02 július, 2014

Ez Rio Hercegnőm - 02.


Hi Beautiful Readers!

El nem tudom mondani mennyire örülök hogy már 18-an vagyunk. 18!!! eszméletlen.
Sajnálom a késést, de a blogspot nem akar velem kedves lenni és úgy működni, ahogy nekem az tetszik...
De itt a rész, és remélem tetszik. A héten elkészült a blog trailer-je is amit itt és oldalt a modul sávban is megtudtok nézni :) Remélem tetszik ♥
Ui: Köszönöm az összes kommentet, pipát amit az előző részekhez írtatok. Mindenkit imádok!
Btw: CSOPORT
T,xx
---------------------------------------------------------------

3 hónapja tengek-lengek ezen a csodálatos hajón. A munka gyors, és sietős, de eddig helytálltam, szóval nincs semmi gond. Ma ismét egy laza, meleg keddi délelőttöt fogtam ki, amikor is élvezhettem a szabadnapom. Ami annyival volt jobb mint a többi , hogy ma ismét kikötünk méghozzá Rio De Janeiro -ban.

Végigjártuk már szinte Európa nyugati részét, és most megcéloztuk Amerikát. Alig várom, hogy végre én is leszállhassak erről a gigantikus úszó gőzgépről. Eddig balszerencsém volt mivel mindig akkor dolgoztam, amikor kikötöttünk egy-egy helyre, de Harry - idővel ezt is megtudtam, de csak Harry - mindig hozott képeslapot, vagy valami szuvenírt. Amit én kedvesen megköszöntem, néha pluszként még puszit is kapott az arcára.
Harryvel jóba lettünk, de mocskos, intim kijelentéseit, utalásait, esetenként kérdéseit még most sem sikerült elhagynia. Jót szórakozok rajta, mikor csípősen vissza szólók és nem tudja hova tenni a dolgot, de jó párszor csak pírt okoz az arcomon.... Ami nálam nem jellemző.

Carlos  még egyszer bemondatta a hangosbemondóba hogy ha minden jól megy fél óra és megérkezünk Rio-ba. Gyorsan készülődni kezdtem, elsiettem zuhanyozni, majd magamra kaptam egy farmersortot egy kis kék pólóval, ezt pedig egy hosszú ing szerű mellénnyel tettem elfogadhatóbbá. Az öltözékem "elment", így csak vállat rántva készülődtem tovább. Hajamat begöndörítettem, lábamat egy masnis balerina cipőbe bújtattam, felkaptam a táskámat, s indultam is a fedélzetre.
Kisétáltam a társalgó szintre, ahol megláttam Harryt kávézni az egyik asztalnál. Oda siettem, majd egy nagy mosoly kíséretében leültem vele szembe.
-Jó reggelt Li!- kortyolt bele a kávéjába ismét.
-Reggelt.- széles vigyort villantottam, majd hirtelen megdermedtem. - Li? - kérdeztem vissza.
Bólintott, mire én elnevettem magam.
-Így az ember max a kutyáját hívja.- ráztam rosszallóan a fejem, de a gyerekes, vidám mosoly ott bujkált az arcomon.
-Akkor mondd Hercegnőm.- kacsintott egyet, amitől nekem ismét kezdte elönteni az arcomat a pír.
-Egyre jobb.- sóhajtottam fel tetetett fájdalommal. Csend ült be közénk, amit ő tört meg.
-Jól nézel ki ma... nem kell dolgoznod?
-Tán zavarok?- támasztottam meg a fejem az egyik kezemen, így rákönyököltem az asztalra.
-Imádom a társaságod te is tudod, de a feszülős fekete miniben is imádlak nézni.- ismét kezdi.
-Most sajnos be kell érned a rövidnadrágommal, de ma nem , nem dolgozom. Ezáltal itt az idő, hogy együtt járjuk be az újabb kikötőt.- tapsoltam egyet örömömben.
-Együtt?- lepődött meg.
-Hát jó, mehetek egyedül is.- álltam fel, de egy kéz megállított, vagyis csak az ami erősen szorította a csuklóm.
-Nélkülem sehova, Hercegnő.- letett egy kis aprót a kávé mellé, ezzel el is rendezve a csésze vissza vételét. Valamelyik pincér most boldogabb lesz pár centtel ... Kézen fogva sétáltunk ki a társalgóból, és indultunk meg egy számomra már ismerős kabin felé.

Harry kabinja már ismerős volt, hisz szobaszolgálat is van a hajón, de mily érdekes Harryhez állandóan csak én jártam. Szóval, én ültem az ágyán míg Ő elment zuhanyozni. A szoba nagy volt, még így is hogy egy óriási franciaágy foglalt helyet majdnem a szoba közepén. Hatalmas ablak volt jobb kéz felé, ami csodálatos látványt tárt elém, és még fényt is hozott. Komód, TV, két bőr fotel és hozzá egy üveg kávézóasztal. Luxus az enyémhez képest, de hát ilyennek is kell lennie.
Harry egy szál fehér törölközővel a csípőjén sétált ki a fehér faajtó mögül. Hirtelen azt se tudtam hogy fiú vagy lány vagyok -e. Göndör fürtjei még vizesek volta, felsőtestén pedig számtalan tetoválás foglalt helyet. Ha azt mondom hogy az állam a padlót súrolta, akkor még gyenge kifejezést használtam.
-Csukd be a szád Hercegnő.- oké vissza jöttem a földre, kössz.
-Ne legyél ennyire elszállva magadtól.- próbáltam vissza vágni, bár ebből már sehogy sem tudom kimosni magam.
Harry csípőjét elengedte a törölköző, majd landolt a földön. A Göndör kivett egy fekete alsónadrágot, majd felvette. Fogalmam se volt hogy most hova is kellene néznem. Inkább gyönyörködtem kerek fenekébe, mint hogy az ablakon keresztül bámuljam az elém kitáruló rioi látványt.
-Látom nem vagy szégyenlős.- jegyeztem meg, majd hátra dőltem a puha ágyon. Mit nem adnék ha nekem is ilyen lenne, eszméletlen, mintha a felhőkön feküdnék.
-Előtted annak kéne lennem?- hirtelen támaszkodott fölém, amitől én megdermedtem.
-Szállj le rólam.- röhögtem föl, majd próbáltam eltolni, de apró tenyerem mit sem ért hatalmas testéhez képest.
-Minden Hercegnő megérdemel egy kis kényeztetést.- kezdte el puszilgatni a nyakam.- Nem de bár?- folytatta.
-Harry.- nyöszörögtem alatta. - Ez nem jó ötlet, kérlek. - eltávolodott tőlem, majd mélyen a szemembe nézett.
-Komolyan gondolod?- csodálkozott el.
-Jóban vagyunk, de nem ennyire.- toltam le magamról, majd felálltam és megigazítottam a ruhám. Kézbe vettem a táskám, majd elindultam az ajtó felé.
-Kint megvárlak.- sütöttem le a szemem, és kilépkedtem.

Keserű érzés fogott el, hogy csak úgy ott hagytam. Nem akarok tőle ilyen téren még egyenlőre semmit, de az arckifejezése kifacsarta a szívem. Tudom, hogy mit akart, amit nem díjazok, de akkor is ... Idióta vagyok. Neki dőltem a falnak, és úgy vártam hogy végre kilépjen az ajtó mögül.
-Mehetünk.- trappolt ki, majd meg se várva engem, szinte már méteres léptekkel közelítette meg a hajó kijáratát.
Egy fekete kockás ing volt rajta - lazán begombolva-, feje tetején egy széles peremű kalap, fekete, térdénél szakadt farmert viselt, és egy csizmát. Tanakodtam egy darabig, hogy, hogy nem sülhet meg, de túl tettem magam a dolgon és inkább azon aggódtam, mikor érem már útól.
-Megvárnál vagy lefutsz egy maratont még? - torpantam meg, ezzel is tiltakozásomat mutatva a rohamos tempó ellen.
-Tőlem mehetsz nélkülem is... Jobb dolgom is van mint egy kiscsajt pesztrálni.- durva hangneme egy kicsit megijesztett, az él a hangjában pedig csak tetőzte a dolgot.
-Nem hiszem, hogy 20 éves létemre pesztrálnod kellene, csak hogy a te szavaiddal éljek. De megértelek, hisz aki nem teszi szét egyből a lábát az már kislány. Rendben Harry, köszönöm.- viharzottam el mellette.
-Lis várj.- nyúlt csuklóm után, és vissza tartott a meneküléstől. Nem fordultam meg, továbbra is hátal álltam neki, küszködtem a könnyeimmel, és nem akartam hogy ennek szemtanúja legyen.
-Sajnálom.- hülyeséget beszélsz Harold, te nem sajnálsz semmit.- Tudom, hogy durva voltam, de nem tudok neked sokáig ellenállni és nem is szeretem ha nemet mondanak nekem. - megfordultam és mélyen a szemébe néztem.
-El kell hogy keserítselek, az én számból sokszor fogod ilyen téren a nem szócskát hallani.- kitéptem hatalmas tenyeréből parányi csuklóm, majd ismét elindultam.

6 megjegyzés:

  1. Annyira jól írsz,hogy az leírhatatlan.Nagyon ütős a történet is.Egyszerűen imádom a blogod pedig még az elejénél tartunk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj,köszönöm:) Örülök hogy tetszik:) ♥
      btw azért van még hova fejlődnöm ;):)
      nézz be többi blogomba is ha gondolod :)

      Törlés
  2. Nagyon nagyon jóó lett, imádom :D
    Nem hiszem , hogy Harry ilyen paraszt volt Lissel.. Ilyenkor lekevernék neki egyet hogy észhez térjen Harry :))
    Már nagyon várom a következő részt, remélem hamar hozod! ;D *.* xoxo

    VálaszTörlés