. - Egy idióta barom vagyok - szidtam saját magam, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Szóval - folytatta a szőke. - Az itt leírtak alapján valami egyességen kaptak össze, milliók voltak a tét, és úgy látom az apád vitt mindent.
- Ki hitte volna - nevetem fel gúnyosan.
- Póker - olvasta fel Harry a képernyőről.
- Az a te játékod Styles - nevetett fel Zayn, majd az farmerja korcához csúsztatta a pisztoly, és a teste és az anyag közé szorította.
- Ugye nem akarod azt használni ? - szörnyülködtem el, mire Zayn mosolya nagyobb lett.
- Ez a munkám kiscsillag.
- Visszatérhetnénk egy percre ide - emelte fel a hangját Harold.
- Beszélnünk kell az apáddal - folytatta Niall, mire én heves fejrázásba kezdtem.
Amióta eljöttem otthonról, apámról még csak egy szót se hallottam. S nem is olyan körülmények között váltunk el, hogy teljes lelki nyugodtsággal fel tudjam hívni.
- Kérhetek egy pohár vizet ? - pattantam fel hirtelen, majd választ se várva léptem a konyhai csap felé, s egy poharat a pultról elvéve, töltöttem meg jéghideg csapvízzel. Nagyokat kortyoltam, majd sóhajtva megtámaszkodtam a pult szélén.
- Nem beszélhetek vele.
- Muszáj lesz - erősködött Harry.
- Csak hozzuk el a cuccom arról a mocsok helyről, és utána kitaláljuk mi legyen - bukott ki belőlem, de még magam se tudtam, hogy készen állok e , egy ilyen nagy lépésre.

Zene

Csak el akartam tűnni, elsüllyedni a fekete Audi hátsó ülésében. Eltűnni Zayn és Niall szeme elől. Még egy utolsót igazítottam a szoknyámon, majd egy mély sóhaj keretében megmarkoltam az ajtót nyitó kilincset.
- Biztos, hogy menni fog egyedül ? - kérdezte Niall, a visszapillantóból rám nézve.
- Ha nem vagyok itt 20perc múlva, akkor ...
- Akkor bemegyünk! - vágta rá Zayn.
- Persze, bebicegsz vagy mi ? - nevetett fel Niall, majd hátra fordult, hogy a szemembe tudjon nézni. - Bemegyek, ha gáz van - egy bíztató mosolyt küldött felém, mire bólintottam.
- Harry két utcával feljebb vár minket, minden rendben lesz - tette még hozzá, majd becsaptam az autó ajtaját, és magabiztos léptekkel elindultam a móló felé. Szapora lélegzetemet koordinálni nem tudtam, így csak a külső megjelenésemre adhattam. Ahogy egyre közelebb értem a hajóhoz, felülkerekedett rajtam egyfajta pánik. Megint 7 évesnek éreztem magam, amikor apa véresen esett be az ajtón, és mindenki őt vette körül, engem meg a szobámba hurcolt az egyik takarítónő. Emlékek ezrei rohamoztak meg, az öltönyös férfiakról, a pisztolyokról, az esténként betérő furcsa alakokról, akik hatalmas táskával távoztak, vagy a több száz esemény, amikre kénytelenek voltunk elmenni, és eljátszani a boldog családot, anya nélkül. A hatalmas luxus villa, amiben ketten éltünk apával. Meg még a rajtunk kívül az ott dolgozó 30 ember. A kertész, a medencetakarító, a szakács, a szobalány, az őr, a sofőr, és mindenki más.
Szapora léptekkel közelítettem meg a szobám ajtaját, s a magas sarkúm ellenére is képes lettem volna futva megtenni ezt a távot. Remegő kezekkel emeltem fel a kártyát és helyeztem bele a kis dobozba. A lámpa pirosról, zöldre váltott, majd kattant a zár. A szobában vak sötétség uralkodott, pedig kint világosság volt. Belépve, a kapcsolót kerestem a falon, majd megnyomva azt világosságba öntöttem a helyet.
- Lisa , Lisa, Lisa - harsogott egy kemény hang mögülem. Ijedten fordultam meg, s az előttem megjelenő alaktól levegőt se mertem venni. Beljebb lépet, engem hátrálásra késztetve, majd maga mögött erőteljesen vágta be az ajtót.
- Élőben szebb vagy mint a képeken - mosolyodott el, majd az ajtónak dőlt.
- Ki maga ? - dadogtam, s számat vonallá préseltem félelmemben. Tudatalattim nem volt képes újra feldolgozni azt, hogy ismét ilyen helyzetbe kerültem. Imádkoztam, szidtam, bátorítottam magam belülről, csak, hogy valami életet vigyek bensőmbe.
- Ó - kapott észbe, majd felém lépett, de én ismét hátráltam. - Én illetlen tuskó, hisz be se mutatkoztam. Anthony Larkin - nyújtotta a kezét, én pedig legszívesebben elszaladtam volna.
A férfi kék ingben - ami a mellkasa közepéig ki volt gombolva-, fekete nadrágba, s fekete körömcipőben igazán ocsmány látványt nyújtott. S ugyan azok az elkerülhetetlen kiegészítők voltak rajta is, mint Carloson. Pecsétgyűrű, arany nyaklánc, hátra nyalt haj. A még borzasztóbb kölnije, pedig már kezdte egyre jobban ellepni a szobát.
- Mit akar ? - tértem észhez, s a menekülési tervek lehetőségeit futattam végig a fejemben.
- Tudod, van rólad egy elég hízelgő hirdetmény némelyik oldalon, és elég jó áron árulnak. Carlos, tudod Ő egy igen jó barátom - zsebébe nyúlt, ahonnan egy szál cigit vett elő, majd szájába tette, s meggyújtotta. Mélyet szívott a szálba, majd a füstöt az ég felé nézve mosolyogva fújta ki.
- Azt mondta az enyém lehetsz, ha adok neki 40 százalékot a hozamodból, na meg, persze ha elbírlak kapni, de látod vannak még csodák. Te magad jöttél hozzám.
- Nem tudom, miről beszél - remeget meg az ajkam, ezzel jelezve a külvilágnak "Lisa sírni készül".
- Kicsi lány - ült le az ágyra, majd ismét szívott egy slukkot. - Tudod valakinek ebből is meg kell élnie, és ha te nem jössz magadtól, akkor kénytelen leszek erőszakkal kivinni innen.
Az ajtó szabadon állt, de a cuccaimat, ha akartam se tudtam volna össze szedni. Egyetlen kilátásom az az volt, ha most megiramodok, talán kijutok az ajtón, onnan meg majd meglátjuk mi lesz.
- Menjen a picsába - végszavamat elhadarva lendültem neki, s az ajtót feltépve léptem ki, de a férfi se volt rest, egyből utánam lépet. Az ajtóból akart vissza húzni, de ahogy tudtam tiltakoztam ellene. Kapálóztam, kiabáltam, rúgtam, karmoltam. A fejemben megjelentek apám szavai, és alakja, ahogy mondja, hogy mit kell csinálnom. De a testem tiltakozott mindenféle helyes cselekedett ellen.
- A kurva életbe - kiáltott fel, ahogy kezem végig szaladt az arcán ezzel egy vérző csíkot hagyva maga után. Most az egyszer örültem a hosszú körmeimnek. Pillanatnyi lefagyását kihasználva léptem el mellőle, és a lehetséges útvonalak kigondolva, másztam fel a korlátra. Igen, mind ezt magas sarkúban.
- Lisa! - kiáltott fel ismét valaki, majd a korlát túloldaláról a padkán állva, a hang irányába kaptam a fejem. Carlos kétöltönyös fazonnal a nyomába rohant felém. Oké, ugrok, vagy végem.
Előre tekintve láttam, ahogy Niall kipattan a kocsiból és a napszemüvegét is elemelte a szemétől. Esélyem se volt meggondolni magam, lehet, sőt biztos hogy orbitális nagy hülyeséget csinálok, de ha e között és a prosti szakma közt kellene választanom, akkor inkább az első. Nem gondolkoztam mekkora lehet a víz a part mellet, hisz eléggé bent voltunk már ahhoz, hogy tudjam, nem 10 centis vízbe vetem magam. Mély levegő, és csinálod.
Ellöktem magam, majd egy kisebb sikítással a vízbe érkeztem. Fájt, ahogy keményen megcsapott a víz felszíne, de nem törődtem vele, csak felfelé kapálóztam. Feléve a felszínre, visszapillantottam, majd úszni kezdtem a part felé. A káromkodásokat hallottam magam mögül, majd egy újabb csobbanást. Na, bazdmeg.
- Állj meg te utolsó kis szajha! - kiáltott Larkin, majd heves csapkodásba kezdett. Bepánikoltam, de az úszást nem hagytam abba. Előre szegezve a tekintetem láttam, hogy Niall befarol a part mellett kialakított parkolóba, és járó motor mellett kipattant, és a part felé siet.
- Lis gyere! - ordít, mire még jobban bepánikolok. Sietned kell - harsogja a fejemben egy hang. Ahogy a homokot érinti a cipőm, megkönnyebbülök, de nem hagyom abba a csapkodást, és mindegyikkel csak előrébb torlaszolom magam. A cipőm vastag sarka, néha bele-bele süpped a puha talajba, de csak tovább lépdelek előre. Fulladok, gombóc van a torkomba, és a ruhám, s hajam rám tapadt.
- Gyere - éri el a kezem Niall, majd irdatlan szaladásba kezd. Nem tudom, honnan volt még erőm arra, hogy lefussak 30 métert, de az biztos, hogy a bennem lévő adrenalin nem akart kimúlni.
- Kösd be magad - lökött be a hátsó ajtón, mire Zayn ijedten kapta rám a tekintetét. Tettem, amit kért, majd épp hogy be tudtam csukni az ajtót, kerékcsikorgások közepette hagytuk magunk mögött a káoszt.

*Kérlek írj véleményt*