14 október, 2014

Nagyra ható szavak - 13.

A Hét Hercegnője


Csáócsáó!:) 
Hát, csajszi. Eddig nem kommenteltem, mert szinte mindig az óráim közben olvastam, így már arra nem telt, hogy leírjam mennyire csodás a történet.
Még a nyáron találtam rá, akkor is csak telefonról, így még a feliratkozás sem történt meg. 
Nem rég kezdtem újra megkeresni, de sehogy nem találtam, pedig már akkor IMÁDTAM. És, mikor megtaláltam újra beleszerettem:) 
Imádom a történetet, a szereplőket, meg úgy mindent:) 
Loveee xxx. <3  - En_Payne

Köszönöm a többi kommentet is , mindre válaszoltam ♥

Csodásak vagytok !

------------------------------------

Lisa Fosters 

A meleg napsugarak simogatták meztelen testem, ahogy a puha matracon hasaltam. Lassan nyitottam ki szemeimet, és próbáltam megszokni az erős fényt. Ahogy kezdtem magamhoz térni, úgy realizálódót bennem mi is történt éjszaka. Azt mondják az ember teljesen másképp látja a világot ha már nem szűz, hát én csak egyet tudok : boldogabb voltam bárkinél. Nagyot ásítva fordultam a hátamra, majd széles mosoly terült el az arcomon. 
- Atyavilág - suttogtam kábultan, s a mosoly beterítette az egész arcomat. Megtörtént, méghozzá vele.
Vajon benne is ilyen érzések száguldanak, vagy csak én kezelem ilyen idiótán a helyzetet ? Bár neki nem én voltam az első, ami nem egy jó érzés, de ez most a legkevésbé se tudja elrontani a kedvem . Teljesen megőrültem, és minden testrészem bizserget.
Finom illatok szálltak be a szobába, így feltápászkodtam és kerestem valamit amit gyorsan magamra kaphatok, hisz tök pucéran mégse sétálhatok elé. Vagy még is ?
Fekete ingét kaptam magamra, ami hanyagul hevert a földön pluszban pedig egy bugyit is kikotortam a táskámból, s kibalettoztam a konyhába, ahol a csak melegítő nadrágot viselő, kócos Harry-t találtam. Háttal nekem tett-vett a fekete márvány pult előtt, így csendesen tudtam csodálni, és figyelni minden mozdulatát. Az ing két gombját össze gomboltam mellem előtt, majd sunyin de még is határozottan lopóztam mögé, majd amikor éppen nem volt semmi a kezében, hirtelen a hátára ugrottam.
- Meglepetés ! - kiáltottam, majd nevetni kezdtem.
- Lis - sóhajtott megkönnyebbülve. - Ez azért egy kicsit fájt még...
- Ó, ne haragudj - leszálltam róla, majd hátrébb léptem egyet.
- Mi ez a kicsattanó jókedv ? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán, míg én felültem a pultra.
- Hát ... - gondolkoztam el. - Süt a nap - kezdtem el számolni az ujjaimon, akár egy gyerek. - Nem kell dolgoznom - elém lépet, és lábaim közé furakodott, de a számolást nem hagytam abba.
- És veled vagyok - pillantottam fel rá ártatlanul, mire elmosolyodott.
- Ennyi ?
- Ennyi - húztam el a szám tanakodva.
- Szerintem van itt még más is - simított végig fedetlen combjaimon, míg ajkait nyakamra tapasztotta.
- Nem szerintem nincs - ráztam a fejem, mire fogai közé vette bőröm. - Na jó, talán - hunytam le szemeim, s kezeimet csípőjére vezetem.
- Na ugye ?! - csókolt szájon röviden.
- Ez azért egy kicsit pofátlanság - húztam végig mutatóujjam állkapcsán. Értetlen arckifejezést kaptam válaszul, így tovább folytattam kis játékom.
- Milyen dolog az, hogy egyedül kell felkelnem egy hatalmas ágyon ? - csókoltam meg arcát, majd egyre közelebb haladtam a szájához. - És reggel még csak egy rendes csókot sem kapok.
- Úgy látom megjött az önbizalmad.
- Ez eddig is megvolt - kuncogtam, ahogy sóhajtozva megmarkolta a combom.
- Rendes reggeli csók ? Hol élünk Disneylandbe ?
- Hozzam a Mickey Egeres hajpántom ? - haraptam bele a számba, elfojtva egy feltörekvő mosolyt.
- Ó, nem kell - ajkaimra tapadt.
Lassú és érzéki tempót diktált, míg kezei kigombolták az inge felső két gombját is . - Hordhatnád többször is - suttogta ajkaimra csukott szemmel, majd tovább csókolt. Belső istennőm mint egy őrült, aki vagy 4 kávét ivott meg, pluszba mellé 2 karton energia italt, tapsikolt fel alá és rohangált össze vissza. A mosolya 1000 wattos volt, pont úgy mint nekem.

- Menjünk el várost nézni - ajánlottam fel, miközben a hajamat fésültem a reggeli zuhany után. A konyhai incidens nem ment tovább érzéki csókoknál, amiért egyik részem hálás volt, de a másik őrjöngött az újabb érintésekért. Harry a tegnap éjszaka óta, mintha felborította volna az egész testemet. Állandóan a mozdulatait figyelem, várok mikor kaparinthatom meg, s mikor az enyém , nem akarom elengedni, és csak többre vágyom.
- Mi lenne ha most lemennék a partra, aztán ha már úgy is elvettem a szüzességed, úgy illik, hogy legalább egy rendes vacsorára elvigyelek - magyarázta halál nyugodt arckifejezéssel, miközben a borostáját tüntette el a csap felett, a tükörbe bámulva.
- Mi lenne ha mondjuk nem említenéd a szüzességemet egy mondatba a vacsorával ?! - nevetem el a végét.
Fél oldalas mosoly jelent meg az arcán , majd megszólalt:
- Te is tudod, hogy az nem én lennék.
- Ühüm - hümmögtem jókedvűen majd elsétáltattam mögötte, egyenesen a szobába. Kihasználva az alkalmat, hogy babrál a fürdőbe, villám gyorsasággal bújtam bele a fürdő ruhámba, amit még múltkor észre vett. Így , hogy a szoba kellős közepén álltam benne már nem voltam annyira magabiztos, sőt inkább kidobtam volna az ablakon. A ruha a próbán jó volt arra, hogy elmerengjek milyen érzéseket válthatok ki Harryből, de így hogy tudom csak egy ajtónyira van tőlem, megijedek, és félni kezdek. Elszáll minden önbizalmam, s kezdem úgy érezni magam mint egy rossz kurva. Pedig semmi olyan nincs benne, jó lehet hogy egy csöppet a bugyin változtathatnánk, de kérem szépen valakinek ezt is meg kell vennie.
- Azt a kurva ...! - szólalt meg mögöttem, az a jól ismer dörmögős hang.
- Tudom, előbb már megszidtam magam, csak kérlek ne mond ki többet a "k" betűs szót - magam elé kaptam az eddig a széken pihenő törölközőt, majd elszégyellve magam próbáltam meg elslisszolni mellette.
- Hé - kapott kezem után így a törölközőt félig lecsúszott rólam.
- Ne Harry kérlek, ez így is elég kellemetlen nekem - a földet pásztázni, mert ez  jó tervnek tűnt, csak hát én is tudhatnám , hogy Harold nem hülye, és észreveszi a próbálkozásom.
- Nézz rám - hangja nyugodt volt, még is volt benne valami parancsolgató háttér.Felpillantottam, mire arcizmai meglágyultak, és arcára vissza tért az a mindig is imádni való féloldalas mosoly.
- Gyönyörű vagy, és ellenállhatatlan - kezemet felemelte ajkaihoz, majd egy csókot lehet rá. - És elképzelni sem tudod, mennyire felizgattál - pirulni kezdtem.
- Harry, kérlek - sóhajtottam, s homlokomat erős mellkasának döntöttem.
- Anyukám az őszinteségre nevelt, és remélem nem bánod ha minden ilyet megosztok vele, hisz már te is a nagyok közé tartozol- még így is hogy nem láttam arcát, tudtam hogy ott virít azaz önelégült mosoly.
- A nagyok közé ? - nevettem fel.
- Mondjuk - suttogott ajkaimra, majd megcsókolt. Vad, vágyakozó, de épp olyan lassú is. Mint amikor az oroszlán lesben áll, hogy rá vetődhessen a zsákmányára, s az idő ami közben pár tized másodperc, szinte óráknak tűnik. A mi helyzetünkben Harry volt az oroszlán, s ő volt így a vezető is. Ahogy mozgott, úgy mozogtam én is. Ha arra kért ugorjak az ölébe, akkor én késég nélkül ugrok is.
- Azt hiszem mennünk kéne - vált el ajkaimtól, majd letett a földre.
- Gyorsan feladtad - dobtam fejére a törülközőt, majd elszaladtam. Harry széles mosollyal az arcán, szedte le a vizes anyagot magáról, majd eldobva azt jó messzire , a nyomomba eredt. Pont olyan volt mint az oroszlános dolog, csak hogy a gazella fürge, és okos, így könnyű szerrel tért ki egyes támadások elől, de amikor az ágyra ért , tudta , hogy a vég beéri őt. S pont így is lett, mintha csak valami nyálas szappan operában lennénk, Harry elkapott, rádőltünk mind a ketten a puha matracra, s a levegő után kapkodva vigyorogtunk egymásra. Akárcsak a boldog szerelmes párok, de nálunk ilyenről szó sem volt. S ez a baj, szóban ilyenről még tényleg nem beszéltünk. Lehet, hogy lefeküdtünk, ami nekem elég sokat jelent, de vagyok már annyira nagy kislány , hogy tudjam ha vissza megyünk a hajóra, ez nem fog megtörténni újra, nem lesznek együtt töltött hosszú órák, hisz  harmincas éveiben járó férfiról beszélünk, akinek jó lenne lassan megállapodnia, és családot vállalni... nem pedig egy 22 éves leányzót dédelgetni. Bár szó se essék erről, hisz imádok minden percet amit csak vele tölthetek, de ismerve magam, és egy kicsit őt is, tudom hogy ez hosszú távon nem biztos hogy működne.
- Min gondolkozol ? - kérdi, ezzel vissza zökkentve a valóságba.
- Semmin! - túlságosan hamar válaszolok ahhoz, hogy elhiggye.
- Oké, akkor azt kérdezem, miért hazudsz nekem ? - kezét végig vezeti az oldalamon, miközben megtámaszkodik a másikon. Lába össze gabalyodva pihen az enyémmel, így esélyem sincs menekülni.
- Csak ... azon merengtem, mi lesz ha vissza kerülünk a hajóra - az arcom égett a szégyentől, és tudtam hogy mennyire hülye vagyok, éreztem.
- Mi lenne ?  - nevetett fel. - Semmi.
- Ezt úgy értsem ... - elsápadtam, olyan fehér lehettem akár a hold.
- Úgy értsd, hogy semmi nem változik, ha vissza megyünk. S ha lejár a szerződésed, akkor se fogsz tudni lezárni, mivel soha nem leszek betelve veled, így mindig a közelembe kell , hogy legyél - mosoly kúszott arcomra, majd nyakánál átkarolva húztam magamhoz olyan közel, amennyire csak lehetett.
- A lehetetlennél is jobban imádlak - súgtam neki, s valamiért ez sokkal bensőségesebbek éreztem, mint azt, hogy szeretlek. 

3 megjegyzés:

  1. Ahwwwww.
    Ez a rész egyben irtózatosan cuki és egy kicsit szomorú is..
    Remélem ha visszamennek a hajóra folytatják tovább a mesébe illő kapcsolatukat.:)
    Így tovább:)

    VálaszTörlés
  2. Hééé, most szidom rendesen a telenoros netet. Nem jelezte, hogy új van, így csak ma reggel láttam.
    Hercegnőőőő vagyooooook:) :3 kösziiii.
    A rész pedig lenyűgöző lett, annyira kis cukik.;) hablatyolnék még egy ideig, de akkor elkésnék a suliból.
    Nagyonnagyonnagyonnagyon jó rész lett, imádlak! ♥♥
    Loveeee, En_Payne ♥

    VálaszTörlés