Prológus

Hello my Readers !

Hát itt lenne az első rész, vagy is inkább a prológus. Nem történik sok minden benne, bár nem is akarom elsiettetni a dolgokat. Várom a véleményeteket :)♥

T,xx

------------------------------------------------


- Rendben, köszönöm.- kezet fogtunk, majd udvariasan kikísért a szárazföldre, vagy is csak a hajójához tartozó kikötő mólójának kemény fájára. Udvariasan elköszöntem, majd lassú léptekkel elindultam.
-Én köszönöm, és Hétfőn találkozunk a fedélzeten.- kacsintott.
-Viszlát.- integettem. Kedves fickó, bár egy kicsit furcsa. Nagy bajusza van, és annál is nagyobb hasa. Kicsit mexikói beütésű, a hátra zselézett vékony szálú haja pedig csak erősíti ezt. Arany nyaklánc lóg a nyakán, pecsét gyűrű az ujján, s végül de nem utolsó sorban egy óceánjáró a jobbján. Álmaim főnöke.
Haza út viszonylag gyorsan eltelt, így boldogan libbentem be lakásom ajtaján. London egyik főutcáján található, 3 emeletes sorház egyik kis garzon lakását bérlem. Kicsi, takaros, nekem pedig teljesen tökéletes.
Levettem a cipőm a bejáratnál, majd feltettem a neki szánt kis tartó állványra, a táskámat pedig a fogasra akasztottam. Hajamat laza kontyba fogtam, végül pedig végig dőltem a kanapén.
-Hosszú hétvégének nézzünk elébe.- mondtam, majd nyújtóztam egyet. Bekapcsoltam a tévét, majd kerestem valami érdekfeszítő műsort.
Egy óra után teljesen felhúztam magam, valamelyik okos adáson így inkább kikapcsoltam. A telefonom hangos zenéje betöltötte a teret, így már szinte futva tettem meg az az 5 métert a táskámig. Kihalásztam, majd felvettem.
-Háló?- lassan vissza sétáltam a kanapéhoz majd megint helyet foglaltam.
-Eltűnsz, és még csak nem is szólsz?- hallatszott a vonal másik végéről barátnőm hangja.
-Kira, inkább gyere át.-sóhajtottam. Már nem kaptam választ, helyette csöngettek az ajtómon. Boldogan álltam fel ismét, majd nyitottam ki előtte az ajtót, hogy beljebb tudjon jönni. Két puszival köszöntött és megrohamozta a kanapét.
-Néha nem értelek, alattam laksz, és képes vagy felhívni.- egy széles mosoly jelent meg az arcomon, majd helyett foglaltam barátnőm mellett.
-Jól van na.- durcáskodott.
-Tudom, hogy szólnom kellett volna, de amíg semmi sem volt biztos addig minek fárasszalak vele?
-Nem fárasztottál volna, és én is menni akarok.- össze kulcsolta maga előtt a kezeit, majd mint egy 5 éves lebiggyesztette a száját.
-Kira.- hátra vetett fejjel nevettem fel, mire ő sem bírta tovább és hatalmas nevetésbe tört ki.
-Van 2 napom hogy elraktározzalak ....
-Majd nem egy és fél év...- fejeztem be.
-Mennyi?- fordult felém ledöbbent arccal.
-A hatos lottó eddig főnyereménye....- kezdtem volna poénkodni, de Kira arca fal fehér volt így abba hagytam. - Egy és fél év.- mondtam még egyszer.
-Az rengeteg idő, ne már Lis.- sóhajtott.
-Sajnálom.- kitártam a karjaim, majd egy nagy ölelésbe fogadtam barátnőm.


***


A hétvége szempillantások alatt elment. Minden percet kettesben töltöttünk Kirával, de már most hiányzik pedig még csak a mólón álltunk. Elhozott az autójával, mondván így nem fog sírni. Áhh, egy komplett Temze folyó megirigyelné ezt a mennyiséget, mint amennyit eddig Kira elsírt. Szó szerint patakokban folyik a könnye. Én soha nem voltam érzékeny típus, nah jó, nálam is eltörik a mécses, hisz nem vagyok terminátor. De nem megyek a világ végére, vagy is de, de vissza jövök.


-Majd küldj képes lapot.- törölgette meg a szemét, majd megölelt.
-Küldök.- konstatáltam.
-De ne sokat, mert már így is alig van hely a hűtőn.- elnevettem magam.
-Nah, szia.- eltávolodtam tőle, majd hátráltam egy lépést. - Ne sírj, nem éri meg.
-Most szólsz? Már lefolyt a szemfestékem is, pedig vízálló.- egy emberként nevettünk fel, én pedig most jöttem csak rá. Ki lesz a hajón aki mindig megnevetett?
-Hiányozni fogsz.- integettem neki, miközben felsétáltam a hajóra.
-Te is.- integetett vissza.


***

Carlos megmutatta a szobám, majd adott 2 órát hogy rendesen kipakolhassak. Egy óra alatt simán megvoltam, így elindultam körbe nézni. Még csak délután 2 óra volt így az emberek éppen hogy csak lézengtek a hajóra.
-Carlos.- kiáltottam el magam.
-Igen?- fordult felém, majd egy mosoly jelent meg az arcán.
-Mire számíthatok a mai nap folyamán?-érdeklődtem, mire elnevette magát. Furcsa arckifejezésemet látván, magyarázni kezdett.
-Kislány a mai este kész káosz lesz, mivel ma van a nyitó est. De mivel kedves főnök vagyok, így ma még nem kell dolgoznod, csak arra kérlek hogy valami csinosba jelenj meg.- átkarolta a vállam.
-Csinosba?- kérdezte vissza.
-Drágám, nem lehet a vendégeket szakadt ruhában fogadni.
-Oh, értem. De nincs munka ruha?- kérdezősködtem tovább, ő pedig elindult, ezzel engem is járásra késztetve, hisz a keze még mindig a vállamon volt.
-Ma még nem dolgozol, mondtam már.- kicsit megváltozott a hangja így abba hagytam a kérdez-felelek játékot.
Egészen a beszálló sétányhoz vitt, ott pedig elengedett. Kedvesen a kezembe nyomott vagy 200 lapot, s kiadta a feladatomat, mivel túlbuzgó vagyok, legalább csináljak valamit. Hát kösz, nem azt mondta hogy ma nem kell dolgoznom?!- gondoltam magamban, majd elnevettem magam. Az éppen a bejárathoz éri férfi furcsán nézett rám, de még is mosolygott.
-Jó napot! Üdvözöljük a Golden Shadow világ-körüli útján. Érezze jól magát.- nyomtam a kezébe a lapot, majd két zölden csillogó szemébe bámultam.
-Köszönöm.- válaszolta kedvesen.- Ön is a fedélzeten lesz? - érdeklődött, mire én egy aprót bólintottam.
-Akkor remélem láthatom még.- éreztem ahogy az arcomat elteríti az a bizonyos pír.
-Biztosan uram, a fedélzet egész területén megtalál, felszolgálok.- magyaráztam, mire egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
-Oh, félre ért hölgyem, én máshol látnám szívesen.- furcsán néztem rá, mire folytatta. - Mondjuk a kabinomban, az ágyamban, miközben a nevemet sikítja.- közelebb hajolt, így szinte suttogva mondta a szavakat. Élesen szívtam be a levegőt, majd egy perce vissza estem a földre.
-Uram.- köszörültem meg a torkom. -Nem hiszem, hogy bármilyen kapcsolatot tudnánk létesíteni, ilyen téren.- alig találtam a hangom. A szemei szinte lukat égettek belém, telt ajkai pedig csak erősítették az egészet.
-Talán nem szereti a férfiakat?- meglepődöttsége, mosolyt csalt az arcomra.
-Nem erről van szó.- folytattam. - Szimplán csak nem az esetem. - az arckifejezésén vagy órákat tudtam volna röhögni, de valahogy ott abban a pillanatban még se ment.
-Oh, ezt még meglátjuk.- kacsintott.
Az arcom biztos hogy tiszta vörös volt, a szemeim pedig a háromszorosukra tágultak. Kíváncsi vagyok erre az egy és fél évre.
Lisa

1 megjegyzés: