21 július, 2014

Kellemeset a hasznossal - 05.

Hii' My Fav and Fab Readers! 

Egy kis meglepetéssel érkeztem, ha már mindenki ennyire cuki, hogy össze hoztatok nekem 23 pipát ; 33 olvasót  ; 4,561 oldalmegjelenítést ( 8:10).
A meglepi nem lenne mást mint, mindig egy számomra nagyon kedves, szépen megfogalmazott, értelmes "megjegyzéssel" kezdeném az újabb részeket :) Ezzel is szeretnék nektek kedveskedni, hogy lássátok nem csak a levegőbe mennek a szavaitok. Remélem senki nem haragszik meg rám, majd az idő elteltével :) A címe mondjuk mindig az lesz, hogy : 'A hét Hercegnője' - Ha már szegény Lisát is így hívja Harry ;)
Ui.: köszönök mindent ♥
-------------------------------------------------------------------------------
(1.) A hét Hercegnője : "Nem jutok szóhoz. Egyszerűen fantasztikus volt. Imádtam. Nem győzöm kivárni a következő fejezetet, szóval nagyon igyekezz ha nem akarod, hogy megőrüljek."
Anikó Kecskeméti
***************


A korán kelésben az a jó, hogy elkerülheted a kínos számonkéréseket, beszélgetéseket, vagy esetenként a magyarázkodást. Reggel hálát adtam az Univerzumnak, hogy Harry úgy aludt mint akit agyon ütöttek, így minden cuccomat összeszedve tudtam kislisszolni. Azon már nem is kezdtem el gondolkozni, mi az Istenért fetrengtem én egy szál fehérneműben az ágyában. Gyors léptekkel tettem meg a távolságot az Ő és az Én szobám között, így beérve az ajtón egy mély levegő után leültem a földre, és nevetni kezdtem. 
- Mit művelsz Lisa...?- kértem magam számon.
A fali órámra pillantva csapott meg a felismerés, hogy reggel hét óra van. Mivel a hasam a szokásosnál is jobban korgott, így erőt vettem magamon, és neki kezdtem a mai napomnak. 
Elmentem lezuhanyozni, majd egy törölközőt magam köré csavarva lófráltam a szobába, gondolkozván mit vegyek fel. Nem terveztem mára túl sok mindent, így az ötlet a következő volt : elmegyek reggelizni, a többi meg majd jön magától.
Egy lenge zöld trikót vettem fel, a kedvenc fehér sarumat választottam hozzá, és egy szintén fehér sortot. A táskámba megpróbáltam mindent belesűríteni ami erre az egy órás tevékenységre csak kelhet, majd ékszerekkel kezdtem bajlódni. 
Miután késznek nyilvánítottam a mai öltözékem, fejem tetejére toltam a napszemüvegem és elindultam. 

Az étterembe beérve megcsapott a hűs levegő és a finom ételek illata. A svédasztalos reggeliben azt imádtam, hogy nem kell kivárni, míg a pincér kihozza, és láthatod is, mi kerül a tányérodra. Egy kis tálat vettem el, majd gyümölcssalátával szedtem meg, hozzá pedig egy pohár narancslevet töltöttem a gépből.
Helyet foglaltam egy külsős asztalnál a teraszon, s élveztem az ébredező nap meleg sugarait, ahogy végig szántják a vizet, a hajót, és engem. Miközben a gyümölcsdarabokat szúrkáltam a villámra elővettem a telefonom és körbenéztem a világhálón. Legtöbb időmet talán Instagramon töltöttem, de ezen már meg se lepődök. Írtam egy üzenetet Kirának, hogy ha akar, ma beszélhetünk, mert nem dolgozom stb.
Élveztem az egyedüllétet, még hogy ha a körülöttem lévő emberek gyülekezni is kezdtek, engem nem zavart.
Josh jelent meg az asztalomnál, majd kedvesen rám mosolygott.
- Elvihetem hölgyem? - érdeklődött, én pedig elnevettem magam.
- Ma is dolgozol? - közben pedig a tálcájára helyeztem a tányérom.
- Ja, de holnap már én is lógathatom a lábam. - leült a velem szemben lévő székre, és sóhajtva egy nagyot hátra dőlt.
- Fáradt vagy mi?
- Ezt inkább nekem kellene kérdeznem, nemde ? - hirtelen kaptam rá tekintetem, mire egy széles mosoly jelent meg az arcán. - Láttam amikor a hős lovagod a karjaiban cipelt, és nem a mi részlegünk felé, szóval gondolom az éjszakát is ott töltötted.
- Hát, az minden volt csak nem  éjszaka. - nevettem fel kínomban. Josh arckifejezése azt mutatta, hogy sajnos folytatnom kell a sztorit.
- Tényleg tiltja a munkaszerződés, vagy mi, a társas kapcsolatot a vendégekkel?
- Egy darabig. - elgondolkozva figyelte a partot, majd bólogatva - mint aki épp most beszélt le valamit, saját magával - rám emelte a kéken rikító tekintetét.
- Meddig van az a bizonyos határ?
- Szex. - jelentette ki kerek perec, nekem pedig tágra nyíltak a szemeim nyílt őszinteségétől. Néhány vendég felénk kapta a fejét, de próbáltam nem rájuk figyelni.
- Értem. - bólintottam.
- Megszegted? - az asztalra könyökölve nézett rám, s egy cinkos mosoly jelent meg borostás arcán.
- Jézus! - akadtam ki. - Nem dehogy. - felnevettem a reagálásomon.
- Akkor?
- Cintya hozta fel a szobaszervízt, mikor Harrynél voltam.
- Ohh, Harry a lovag neve?! Édes. - mosolyodott el.
- Ő az enyém. - kezdtem el nyávogni, mint egy rossz ribanc. Tudni illik Josh az egyik legjobb munkatársam, és mindig jól kijövünk. Órákat tudunk beszélgetni a semmiről. Az egyetlen dolog, amit eddig csak én fogadtam jól az az, hogy Josh meleg. Mindenki szokta emiatt szívatni, van aki viccből, de van aki szimpla bunkósságból. Én elfogadom, sőt talán még tisztelem is, mert nyíltan felvállalja "másságát".
- Nyugi, megtarthatod. - legyintett. - Mást szemeltem ki.- körbe nézett, majd felcsillantak a szemei. - Ott van, a desszerteknél. - oda kaptam a tekintetem és próbáltam bemérni Josh kiválasztottját.
- Kékben? - érdeklődtem.
- Igen.- sóhajtott. - Annyira jól áll neki. - ábrándozott.
- Hát sok szerencsét. - bólintottam elismerően.
- Na, visszamegyek, mert a főnök még lazuláson kap. - kacsintott. - Viszont mindenről szeretnék majd hallani, ha esetleg újabb szintre léptek a Göndörrel. - felvette a tálcáját, majd elindult.
- Micsoda becenevek. - nevettem.

Delet ütött az óra én pedig ugyanazon a helyen ültem, és ugyanazt csináltam : semmit. Élveztem a pihenést, a néha meginduló lágy szellőt, ami lengén kapott bele barna hajamba. Napszemüvegem takarta a szemeimet, és védett a nap sugaraitól. Lábaimat keresztbe tettem , s hátra dőlve élveztem minden percet.
- Szép napot mindenkinek!- szólalt fel egy ismerős hang. Normális ülésbe tornáztam magam, majd az emelvény felé tekintettem. Carlos túlzottan hátra zselézett hajjal, fehér ingben, farmer térdig érő nadrágban, és egy krémszínű vászon cipőben állt, kezében a mikrofonnal. A három centiméter vastagságú arany nyaklánc és a pecsétgyűrű most se maradt el, bár perpillanat kevesebb volt rajta, mint eddig bármikor.
- Köszöntök mindenkit a Golden Shadow első, és remélhetőleg nem egyetlen társas délutáni szórakozásán. – egy két harsány nevetés hangzott fel.
- Akkor kezdjük is el. – csapta össze a tenyerét, miután feltette a mikrofont a tartó állványára.
A szórakozásként elnevezett időtöltést, egy árverés volt. Mindenre lehetett pénzt tenni, csúszda bérletre, vásárlási utalványra, jénai tálra, sőt még egy régi asztal is volt, hozzá illő székekkel.
Carlosnak a nyelve úgy pörgött, mintha csak egy nyelvtörőt mondogatna.  Szemei cikáztak az emberek között, akik az idő elteltével egyre többen lettek. A kis táblájukat emelgetve, izzadtan és izgatottan kiabáltak, vagy éppen szólták le a másikat, a nagy tét miatt.
Egy idő után kezdett nekem az egész unalmas lenni, így felálltam a székemről, és átverekedve a tömegen próbáltam előre jutni. Mikor a színpad mellé értem Carlos épp akkor zárt le egy aukciót.  Rám nézett, majd egy széles vigyor jelent meg az arcán. Kérdően néztem rá, de ő csak kinyújtotta a kezét felém és várt.  Vállat vontam, egy kérdő tekintet, és egy édes mosoly kíséretében.


- Szeretnék kérni egy kis biztató tapsot ennek a csodálatos hölgyeménynek. - ahogy elhagyták a szavak a száját, a vendégek fellelkesültek és tapsolni kezdtek.
- Szeretném bemutatni önöknek Lisa Fosters-t, hajónk egyik új dolgozóját, aki remélem, benne van a mai kis játékunkban. - átkarolta a vállam, és csak ekkor csapott meg az undorítóan erős kölnije és a mértéktelenül bevitt Whiskey illata.
- Lisa? –fordult felém, mire én végig pásztáztam a közönséget. – Benne vagy a játékban?
- Nem tudom, miről van szó, de persze, miért is ne. – gondolkozás nélkül mentem bele. Egy kis szórakozás nekem se árt, és ha még pénzt is keresek vele, akkor nincs ellenemre.
- Lisa egy húszas éveiben járó, kedves, gyönyörű lány. – kezdte el Carlos, mire néhány férfi elkezdett fütyülgetni.
- Csodás idomokkal megáldott, talpra esett bombázó áll itt mellettem, Hölgyeim és Uraim. Ki szeretne eltölteni egy csodás hétvégét ezzel a lenyűgöző lánnyal? Három nap, Rio De Janeiro, és nem kell a hajón tölteniük az estét. Engedélyt kapnak elvinni Lisát, és csak a harmadik napon kell nekem visszahozniuk. – itt még annyira nem esett rosszul, hogy úgy beszél rólam, mint egy tárgyról, gondoltam részeg és azt se tudja, hol van jelen pillanatban.
- Kezdjük el! – szólalt fel egy kicsit hangosabban. – Ki szeretne egy csodás hétvégét?
- Carlos, adok érte ötven dollárt. - röhögött fel az első sorból egy idősebb fazon, aki alig tudott már a lábán állni. Itt mindenki lerészegedik?
- Ötven dollár. – ordította el magát Carlos. –Más valaki?
- Mondjuk, adok azokért a formás lábakért egy százast. – egy másik Úriember kiáltott fel hátulról.  Hova kerültem?
- Száz dollár!
- Fordulj körbe cica.- Carlos leemelte rólam a kezét, én pedig hevesen a fejemet ráztam, hogy ez azért már több a soknál.  Elindultam lefelé a színpadról, de visszarántott a kezemnél fogva, és erősen szorította a csuklóm.
- Most már végig csinálod. – sziszegte a fogai között, mire én értetlenül néztem rá.
- Száz dollár, először! Másodszor! Har…- egy erélyes hang kiáltott föl.
- Két millió dollár a hölgyért! – a hang irányába kaptam a fejem. Az állam a padlót súrolta, de mégis egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám.

-----------------------------

Legyél te a következő hét Hercegnője, írj egy kommentet :)♥

13 megjegyzés:

  1. Gondolom Harry*--------------*Ahw egyszerűen imádom:$$$$ Olyan jól írsz....elkezdem és már megfog a sztori*---* És most is ahelyett hogy mennék vacsizni ezt olvasom:$$$$ Sies a következővel mert diliházba kötök ki:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Jaj ne fenyegess, lassan már az összes olvasóm oda tart :) Ne hagyjatok itt :)♥

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nem rég találtam rá a blogodra, és azt kell, hogy mondjam, már most imádom! Tehetséges vagy és a sztori se sablonos. Én mindenképp végig fogom olvasni :)
    Csak így tovább! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      Köszönöm, örülök neki , hogy így gondolod :)♥

      Törlés
  3. Azta. Valaki hivjon egy mentot pls. Nemtudok mit irni mert meg mindig azon jar az eszem mi lehet a kovetkezo reszben. Nagyon siess, baromi jol irsz csak igy tovabb:)

    VálaszTörlés
  4. Miért itt kellett abba hagynod? Ez gonoszság! Egyszerűáen imádom, ahogyan írsz és megfogalmazod a dolgokat! Gyorsan hozd a következő részt, mert már nagyon várom! Csak így tovább csajszi! :)

    UI: Nagyon örülök neki, hogy én lettem a hét Hercegnője :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én örülök, hogy megtisztelsz a véleményeddel :)

      Törlés
  5. Anyám.....Harry....Ahw.
    Imádom!! Siess a kövivel!
    Pussz: Gigi

    VálaszTörlés
  6. Edes istenem ez aztán a tortenet :)) mar most imadom es meg csak egy 20perce találtam rá :) eszméletlenül ügyes vagy ez valami fenomenális :)) csak így tovább :) alig varom a többi részt hogy kiderüljön hogy is alakulnak a szálak koztuk :)) xxxx

    VálaszTörlés
  7. Aztaa rohadt, Carlos kissé nagyon elvetette a sulykot az árverésen, deee jött Harry és megmentette ;D
    Azért az nem semmi hogy két millió dollárt ígért Lisaért :D
    Nagyon nagyon tetszett és már nagyon várom a következő részt, remélem hamarosan hozod :33 Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Carlos már csak ilyen :) A csoportba ki is került mennyi is az a 2millió dollár :)♥

      Törlés