Csillagos égbolt - 01.

Hi Everybody!

El sem hiszem hogy már 12-en vagyunk - valaki titkosba nyomja, ezért ti csak 11-et láttok. Nagyon köszönöm, és remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket a rész :) Tessék kommentelni, véleményt nyilvánítani ♥

T,xx

-------------------------------------

Nem tudom mit gondoljak. Kompletten kijelentette, hogy azt akarja, feküdjek le vele. Ez teljesen normális?

Miután elfogyott az összes papír visszatrappoltam a szobámba, majd durcásan levágódtam az ágyamra.

-Hogy lehet valaki ekkora seggfej ?- dühöngtem, majd a fejemre húztam egy párnát. Szenvedésemet egy hangos kopogás törte meg.

-Igen?- szólaltam fel, kicsit túl indulatosan is.

-Jó lenne ha kihordanád a segged, mert kezdődik a vacsora.- egy erélyes női hang karistolta a fülem, és a segg kijelentésre kénytelen voltam feltépni az ajtót, és szembe találkozni egy platina szőke cicababával.

-Hát te?- fojtottam vissza egy előretörekvő hangos röhögést... Nem akartam a lelkébe gázolni azzal, hogy kiröhögöm  a megjelenését.

-Tudod, én vagyok itt a főpincér, szóval jó lenne ha nem beszélnél úgy velem mint akit a seggedből rántottál ki...- hadart, amit egy kis nyávogással fűszerezett meg.

-Már ne is haragudj.- csitítottam le. -De te hoztad fel a seggem.- rácsuktam az ajtóm, és nevetni kezdtem.

-Indulj meg kifele.- hangzott az utolsó mondata.

-Igenis anyu.- nevettem ismét fel.

Lezuhanyoztam a kabinomhoz tartozó, szerény, kicsi - nagyon kicsi- zuhanyzóban, majd felöltöztem. Mivel a lelkemre kötötték, hogy csinosan jelenjek meg, így próbáltam kihozni a maximumot. Félre tettem a sport cipőt, vagy a laza inget... Nah, szóval elegánsan öltöztem fel.

Hajamat begöndörítettem, sminkeltem, majd a táskámat bent hagyva indultam el az emeletre.

-Hoppá!- hallottam meg egy hangot magam mögül miközben sétáltam a hosszú folyosón. -Ez aztán valami.

-Örülök, hogy ismét összefutunk.- reméltem, hogy érzi az iróniát a hangomban.

-Én is.- mosolygott büszkén, majd egymás mellett sétáltunk tovább. Minden lépésnél éreztem az égető tekintetét. Ahogy mellettem sétált sikerült nekem is felmérnem. A fekete zakó amit viselt,mintha rá öntötték volna, fehér ingét lazán hordta, az az a felső két gomb még véletlenül se volt begombolva. Sőt, még csokornyakkendőt se viselt. Piros pont.

Haja tökéletesen állt, még így össze-vissza is, ajkai pedig a délelőttinél is rózsaszínebben pompáztak, csak arra várva hogy valaki kellőképpen lekapja őket. Szemei akár a smaragd, úgy csillogtak a zöld színben.

-Irónia.- szólaltam meg, mire összeráncolt homlokkal megállt. Érdeklődve fordultam meg, és összefontam magam előtt a karjaimat. Játékos mosoly bujkált az arcomon, letagadni sem tudtam volna, hogy mennyire nevetek belülről, természetes rajta.

-Narnia?-szemeit összeszűkítette.

-Jézus.- homlokon csaptam magam, és egy óriási sóhaj hagyta el a számat. Elindultam de éreztem ahogy ő is utánam ered.

-Csak vicc volt.- konstatálta.

-Igen, persze.- mosolyogtam.

Felértünk a fogadás helyszínére, így elköszöntem tőle majd megkerestem a főnököm. Nem kellett sokat kutakodnom, egy széles emelvényen állt, körülbelül 10 cm-re a földtől, így kényelmesen fel tudtam lépni a magassarkúm ellenére is.

-Munkaruhát nem ismered?- ahogy megszólaltam volna, a hátam mögül ismét hallottam azt a nagyon kedves és bársonyos hangot.

-Már megint te?- sóhajtottam fel.

-Cintya, örülnék ha inkább az asztalokkal foglalkoznál, és nem Lisa-val. Én mondtam neki hogy így jöjjön és nem szeretném ha most padlót fognál. Menj dolgozni.- Carlos fel se nézett, csak pakolta tovább az asztalkán heverő papírokat. Cintya arca, akár a hajós kapitányé a Titanicból, teljesen lefagyott.

-Hogy mi?- visított föl.

-Nem hallottad cica, gyerünk dolgozni.- integettem neki egyet egy bájos mosoly kíséretében. Ahogy leviharzott a színpadról, elhaladt a férfi mellett akivel a mai nap folyamán már kétszer is sikerült beszélnem. Vigyorgott akár a tejbetök, rettenetesen élvezte a helyzetet. Majd ahogy én is elmosolyodtam, egy elismerő bólintást kaptam tőle, amit én pukedlivel meg is köszöntem.

-Rendben Lisa, jól nézel ki, köszönöm.- elsietett mellettem.

-Mit kell csinálnom?- kiabáltam utána.

-Nem dolgozol.- morgott föl.- Amit akarsz.

-Jah, jó.- elhúztam a számat, majd leléptem a színpadról.

***

Az este telt, múlt, míg végül éjfélt nem ütött az óra. Carlos az elején kedvesen és józanul köszöntötte a vendégeket, mostanra már valahol fetrenghet a piától. Az emberek szépen lassan elkezdtek kicsit becsiccsenteni, leginkább a vörösbortól. Mivel már semmivel se tudtam magam lefoglalni így kisétáltam a hajó orrára. A korlátnak támaszkodtam, majd élveztem az elém táruló látványt. A hold bársonyos fehér fénye vissza - vissza csillogott a már sötéten pompázó Atlanti- óceán vízén. A csillagok fényesebben ragyogtak, mint valaha, s talán egy - két hullócsillagot is láttam. Hiába a csodás kilátás, kezdtem nagyon fázni a hűvös nyári szellőtől.

-Egy szép hölgy egyedül, egy csodás táj mellett. Mit kívánhat még egy férfi? - hallottam a már jellegzetes hangot, és kénytelen voltam elmosolyodni. A fejemet ráztam, míg mellém ért majd ráemeltem a tekintetem.

-Túl sokat ittál?- érdeklődtem, mire nemlegesen megrázta a fejét.

-Ahhoz még túl keveset, hogy ne lássam, milyen gyönyörűség is áll előttem.- éreztem, hogy az arcom kezd pirulni, és reméltem, hogy a sötétben nem látja meg. Egy nagyobb szellő cikázott át rajtunk, így önkéntelenül is megrázkódtam.

-Tessék.- levette a zakóját, majd a vállamra terítette. Először ellenkezni akartam, de akaratos személyisége mindent legyőz.

-Köszönöm.- hangomat alig találtam. Egy lusta mosoly jelent meg az arcán, majd a derekamat átkarolva közelebb vont magához. Arcomat belefúrtam a mellkasába, és onnan figyeltem továbbra is a csillagokat.

-Még a nevedet se tudom.- mély hangjától egy jóleső borzongás futott rajtam végig.

-Lisa.-adtam meg a választ.

-Lisa?- kérdezett vissza. Tudtam, hogy a vezeték nevem érdekli.

-Egyszerűen csak Lisa.- bólintott, így végül nem beszéltünk tovább, hiába is vártam az Ő nevét, nem mondta meg. De ahogy erős karjával még jobban magához húzott nem is akartam tovább tépelődni rajta.