" Egyszer én is nyerhetek "- 25.

Kedves Olvasók!

Elnézéseteket kérem a rész késése miatt! Valahogy összecsúszott a lábam alatt a talaj, és elég csúnyán kuszálódnak a dolgok. Nem fogok hazudni, megfordult a fejemben a történet abbahagyása dolog is, de szemétség lenne veletek szemben, s ez az egyetlen dolog amit köthetek magamhoz. Tulajdonképpen vagyok én, és így ennyi. Az ég világon semmit nem tartok igazán közel magamhoz... De aztán itt van ez a történet, ami arra ösztönöz, hogy mindig többet és jobbat hozzak ki magamból, azért, hogy TI élvezzétek.

Na jó nem rizsázok, mert tudjátok, hogy akkor sosincs vége!!

Nagyon köszönök mindent, és imádlak titeket! - a tanyáról. ♥

***

A hét Hercegnője : Dóra Szalkai 

" Nem találok rá szavakat!!! PER-FECT!!!"

( Légy te is a Hét Hercegnője : írj véleményt! ) 

***

Harry Styles

Dühösen löktem be a dupla lengő ajtót, s a látvány, ami fogadott, csak még jobban felbosszantott. Foyd szürke, fáradt szemei, az én izzó, smaragdzöld tekintetemmel találkozott, majd egy féloldalas mosolyra húzta ajkait. A biztonsági őrök, akiket megbíztam a megkötözésével kapcsolatban, most a földön, és a sarokban fetrengtek. Floyd a széken ült, kényelmes terpeszbe, s az orra alatt megpihenő kis vérfoltot törölte le kézfejével.

- Milyen kiképzést kapnak ezek Harry? A mérce alá adsz, ez nem vall rád! - nevetett fel keserűen, majd a kabátja zsebéből egy fémdobozkát halászott ki. Cigarettát és egy aranyozott öngyújtott vett ki belőle, majd a szálat a szájába helyezve, s a csillogó tárgyal meggyújtva azt, jól eső sóhaj kíséretében szívott bele az immár' égő cigarettába. Az előtte lévő asztalra, keresztbe felcsapta lábait, s kényelmesen elhelyezkedve tovább szívta a cigarettát.

- Ki volt az a lány?  Nem igen láttalak még úgy ránézni egy nőre, mint akkor.

- Mi közöd hozzá? - vágtam hirtelen vissza. Floyd szeme felcsillant, s rájött, hogy fogást talált rajtam. Amióta Mercedes elment, megkaptam az "érzéketlen" kifejezőt a nevem mellé. Semmi rossz nincs a hangzásában, ha arra gondolunk, hogy nulla érzelem suhant át az arcomon napi huszonnégy órában.

- Csak gondoltam megkérdezem, hisz olyan kis... nem is tudom - újabb slukkot szívott, majd kifújta a szürke füstöt. - Baszni való - idegesen léptem felé egyet, de még csak meg se rezzent. Álkapcsom megfeszült, s minden izmom az előttem kényelmeskedő férfira volt hangolva. Szemem sarkából láttam, ahogy a kétöltönyös feltápászkodik.

- Troy, Ivan - szólítottam meg őket erélyesen mire mind a ketten vigyázz állásba vágták magukat. Mély levegőt vettem, majd kifújtam azt, s rájuk emeltem a tekintetem. - Takarodjatok kifelé!

- De uram ... - kezdte volna Ivan, de az ajtó felé mutattam, ezzel csendre intve.

- Menjetek, és figyeljetek az irodámban lévő lányra. Senki sem mehet be, és ő se jöhet ki.  Nem érdekel, ha sikít, csapkod, vagy ordít - végig Floyd hamuszínű szemébe néztem. - Nem jöhet onnan ki. Ha probléma van, repültök mind a ketten.

Sietve mentek ki a helyiségből, amiben így már csak ketten voltunk. A rideg, kopott falak, és a mennyezeten pihenő neoncsövek  - amelyből az egyik már erejét veszítve, csak gyengén pislákolt – se javított a kinézeten. Pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Persze voltak csomagok is, polcos fém szekrények, régi bútorok, és a gépekhez szükséges karbantartási eszközök, hogy ha a rendőrök meglátogatnak, ne keljen elmondani, hogy itt bíz' egy pár ember már kifeküdt.

- Félted a kincsed Styles ? Tudod, szerintem kicsit fiatal hozzád, mármint ne érts félre – nevetet fel – De körülbelül a lányod lehetne… hány éves ? 18 ? Tudod, hogy büntetnek a kiskorúakkal való viszony miatt? Remélem legalább keményen megdugtad -  úgy beszélt mintha ott se lennék. Mintha saját maga adná a kérdéseire a választ. Idegesített. Az asztalra támaszkodtam, majd Floyd szájából kivettem a szálat. Nagyokat pislogva figyelte a tettem, de nem tudott időben kapcsolni. Ügyelve rá, megfordítottam az ujjaim közt, s hirtelen az előttem lévő férfi kézfejébe nyomtam. A szitkozódás betöltötte a szobát, ami így már kezdett hasonlítani a régi énjéhez.

- Ha rá mered tenni a mocskos kezed, esküszöm, hogy nem látod többé a lábad között a játékszered - dühösen hörgött egyet, de nem hatot meg. Többet akartam, fájdalmat akartam neki okozni. Előjött a régi énem, a régi szobában. Sose mertem tagadni azt ami itt történt, hisz minél  nagyobb híre volt ennek a raktárnak a szerencsejátékoson között, annál kevesebb volt a csalás. Persze mindent mi se vettünk észre, de megfelelő technikákat alkalmaztunk, hogy elrettentő példát mutassunk. Valamiből nekünk is kellett a nyereség, és az nem a befolyó összegek voltak. Valamit nekünk is félre kellett tenni.

Fogcsikorgatva bámult rám, s tudtam, hogy engem is képes lenne elnáspángolni, vagy csak simán lelőni. Egész idő alatt ott motoszkált a fejemben, hogy vajon miért nem teszi meg, de túlságosan is uralkodni akartam a helyzeten.

- Inkább beszéljünk rólad - egy széket húztam az asztal felém eső részéhez, majd ráültem és szemtől szembe néztem a fenevaddal - soha nem csináltam ilyet, hisz az ülésből a legnehezebb támadó állást felvenni. De olykor az oroszlán is előbb hízeleg, s csak utána tép szét. Arcár fürkésztem, amin már meglátszódtak az évek. Borostája, halványan virított csontos állán, míg erős, dús szemöldöke szigorú külsőt adott a kovaszürke szemének. Szája kivolt száradva, s levegőt is élesen szívta be.

- Hányszor kell még ide berángassalak ahhoz, hogy eljusson a kis agyadig, a lapszámlálást  egy - mutattam fel a mutató ujjam - tiltja a törvény, kettő - középső ujjamat is kinyújtottam - a kaszinósok egyenesen rühellik az ilyen gerinctelen patkányokat.

- Ugyan már Styles, egyszer én is nyerhetek nem?

- A kártyázás nem gyerekeknek való játék Martin. Menj haza, fektesd le a gyerekeidet - pillantottam az órámra, ami a bal kezemen pihent - bár szegény feleséged már megtette. Vásárolj be, lepd meg a családod azzal, hogy foglalkozol velük.

- Ezt te se gondolod komolyan Styles. Mi közöd neked a családomhoz?

- Majd ha a feleséged ismét véresen, és összeverve jön ide, hogy had húzhassa már meg magát, akkor lehet, hogy elgondolkozok azon melyik sivatagos részen is ássalak el.

-  Az egyetlen dolog, amit az a ribanc tud, az az, hogy hogyan kell gyereket szülni.

- Meg mosni, főzni, takarítani, és nevelni.

- Hangsúlyozom még egyszer, egy utolsó kis szajháról beszélsz - úgy mondta, mintha egy három éves gyerek lennék, és most akarná nekem megtanítani, hogy a zöld az zöld.

- Azt hiszem, kell valami, ami miatt örökre megjegyzed, hogy ide a lábadat soha a büdös életbe nem teszed be még egyszer.

- Szerintem neked kellene eltűnnöd végre. Nem félsz, hogy Tomlinson barátod ezt a lányt is megfekteti?

- Mi lenne, ha dobnánk a nők témát? - a homlokomon a ráncok összeszaladtak.

- Szerintem fogd be a pofád! - utasított dühösen, majd felpattant, és egy hosszú pengéjű bicskát rántott felém.

- Tedd az ezt Floyd, ne akarj még jobban megsérülni - kiakartam nevetni, de nem fogok hazudni, kis részem félt.

- Rutinos rókával nem éri meg szórakozni, mert megharap - idéztem apámat, mire Floyd csak a homlokát ráncolta.

Kihasználtam az alkalmat, amit a sors dobott elém. Így az asztalt megmarkolva, Martin felé borítottam, kitántorodott az alaphelyzetéből és szitkozódva próbált kikászálódni előle. Miután újra egymással szemben álltunk, a levegő megtelt feszültséggel, szinte már tapintható volt a harag, és a düh, ami kettőnk közt vibrált.

- És most mit lépsz Harry? - felém mutatott a penge élével, majd tett egy lépést előre.

Nem szóltam. Az erős zihálásunk betöltötte a teret, s a kintről beszűrődő hangoktól is tisztán lehetet hallani. Hátráltam, míg ő felém lépkedet. A kést felém tartva egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzám, míg egyszer csak kicsapódott az ajtó, és mind a kettőnk arra szegezte a tekintetét.

- Mit csinálsz itt? - tértem ki a hitemből hirtelen. - Nem hiszem el, hogy szerencsétlenekkel vagyok körül véve!

- Szerbusz, kislány - szólalt meg Floyd, mire Lisa idegesen kapkodta köztünk a tekintetét. - Gyere csak ide!

- Fuss Lisa! - ordítottam el magam.

Floyd közelebb volt az ajtóhoz, mint én, így ha akartam se tudtam volna előbb oda érni. Lisa mint akinek földbe gyökereztek a lábai csak bambán állt, és figyelte a feléje közeledő férfit. Pár nagyobb, és sietős lépés után, még sikeresen el tudtam rántani Martint Listől, így épp, hogy csak elérte a kezét, mikor én már hátra húzva őt a lehető legmesszebbre hajítottam.

- A francba is mi a fenét keresel itt ? - dühösen szóltam a lányra, aki csak megszeppenve, tétován állt előttem. Idő közben a két biztonsági is megérkezett, lihegve, még kimerültebben.

- Harry - sikított fel Lisa. Erős szorítást éreztem a nyakamnál, majd hátam Floyd mellkasához csapódott. A keze erősen szorongatott, még a kést is oda tartotta. A pulzusom az egekbe szökött, az adrenalin megtöltötte a testemet, a vér pedig a fülemben dobogott.

- Szépen bejössz és becsukod azt a kurva ajtót!  - utasította a lányt, félve pillantott hátra az öltönyös fickókra, akik tehetetlenül néztek vissza rá. - Ti ketten – bökött fejével Troy és Ivan felé – Ha bemertek jönni, elvágom a torkát. – még szorosabban nyomta a pengét a bőrömhöz. Lis tette amire kérték, majd szorosan az ajtóhoz állt.

- Mit akar ? – kérdezte Lis remegő hangon.

- Mennyire volt Harry jó az ágyban ? –kérdezte monoton hangon Martin,mire a lány a homlokát ráncolta. – Válaszolj! – ordított rá.

- Floyd –elfojtott hangon morogtam. – A francba is, mire megy ki ez a játék? – köhögnöm kellett a szorításától, de nem volt erőm.

- Tudni akarom, hogy mennyire okoztál több örömöt a feleségemnek, mint amit én nyújtani tudok – zavaros kérdés, egy zavaros embertől.

- Martin, soha nem feküdtem le a feleségeddel!

- Hazudsz! – kinevetett.

- Harry – Lisa könnyei folyni kezdtek az arcán, míg remegő teste eltávolodott az ajtótól.

- Most pedig van egy ajánlatom – zihálta Floyd. - Stylesnak szépen elvágom a torkát, s mi ketten lelépünk innen, vagy ... - nem vártam, meg míg kinyögi az amatőrebbnél, amatőrebb követeléseit. Könyökömmel, könnyű szerrel vágtam gyomron, amitől meggyengült a szorítása a torkomnál. Egyik kezemet a csuklójára fontam, míg a másikkal erősen megmarkoltam a kés pengéjét. Szorítottam és toltam el egyszerre a vészesen közel álló tárgyat, majd ahogy biztonságos távolságra tudhattam magamtól, kicsavartam a szenvedő társam csuklóját, amitől egy hangos nyögés szökött ki a torkából. Térde kényszerítettem, majd lábammal egy erőteljes rúgást mértem rá. Martin eszméletét vesztve borult el a földön, majd elengedtem a kezét is.

- Szólj annak a két idiótának - lihegtem fáradtan, s míg Lis kiszólt, addig én átvizsgáltam a földön heverő testet.

- Uram! - jelentek meg mindketten, s a pillantás, amit rájuk vetettem, kicsit se nyugtathatta meg őket.

- Nem fogok most veletek ordibálni, azért amiért bajba kevertétek a vendégeket, mert még csak meg se tudtátok kötözni ezt a szerencsétlent.  De – nyomtam meg szigorúan a szót – azért viszont kemény következményeket fogtok vállalni, hogy hagytátok Elisabethet élet-halál közé futni.

- Nem lett semmi bajom - vágott a szavamba halk hangján, s meghúzódva álldogált az ajtók mellett.

- Elisabeth – szóltam rá dühösen. - Megkértelek, hogy maradj abban a kibaszott irodába, de megint nem voltál rá képes - dühös voltam, és ez tisztán hallatszott a hangomon is.

- Megint? – ’visított’ föl, majd fátyolos tekintetét rám emelte.

- Fogjátok meg, és ha lehet végre tegyétek helyre - álltam fel Martin mellől.

- Mit csináljunk vele uram? - kérdezte Ivan, majd megemelték az ébredező testet, és egy székre ültették. Elé húzták az asztal, majd megkötözték.

Lisa csuklóját a kezembe fogva, álltam meg a nyitott ajtónál, és vállam fölött szigorúan néztem vissza rájuk.

- Vágjátok le a mocskos ujjait! - adtam parancsba, majd idegesen indultam meg a kijárat felé.

- Hogy mit csináljanak? - Lisa hitetlenkedve suttogott felém, de mint aki meg se hallotta csak mentem tovább.

 - Szállj be - nyitottam ki az autó ajtaját, de  meg se mozdult. – Lisa, szállj be!

 Szörnyülködő tekintettel vizslatta a kocsiajtajának tetején pihenő kezemet.

- Harry - motyogta elhaló hangon. -Te vérzel!