tag:blogger.com,1999:blog-55484839702853829212024-03-13T00:25:16.801+00:00Sold [Harry Styles AU]A történetben Harry Styles és Lily Collins szerepel, de mindkét személy szeméylisége, cselekménye, és gondolkodása, teljes mértékben eltér a valóságtól. Az egész történet kitalált, így ha lopod, vagy másolod - anélkül, hogy megjelölnél, és figyelmeztetnél benne -, súlyos következményeket vonhat maga után. A történetben szerepelnek trágár, +16, +18 utalások, kifejezések. Kérek mindenkit, ennek tudtatában olvassa. Köszönöm, Ty xx!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.comBlogger49125tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-16096181471244026122017-10-08T09:12:00.000+01:002017-10-08T09:12:02.624+01:00Van itt még valaki ?<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Kedves Olvasók, akik ezt még talán (?) látják ...</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Itt egy új dolog, egy váratlan, remélem ugyan ilyen sikeres blog.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Remélem tetszeni fog nektek. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://youaremyjoker.blogspot.de/"><span style="font-size: x-large;">YOU ARE MY JOKER </span></a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-37170677633671640692015-08-27T07:46:00.001+01:002015-08-27T07:46:44.531+01:00Írói utószó ♥<h2>
<i>Bye ! </i></h2>
<h2>
<i>this is the last...</i></h2>
<br />
Khm, egy kicsit megvagyok illetődve, mivel fogalmam sincs, hogyan kell e fajta "résznek" számító dolgokat írni :) Őszinte leszek, annyi meg annyi blogom után ez az első ami :<br />
<ol>
<li>Valóra váltotta a bakancslistámon szereplő 100-as számot.</li>
<li>Sőt, feljebb is csúszott az olvasók száma</li>
<li>Elérte a 100.000 oldal megjelenítést</li>
<li>Itt tettem szert a legjobb olvasókra</li>
<li>Elkezdtem a Chat Estéket, amiket ha van rá szükséglet nem szeretnék elhagyni</li>
<li>Sok idő kimaradása után is szuper emberek olvassák</li>
<li>Amire egy kicsit ( na jó nagyon ) büszke vagyok ♥</li>
</ol>
<div>
Sok dolgot szeretnék elmondani, de most annyira szanaszét áll a fejem, hogy hirtelen azt se tudom hol kezdjem, így talán lenyomok nektek egy kis statisztikát :)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;">Összesen 292 komment született a blogon ♥</span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;">Köszönöm az összes csodás leányzónak akiknek ezeket köszönhetem, és azt, hogy végig</span></b></i><i><b><span style="font-size: large;"> kísértetek</span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;"> a történet megírásában♥</span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="font-size: large;"><br /></span></b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVuovfdznDyrJQvEEX1gjOZ0tJMEkpWz7nnQbupLJqfZyOoIkBqbR90Cw4_BzuL1GLRRIjcxe2P-Bqf1KnuVvEvTf3I4NdvfC-mleUj1ftwFB7LhwoJG9T-TeeSj70Kg1hG3QnL_RdQFQ/s1600/N%25C3%25A9vtelen1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVuovfdznDyrJQvEEX1gjOZ0tJMEkpWz7nnQbupLJqfZyOoIkBqbR90Cw4_BzuL1GLRRIjcxe2P-Bqf1KnuVvEvTf3I4NdvfC-mleUj1ftwFB7LhwoJG9T-TeeSj70Kg1hG3QnL_RdQFQ/s400/N%25C3%25A9vtelen1.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
( a Csillagos égbolt volt a legtöbb amit megnyitottak, gondolom mert az 1. rész :') )</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuQpFLqXRoEqBYvKHk-X752b2mWbGWFy6tFt5ABrR2lvrjCkl1uDO9oujZM7epr9HtgU5hoDhuiFt1ackoeGhtQY_pZgiUfDlp1vEB0CLVKQMSYZXhg8mq3XP7TN3LptDMgi-Sdok_Jbw/s1600/N%25C3%25A9vtelen.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuQpFLqXRoEqBYvKHk-X752b2mWbGWFy6tFt5ABrR2lvrjCkl1uDO9oujZM7epr9HtgU5hoDhuiFt1ackoeGhtQY_pZgiUfDlp1vEB0CLVKQMSYZXhg8mq3XP7TN3LptDMgi-Sdok_Jbw/s400/N%25C3%25A9vtelen.png" width="341" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Eljutottunk egy pár országba :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9xsrR5vEbTaWsXIC4a8yG2kUOJBzaFKMiCmHolPIsKMzBodwMAuYqczXH8OVWvXB2kCytUO1CfT0SAeF_-FFs_LbKep9ZJt29fa1tk02W_YefuBNTd6fW3YJaUQPaxUqvelLMuQfFRgE/s1600/Fejl%25C3%25A9c+1..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9xsrR5vEbTaWsXIC4a8yG2kUOJBzaFKMiCmHolPIsKMzBodwMAuYqczXH8OVWvXB2kCytUO1CfT0SAeF_-FFs_LbKep9ZJt29fa1tk02W_YefuBNTd6fW3YJaUQPaxUqvelLMuQfFRgE/s400/Fejl%25C3%25A9c+1..jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdT2q8VJpXJfGJOufM8ddqHFQbj-XdDZG-AA2L60koRaH-wpSG7bsoLH0y8cQ72EzCLFFHCGtbdV2iIpp5xVdZaLnXxwoCf67-iv2seG5kfWQ4jY7HYy5Gf9KpGN5Zcb5EgltqiVj5C-o/s1600/Fejl%25C3%25A9c+2..png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdT2q8VJpXJfGJOufM8ddqHFQbj-XdDZG-AA2L60koRaH-wpSG7bsoLH0y8cQ72EzCLFFHCGtbdV2iIpp5xVdZaLnXxwoCf67-iv2seG5kfWQ4jY7HYy5Gf9KpGN5Zcb5EgltqiVj5C-o/s400/Fejl%25C3%25A9c+2..png" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOwoWZ1lkfJFVFImT5EFW_r9W6YVQF_56rAIppfVn4UWosEvq5w3facd-kQYF6A1jPtqWqbTDs1b1FLlZnQo2HraEAJFr7J0u5EaeLKzvHWCSGbjC-lbyYq9BQdDKjE1eEHliEFAJ77Ug/s1600/Fejl%25C3%25A9c+3..png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOwoWZ1lkfJFVFImT5EFW_r9W6YVQF_56rAIppfVn4UWosEvq5w3facd-kQYF6A1jPtqWqbTDs1b1FLlZnQo2HraEAJFr7J0u5EaeLKzvHWCSGbjC-lbyYq9BQdDKjE1eEHliEFAJ77Ug/s400/Fejl%25C3%25A9c+3..png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A blog egy év alatt háromszor váltott a külsején, én mindegyiket fantasztikusnak találom, és köszönöm azoknak a szuper lányoknak, akik a kusza gondoltaimat, és ötleteimet ilyen szuper fejlécekké tudták varázsolni ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;">123 csodálatos olvasó, és több mint 106.635 oldalmegjelenítés</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
♥♥♥♥♥♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Igazából nem tudom mit mondhatnék még, ezért csak annyit, hogy nagyon nagyon köszönöm ezt az egészet, és annyira hihetetlen, hogy vége♥ Sajnálom is meg nem is ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
És nagyon remélem, hogy még találkozunk :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Aki szint úgy ebben reménykedik annak ajánlani tudom ezt a csoportot :</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">SOLD</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hamarosan találkozunk ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Tifani</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
( Ty P.)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-76489307783261445692015-08-27T07:46:00.000+01:002015-08-27T07:48:46.755+01:00Epilógus <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFqHAHmvGOdEc_tr-kBqato9TQybYlsSE7ZFyIOyAPYnK5RC1CKuFOazccbARS-5-0XOedFIaUGZGNXG0RFnj4H43Xlx7zX5NUGAtsXW-qQjqwKh2uILeXsajrZux9NYSe6F4W2SrG1Rs/s1600/h1kGv3xDrr.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFqHAHmvGOdEc_tr-kBqato9TQybYlsSE7ZFyIOyAPYnK5RC1CKuFOazccbARS-5-0XOedFIaUGZGNXG0RFnj4H43Xlx7zX5NUGAtsXW-qQjqwKh2uILeXsajrZux9NYSe6F4W2SrG1Rs/s320/h1kGv3xDrr.png" width="256" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=YQY9BZBrZds">Music</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mintha a halálból tértem volna vissza Harry csak bámult rám.
Bár lehet, hogy ez neki pontosan ilyen érzés volt, hisz amíg a taxiban ültünk
elmesélte, hogy ott volt a helyszínelésen mikor azt a vak embert lőtte le apám.
Már nem is emlékszem a nevére csak, hogy vele kellett volna eljutnom valahova
és, hogy apámtól kértem segítséget. Az egész olyan volt mint egy macska-egér
játék, csak én túl kevésszer voltam a macska. A nagyobb, az erősebb, és a
bátrabb. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt mondták meghaltam ? - kérdeztem döbbenten, bár
Mercédes is erről kotyogott még múltkor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A véred ott volt a helyszínen - olyan hangsúllyal ejtette
ki a szavakat, mintha nekem ezt teljes mértékben tudnom kellett volna, és itt
és most magyarázatot kéne rá adnom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A térdem megsérült mikor felszálltam a helikopterre, de
más bajom nem igazán lett - a mutatóujjamat végig húztam a nadrággal fedett
hegen, ami a mai napig is ott pihent a lábamon.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De azért jól vagy ? - kérdezte, majd az arcomra simította
az ujjait. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Most már - két szó elég volt ahhoz, hogy mind ketten
tudjuk mi a jó nekünk. Az, hogy bármi is történt a múltban, nekünk most itt a
helyünk, egymás mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Apró csókot nyomtam a szájára, majd az ablakon keresztül
kémleltem az utcát, hogy rájöjjek merre járunk, de csak arra lettem figyelmes,
hogy szinte már órák óta kocsikázunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hova megyünk ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az legyen meglepetés!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Még két óra múlva, megpillantottuk a tenger morajló
felszínét. Hullámok csapdosták a magasabbra nyúló sziklákat, míg a partra csak
kinyúltak egymást követően. A hajókikötő részhez mentünk, ahol ha akartam se
tudtam volna, nem kiszúrni a hatalmas fehér Golden Shadowt. Harryre vezettem a
tekintetem, de ő csak békésen nyomkodta a telefonját, majd észrevéve, hogy
bámulom, egy édes mosoly kíséretében rám pillantott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hmm ? - csillantak fel a szemei, majd ahogy grimaszolva az
ablak felé biccentettem, kinézet ő is, majd elnevette magát. - Bízz bennem! -
nyomott egy csókot az ajkaimra, s pillanatokon belül az autó is megállt. Kiszálltunk,
és kifizettük a nem épp kis összeget össze furikázott árat, majd egymás kezét
fogva tettük meg az utat a hajó felé. Igazából én csak örültem, hogy erősen
markolja a kezem, hisz ha ő nem húzna maga után, akkor tuti soha többet nem
lépnék fel erre a hajóra. Igazából azt se értem, ő miért megy fel, de úgy érzem
meg kell bíznom benne... és kételkedni semmi okom nincs. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hé, Styles - kiáltott felénk valaki, majd nyikorgást
dörömbölés követett, és láttuk ahogy valaki szalad le a hajókifutóján. Barna
kócos haj, kicsit teltebb test, mint mikor még utoljára láttam, és biztosra
venném, hogy izmok mindenhol. Az enyhén kirajzolódó szakállról, ne is
beszéljünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Liam! - hitetlenkedtem. - Liam! - ujjongtam. A
lendületénél fogva a nyakába ugrottam, és ölelésbe vontam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elisabeth - nevetett fel, és vissza ölelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na jó, azért ne vigyétek túlzásba, hisz majdnem megölt -
Harry kijelentésére kínosan felnevettünk, miközben elváltunk egymástól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De még is hogyan ? Hogy kerültök ide ? - kérdeztem egyszer
a zöld szempárba majd a barnába bámulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az egy hosszú történet - kacsintott Liam, majd beljebb
invitált minket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hajón nem állt meg az élet, és az emberek akikbe útközben
belebotlottunk, csupa kedves szavakkal köszöntöttek, mint a kapitány
feletessének barátnőjét. Mosolyom jelent volt az arcomon, de akkor is egy
hatalmas űr tátongott a fejemben. Magyarázatot akartam azonnal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután helyet foglaltunk Liam irodájában, megkínált egy kis
itallal, amit Harry csak egy fél mosollyal traktált el... miszerint
megérdemlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szóval - csaptam össze a tenyerem miután elhelyeztem a
poharam az üvegasztalon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szóval, tudomásunk szerint valaki használható információt
adott ki az angliai rendőrségnek, és drága barátod kapott az alkalmon, és
megkeresett engem. Kisebb húzza vonna után rávett, hogy segítsek neki becsalni
apámat angliába, és így kézre vittük a tervet. Vagy is apámat az angliai
rendőrei - mintha valami Isteni csodát mondana, égbe emelte a kezeit és
vékonyított hangon szinte már énekelve mondta - lebilincselve elvezették, és
most egy cellában fekszik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De te... ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudom, kicsit morbid, de kiskorom óta terrorizált, és
kicsit túl messze ment. Szabadságra küldtük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nyitottam volna a számat, hogy felkiáltsak : én mondtam el.
De talán túl bátor tett lett volna így elsőre, és nem is akartam, hogy tudják.
Ez egy olyan titok lesz, amit a síromig fogok magammal cipelni, és ha valaki
rákérdez, csak mosolyogva hunyom le a szemem, és pörgetem végig az események
sorozatait. És, hogy miért mosolygok ? Mert a vége szép lett... <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor irány Kuba ? - mosolyodott el Liam, és kisétált az
irodából, lepacsizva Harryvel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kuba ? - ráncoltam a homlokom. Harry felállt, magával
húzott engem is, egészen a kapitány fülkéig. Ott Liam utasításokat adott le, és
az irány egyből a karibi szigetország volt. Harry a hátamnak simult, és karjait
a hasam előtt kulcsolta össze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mit mondtam neked anno, még a rendőrségen ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy oda megyünk ahol nincs kiadatás ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy minden álmom az, hogy a gyerekeink rohangáljanak
körülöttünk, miközben a naplementében
iszogatom az italom, veled az ölemben!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A gondolatra egy mélyről jövő sóhaj szökött fel belőlem, és
még jobban Harry karjaiba fészkeltem magam. Csókot nyomtam az állára, és egy
szeretleket suttogtam a bőrébe, mire
elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én is nagyon<b> <i>szeretlek!</i></b><o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-62266681804396864922015-08-18T06:16:00.000+01:002015-08-18T14:25:19.364+01:00Minden ami végzet velem - 43.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hi Everybody, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Today its my Birthday ♥ Öregszem de nagyon, haha :) Furcsa az egész, mert tavaly is túlestünk már ezen, hisz rég írtam már a történetet, mikor már szülinapom volt :) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hát ma pont úgy jött ki, hogy erre a napra esett az utolsónak szánt részem :) Bár ha nagyon akarjátok, nagyon szívesen írok egy epilógust is, hiszen Harry és Lisa jövőképe csak abban derülne ki, és hát ugye bár HAPPY END-et ígértem, és szerintem ez annak sikerült :) Bár ha még a kezembe adjátok a epilógust, ki tudja mi sül ki belőle ;) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nagyon hálás vagyok mindenért, és köszönöm annak a csodálatos két lánynak aki kommentelt, és annak az egy emberkének is akinek Nem tetszett a rész, de nem írta le miért :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szóóóval ha szeretnétek prológust, és egyéb jó dolgokat, akkor tessék kommentelni hisz ez az utolsó részem, tessék leírni milyen volt a sztori egészben, hogy tetszett, és mit szeretettek volna másképp ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Az utolsó hét Hercegnője : <i><b>Oriett </b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Drága egyetlen Ty P.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
El sem hiszed mennyire örültem az új résznek. Nagyszerű lett, de fel teszem azt a kérdést, hogy mikor nem? Még mindig ámulok és bámulok amikor a soraidat olvasom. Csodásan fogalmazol és akár egy Írónő úgy játszol a szavakkal. Sok blogot olvasok és néha nagyon unalmasnak találom a sok leírást, de ez az egyik olyan blog, ahol nem éppen fordítva itt annyira imádom! Azok a hasonlatok amiket írsz komolyan egy hatalmas WOW! Akár mit is írok a lényege az, hogy imádom! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A részről: Sajnálom List és ez így olyan igazságtalan nem akarom, hogy Harry továbblépjen ez így nem lenne jó! Kérlek téged szépen találkozzanak és jöjjenek össze Harry vegye feleségül List és ajándékozz meg minket sok kicsi Liszel és Harryvel. És nem viccelek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Így a vége felé kezd az a keserű íz megjelenni a számban. Nem én nem akarom, hogy ennek vége legyen ez a kedvencem és olyan furcsa lenne a blog nélkül. Hiányozna. De ne beszéljünk a végéről mert nem nagyon akarok arra gondolni. Remélem ez nem az utolsó blogod és, hogy ha ennek vége lesz meglepsz minket egy másikkal, mert nagyon szeretnék tőled még sok-sok történetet olvasni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jól van nem untatlak tovább hogy is szokás mondani így végén? Kérlek siess a kövivel:D mert szörnyen várom. Imádtam te nő!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Puszil is ölel Oriett!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
***</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXNQpEB-7cowu8cb1K_wVDHWVXOXudRru_ssPwaKo2z3OCUHauR9306-OHU9_qELnUdjRD6gq2Pb_LMNdCEAGhajnhkgUPCeWlDtl96lEpDBLol-cJk5evxqUCkRLcBETpXp_3hE-Z9Hs/s1600/CMlw4V6UkAAOZrh.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="257" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXNQpEB-7cowu8cb1K_wVDHWVXOXudRru_ssPwaKo2z3OCUHauR9306-OHU9_qELnUdjRD6gq2Pb_LMNdCEAGhajnhkgUPCeWlDtl96lEpDBLol-cJk5evxqUCkRLcBETpXp_3hE-Z9Hs/s320/CMlw4V6UkAAOZrh.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>Szent Este előtt 5 nappal</b></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Minden Karácsony utolsó hetében történt. A zsúfolásig tele
lévő bevásárlóközpontok, és az égből folyamatosan hulló fehér pelyhek. Persze
mindezt New-Yorkban. Apát meggyőzve, végre egy olyan helyen töltjük az
ünnepeket, ahol tényleg karácsonyi a hangulat, és nem a tengerparton napozó
mikulássapkás lányok töltik be a látóköröm. Olyan volt az egész mint egy valóra
vált álom, és más nem is számított csak, hogy megtaláljam a tökéletes
ajándékot, megfőzzük a vacsorának valót, majd együtt koccintva a fa alatt megöleljük
egymást, ahogy még régen tettük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miközben az utcákat róttuk arra lettem figyelmes, hogy apa
folyamatosan hátra fele fordul, morogva a telefonján nyomogat valamit, végül
pedig betuszkolt egy éppen következő üzletbe. Szélnek eresztve, odébb tolt,
hogy válasszak magamnak valamit. Egy esedékes fehérnemű üzletben voltunk, így
nem voltam biztos benne, hogy pont ilyen ajándékot szeretnék apámtól kapni, de
mivel az idegeivel se akartam játszani, tettem a jó kislányt. Kiviharzott az
üzletből, majd eltűnt a szemeim elől. Mivel nem válaszolt a " Mi ez
apa", vagy a "Mi történik" kérdéseimre, kezdtem kicsit
bepánikolni. Azok az idők jutottak az eszembe, mikor bujkáltunk Carlosszék
elől, és mindig csak az egyik napról a másikra éltünk. Nem akartam ezt az
érzést újra feleleveníteni magamban, így az eltűnése után pár perccel utána
mentem, de a Liberty Streeten minden várt, csak épp arra nem voltam felkészülve
ami elém tárult. A szőke - most épp hullámos - lobonc, a világos krém bunda, és
az a szokásos nyávogás ami mindig is az idegemre ment. Két kezét széttárva
ordibált apámmal, aki épp nyugtatni próbálta. Én mint egy árnyék csak álltam
mögöttük, és még a lélegzetemet is vissza tartottam. A helyzet annyira abszurd
volt, hogy az agyamnak kellett jó pár másodperc mire realizálni tudta a
dolgokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te tényleg ennyire hülye vagy ? - kérte számon a sápadt
bőrű nő, mire csak egy legyintést kapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem fog soha rájönni, ha most fogod magad és szépen
eltűnsz innen. Különben is, hogy találtál ránk ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az legyen az én dolgom - szórt szikrát a szeme. - De Harry
nem adja fel, addig nem nyugszik míg meg nem találja a lányod!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Leszarom Stylest, és jobban tennéd ha inkább azzal
foglalkoznál, hogyan kerülj vissza az életébe. Nem akarom ismét Lisa közelében
tudni. Az az ember, 10 éve kirabolt egy bankot, ahol az én pénzem feküdt.
Azzal, hogy élete szerelmét halottnak hiszi, és ezt mind nekem köszönheti, már
egy jó érzést kelt bennem. Vissza kapta azt a fájdalmat, amit én anno éreztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te a pénz miatt sajnálkozol, ő egy emberi élet miatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nehogy most legyél az igazság embere Mercédes! Te is csak
egy műanyag Barbie baba vagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy több hatalmad van, de egyedül fogsz maradni,
úgy mint én. Mert te is csak egy szerencsétlen elbaszott ember vagy! - ordított
ahogy csak a torkán kifért, és az emberek figyelmét csak egyre jobban
felkeltette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Húzz a fenébe! - förmedt rá apám, mire erőt vettem
magamon, és kiléptem az árnyékot adó búvóhelyemből. Amint mind a ketten észre
vettek, egy perc alatt csendesedtek le, és az arcukra mind kettőjüknek kiült az
a sápadtság, amit akkor látsz, ha horrorfilmet nézel, és az egyik szereplő épp
meglát valami halott szellemet rohangálni a sötét szobában. Pont ez a megrémült
fehérség ült ki az arcukra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Megmagyaráznátok mi folyik itt ? - kértem számon őket, de
egyikük se tudott egy szót se kinyögni. Apám hitetlenkedve meredt rám, majd
Mercédes volt akinek egy vigyor ült ki a képére, és megköszörülve a torkát
megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen Rodriguez, kérlek magyarázd el a lányodnak mekkora
egy szemétláda vagy!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy mélyről jövő sóhaj hagyta el apám száját, majd a
kezemért nyúlt, de elhúztam még mielőtt megfoghatta volna. Kérlelő szemeivel
pillantott rám, és azt suttogta : gyere, menjünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De nem akartam elmenni, nem így, hogy nem tudom mi a fene
folyik körülöttem. Mivel láttam, hogy apából egy kukk sem fog kijönni, így
afelé a személy felé fordultam akinek most a kezében volt minden ami számított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Úgy látom apád nem az igazság embere... - nevetett fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nyögd ki, mi folyik itt! - morogtam, mire beletúrt a
hajába, és belekezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Apád nem kevés összeget ajánlott fel nekem, évekkel
ezelőtt, azért, hogy elintézzem az életed. Mármint, hogy elszakítsalak
Harrytől. Tudod nekem ő volt az első igazi szerelmem, így csak örülni tudtam,
hogy végre a közelében lehetek, és vissza csábíthatom. De kislány ... - az
arcom felé nyúlt, és egy kósza hajtincset arrébb tűrt. - Nagyobb hatással vagy
rá mint gondoltam, és titeket talán még a halál se tud szétválasztani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Látod! - széttártam a kezem, jelezve, hogy még is külön
vagyunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Styles azt hiszi, hogy halott vagy még is hisz még benne,
hogy veled lehet. Nekem már csak elhiheted. Nem egyszer próbálkoztam nála, az
elmúlt hónapokban. Keresd meg, és éljétek le a hátralévő időtöket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jobb ez így - nyögtem ki. - Csak bajt hoztam az életébe,
nincs rá szükség, hogy ismételten halál közeli élményben legyen részünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te tudod kislány - a vállamra tette a kezét, és
megszorította azt. - Én befejeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mercédes elsétált, én pedig magamra maradtam egy hazug
apával, és rengeteg gondolattal a fejemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b> Szent Este előtt 3
nappal</b></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem is fogsz most hozzám szólni Elisabeth? - kért számon,
miközben a tv-t kapcsolgattam a hotelszobában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem szándékozom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hidd el csak jót akartam, hogy újra együtt legyünk. Anyád
halála után olyan egyedül voltam...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egy szót se anyáról! - förmedtem rá, majd felálltam és a
kávézó asztalra vágtam a távirányítót. - Hogy tehettél ilyet! Felbérelni
valakit, hogy szakítson el egy olyan embertől aki igazán szeretett. És én még
tőled vártam a segítséget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én segítettem. Nézd csak meg, újra együtt vagyunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Majd nem meghaltunk! Egy elcseszett család vagyunk, és te
vagy a legelcseszettebb tagja. Bár csak soha nem jöttem volna vissza! -
kiviharzottam a szobából, felkaptam a táskám, és a kabátom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az emberek az utcán úgy mentek el mellettem, hogy szinte rám
se hederítettek. Úgy éreztem magam mint egy megcsapzott kutya, aki csak
kóborol, és nem találja a helyét. Nem volt értelme már semminek, és
elvesztettem az optimista látásomat is. Szürke volt minden. Az emberek mind
üresek, és magányosak voltak. Hiába a karácsonyi hangulat, ha nincs kivel
megosztanod a szereteted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>Szent Este</b></i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hagyj békén! - ordítottam ki a szobámból, amit
szerencsémre még betudtam zárni, még mielőtt bejött volna. Fújtatva csapkodni
kezdtem, és arra gondoltam mennyivel jobb lenne, ha Harry most itt lenne és a
puha csókjaival elterelné a figyelmem. Lenyugtatna, s édes dolgokat suttogna a
fülembe, vagy épp a szokásához híven elég perverz megnyilvánulásokat. De nem
érdekelne, mert ő itt lenne, és csak ez számít. Egyre jobban kezdtem felcseszni
az agyamat, és tudtam, hogy ennek így itt nem lesz vége. Szükségem volt pár
szem nyugtatóra, de az elmúlt két napban beszedtem az öszeset. Tudtam, hogy
karácsony napján kevés az esélye, hogy bármit is nyitva találok, de muszáj volt
kiszabadulnom az utcára. Mivel sikerült kicsit paranoiásnak lennem, így mindent
megtettem annak érdekében, hogy ne ismerjenek fel. Felvettem a legmelegebb
bőrdzsekim, és egy fekete kalappal kombináltam. Annyira belehúztam az arcomba,
hogy pont ne legyek senkinek se felismerhető, és úgy szelhessem végig az
utcákat, hogy azt higgyék csak egy árny vagyok. Így, hogy Mercédes ilyen
könnyen megtalált minket, ez nem lehet nagy dolog Carlosszéknak se. És nem
tudom, hogy az elmúlt egy évben mi játszódott le odaát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lassú léptekkel mentem a betonon, és aligha jöttek velem
szemben emberek. Az utca csöndes volt, talán egy kicsit túlságosan is, de nem
bántam. A fejemben mindent kizártam, és egy mély levegőt vettem. Lehunytam a
szemeim, élveztem ahogy a hideg New-Yorki szél az arcomba vág. A kellemesnek
hitt pillanatot hirtelen egy erős fájdalom szakította ketté. Kipattantak a
szemeim, és a fájó ponthoz kaptam a kezem. A vállam zsibbadó érzése végig
terjedt az egész karomban, és az ütés hatására amit mértek rám, kicsit
meginogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, nem akartam - kapott utánam két erős kéz, én
pedig megrémülve rezzentem össze a hang hallatára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem, semmi gond - motyogtam vissza, és próbáltam minél
előbb kikecmeregni az illető karjaiból. Legszívesebben futásnak eredtem volna,
de a bizsergető érzés amit kiváltott a jelenléte, annyira kellemes volt. Anno
mindennap átélni ezt, sokkal jobb volt, mint mostanában annak is örülni ha a
szél arcon csap. A kalap miatt maximum csak a hangomat ismerhette fel, de nem találgattam
tovább, muszáj volt egyszer egy olyan lépést is hozni, amitől legszívesebben
inkább elfutnál. Lassan emeltem rá a tekintettem, és a kíváncsian csillogó zöld
szempár hirtelen váltott valami teljesen más színűre, és még az arcmimikájából
se tudtam rájönni mit is érez most. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ez lehetetlen - motyogta elhalóan, én pedig az alsó
ajkamat rágcsáltam ahogy egyre feszültebben éreztem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy szót se tudtunk kinyögni, csak ott álltunk egymással
szemben a kihalt utcán, körbe öleltek minket az égből hulló hópelyhek, és a
lélegzetünk meglátszódott a levegőbe. A kalapom felé nyúlt, és óvatos
mozdulattal emelte le rólam. A másik kezével végig simított az arcomon, egészen
a hajamig. Az érzésre le kellett, hogy hunyjam a szemem, legalább vissza
tartottam vele a kiszökő könnycseppjeimet. Úgy ért hozzám, mint egy porcelán
babához, de nekem ez nem volt elég. Túl múlékonynak tűnt, valami erősebbre volt
szükségem ahhoz, hogy tudjam valóban itt áll előttem, és nem csak egy délibáb
ami kápráztatja a szemem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harry, én ... - fogalmam sincs mit akartam kinyögni, de
muszáj volt megszólalnom, a csend már így is kőkemény volt köztünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ne mondj semmit kérlek - azzal a lendülettel a tarkómnál
fogva magához rántott, és kérés nélkül a számba furakodott. Az elmúlt egy év
összes fájdalmát, és hiányát belesűrítettük, és úgy nézhettünk ki mint két
kiéhezett fiatal, akik most érnek egymáshoz először. Karjaimat a nyaka köré
fontam, és olyan erősen húztam magamhoz, hogy még a levegőt is kipréseltük
kettőnk közül. Erős karjai körbe ölelte a derekam, s nem engedett el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem kérdeztünk, egyikünket se érdekelte már a múlt, vagy épp
hogy mi történt akkor. Az se miért kerültünk ide, vagy hogy mi célból
bolyongtunk az utcán. Az a perc volt fontos mikor egymás karjaiban lélegeztünk,
ajkaink össze tapadtak, a szívünk pedig egy ritmusra vert. <o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Minden szenvedés tova repült azzal, hogy újra rátaláltam, és
most már tudtam az összes kétségem a jövőnkkel kapcsolatban csak buta
gondolatok voltak. Biztos voltam benne, hogy őt nekem teremtette a sors, és
bármi is jön majd még az utunk során, együtt legyőzzük.<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-24883008801439521302015-08-03T13:20:00.003+01:002015-08-03T13:20:42.553+01:00Már nem az én gondom - 42.<div style="text-align: justify;">
<h2 style="clear: both; text-align: center;">
<b>Helló Mindenki,</b></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nem mondok semmit, igazából 1) mert úgy se jelentene semmit, 2) akit meg érdekel az úgy is tudja, hogy mi történt. Ha még se akkor megsúgom, nem épp úgy alakultak a dolgok ahogy az normális lenne, sőt most se épp :) Tudjátok milyen az ha nincs Wifi itthon. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Remélem a rész azért kicsit kárpotól mindenkit. Pár fejezet és elköszönünk egymástól, de igazából sose fogom tudni meghálálni a rengeteg támogatást amit tőletek kapok :) Azt, hogy felíratkoztok, pipáltok, sőt hogy egyáltalán megnyitjátok az oldalt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Többet jelent bármi másnál ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
***</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönöm <b>Oriettnek</b>, hogy mindig ír véleményt :)♥ A mostanit is nagyon köszönöm ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
És köszönöm Caroline-nak is, hogy megtisztelt a véleményével ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMJjpaBhyphenhypheniRshzIar5kozqTB-jysFgoGb5iN7q5_Qsg66UgaXFLoSi8oPPS0cETpviuOBpMITACPe2eRIsnkg8v4zknrGhlTapLQtgD6RkDhOYW2aXFnhC8NPyJYbk_wXhFj-IlbsrHjk/s1600/11720726_512754875541757_1930506936_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMJjpaBhyphenhypheniRshzIar5kozqTB-jysFgoGb5iN7q5_Qsg66UgaXFLoSi8oPPS0cETpviuOBpMITACPe2eRIsnkg8v4zknrGhlTapLQtgD6RkDhOYW2aXFnhC8NPyJYbk_wXhFj-IlbsrHjk/s320/11720726_512754875541757_1930506936_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
( Köszönöm a képet Éder Annamarinak ♥)</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=UpLVRzpW10I">MUSIC</a></div>
<br />
Biztos vagyok benne, hogy minden ember átesik az élete nagy vízválasztóján. Ez az a hegység, vagy vizes rész – kinek mi – amitől kezdve már nem azt mondom, hogy a napjaim, hanem az életem. Az a perc, amitől kezdve rádöbbensz, hogyha nem hozod egyenesbe az autód, akkor nekicsapódsz a szalag korlátnak, és várhatsz, míg egy segítőkész lélek, aki ritkán jön, nem pakol vissza az útra. De ezek után, még helyre kell hoznod a járgányod, és magadat is. Így persze kétszer annyi időbe, és fájdalomba kerül minden. Szóval, inkább markolom fehéredésig az autókormányt, mint hogy lesodródjak a sztrádáról.<br />
A napok úgy teltek, hogy észre se vettem. A heteket hónapok, a hónapokat pedig még több elvesztegetett idő követte. Én így hívtam, apám pedig regenerálódásnak. Minden volt, csak épp pihentető nem. Vagy is az is lehetett volna, ha nem épp száz másik dolgon járt volna az agyam, és sajnos ebből 99 Harry volt.<br />
A remegésem ritkán köszönt vissza, és a rémálmok is csak futólagosak voltak. Rájöttem, hogy valószínűleg Harold már rég megtalálta az ideális feleségjelöltet, vagy ismét újra összejött Mercedesszel, és azt próbálják eldönteni melyik luxus villa, lenne kedvezőbb az életszínvonalukhoz.<br />
Megpróbáltam az egészet úgy felfogni, mint egy rosszul megválasztott cipőt,ami ha kicsi, vagy esetleg megsebzett – akár a szívem, haha milyen hasonlat- akkor csak visszaviszem, és soha többet nem köszön vissza az utcán. Undorodtam magamtól, akárhányszor csak eszembe jutott ez az elmélet, de a próbálkozásaim úgy is mindig zsákutcába futottak. És ez olyan reálisan nevetségesnek hangozott, mármint hogy ennek is vége van, és az élet megy tovább.<br />
Pár hónap után, jó pár átbulizott estét, és kifeküdt délutánokat magam mögött tudva, egyszer csak jött egy hideg zuhany, és onnantól kezdve más lett minden.<br />
Reggel pontban kilenc órakor csörgött a telefonom, amit az illuminált állapotomban, inkább kívántam a pokolba, mint sem a szobámba. A fejemre húztam a takaróm, de fülsüketítő csörgés, még így is kínzóan hangosnak hallatszódott. Morgolódva hajítottam el az ideiglenes menedékem tárgyát, és émelyegve kószáltam el a táskámig, amiben a telefon pihent. Úgy nézhettem ki, mint egy Walking Deades statiszta aki nem tud kiesni a szerepéből, és még otthon a négy fal között is azt hiszi, hogy emberhúson élő halott, és úgy mozog mintha a teste kocsonyából lenne. Miután belerúgtam az ágyam lábába, egy elég kacifántosra sikeredett káromkodás hagyta el a szám, és utam végéül hasra esve egy halom ruhán, amit este hagytam elő, megérkeztem egy 10 centinyire a táskámhoz. Kiöntöttem mindent belőle a padlóra, majd a fülemhez emeltem a készüléket, amit úgy vettem fel, hogy még az illető nevét se vettem figyelembe, ha egyáltalán tartozott hozzá név. Olyan voltam, mint egy erősen másnapos, éppen a kilengő korszakát élő tini lány, és ennek az állításnak csak az első fele volt igaz.<br />
- Háló ? – hörögtem bele, majd a homlokomat a hideg padlózatnak nyomtam.<br />
- Jó napot kívánok, Amanda Kwenbaurger vagyok, ön Kira …<br />
- Mi történt? – vágtam közbe, meg se várva a nő monológját.<br />
- Azt hiszem hölgyem, hogy rossz hírt kell közölnöm! Kirát holtan találták a lakásán, és mivel ön az egyetlen hozzá tartozó, így azt mondták önnek szóljak.<br />
- Meghalt ? – kérdeztem vissza azonnal, és közben feltápászkodtam a földről.<br />
- Igen. Tegnap délután négy óra tizenhét perckor találták meg a lakása konyhájában, még számomra ismeretlen körülmények között. Tudnánk valamikor személyesen beszélni?<br />
- Jézusom – suttogtam magam elé, miközben éreztem, hogy a szemeimet elöntik a könnyek. – Hogyan történhetett ez? Ki tette ?<br />
- Hölgyem, kérem nyugodjon meg, és figyeljen rám. Úgy tudom, hogy semmi gyilkosságra utaló jel nem volt, így feltehetőleg valamilyen betegség miatt történhetett. Tud ön erről bármit is ?<br />
- Kirának betegsége ? Kizárt.<br />
- Rendben, akkor ha megoldható, a napokban megkellene jelennie a londoni rendőrkapitányságon, és átvenni az ékszereket, és egyéb iratokat, amiket a hölgynél találtunk.<br />
- Öhm, persze, rendben, ott leszek – makogtam össze vissza, majd elköszöntünk egymástól, és leraktam a telefont.<br />
Üveges tekintettel bámultam magam elé, miközben folyamatosan raktam magamban össze a darabokat. Meghalt. Elvesztettem őt is. Minden porcikám most ott akart mellette lenni, és addig ölelni, míg el nem zsibbad minden végtagom, amivel görcsösen szorongatom. Ott akartam lenni, hogy még utoljára lássam azt a csodálatos arcát, amiről mindig sugárzott a mosoly, és a féktelen boldogság.<br />
Nem folyt több könnycsepp végig az arcomon, csak felöltöztem, és elkészültem a reggelihez. Érzéketlenné váltam a külvilág felé, egyenesen az asztalhoz sétáltam, vettem a rántottából egy keveset, majd lassan bekanalaztam, és már mentem is vissza a szobámba. Apám nem volt jelen, így nem kényszerültem társalgásra, és más se kérdezgetett a kedvem felől. Egy sporttáskát halásztam ki a szekrényem aljából, majd minden szükséges dolgot csak úgy beledobáltam. Váltás ruhát, tisztálkodó szereket, és egy meleg pulcsit. Mivel kezd beköszönni a tél eleje, így kénytelen vagyok felkészülni az ott lévő hidegre. Mivel Spanyolországban a tél, olyan mint egy hűvösebb nyári nap, nem kell aggódni a ruházat miatt. A cipzárt erősen rántottam a helyére, és a napszemüvegemet a fejemre toltam. Úgy léptem ki a napfényes utcára mint egy katona, aki a hadba készül. Erős szél kapott a hajamba, ami hűvös fuvallatával kicsit lecsillapította a bennem tomboló tüzet. Beszálltam a bordó Mazdába, s már csak a kocsiból üzentem apámnak.<br />
„ Van egy kis dolgom. Pár nap és itthon vagyok. L x”<br />
A motor felbőgött, én pedig a gázra léptem. A sebesség korlátokat feszegetve tettem meg a félórás utat a reptér és a házunk között. Azt gondolná az ember, hogy minden rosszat, végre valami jó követ. Ezt hívják hullámvasútnak, hiszen minden mély gyorsulás után, egy fantasztikus résznek kellene jönnie, lehet ez egy magaslatban lévő kanyar, vagy egy égbeszökő hurok. Bármi ami nem a mélyben van. És ez sajnos az életre is elmondható. Sok év elteltével ezek a hullámvasutazások egyre sűrűbbek lesznek, és lassan már csak arra ébredsz, hogy nem törődsz vele mikor vagy mélyen, és mikor repülsz a magasba, csak kapaszkodsz nehogy kizuhanj. Persze megpróbálhatod irányítani, de ez is csak kis próbálkozások egy hatalmas gép ellen. Jó magam eddig úgy élte az életét, hogy mindegy volt mi történik, csak had szabadulhassak el otthonról. Mindegy volt, hogy utána megélek e a fizetésemből, vagy egyáltalán lesz e állásom, csak el akartam szabadulni onnan. Minden porcikám bizsergett az első pár hétben mikor már egyedül laktam. Nem szólt rám senki ha délben keltem, vagy ha ott hagytam a mosogatóba a tányért, sőt a legjobb azt volt, hogy nem járt senki a kezem alá, mint apámnál a szobalányok. Minden túl tökéletes volt, és nem számoltam a napokat, csak úgy telt az idő.<br />
Szerencse, hogy időben kapcsoltam mivel épp, hogy elértem az egészkor induló repülőt. Villámsebességgel vettem meg a jegyem, és a csomagomat poggyászként vihettem fel. Hál’ istennek nem volt nehéz, és a méreteknek is megfelelt, így elkerültem a fölösleges hajkurászást majd a londoni terminálban. Az ember tömeg kisebb része megindult, és mint a csordogáló kis patak, az emberek úgy szivárogtak be a hosszú folyosóra, a csekkoló kapu után. A telefonomat mélyen elsüllyesztettem a táskám aljába, és csak leszálláskor voltam hajlandó újból készhez venni. A rövidke repülő út pont elég volt arra, hogy mély álomba szenderülve arról ábrándozzak, milyen szép is volt a múlt. Persze, most minden optimista ember mormolja a mantráit, és a szuper idézeteit, de igen : van olyan ember aki szeret a múltban élni. Még ha ezzel saját magát is sebzi, újra meg újra. Nem baj, engem nem zavar. Lassan már úgy sincs rajtam hely, ahova egy újabb tapasz kerülhetne, így egy újabb feltéphető rész se lesz.<br />
A leszállást követően lassú léptekkel tettem meg a távot, ami a metróig vezetett. Ismerem ezt a helyett, és nem akarok nagyzoló turistának tűnni, aki taxival teszi meg azt a csöpp távot, ami a hoteljáig szól, nálam ez a lakásomat jelenti. Hiszen ha már az ember nyaralni megy, vagy csak felfedezni egy új országot és / vagy egy új várost, akkor nem az a normális ha mindenhova leginkább gyalogszerrel teszi ezt ? Hisz az autóból csak elsuhanni látod a nagy dolgokat, pedig a kicsik amik igazán fontosak. Persze London pont egy olyan város, ahol az óriás épületeken át, a Tower Bridge, és a London Eye, mind-mind hatalmas épületek. De jó magam mindig is a kis eldugott, kávézók, vagy épp cukrászdák miatt volt oda. Azokért a helyekért, amik megmutatták a város hagyomány őrző oldalát. Mint másoknál a hamburger vált szimbólummá, megint máshol a gulyás, és szintúgy arrébb a susi, vagy a rizs. Mindenkinek megvan a maga keresztje, vagy bélyege. Itt is voltak olyan ételek, vagy italok amik miatt érdemes volt kijárni az utcára, és itt nem csak a fish and chips, vagy a tea amiről beszélek, hisz mindenkinek ez az első kettő gondolata. Vannak más csodák is, csak venni kell a fáradtságot, hogy felfedezzük őket.<br />
Ahogy a tömeggel suhantam a föld alatt, elfogott az a bizonyos otthon vagyok érzés, pedig ez nem volt elmondható. Egyrészt mert egy heringkonzervhez hasonló módón voltam össze zsúfolva több emberrel, akik ismeretlenek voltak számomra. És London csak azért mondható az otthonomnak, mert itt éltem pár évet. Nem tudom miért gondoltam ezt, vagy épp miért éreztem, de jó volt. Végre valahára, valami olyan is mozgolódott bennem ami nem negatív, vagy épp fájdalmas volt. Melegséggel töltött el ahogy az ismerős utcát vissza köszöntek, és nyugalmat sugárzott a park, vagy egy kellemes étterem. Minden olyan átlagos, és békés volt. Hiányzott már ez.<br />
Végig sétáltam a macskaköves úton, majd a táskámból előhalásztam a rég nem látott kulcscsomót , és szélesre tártam a bérház ajtaját. Felbattyogtam cuccostól a megfelelő emeltre, és végül a lakásom belső terébe találtam magam.<br />
Semmi se mozdult el a helyéről, és olyan volt mintha el se mentem volna. A levegő hideg volt, és egy kicsit nyirkos is, ezt betudtam a sok eső miatt, és annak, hogy valószínűleg volt néhány csőtörés, és pár beázás, ez magyarázza a penész szagot, és azt, hogy a fürdőszobában állt a víz.<br />
Nem értettem miért volt így elhanyagolva a lakás, hisz Kira a szavát adta, hogy oda figyel majd az ilyenekre, és nem hagyja, hogy laktanya legyen a lakásomból. Amint beléptem a szobámba, furcsa érzés kerített hatalmába. Valami hiányzott. Azt nem tudnám megmondani, hogy mi, de éreztem, hogy nem kerek az egész. Körbe néztem, átfutottam mindent alaposan, de nem jutottam fontos észrevételre, így feladtam, és a bőröndjeimet az ágy mellé döntve, késznek nyilvánítottam a kipakolást.<br />
<br />
Egy alapos alvás után, össze szedtem magam, és útnak indult délután 4 óra tájékán. Mivel a város mindig is mozgolódott, leginkább a turistáktól, így nem is csodálkoztam, hogy hosszú sor kanyarodott ki a kedvenc kávéházam ajtaján. Az emberek egyszerűen megérzik, hogy mi a jó. És ez a hely egyszerűen fantasztikus volt. Nem csak azért, mert kedvesek, és segítőkészek voltak, hanem mert olyan finom italokat ihattál, amit talán a legnagyobb Starbucksban se. És én mint a világ talán legnagyobb kávé mániákusa, ezt büszkén kijelentheti. Türelmesen álltam be a sorba, hisz nem siettem sehova. Egy idő után leadtam a rendelésem, és helyett foglaltam. A telefonomat előhalásztam majd mint talán minden velem egykorú az internet széles terében repültem, és minden olyan tudásra szert tettem, aminek semmi hasznát nem fogom venni. De azért jó volt látni, hogy egy volt iskolás barátom épp gyermeket vár vagy, hogy valaki a Bahamákon nyaral. Mindenkinek jól telik az ideje, és most már talán én is haladhatok előre.<br />
- Elisabeth? –hallottam meg egy hitetlenkedő hangot, mire felkaptam a fejem. Széles mosoly terült el az arcomon, ahogy az idős, kör alakú szemüveget viselő nő, felém sétál, kendővel a hajában.<br />
- Mrs. Hams – üdvözöltem, majd felálltam, hogy kitárt karjaiba boruljak. Viszonoztam az ölelést, és mosolyogva huppantam vissza a helyemre.<br />
- Jaj, mi van veled ? Eltűntél, mint James papa nyugdíja, a pálinka fesztiválon – mindkettőnk arcát széles mosoly teríti be, és el se hiszem, hogy újra látom őt. Mesélni kezd minden féle dologról, ami őket érte az elmúlt hónapokban, és közben megkapom az extra ütős tejeskávémat is, egy kis fahéjas málna sziruppal. Igen. Ez Mr. és Mrs. Hams kávéháza, ahol csak a képzelet, és az ízlés szab határt.<br />
Egy idő után már mennem kellene, hiszen van egy kis elintézni valóm, viszont muszáj feltennem azt a bizonyos kérdést, hisz Erica annyira bőbeszédű, és boldog, hogy nehezemre esik nem felhívni a figyelmét, hogy egy igen közeli barátja már nincs velünk.<br />
- Had kérdezzek valamit – nyelek egyet, majd nyelvemmel benedvesítem a kiszáradt szám – Tud valamit Kiráról? Mármint, rég nem jártam itthon és… tudja, kimaradtak dolgok.<br />
- Ó, drágám. Nem igazán. Egy ideig még benézet hozzánk, aztán mint aki teljesen kifordult volna önmagából. Leszegett fejjel járkált, nem beszélt senkivel, és még csak hozzánk se tért be. Furcsán viselkedett, a házban mindenki róla susmogott. De semmi konkrétat nem sikerült elkapnom, csak, hogy baja került, és nem tud kimászni belőle.<br />
- Az az igazság, hogy Kira már nincs velünk…<br />
- Hogy érted ezt Kedvesem ? – a ráncok össze szaladtak a homlokán, majd miután nem válaszoltam, ijedt arc kifejezésre váltott. - Ó, édes Istenem, hát, hogy történhetett ilyen szörnyűség, ó kis fiatal lelkem.<br />
Össze szorult a gyomrom a szavak hallatán, de az időnek hála, megedződtem, és nem ejtettem egy kósza könnycseppet se. Nem itt mindenki előtt.<br />
- Mrs. Hams, kérem - felálltam, mire a nő arca még rosszabbra torzult. - Mennem kell, de ígérem még benézek. Van még mesélni valóm.<br />
- Na de Lisám - ő is felállt, majd mellém sietett, és a karom megragadásával próbált maradásra bírni. - Kérlek, egy kicsit maradj még.<br />
- Nem lehet, tényleg. Majd vissza jövök, ígérem - kiszakítottam a nő fogásából a felső karom, majd kirontottam a kávézóból. Az eső durva cseppekben koppant az aszfalton, így a ruhám teljesen átázott mire az őrsre értem. Lábaimmal csak céltudatosan mentem előre, és nem foglalkoztam azzal mekkora, vagy épp milyen pocsolyába lépek bele. Egyiket a másik után. Közben pedig egy mondatot mantráztam belül : erős vagy. Harry megtanított arra, hogyan boldogulj egyedül, és hogy a gondjaidat csak te tudod irányítani. Az élet megy tovább, neked pedig felszegett fejjel csak tűrnöd kell, és ennyi.<br />
Ahogy beléptem a lengő ajtón, a gyér fénytől megvilágított előtérbe, úgy nézhettem ki mint egy csapzott kutya. Legbelül talán így is éreztem magam. Az afroamerikai nő, aki a sötétbarna tölgyfa asztal mögött, unott fejjel bámulta a számítógép képernyőjét, egy másodperce rám sandított, de mint aki nem is vesz rólam tudomást, tovább kattintgat az egérrel. Közelebb merészkedek a bútorhoz, és ezzel együtt a nőhöz is.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Elnézést hölgyem, Amanda Kwenbaurgert keresem! – hangom, mint egy kisiskolásé, olyan halk, és ha akarnék se tudnék bátrabban megszólalni. Kicsit megviselt az idő, az egyszer biztos.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>102 szoba – biccent a fejével az irányba, de még csak rám se néz. Bólintok, inkább magamnak mint neki, majd elindulok a jelzet irányba. A borús idő miatt, hamarabb kezdett sötétedni a megszokottnál, és erre még rátett, az hogy tél elejét írunk. Nem vártam útvesztőt, vagy egy komolyabb labirintust, de megerőltető volt, úgy elsétálni mások mellett, hogy azok úgy néznek rád mint egy elmebetegre. Bár valószínűleg nem nagyon sétálgatott erre, utcai ruhában olyan ember akinek nem volt bilincs a kezén. Miután megkérdeztem egy fiatal lányt, aki kezdőként lehetett itt, mert ahogy megszólítottam már rántotta volna elő a gázsprayt, simán eltaláltam a 102-es irodáig. Elég keményen kopogtam be, majd miután megkaptam az engedélyt, be is nyitottam.<br />
Egy szőkés barna, szemüveges, szelíd tekintetű 30-as nő mosolygott rám, és azonnal felállt ahogy beléptem a szobába. Közelebb sétáltam hozzá, majd a kezemet nyújtottam, és illedelmesen bemutatkoztunk egymásnak. Ami ezután következett, az nem volt a terveim között.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Üljön le kérem – intett a mögöttem lévő székre, én pedig feszengve helyet foglaltam. Megköszörülte a torkát, és elővett egy nagyköteg papírokból álló dossziét. – Ugye tegezhetjük egymást ?<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Persze – bólintottam, és egy kicsit engedett a tartásom. Bár még mindig tördeltem az ujjaimat, és a lábrázás is megvolt, de legalább a beszélgetést, nem lesz annyira tárgyilagos, hisz mindenki tudja miért vagyok itt.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hát akkor rátérhetünk azért amiért ide hívtam ..<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Kira – szakítottam félbe.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Nem egészen – zavarában felnevetett, és kinyitotta a sötétkék bőr irattartót. – Van egy ajánlatom.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Hogyan ? - értetlenkedve bámultam a nőt, akinek a szemében céltudatosság és ellenkezést nem tűrő jellem csillant fel.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Esetleg hallgasson végig! – csattant fel, mire összerezzenve meghúztam magam a széken. Olyan érzés volt, mikor Carlos ordibált velem, és ez a dejavu érzés nem a jók közé tartozott. Sőt egyenesen rettegni kezdtem a nőtől, és kevés kellett ahhoz, hogy egy pár szem nyugtatóért nyúljak a táskámba.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Szóval, mint már mondtam, van egy ajánlatom – mosoly szélesedett újra az arcán, én pedig egy amolyan gonosz, mostohát tudtam elképzelni, aki inkább cserélne el egy Gucci táskáért, mint, fordítva.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Elnézést, de én nem ezért jöttem – már épp készültem felállni, mikor valaki mögém lépett. Erős keze a vállamba mart, majd vissza tolt a székre.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Tedd meg az utolsó lépést, és örökre szabad vagy – suttogta a fülembe, bennem pedig a vér is megállt egy percre. Mély levegőt vettem, lehunytam a szemem, és tudtam mi fog következni : köpnöm kell. Ahogy azt a felsőbb helyen mondják, az az ember aki áruló lesz, nem marad élve túl sokáig. Nekem pedig elkövetkezett az időm. Bekellet vallanom mindent, az első perctől kezdve, az utolsó másodpercig. És nem hagyhattam ki semmit, mert úgy már ferdült volna a sztori. Tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő, de talán legbelül mindig reménykedtem benne, hogy a sírig vihetem ezt a titkot. Nem foglalkoztam vele, honnan tudták meg, mivel elég sok olyan dolog történt, ami elég nagy port kavarhatott. Mint például a hajóról való kiugrásom. A hétköznapi embereknek csak egy újabb tragédia, vagy polgárpukkasztásnak tűnő dolog volt, amit az esti híradóban leadtak, de másnap már senki sem beszélt róla. Hisz nem volt jelentés arról, hogy találtak egy halott testet, vagy, hogy bárki is megsérült volna, ezek után pedig nem tűnik olyan fontosnak.<br />
A nő folyamatosan írt valamit, és helyeselve bólogatott, mintha tudta volna hogy mit mondok, és csak megerősítette azt amit fecsegek. A férfi mögöttem olyan volt mint egy szellem, hol éreztem a jelenlétét, hol pedig eltűnt akár a kámfor, de látni nem láttam.<br />
Beszéltem a hajóról, Carlosról, Harryről és a kapcsolatunkról. A pénzről, és hogy bele vontuk a rendőrséget is. Elmondtam, hogy ekkor ismertem meg Niall, Zaynt, és a többieket. Liamet, aki megpróbált segíteni, és, hogy Floyd-ot a szemem láttára lőtték le. Az összes megismert maffia tagról, főnökről, és kisebb pozícióban lévő emberről. Még a múltamból tanult dolgokat is belevettem. Úgy ontottam magamból a szót, hogy észre se vettem, de a nő már nem is írt a füzetébe, csak csendben figyelt. A körülöttem lévő zajok elhalkulta, a kintről beszűrődő utca is csendesebben morajlott. Az eső nem verte olyan vadul az ablaküveget, és a felettünk lógó lámpa is kezdett gyérebben világítani. Minden olyan volt, mintha a szavaimon csüngene, mindenki tudni akarta.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>És akkor most egyedül van ?<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Igen, lassan már fél éve semmit nem tudok róluk. Egy darabig próbáltam felkeresni Harryt, de az apám ellenezte.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Ugye tudja, hogy azok után amiket elmondott, lehet, hogy bírósági tárgyaláson kell részt vennie ? És, hogy az apja beleavatkozását, nem nézhetjük el …- mintha egy kis megbánás lett volna a hangjában.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Már nem érdekel.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Sajnálom, hogy ezeket át kellett élnie…- félbeszakítottam.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Így, hogy már mindent elmondtam amit akart… beszélhetnénk Kiráról ?<br />
Meglepett volt. A felbátorodásom, annak köszönhettem, hogy úgy éreztem magam, mintha az a hatalmas kő, ami eddig a hátamat nyomta, ezzel terhelve engem is,és minden mást ami körülöttem van, most csak egy szempillantás alatt eltűnt. Így, hogy elmondtam mindent, már úgy éreztem, ez nem az én gondom többé. Nem érdekelt mi lesz Vele, az apámmal, vagy épp Carlos-szal. Mindent akartam, és egyszerre semmit. Békét, még is inkább háborút. Szabadságot és börtönt, igazságot egy kis gazsággal.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Biztos benne ?<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Mondja el mivan Kirával! – förmedtem rá, mire felállt és elém dobott egy köteg, össze tűzött papírt.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>A lány szívrohamot kapott, és már nem tudták megmenteni. Ez a jelentés, ha akarja, vigye olvasgassa. A St. Monica kórházba vitték.<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>Remélem boldogul az információkkal! – felálltam, majd kisétáltam a szobából, magam mögött hagyva a zavarodott nőt. Végig mentem a folyosón, majd elviharzottam a nő mellett, aki még mindig ugyan azt csinálta, mint órákkal ezelőtt. Menet közben az asztalára dobtam a nekem szánt papírokat, és egy gúnyos mosoly keretében, intettem neki.<br />
Kilépve az utcára, a hatalmas zivatar fogadott. Az eső mint egy függöny úgy terített el mindent, és pár méternél tovább nem lehetett többet látni. Az ég felé fordítottam a fejem, és hagytam hogy lemosson minden keserűséget róla. Ajkamba harapva, lehunyt szemmel élveztem ahogy a hideg esőcseppek végig gurulnak a bőrömön. <br />
Vége. Tudtam, hogy most már bármi is történt, vége van. Innentől kezdve nem az én gondom, sőt ha az enyém is lenne, a múlton már nem változtathatok, a jövőmben pedig nem szerepel.<br />
<div>
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-89465744849691288742015-07-12T21:12:00.002+01:002015-07-12T21:12:42.747+01:00Koppanások az üvegen - 41.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzUSDPn3agMsEycgc17QfV6k_ohdDMeqDAWuvwD7r0E_X24KtBMTUyfJPb8digqTstio0z2_gmpUZ4fbAfsnmhuCSMKFxh849tqGnUs9sGVJAQK0fDPIjhmjOq-QdWU0Gkqhfvs0hnBBQ/s1600/1.+-+Anna+Tam%25C3%25A1si.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzUSDPn3agMsEycgc17QfV6k_ohdDMeqDAWuvwD7r0E_X24KtBMTUyfJPb8digqTstio0z2_gmpUZ4fbAfsnmhuCSMKFxh849tqGnUs9sGVJAQK0fDPIjhmjOq-QdWU0Gkqhfvs0hnBBQ/s320/1.+-+Anna+Tam%25C3%25A1si.png" width="246" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">( Beküldte </span>: <b><i>Anna Tamási</i></b><span style="font-size: x-small;"> )</span></div>
<div>
<br />
<h4 style="text-align: center;">
<i><b>Harry Styles</b></i></h4>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
Azt mondják meghalt. Azt akarják elhitetni velem, hogy az az
ember akit még magamnál is erősebbnek tartottam, most már nem lélegzik, sőt
egyáltalán semmit se csinál. Két kemény nyomtalan nap után, kaptunk egy drótot,
miszerint egy amerikai autópálya szélén lövéseket adtak le, és két ember
helikopterrel távozott. Az egyik egy fiatal lány volt. De nem csak egy embertől
származó vért találtak a helyszínen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kiröhögtem őket. Szó szerint az arcukba hahotáztam, hisz ha
Lisa távozott, sőt ha egyáltalán ő volt az, akkor se biztos, hogy halott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lehetséges, hogy a vér a másik emberé, vagy csak egy kis
karcolás... <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A fejembe ültették a poloskát, azt mondták, biztos, hogy
meghalt, és adjak fel minden reményt. Kezdjek új életet, és felejtsem el ezt az
egészet. Hisz ők már az elején megmondták, hogy ennek semmi esélye sem lesz.
Még mindig nevettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bolondok egytől egyig, vagy én vagyok aki lassan megőrül, a
sok ép elméjű között? Lehet az én fejemben borultak el a dolgok, és szép lassan
majd leépülök, és egyszer csak arra ébredek majd, hogy a diliházban vagyok
lekötözve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egyedül botorkáltam ki az őrs, szinte már labirintusnak
számító épületéből, majd beültem az autómba, és végre egy mély lélegzethez
jutottam. Férfi vagyok, és tartom magam az erős jelképű ember szerepéhez, de
eltört valami. Dühös lettem, utáltam magam, mert ilyen helyzetet hoztam létre,
és utáltam az életet mert ilyen elé állított. A kormányt szorítottam, s az ujjaim
már kezdtek elfehéredni, mire egy erőteljes ordítás hagyta el a torkom.
Rángattam a kormánykereket, mintha bármiről is tehetne, vagy hogy ha minél
jobban rángatom, annál jobb helyzetbe kerülök. De nem, hogy nem változott
semmi, de elkezdhettem aggódni, hogy az autóm is tönkre teszem. Mély
levegővételekkel próbáltam nyugtatni magam, és minél jobban csak egy dologra koncentrálni
: még életben van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Keserű szájízzel indítottam be a motort, és hajtottam egy
olyan helyre ahol csak igen ritkán fordultam meg az elmúlt években. A város
fényeiben úszó utca egyik házának tetőtéré lakásához tartottam, és tövig
nyomtam a gázt, hogy mielőbb oda érhessek. Amint leparkoltam az út mellett, már
is kipattantam és hosszú léptekkel indultam meg a bérház ajtajához. Beütöttem a
hat számjegyű kódot, majd beléptem a hűvös előtérbe. Régi ismerősként
üdvözöltek a gyűrött reklám újságok a kartondobozban, sőt a lift monoton zúgása
is kellemesen hatot. Az agyam megszűnt funkcionálni, vagy is semmilyen
fontosabb dolgot nem azonosított be. A megszokás ami vezetett. Megnyomtam a
tetőtér gombját, és hagytam hogy a kabin felfelé vigyen, egészen a célállomást
jelző hang megszólalásáig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az egy szem réz színű kulcsot remegő kezekkel nyomtam be a
zárba, és fordítottam el. Kattanás jelezte a szabad utamat, amivel nem is
haboztam tovább, nyomban beléptem. Sötétség, porszag, és néhány szanaszét
hagyott üveg, ruha. A menedék, most is jó célt szolgált. A fiatalkori
lázadásaimhoz kötődő, és utána vagy még 15 évig búvóhelyként funkcionált garzon
lakás, most is ugyan úgy festet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bár még is mi változtathatta volna meg? Szinte alig tudta
pár ember, hogy ha elvagyok tűnve a világ szeme elől, akkor itt tanyázok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A hűtőhöz léptem, és reményeimet erősíttettem, hogy még van
mit magamba tölteni. Imáim meghallgatásra kerültek, s azonnal kikaptam a két üveg Vodkát a
polcról. Az asztalra pakoltam őket, majd helyett foglaltam a barna bőr kanapén.
Cipőmet lerúgtam, és a zakómat is elhajítottam a karfára. Kényelmes ülésbe
tornáztam magam, majd a pohárba töltöttem egy kis italt. Többször is
átgondoltam, hogy helyes e amit teszek, de nem találtam most jobb módszert,
arra hogy felejtsek. Kellett ez, mert nem volt itt ő. Ennyi a magyarázatom a
gyerekes viselkedésemre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A mogyoró barna szemei lebegtek előttem, ahogy lehajtottam
az utolsó korty italt is. A puha bőre, ami minden egyes nap csodára méltó
barnaságban úszott. Telt, babarózsaszín ajkai, amiket olykor vörös rúzzsal
emelt ki. Minden férfi álma, egy olyan nő, mint amilyen ő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az angyali külsőhöz, tartozott egy démoni belső. És ő még is
így volt tökéletes. Egy olyan lány aki tudta, hogyan csavarjon bárkit is az ujja
köré, vagy ha öntudat nélkül csinálta, akkor minden elismerésem. Mert még csak
erőfeszítésbe se telt, hogy megbolonduljak minden szaváért. A legboldogabb nővé
akartam tenni a világon, a keserves gyermekkora után. Azt akartam, hogy
teljesüljenek az álmai, hogy a tenyeremen hordozhassam, és megvédhessem minden
elől. Bár tudott magára vigyázni, én még is azt akartam, hogy egy igazi
Hercegnő legyen. Az én váramnak az uralkodónője. Tettem olyan dolgokat a
múltamba amikre nem vagyok büszke, de mellette új ember akartam lenni,
megmutatni, hogy máshogy is lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
De az élet ilyen... a múltad akkor is fogja a kezed, ha te
már nem akarod, és bárhova mész is követ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom merre vagy Lisa, azt se tudom, hogy mit csinálsz.
Élsz e egyáltalán... de remélem most boldog vagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csak bámultam a plafont kezemben a kiürült üveggel, és hallgattam
az esőcseppek koppanását az üvegen.<o:p></o:p></div>
<h4>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Lisa Fosters</div>
</h4>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A szűk fekete ruhámat igazgattam a taxi hátsó ülésén,
miközben a rádióból kiszűrődő halk dallamokat hallgattam. Talán túlságosan is
lengére vettem ezt az estét, és jobb ha vissza is fordulok. Már épp előre
akartam hajolni, hogy jelezzek a vezetőnek, köszönöm szépen én inkább vissza
mennék, de abban a másodpercben az autó egy hatalmasat fékezett, én pedig a
lendülettől előre borultam a két ülés közé. Sűrű elnézéseket kérve kászálódtam
ki, majd az összeget a szakállas férfi
markába nyomtam. Kimérten végig bámult, majd elgurult előttem, ezzel szabad
utat hagyva a klub bejáratáig. Az emberek kívül tömött sorban már kicsit se
józanul zsongtak, miközben én hatalmas léptekkel közeledtem feléjük. A kidobó
elé állva csak egy mosolyt kellett produkálnom, és már is megkaptam a
hitetlenkedő tekinteteket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy vagy Joe ? - tudakoltam bájosan, miközben Joel úgy
nézett rám, mint aki a mikulást látja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Li, te itt ? Hogy hogy ? - szorosan megölelt, majd beljebb
tuszkolt, és egy hangos fütyülés kíséretében intett a másik King Kong
hasonmásnak. A fickó beállt Joe helyére, és onnan pásztázta az illuminált
állapotban hullámzó sort. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondoltam szórakozom egy kicsit - próbáltam a legkevesebb
infót kiadni az itt létemről. 1) mert itt a falnak is füle van, és 2) mert nem
mese délutánt jöttem tartani. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rég láttunk - örvendezett. - A fiúk biztos nem hisznek
majd a szemüknek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És így is lett. Míg beverekedtük magunkat a VIP résznél lévő
szobába, a fél pár cipőm majdnem oda veszett. Lehetséges hogy a toló erőtől
amit Joe mért rám, de az is lehet, hogy a hatalmas tömegtől akik ma itt össze
gyűltek. Még sose láttam itt ennyi embert. Mindig voltak, de ennyien még talán
a hely nyitása óta egyszer se. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gabe - öleltem meg utolsónak a napbarnított, szőke szörfös
srácot. A fiúk közül talán ő az egyetlen aki semmit se változott. Ugyan az a
csábos, kisfiú tekintet, tenger kék íriszekkel. Napkiszívott haj, és egészséges
bicepszek, amiket öröm fogdosni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te fogytál - hangzott mögülem egy mély hang, amitől 180
fokos fordulatot kellett vennem. A hely tulajdonosa, és egyben apám egyik igen
régi barátja állt előttem. Az idő rá is rá nyomta a bélyeget, de még mindig
sármos férfi volt. Olyan akiért a 30-40-es nők csak úgy bomlanak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, ez rólad nem mondható el - nevettem el magam, majd
viszonoztam az ölelést amit felajánlott. A kis pocakos Martin, hahotázva
töltött mindenkinek egy kör italt, és az érkezésemre koccintottunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A hatodik vagy a hetedik tequila után már azt se számoltam
hogy mit adtak a kezembe, csak jól esett lehúzni. Egy idő után kikecmeregtünk a
táncparkettre, és egy halomba csődülve táncolni kezdtünk. Mindenki talált
magának egy éppen arra riszáló lányt, míg én egyedül lépegettem tovább. A kezemet az égbe emelve tekertem a csípőm,
és most az egyszer oly hosszú idő után újra éreztem a boldogság egy parányi
szikráját. A szívem hevesen vert, míg a zene végig dübörgött bennem. Két kéz
markolt rá a csípőmre, és egy mellkasnak tapadt a hátam. Nem foglalkoztam vele
ki lehet az, mert nem igazán érdekelt. Egy dolog volt amit nem akartam abba
hagyni, az pedig ez az este volt. Felszabadult voltam, és ez annak a
balszerencséje, hogy percek elteltével már valaki szájába matattam. Az agyamat
ellepte a köd, így nem volt erőm, se esélyem gondolkozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A csók lassú volt, még is heves. Harry jutott eszembe. Ő
szokott úgy csókolni, hogy megpróbálja minél tovább húzni, de még is érzed
benne azt a telhetetlenséget, ami miatt te sem akarod abba hagyni, mert azt
szeretnéd ha csillapíthatnád a türelmetlenségét. Tudtam, hogy nem Harry az, még
is jó érzés volt azt hinni, hogy talán az ő telt ajkai, és nyelve ami rám
tapadt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nedves foltokkal haladt tovább a nyakamra, onnan pedig a
csupasz vállamra. Kezei se tétlenkedtek, végig tapogatták az egész testem, és a
fenekemnél kicsit több időt töltöttek. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Lépjünk le - lihegte, mire én csak kézen ragadtam, és
kivonszoltam a helyről. Fogtunk egy taxit, és ő bediktálta a címét. A kocsi
hátsó tere izzott tülök, és volt egy olyan érzésem, hogy a sofőr alig várja
hogy megszabaduljon tőlünk. Nem tartott 10 percbe és mi már meg is érkeztünk.
Az ujjainkat össze fűzve rohantunk át a bérház folyosóján, majd a kulcsait
remegő kézzel helyezte bele a zárba. Ahogy beestünk, semmit nem óhajtottam szemügyre
venni, csak minél előbb az ágyba akartam lenni, és ezt a tudtára is adtam. A
felsőjét a lehető leggyorsabban tüntettem el róla, és a nadrágjával is ez volt
a célom. A ruhámat egy rántással távolítottuk el, míg a cipőimet már a nappali
közepénél elhagyhattam. Sietős volt, és vad. Én a frusztrációmat, és a
félelmemet adtam ki magamból. Hogy ő miért volt ennyire kétségbeesetten gyors,
arról fogalmam sincs, de amint elmerültünk egymásba, már nem is gondolkoztam.
Nem érdekelt semmi, csak az hogy átéljem azt az eufórikus érzést, miközben az
agyam egy mély zöld szempárról hallucinál, és szobát az elfojtott nyögéseink,
és a kinti eső koppanásai az üvegen, ami betölti.<o:p></o:p></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-7052770979821757072015-07-02T07:41:00.001+01:002015-07-02T07:41:14.129+01:00No panic, és egy kis verseny ♥<div style="text-align: center;">
A blog nem tűnt el, vagy is inkább én nem tűntem el :)</div>
<div style="text-align: center;">
Csak hát a munka ... </div>
<div style="text-align: center;">
De! semmi pánik, a csoportban, és most már itt is : NYUGALOM, FOLYTATJUK, ÉS BE IS FEJEZZÜK ♥</div>
<div style="text-align: center;">
Kérlek legyetek türelemmel ♥ És maradjatok velem♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7lvmnDcpAIcjST7Vf6q9M6X5_p4VchkQkZdUOZQDIUQm-L81lio3Zm56mzVKIoAEok6znd4Wx2fYTDM8TGEFnr3ETVqRbCHnhpwKbtsmiCwz3FG57C4q1o_37TAUE5ZWETkHJjAyrEpg/s1600/BkM5E0iuOf.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7lvmnDcpAIcjST7Vf6q9M6X5_p4VchkQkZdUOZQDIUQm-L81lio3Zm56mzVKIoAEok6znd4Wx2fYTDM8TGEFnr3ETVqRbCHnhpwKbtsmiCwz3FG57C4q1o_37TAUE5ZWETkHJjAyrEpg/s320/BkM5E0iuOf.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
!!!!!!!!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Mivel lassan itt a vég, így hátha valakinek lenne kedve, egy kis <b>képszerkesztősdihez </b>:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nem kell hogy tökéletesen használd a photoshopot, sőt elég egy egyszerű montázs is :)<br />A lényeg, hogy <b>Harry és Lisa </b>rajta legyen :) A többit rád bízom :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A legjobbak a következő fejezetek "cím" képei lesznek :) Így ha akarjátok, akkor a <b>megadott címekhez készíthetitek</b> a képet, de<b> ez nem kötelező</b> :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>41. - Koppanások az üvegen</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>42. - Álmaimban már láttalak</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>43.- Színjáték volt minden...</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>44.- "Drága Anya"</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>45. - Dohos szekrény szag, és egy pár régi gönc</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>46.- Minden apró kis részlet</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>47.- Vissza az iskola padba</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>48.- Feladjuk ?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>49. - A rég nem látott ismerős</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>50.- Kalapos lány</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Epilógus</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Írói utószó ♥</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szóval akinek van kedve, az nyugodtan küldje el a munkáját, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
e-mailben ( <b>tifanipuskas@gmail.com</b>)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
vagy <a href="https://www.facebook.com/tiffani.behappy"><b>facebookon</b></a> :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nagyon örülnék neki, ha lennének jelentkezők :3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hajráááááá ♥</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ty</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-30036793337807408162015-06-23T18:38:00.000+01:002015-06-23T18:52:25.804+01:00Kínozták, és vele együtt engem is - 40.<h2>
Kedves Olvasók!</h2>
Kicsit összevisszaságban jelentkezem, de remélem senkinek sem akkora nagy probléma. Mivel megkezdődött a vissza számlálás, vagy is innentől még 10 rész lesz, remélem mindenki kicsit gondol rám, és ír véleményt, akár az akkori részről, akár az egész sztoriról. A <a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">csoportban </a>mindenről értesültök, és lassan lesz egy újabb ChatEsténk, így arra is ott tudtok jelentkezni.<br />
Ölelés a tanyáról,<br />
Ty, xx<br />
<i>( kérlek mutassatok valami élet jelet!)</i><br />
<br />
<h4>
A hét Hercegnője : Oriett</h4>
<h4>
<i>Kedves Ty P.!</i></h4>
<i>Nagyon, nagyon imádtam! el sem hiszed mennyire szeretem az írás módodat. elragadó. különleges és még ódákat tudnék róla zengeni de az senkit sem érdekelne. amikor komizok mindig előre kigondolom, hogy mit fogok írni de amikor ide kerülök és írnom kéne minden kimegy a fejemből és csak egy szó kering az elmémben: IMÁDOM. talán ez az egy szó elég lenne tökéletesen leírja mit is érzek:D</i><i>A részről: tetszett( mondom megint szótlan vagyok). Valami mégis szúrja az oldalamat. Harry. Hiányzik. remélem nem sokára valami csoda folytán találkoznak és együtt lesznek mert külön- külön Ők nem jók csak is együtt. nagyon várom a kövit. </i><i>Pusszant Oriett!</i><br />
<div style="text-align: center;">
<i>***</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.lovethispic.com/uploaded_images/54887-Lonely-Girl.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.lovethispic.com/uploaded_images/54887-Lonely-Girl.jpg" height="208" width="320" /></a></div>
<h4 style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>1 hét múlva</i></span></b></h4>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
7 nap. Pontosan ennyi ideje nem láttam azt a férfit, akivel
az életemet akartam leélni. Aki megígérte nekem, hogy minden rendbe jön, és
majd együtt élünk, boldogan, gondtalanul. Mindenki túl esik a fájdalmain, és
minden ilyen gyógyulásnak vannak szakaszai. Már túl estem az éjszakai
zokogásokon, és a semmibe bámulás is jól megy, már annyiszor csináltam. Viszont
most a belsőmet kezdi át venni, az a bizonyos kongó üresség. Kezdek felejteni,
és már a leesett tányér csörömpölése miatt se kezdek el remegni. Haladok afelé,
hogy ne úgy közlekedjek a lakásban mint egy zombi. Még mindig nem tartom helyes
döntésnek, hogy csak úgy leléptem, de mi van ha ez így tényleg jobb. Ő is, és én is tovább tudunk majd lépni. Ő családot
alapít, én pedig kezdek magammal valamit, itthon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán ez kellett ahhoz, hogy én újra haza találjak, és jóvá
tegyem apával a kapcsolatomat, amit anno szétszakítottunk. Sok időt töltünk el
azóta, és talán soha nem nevettünk még ennyit együtt. Megnéztük a várost,
fagyiztunk a melegben, bejött velem a múzeumba, én pedig elkísértem egy
horgászboltba. Minden mese szerűen tökéletes családi hangulatú volt, és pont
minden jól alakult körülöttünk. Minden.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b>***</b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sötét volt, én pedig az orromig se láttam. Szaggatottan
szuszogtam, és próbáltam minél több levegőt préselni a tüdőmbe. Könnyek
áztatták arcomat, féltem. Remegtem a sötétben, a hideg szellő pedig meg - meg
korbácsolta csupasz karjaimat. Próbáltam körbe nézni, kapkodtam a fejem, de
semmit sem láttam. Csapódások, mély morgás, majd egy erőteljes üvöltés. Összerezzentem.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki van ott ? - szólaltam meg, de a feketeség mintha csak
elnyelte volna a hangomat. Tenyeremmel próbáltam dörzsölni a karomat, hogy
kevésbé remegjen, de nem vált hasznossá a mozdulat. Vízcseppek koppanása törte
meg a csendet, majd motoszkálás. Sikítani tudtam volna, kétségbe estem, és
remegtem akár a nyárfa levél. Elindultam egy irányba, bár fogalma sem volt,
hogy vajon merre bolyongok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényes lámpák gyúltak, szemeim pedig erős tiltakozásba
kezdtek az erős fény miatt. Szúrt, és még jobban könnyezett, de próbáltam minél
jobban össze szorítani őket. Hunyorogva próbáltam valamit kivenni a
környezetemből, de még mindig homályosan láttam. Kezemet ellenzőként használva
emeltem fel a szemem elé, majd még mindig hunyorítva mértem fel az elém terülő
látványt. Egy pihegő test, megkötözve ült egy széken. Bozontos haj, erős
tetovált karok, fekete póló, és sötét farmer, egy barna csizmával. Sokként ért
a felismerés, és kezemet a szám elé kellett emelnem, hogy ne sikítsak fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - motyogtam, majd elindultam a test felé, de a lábam
megakadt. Lenéztem a megbénult tagomra, majd ismét rántottam rajta egyet. Lánc
csörgése adta tudtomra, hogy én egy tapodtat se mozdulok innen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry! - ordítottam, mire ijedten kapta fel a fejét.
Kitágult pupillákkal csodálkozott rám, és arc kifejezése még jobban össze
préselte a szívemet. Szája ezüst ragasztószalaggal volt letapasztva, és elfojtott
nyögésekkel, rángatózásokkal próbált meg kiszabadulni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - térdre estem, s úgy próbáltam minél közelebb
mászni hozzá. Körülbelül 5 méter volt köztünk, így a próbálkozásom erős
kudarcba fulladt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy kukkot se értettem a motyogásából, így csak a fejemet
ráztam a helyzet lehetetlenségén. Hisz, hogy a francba kerültünk ide?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És újra együtt a gerle pár - szólalt fel erőteljesen egy
érces hang. Elő sétált a feketeségből az a köpcös kis mexikói ember, akitől a
lehető legjobban tartok, és akinek az életem megkeserítése a kezén szárad. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Carlos ? Mit keresünk mi itt ? Hol vagyunk? - förmedtem rá
a kérdéseimmel, de ő csak szemöldök felhúzva kuncogott rajtam. - Kibaszottul
mond meg! - sikítani tudtam volna, úgy feldühített.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugalom van kiscica - közelebb jött hozzám, majd a
hajamat megmarkolva, feljebb rántott a földről. Harry idegesen rángatózni
kezdett a széken, ahogy a számat elhagyta egy kisebb sikítás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden rendben - nyugtattam, de Carlos csak jót mosolygott
rajtunk. Fog csikorgatva tűrtem az ujjai marását a hajamnál, és szikrákat szóró
szemeibe bámultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom melyikkőtökkel kezdjem. Harryvel, vagy veled? -
tőlem várta a választ, pedig egy mukkot nem akartam kinyögni. Még is kivel
kezdjen ? Normális az ilyen ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Össze szűkített szemekkel néztem rá, majd arcon köptem.
Pillanatok alatt engedte el a hajam, így ismét a földre zuhantam. Morgott
valamit az orra alatt, és előhalászott egy fehér zsebkendőt a kabátja zsebéből.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van Elisabeth! - ordított rám. - Styles köszönd meg a
barátnődnek, te leszel az első - széles vigyort virított Harry felé, de ő csak
engem bámult. Össze préseltem az ajkaimat, és hagytam hogy a könnyek végig
szántsák az arcomat. Harry szemeiben, is megcsillant valami, de ő inkább a
helyzet miatt. Sajnált. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van gyerekek, hát akkor kezdjünk neki - levette a
kezén piheni barna bőrkesztyűket, majd a kis asztalra dobta ami Harry mellett
pihent. - Nem akarok csúnya dolgokhoz folyamodni, így maradunk a humánus
dolgoknál - mosolyt intézett felém, amitől kirázott a hideg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Drága egyetlen Elisabeth, kérlek mesélj nekem, milyen kis
tervet eszeltetek ti ki ?! - mély levegőt vette, és Harry is így tett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Dögölj meg! - köptem felé, majd össze húztam magam, ahogy
a keze lendült, és a göndör arcával találkozott. Harry csak egy elfojtott
morgást intézett, de a feje így is elfordult, akkorát kapott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még egyszer megkérdezem. Mi volt a kis terved ? - mélyen a
szemeimbe nézett, de nem tudta elérni amit akart. Szilárdan tartottam magam, az
előbbi válaszomhoz, így Harry kapott még egyet. Össze rezzentem a folyamatra,
és könyörögni kezdtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyd őt békén! Neked én kellek...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, de előtte pépé verem a kis lovagod, hogy még
véletlenül se jusson az eszébe hőst játszani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ütések követték egymást, amiknek a helyükre vérfoltok
kerültek, és olyan sebek amelyek csak idő elteltével fognak színekben pompázni.
Felrepedt a szája, a szemöldöke, és talán az arcán lassan már egy négyzet
centinyi épp hely se maradt, Carlos minden dühét levezette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zokogva szorítottam magamhoz, a térdeimet, és ráborulva
befogtam a füleimet, hogy ne halljam Harry nyögéseit. Kínozták, és vele együtt
engem is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b>***</b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Izzadt testemhez tapadt a ruha, míg hajam az arcomra borult.
Mély levegőt vettem, amit a szemeim kipattanása követett. Ijedten ültem fel, és
markoltam rá a körülöttem lévő lepedőbe. Szaggatottan fújtam ki az oxigént,
majd körbe néztem. A szobám sötétje volt csak jelen, így egy kis megnyugvásra
leltem. Csak egy álom volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talpamat a hideg padlónak nyomtam, majd elindultam a
szobámból, és egészen apa irodájáig merészkedtem. Az egész lakás csendes volt,
hisz hajnali 1-2 óra lehetett csak, és reményeim szerint mindenki aludt már. Az
ajtót óvatosan csuktam be magam mögött, míg beosontam a helyiségbe. Az íróasztalnál
foglaltam helyet, és a vezetékes telefonért nyúltam. Bepötyögtem a már jól
ismert számot, és vártam. Vártam azt a megváltó hangot, akitől majd bocsánatot
kérhetek, akinek majd mindent megtudok magyarázni. Az asztal lapját
kapargattam, míg másik kezemmel szorosan fogtam a kagylót a fülemhez. Hajnalok
hajnala van, ő pedig kitudja mit csinál, hisz azt se tudom, hogy én voltaképp
mit csinálok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szuszogásom törte meg a szoba csöndjét, és a telefonból
kijövő szünetes sípolás. Már épp készültem letenni a telefont, mikor egy hang
megszólalt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen ? - megfagyott bennem a vér is, pedig tudtam, hogy
meg kell szólalnom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha - a kagyló pedig sípolni kezdett. A készülékre vezettem
a tekintetem. Apám állt előttem, és dühös pillantásokkal méregetett. Ujja a
telefonon pihent, miközben a gombot tartotta lenyomva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csináltál ? - akadtam ki. - Miért? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyd ezt abba - kivette a telefont a kezemből, majd
vissza helyezte a tartójába. - Gyere!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kiszedett a székből, majd egészen a szobámig vonszolt. Befektetett
az ágy, majd mint egy kisgyereket, be is takart. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugodj meg, kérlek. Ő már a múlt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apa, bajban lehet - magyaráztam suttogva, de ő csak a
fejét rázta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tud magára vigyázni. <o:p></o:p></div>
Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon, majd fújtatva
hátat fordítottam neki, és erősen lehunytam a szemeimet. A társalgás általam a
végéhez ért.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-49133361056771781252015-06-12T16:26:00.000+01:002015-06-12T16:27:59.150+01:00"Hercegnő" - 39.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0TE2S22jxG5TvHHK2j6UhE3ei1JXyensbIdK9RVPzxBFXn1IY6MBqf3FrQzX6sDCnlID8bVoPU_SU_WwqohH6VNMVXe3w2MaAmRTS1l03GC2TcNfY0UDwlB_ihdGyFxocCadhFxWbN4/s1600/REESEHeadshot2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0TE2S22jxG5TvHHK2j6UhE3ei1JXyensbIdK9RVPzxBFXn1IY6MBqf3FrQzX6sDCnlID8bVoPU_SU_WwqohH6VNMVXe3w2MaAmRTS1l03GC2TcNfY0UDwlB_ihdGyFxocCadhFxWbN4/s320/REESEHeadshot2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A konyha pultnál ültem, és mint aki vagy egy éve nem evett,
turbó sebességgel kanalaztam magamba a levest, amit Monica elém tett. Mindenki
az érkezésünk óta csak körülöttem legyeskedik, ezzel egybe véve persze követik
minden mozdulatomat, mintha valami csoda lennék, amit mindenféleképpen meg kell
bámulni, más különben soha többet nem emlékszünk rá. Nem zavart a bámészkodó
szem, sőt az se, hogy elém pakoltak mindenféle kaját, amit csak lehetett. Míg a
helikopterrel átértünk Madridba, szinte megőszültem, és a lábamon lévő sebből
jövő vér rászáradt a bőrömre. Úgy néztem ki, mint egy hadisérült, de mindenkit
megpróbáltam megnyugtatni, a pozitívállapotomról. Miután felfaltam még két
hatalmas kocka szilváspiskótát, sűrű elnézéseket kértem, és bevonultam a
szobámhoz tartozó fürdőbe. A helyiség emlékekkel öntött el, de mindent kizártam
és csak a rózsából folyó forró vízre koncentráltam. A ruháimat hanyagul
dobáltam, a talpamat simogató fehér bolyhos szőnyegre, és pár lépés után már
bent találtam magam a kabinba. Arcomat a vízsugár elé tartottam, és jó párszor
végig szántottam tenyeremmel, a mostanra már portól ragacsos bőrömet. Hajamat
is átmostam, hogy minden létező kosz kijöjjön belőle. Elvégeztem minden olyan
tisztasági dolgot, amit egy nőnek illik megtennie, a zuhany alól pedig úgy
léptem ki akár egy újjá született angyal. Vagy ördög.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A pult elé léptem, a tükörképem pedig vissza nézett rám.
Levoltam fogyva azt le se tagadhatom, de az arcomon látszódott már a folytonos
idegesség, és kattogás a menekülésen. Szemeim alatt hatalmas karikák pihentek,
míg a bőröm olyan száraz volt akár egy egyiptomi sivatag. Az biztos, hogy
valamit kell kezdenem mert ezt így nem folytathatom. Utol kell magam érnem, és
úgy tovább vinnem a bajokat. Kiegyensúlyozottnak kell lennem, és helyre tenni a
fejemben a dolgokat. Mindentéren.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szekrényemhez léptem, az ajkaim pedig mosolyra húzódtak
annak a tudatában, hogy itt semmi sem változott mióta elmentem. Volt olyan
ruhám, amit még begyűrve hagytam itt, az egyik hófehér polcon. Fáradtság ült a
fejemre, ezzel elnyomva a testemet is, így minél előbb magamhoz vettem egy háló
inget, és egy bugyit, majd a puha párnák közé vetettem magam. Szorosan öleltem,
egy kiskori plüss medvémet, aki türelmesen várt az ágytámlámon ülve, majd a
szemeimet lehunyva az álmok világa felé taszigáltam az elmém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahhoz képest, hogy tegnap mikor elaludtam csak délután
lehetett, még is képes voltam reggel tizenegyig feküdni, ha egyáltalán az még
nevezhető reggelnek. Hatalmas ásítással köszöntöttem a régi szobámat, amit
végre aprólékosan is megtudtam figyelni. A falak hófehéren állták az idő
ostromát, a rajta lógó képek pedig emlékekkel toborozták meg a helyet. A
ruhásszekrényem mint egy tornyosuló vár, szintén fehéren állt a világos bézs
hajópadlón. Baldachinos ágyam, akárcsak egy királyilakosztály fénypontja a
szoba közepén, magára vonva minden hangsúlyt. Mindent a letisztult fehér szín,
és ennek árnyalatai borítottak. Minden annyira tiszta, és minden annyira nem én
voltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kikeltem a hatalmas takaró alól, az időközben földre hulló
párnákat gyorsan vissza dobáltam a matracra, a többi közé. Hajamat egy a
sminkasztalomon pihenő kistálkában fekvő hajgumival össze fogtam, s tovább
csoszogtam a fürdőbe. Jéghideg vizet folyattam a markomba amivel aztán az
arcomat frissítettem fel. Párszor még megismételtem, s már is nem voltam álmos.
Halványkék törölközőbe töröltem a nedves bőröm, és a fogkefémért nyúltam.
Miután kiöblítettem a számat, a használt eszközt vissza helyeztem a pohárba.
Vissza balettoztam, és az öltözékemmel kezdtem bajlódni. Mikor jobban szemügyre
vettem a szekrényem, rájöttem, hogy van itt még mit rendbe rakni, és
legfőképpen szelektálni, hisz már nem hordok fekete bő pólókat, amik vagy három
számmal nagyobbak rám. Ez is a lázadozó tinédzser koromnak nevezhető emlékdarab.
Elfintorodtam egy újabb ilyen darab után, majd még jobban túrni kezdtem a
polcokat, míg nem végre a kezembe került pár igen kedves darab. Fekete farmer
sortot párosítottam egy rózsás felsővel, majd egy laza mellényt vettem még fel.
A cipőm másik felét keresgéltem még egy fél óráig, de végül azt is feltudtam
venni. A sminkasztalhoz ültem, és egy natúr sminkkel borítottam arcomat, persze
egy vörös rúzzsal feldobtam a végeredményt. Egy üvegtálkából kihalásztam pár
gyűrűt, és egy nyakláncot, majd parfümöt fújtam a bőrömre, s a hajammal kezdtem
babrálni. Mivel frissen mosva még puha volt, és csúszott ha össze akartam
fogni, így csak alaposan kifésültem, és hagytam, hogy a hullámos barna tincsek
ráomoljanak a vállamra. A tükörbe nézve egy teljesen kisimult, boldog lányt
pillantottam meg, és ez löketett adott ahhoz, hogy túllépjek a múlton. Nem telt
még el huszonnégy óra sem, én még is azt akartam hinni, hogy ez mind csak egy
rossz álom volt. Nincs Carlos, se Gordon, maffia, vagy drogkereskedés... de
legfőképpen nincs Harry.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A halba érve a pezsgés ami fogadott, mindenki tette a
dolgát, talán még a királyi palota is megirigyelné ezt a szorgosságot. A
vázákba friss virágok pihentek, ezzel kellemes illattal töltve minden szobát. A
port már rég eltűntetve mászkáltak a cselédlányok, és oda figyelve arra, hogy
minden csillogjon villogjon járkáltak fel alá. Apám keresésére indultam, így
egyből a dolgozó szobájához irányítottam a lépteimet. Két hangos kopogás után,
már be is léptem a légkondicionáló által hidegen tartott, reneszánsz kórba
öltöztetett szobába. Apám egy könyvet tartott a kezében, miközben lábait az
asztalon pihentette. Pipájával pöfögtetett, és szemüvege alól kukucskált fel
rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Két év, és te már is úgy viselkedsz mint egy öreg apó -
mosolyodtam el, majd közelebb sétáltam hozzá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jó reggelt Hercegnő - a becenévre össze szorult a gyomrom,
és elkapott a hányinger.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kérlek apa - nevettem fel kínosan - nem vagyok már
hercegnő. Nem tudnál valami kevésbé kislányos nevet adni ? - bájosan
mosolyogtam rá, hátha hatással lehetek a változásra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jól van Kincsem - kacsintott egyet, és össze csukva a
könyvet letette az asztalra, majd lábát is a földre helyezte, szemüvegét pedig
felcsúsztatta a fejére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy vagy ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ahhoz képest, hogy fogalmam sincs hogyan tovább, jól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem kell semmivel se foglalkoznod - ingatta a fejét, és a
kezemért nyúlt. - Megoldjuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De mi lesz Harryvel? - bukott ki belőlem, a szememet pedig
elkezdte szúrni a könny.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kicsim - sóhajtott, és ölelésébe zárt, miközben kemény
szavakat intézett felém. - Nem segíthetsz mindenkin. Túl kell lépned ezen, te
megmenekültél, ő pedig megfogja oldani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én hoztam ilyen helyzetbe - motyogtam bele, apa pólójába a
szavakat, miközben utat engedtem a sósvízcseppeknek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És hálával tartozok érte, mert különben nem lennél itt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kicsit morbid kijelentés lengte be a szobát, én pedig nem
tudtam hova tenni a dolgot. Ennek nem így kellett volna lennie, de anya mindig
arról beszélt, hogy Istennek dolga van velünk, és ha Ő így akarta, akkor
biztos, hogy lényegesen történt így.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na ne itasd az egereket. Inkább menjünk, és csináljunk
valamit együtt ! - az ajánlatra felkaptam a fejem, de még is csodálkozva néztem
apára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Együtt ? Tényleg ? - hitetlenkedtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy nem voltam egy minta apa, és az elmúlt időben
eltávolodtunk egymástól, de most itt az idő, hogy tisztalappal induljunk, vagy
legalább megpróbáljuk - szelíd mosoly jelent meg az arcomon, és a most
kibuggyanó könnycseppek, nem a kétségbe esés miatt voltak.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Apu felkapta a kulcsait, és kézen ragadva kisétáltunk a
kocsihoz. Újra Madrid utcáit járva, úgy bámészkodtam, mint aki még sosem járt
itt. Kellemes, bizsergető érzéssel töltött el, újra látni a pékséget, ahonnan
mindig azt a finom vaníliás párnácskákat rendeltük, vagy azt a kis ruhaboltot,
ahová mindig is szívesen mentem be, szimplán csak felpróbálni pár ruhát.
Mindennek volt egy kis története, és mindennek volt jelentése. S visszakerülni
a városba hatalmas változást vonz maga után, amire még nem állok készen, de
remélem, hogy túl fogunk rajta jutni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>***</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Kedves Olvasók!</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Így a nyár kezdetével, mindenkinek ajánlom a blogcsoportját, mivel 99,9%-ig biztos vagyok benne, hogy nem vagy nem csak vasárnap fognak érkezni a részek. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Kellemes nyarat ♥</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Ty</i><br />
<i><br /></i>
<i>Köszönöm Veronikának, Oriettnek,és Fanninak a kommentelést ♥♥</i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-62138580778953722562015-06-03T19:48:00.000+01:002015-06-03T19:48:04.631+01:00Az ember mint a szorgos kis hangya - 38.<div style="text-align: justify;">
<h2>
Aloha, (avagy vissza tértem és remélem kevésbé utáltok mint eddig) Mindenki♥</h2>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sok mindennel tartozom, főleg magyarázattal és részekkel :) Nos, mint egy páran már biztos tudjátok, vagy ha nem is, akkor most már tudni fogjátok. A blog 50+1 résszel fogja bezárni kapuit, szóval szépen lassan megkezdődik a vissza számlálás. Terveztem, hogy a blog 1. szülinapjára szépen lezárom a történetet, de mivel ez e hónap 18. így nem igen fog össze jönni. De örömötökre, vagy nem, mivel nekem ( hál' Istennek) azt hiszem kimondhatom, hogy vége az évvégi hajtásnak, így megpróbálok egy héten akár több részt is hozni, mint egy :) Remélem ez azért elég jó bocsánat kérő ajánlat :)</div>
<div class="MsoNormal">
Köszönöm a kommenteket, az előző részhez, és elnézést kérek a béna részért, de nem volt kedvem átírni, de mostantól össze szedem magam, és 110%-an itt leszek :)♥</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i><b>Ölelés, és nagyon nagyon imádlak mind a 115-ötöket :)</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
***</h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg23xbikz20Uw-ZhitWD4bK5V25NvLtQbiBq4NWqMGrGnGVv3WvN_AgOhY4pqfVeUcKJQxynILUl2XYUcPuVotzlwlO0MBz3cQINsBVjEaeWayUQJTHIuITvntiYVE7nL2oE1nR88KlsKE/s1600/lily_collins_by_linds37-d5dzoeo.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg23xbikz20Uw-ZhitWD4bK5V25NvLtQbiBq4NWqMGrGnGVv3WvN_AgOhY4pqfVeUcKJQxynILUl2XYUcPuVotzlwlO0MBz3cQINsBVjEaeWayUQJTHIuITvntiYVE7nL2oE1nR88KlsKE/s320/lily_collins_by_linds37-d5dzoeo.png" width="266" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
- Gordon van mobilja ? - kérdeztem hirtelen, megtörve James
Arthur hangját a rádióból. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy az öreg még
ébren van mellettem, de muszáj volt kitalálnom valamit, kell más útnak lenni,
kell valami más megoldás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy hűséges kis mobiltelefon ez, miért kérnéd ? - kezdett
antipatikus lenni a férfi, de megkellet játszanom magam ahhoz, hogy
manipulálhassam, és az érdekeimet támogassa. A kabátja zsebéből, kotorta elő az
ütött kopott készüléket, majd a markába szorongatta, mint a legféltettebb
kincsét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Felszeretnék hívni valakit, csak pár perc lenne -
győzködtem, s próbáltam minél kétségbeesettebben hangzani. Pár percig csak
meredt maga elé, majd engedett a szorításán, és felém fordult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát... legyen! De ne tartson sokáig, tudja itt az
államokban a csillagokat verdesi a mobilszámla! - morgott, s átadta a fekete
Nokiát. Gyorsan leparkoltam következő pihenőnél a sztráda mellett, s a
mellettünk elsuhanó autók zajától nyomott járdára léptem. Távolodtam egy kicsit
a vörös Mustangtól, majd remegő ujjakkal nyomkodtam be a telefon kemény
gumibevonatos gombjait. A fülemhez emeltem a készüléket, s remegő térdekkel
vártam a megváltó csodát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó napot, ez Mr.Fosters irodája, miben segíthetek ? -
üdvözölt a monoton, kedves hang.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bella! - lihegtem kétségbe esetten. -Bella, de jó, hogy
elértelek titeket, azonnal add apát, kérlek! - hadartam, de Bella nem
kérdezett, csak tette a dolgát, s én egyre magabiztosabban szorongattam a
telefont.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsim, minden rendben ? - a becézés olyan váratlanul
ütötte meg a fülem, hogy hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Vagy 10 éve nem
szólított így, és én még is repestem az örömtől újra, hogy hallhattam ezt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apa segítened kell, tudom úgy volt, hogy majd hívtok, de
minden rosszabb lett. Segítened kell - fakadtam ki. - Elrontottam, nem tudom
megcsinálni - a pihenőnek kialakított hatalmas parkoló kellős közepén rogytam
össze, és zokogva bámultam magam előtt az össze mosódott tájat. - Azt hittem,
hogy az bőven sok is lesz amit anno rám tuszkoltál, de én édes kevés vagyok
ehhez. Nem vettem figyelembe a következményeket, és félek. Rettentően félek
apa, én nem akarok meghalni - hüppögtem, dadogtam és legfőképpen fulladoztam a
saját könnyeim által. Apa egy mukkot se nyögött vissza, de tudtam, hogy nem
tűnt el, arra még ő se lenne képes. Van szíve, és ezt mindig is tudtam, csak
meg akartam neki mutatni, hogy igen is tudok önálló lenni, és nem kell mindig
fölöttem ülnie ahhoz, hogy lehessek valaki. Mindig hallgattam a hibáimért, az
abba hagyott tanulmányi eredményeimért, és a sport felé küldött
ellenszenvemért. De akkor is ő az aki felnevelt anya halála után, megadott
mindent, csak néha ő se találta a helyét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol vagy most ? - kérdezte a semmiből, én pedig tovább
szipogva körbe néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az Interstate 15 N mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Maradj ott, 3 óra is minden rendben lesz - ellenkezést nem
tűrő hangon adta az utasítást, én pedig nem akartam vissza kérdezni még is,
hogy gondolja mindezt kivitelezni. Hisz csak én vezetek már vagy egy 2 órája, ő
meg a világ másik feléről akar ide érni 3 óra alatt ? Lehetetlenség. Ez is csak
egy olyan süket ígéret lesz, mint kiskoromban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehetetlen - suttogtam magam elé, kezemet pedig erőtlenül
engedtem az ölembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A parkoló szélén találtam egy kávézót, ahova rögvest
beültem, arra hivatkozva, hogy felkészülök a hosszú útra, és iszok egy erős
kávét. Ez a kávé egy átlagos embernél maximum 20 perc, na nálam már egy és fél
órája tart. A fele már kihűlt, de még mindig volt ugyan ennyi időm, s fogalmam
sem volt, még is hogyan tölthetném el, feltűnés és gyanakvás mentesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elisabeth, azt hiszem indulnunk kéne - állt fel Gordon, s
tiltakozást nem várva indult el. Nem tudtam mi tévő lehetnék így, felálltam én
is. Az agyamban kattogtak a fogaskerekek, próbáltam hátráltatni, de semmi
esélyem se volt, céltudatosan sétált a kocsi felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést, még nem fizettek! - kiabált utánunk egy
afroamerikai nő, majd kirontott a pult mögül, és elénk sietett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ó, én buta - nevettem el magam kínosan, a fejemben pedig villanásszerűen
lobbant fel az értelem lángja, s másodpercek alatt hagytam abba a buta libanevetgélést.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gordon, megkérhetném, hogy kifizesse, nálam sajnos nincs
pénz! - a legtermészetesebb módón próbáltam előadni a produkciómat, és úgy
gondolom, hogy ezt még a gimiben is megirigyelték volna a drámatagozatosok.
Hisz ugyan már, a zsebemben pihent vagy 50 amerikai dollár, de eszem ágában se
volt ezt más tudatára hozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs magánál pénz? - hitetlenkedett, s kutakodni kezdett
a zsebeimben. Előhalászott pár fémpénzt, majd a nő markába nyomta. Indult volna
kifelé, de a hölgy utánunk pattant.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést, de ez nem fedezi a fogyasztásukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, nálam sajnos nincs egy dollár se, így nem lehetne,
hogy találjunk esetleg valami más megoldást? - kérlelő tekintettel vizslattam a
nőt, aki csak ingatta a fejét. - Pincérnőként dolgoztam, van gyakorlatom a
szakmában. Pár óra, és szerintem meg is vagyunk - a mosolyom a fülemig szaladt,
mikor a nő elgondolkozott az ajánlatomon, majd egy nagy sóhaj kíséretében bele
is ment. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Így telt hát az időnk. Míg én szorgosan tettem a dolgom,
addig Gordon az orra alatt morogva hallgatta a rádióból áradó blues zene
maradványait, és becsatlakozott pár idősebb ember társaságához. A kezem
ráncosra ázott a mosógatóban, a lábam pedig kezdett zsibbadni a fel-alá
járkálástól. Gordon türelmetlenül szólalt fel szinte 20 percenként, így a vége
felé már kezdtem feladni minden reményt, és inkább kocsiba ülni, majd
belehajtani valamelyik közeli szakadékba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A frappáns ötletem, ahogy jött, úgy ment is el, mivel az
épületben hirtelen mindenki egy mélyen bugó hangra lett figyelmes. Először azt
hittem eljöttek az UFO-k, hogy megszabadítsanak a földi élet minden kínjától,
de rá kellett jönnöm, hogy ez csak felesleges képzelgés. A parkolóban szépen
lassan jelent meg egy helikopter, pörgő turbinákkal, és hatalmas port keverve
maga körül. Mindenki az ablakhoz tódult, míg én érdeklődve trappoltam kifelé. A
tömeg nagy része bolondak nézett, miszerint most fogom magam megölni, valaki
szerint az Egyesült Államok elnöke szállt le közénk, hogy meg egyen egy félig
nyers palacsintát. Jó magam egy embert vártam, aki most fontosabb volt még
Obamánál is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apa? - hitetlenkedtem mikor az őszülő öltönyös tiszteletet
parancsoló járású férfi kilépett a kabinból. Az ajtót becsapta maga után, és
szapora léptekkel közelített meg. Ledermedve álltam és vártam minden egyes
méterrel közelebb jövő üveges tekintetű apámat. Arra vártam, hogy leordít, mert
egy épp fontos tárgyalásról rángattam ki, de ehelyett szorosan a karjaiba vont,
és percekig csak szorongattuk egymást. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól vagy? - kérdezte, bennem pedig újra indult a
vérkeringés, testemet pedig elöntötte a belőle áradó, talán már jó pár éve
kialudt szeretet melege.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menjünk haza - motyogtam zakójába, s visszanyeltem a
feltörekvő könnyeimet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé! Azonnal hagyják abba, azt, amit csinálnak! - rontott
ki Gordon az ajtón, apám pedig eltávolodott tőlem. Furcsán nézett rám, mire én
csak a fejemet ráztam és hátat fordítva neki közelítettem meg a felbőszült
vénembert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék - nyújtottam a kezébe jó pár dollárt. - Szerezzen
egy taxit, és menjen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Nem. Nem. - Mint aki épp átkozni próbál, egyre
hangosabban üvöltötte bele az arcomba a szócskát, majd egy másodperc leforgása
alatt kapott a pólóm felé, majd azt megmarkolva rángatni kezdett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg fogunk halni. Mind megfogunk, és ez a te hibád lesz!-
még mindig ordított. Ha nem lett volna rajta a szemüveg, csak úgy tudtam volna
elképzelni az arcát, hogy a szemei vérben forognak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Engedjen el - sipítottam, mikor már kezdett nagyon
kényelmetlen lenni a szorításos ráncigálása. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megölnek téged - nevetett fel. - Meg fognak ölni, és az én
vérem is a lelkeden szárad, te mocskos kis kur... - egy hangos puffanás. A fülem
sípolni kezd, az emberek sikításai kihallatszanak bentről. Túl gyorsan történik
minden, én pedig teljesen leblokkolok. Apa a kezemnél fogva ránt el az összezuhanó
testtől, egészen a helikopterig, ahol felráncigál. Éles fájdalom szúródik a
lábamba, de nem fordítok rá nagy figyelmet, a testemet teljesen felemészti az
adrenalin. Megfájdul a fejem a zúgástól, amit a szerkezet okoz, és a fülem még
mindig sípolt a durranástól. Apám megtörölgeti egy kendővel a fekete gyilkoló
eszközt, majd a nadrágja és a teste közé szorítja. Felveszi a fülhallgatót, és
én is így teszek. A pilóta már az egekbe
száguld velünk, én pedig látom távolodó alakját a mustangnak, és a vendéglőnek.
Az emberek hangyáknak tűnnek, ahogy körbe rendeződtek a parkolóban. Mindenki a
test körül sündörög, de senki nem tesz komolyan lépést egyelőre. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Kezemet végre a szivárgó mélyedéshez vezetem, ami a vádlimon
helyezkedik el. Egy jó mély, és hosszú vágás égeti a testem, és okoz fájdalmat,
de még mindig nem tartom vészesnek. Szimplán csak az zavar, hogy a vér szinte
már ömlik belőle, elárasztva vele a cipőmet, és a földet is. Apa hátra néz,
majd realizálódik benne a látvány. Idegesen förmed a pilótára aki így egy éles
kanyart vesz, és már is más irányba megyünk.<o:p></o:p></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-70177527713992099072015-05-17T20:31:00.004+01:002015-05-17T20:31:58.242+01:00Vak vezet, világtalant - 37.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCklpCwUuu9yuzvvKg9rbIFinMLQSoM8jAFF_yNGxn1rtQvOnwC-D4ntKjIt0cLLFx3ZJsE5_sDeJuVZKcX2QaXtekMQ5qFvLEM6WhtjXe0qgo-4gQNeRKHwND2TSO9S8C2yqcCkgyzYg/s1600/tumblr_maxb9s3jc41rf5bhpo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCklpCwUuu9yuzvvKg9rbIFinMLQSoM8jAFF_yNGxn1rtQvOnwC-D4ntKjIt0cLLFx3ZJsE5_sDeJuVZKcX2QaXtekMQ5qFvLEM6WhtjXe0qgo-4gQNeRKHwND2TSO9S8C2yqcCkgyzYg/s320/tumblr_maxb9s3jc41rf5bhpo1_1280.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A kaszinó elé érve, megpillantottam az égbe meredő hatalmas
arany fényben csillogó Golden Nuggets épületét. Sokkolódva figyeltem, ahogy az
autó elhajt miután kiszállok belőle. Magamra maradtam, teljesen egyedül. Lassú,
megfontolt léptekkel közelítettem meg a szállodát, s belül azon imádkoztam,
hogy innen simán menjem már minden. Lecsukatni egy drogbárót hatalmas feladat,
na most ugyan ez egy maffia főnökkel... talán rossz döntés volt. Tök mindegy,
innen már nincs vissza út.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó napot, Lisa Fosters néven foglaltam szobát - hadartam
oda se pillantva a recepciós arcára, s csak a pult szélét markolásztam, ahogy
folyamatosan magam körül próbáltam felmérni a terepet. A tenyerem izzadt, a
levegővételem szapora lett, s minden hang eltompult a fejemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Huszonharmadik emelet, 389-as ajtó - nyújtotta át a
kártyát a hölgy, majd köszönés nélkül elviharzottam. A liftben egy idős úr
kezelte a gombokat, s amint beléptem a masinába már is kérdezte melyik emeletre
vihet. Elmotyogtam amit a pultban álló hölgy mondott, s remegő térdekkel vártam
a megérkezésemet. Teljesen lefagyott az agyam, nem tudtam két ésszerű
gondolatot össze rakni, bántam már, hogy bele mentem ebbe az egészbe, bántam,
hogy alá írtam azt a nyavalyás szerződést. Bajba sodrok mindenkit, és eljátszom
a saját esélyeimet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hölgyem - szólít meg a úr, mire rá szentelem minden
figyelmem. - Megérkeztünk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ó, köszönöm - szinte már kiestem a liftből, de
különösebben nem zavart. A tekintetemet ide oda cikáztatva a fehér ajtót
között, próbáltam megtalálni a kártyámon szereplő számot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 386...387...388...389! - mély levegőt vettem, a kártyát
becsúsztattam a résbe, s a piros lámpa hírtelenjébe váltott zöldre. Lenyomtam a
kilincset, majd kitártam az ajtót, a szoba kemény sötétsége fogadott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hahó ... - szólaltam fel, de az ég világon senki nem méltatott
válaszra. Félve tapogattam ki a villanykapcsolót, s ahogy fényhez jutottam, az
ajtót óvatosan hajtottam be magam mögött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Van itt valaki ? - kérdeztem, de semmi. Végig jártam a
nappalit, majd a hálószobát is, de a sötétségen és csöndön kívül semmi más nem
fogadott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Idegesen foglaltam helyet a puha karosszékben, s vártam,
hisz mást nagyon nem tudtam tenni. Minden teljesen reménytelennek tűnt, mióta
elhagytam az őrsöt. Harry azt mondta az első találkozásunknál fogja oda adni a mobilomat
amin csak ő tud hívni, és fordítva, meg a bankkártyát amit még most is
feleslegesnek tartok. De azt nem tudom, hogyan fog elérni ha a mobilt csak
akkor adja oda. Ez értelmetlen, és reménytelen egyben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elisabeth - szólalt föl egy rekedt hang, ami vissza
zökkentet a bambulásomból a fotelban. Az ajtó nyílt, a úr pedig bátortalanul
lépett be rajta. Hirtelen azt se tudtam, hogy most én parázok jobban vagy ő. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, én vagyok - bátortalanul fel álltam, majd mint egy
szobor csak vártam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mr.Gordon Brown vagyok - nyújtotta a kezét, de elég messze
volt még tőlem ahhoz, hogy egyáltalán kezet foghassunk. Elé siettem, majd
illedelmesen megráztam a felém nyújtott kezet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az ősz hajú férfi arcát ráncok sokasága borította, míg
szemei előtt egy fekete lencsés napszemüveg pihent. Élre vasalt égkék ingje,
össze simult a rajta nyugvó barna kopott zakóval, ami pont olyan idős, és
fáradt lehetett mint Gordon. Egyik kezét amit épp én szorongattam egy csillogó
pecsét gyűrű díszítette, míg a másikban egy fehér pálca szerűséget
szorongatott. A nadrágja a zakó párja volt, így csak ugyan azokkal a jelzőkkel
tudnám illetni, míg a cipője sötétbarna bőr volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem nem ijesztettem meg - mosolygott rám kedvesen, s
már is az ajtó felé fordult. - Jön kedvesem ? - azonnal utána lendültem, s
próbáltam a szapora légzésemet normalizálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki maga ? - nyögtem ki, mire Gordon száját egy rekedt
netevés hagyta el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát ez egy hosszú történet lenne, de csak annyit mondok,
hogy én leszek az ön szárnysegédje - a karját nyújtotta felém, ezzel jelezve a
szándékait : karoljak belé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak egy kis ideig kell, ne aggódjon ... szimplán nem
akarom kinyitni ezt a vackot - rázta meg a kezében pihenő botot. Percek
kellettek míg felfogom, vagy is inkább feldolgozom az egészet. A sötét
szemüveg, a fehér bot, és a semmibe meredés ... Gordon vak volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ön ... - próbáltam illedelmesen rákérdezni, de nem volt
megfelelő szavam rá, míg a lifttel lefelé mentünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen kedvesem, látássérült vagyok - semmi keserűség, vagy
megvetés nem volt a hangjában. Úgy mondta mintha ez egy alap dolog lett volna,
mint például az, hogy a hajam barna, vagy a pólóm rózsaszín. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És, hogy kerül ide ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam már, én fogok magának segíteni, és a cápák
szerint, ha egy ilyen emberrel látják, kevesebb az esélye, hogy lepuffantják -
mosolygott -, jöjjön - céltudatosan sétált, míg én próbáltam az embereket
kikerülni, vagy épp nem fellökni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tud vezetni ? - kérdezte miközben megállt a szálloda
előtti bevásárló utca kellős közepén. Fel se tűnt, hogy a lehető leggyorsabban
hagytuk el a Golden Nuggetset, miközben én próbáltam felfogni a lehető legtöbb
információt. Azt hiszem kell majd egy jegyzet füzet, ahová mindent szó szerint
letudok írni, a legbiztosabb infók miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, azt hiszem tudok - nyögtem bátortalanul, majd tovább
battyogtam az idős férfi mellett. Egy kis idő után ismét megállt, s egy vörös
mustang pihent a tekintetem előtt. Szájtátva figyeltem, ahogy Gordon előhalássza
belső zsebéből a kocsi kulcsot, majd a kezembe nyomja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék kedvesem - kitapogatta a kocsi motorháztetejét,
megkerülte a vörös csodát, s beült az anyósölésre. Én még továbbra is csak bambán
álltam, a kocsi kulcsot bámulva a kezemben. Annyi abszurd, még is filmes jelent volt, hogy kénytelen voltam engedelmeskedni,
s legalább is látszatra megbízni ebben az emberben. Meg kell tudnom kik azok a
cápák.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gordon, lehetne egy kérdésem ? - a motor mint egy vad
oroszlán felbőgött, lábamat pedig többször a gázpedálra nyomtam, ezzel
erősebben felszólaltatva a libabőrt okozó hangokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze - hátra dőlve, a botját az ölében pihetetve csak
előre felé bámult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kik azok a cápák ? - kérdésemmel egy időben kerék
nyikorgatva hagytuk el az utcát, s az autót nem kímélve fordultam ki a főútra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Idővel mindenkit megismer majd, addig is legyen
türelemmel. Most pedig kérem kapcsolja be azt a szerkentyűt... valahol itt kell
lennie - végig tapogatta a műszerfalat, majd a két ülés közti tárolót is.
Kinyitotta a kesztyűtartót, de még mindig nem úgy nézett ki mint aki megtalálta
amit épp keres.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod segíteni ? - érdeklődtem egy piros lámpánál
megállva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt az izét keresem, tudja kedvesem, ami megmondja, hogy
merre kell mennünk - megmosolyogtatott a tudatlansága. Bár érthető, mit tudhat
egy majd nem 70 éves bácsika, arról amit mi ma technológiának nevezünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A GPS-re gondol ? Itt van az ablakon - mutattam a tartóra,
amiben a kütyü pihent, bár tudtam, hogy ő ebből semmit se láthat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az lesz az - helyeselt. Bekapcsoltam, majd vártam, hogy
betöltsön, s miután ez is megtörtént megjelent rajta egy térkép, jelölve raja a
mi mozgásunkat, és az úti célunkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi ez a hely ? - kérdeztem, de Gordon nem válaszolt. - Mr.
Brown, hova megyünk ? - pánikoltam. A 7 órás vezetés nem tűnt kecsegtetőnek,
főleg mert azt se tudtam, hova vezet az az út amin épp haladnom kell, vagy,
hogy ezek után, hogy fog Harry rám találni. Nem számoltuk bele a tervbe azt,
hogy kikerülök Las-Vegasból, mindenki abban a hitben élt, hogy a szállítmány
majd ide érkezik be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérem, nyugodjon meg - halkan beszélt, ezzel csendre intve
engem is. - Majd mindent megtud!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A francba már - a fékre léptem, így Gordon előre zuhant,
és a kezével neki ütközött a fekete belsőnek, s szitkozódva rám emelte a
tekintetét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom mi a célja hölgyem, de kérem, tegye azt amit
mondok, mert ezzel csak még jobban kockára teszi a saját, és az én életemet is.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Micsoda? - szemöldök ráncolva kapkodtam a levegőt, s
próbáltam értelmet társítani ahhoz amit mond. Nincs össze függés, az agyam
errort ír, és minden fogaskerék megállt a mozgásban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hajtson már, az isteni! - förmedt rám, mire összerezzentem
és remegve a gázra léptem. <o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú 7 óra vezetés áll előttem, a fejembe csupa kérdéssel,
és kirakhatatlan puzzle darabokkal, egy idegbeteg sérülttel a jobb
oldalamon. Hívjátok karmának, de az
égiek nem akarnak segíteni nekem, és én egyedül bolha vagyok az özönvíz ellen. <o:p></o:p>És ezt a helyzetet egy olyan mondással, vagy idézettel tudom
jellemezni, amit nem is oly rég olvastam valahol, és ami most az életemre
zuhanva jelképez mindent, vagy legalább is a jelen pillanatot, miszerint:
" vak vezet, világtalant".</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
***</h4>
<div style="text-align: center;">
<i>MINDENKI A HÉT HERCEGNŐJE AKI VALAHA IS KOMMENTELT NEKEM!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> ♥ KÖSZÖNÖM ♥</i></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-58303804219915789272015-05-06T19:52:00.000+01:002015-05-08T06:13:30.809+01:00Golden Nugget - 36.<div style="text-align: justify;">
<h2>
Helló,</h2>
<div>
Nos, tudom magyarázattal tartozom ismét, de mivel már egy párszor megtettem a <a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">csoportban</a><span style="font-size: large;">,</span> így lehet egyszerűbb ha beléptek. Amúgy is már beszéljük a mágiára vetésemnek idejét, szóval ne maradjatok le ;) Nem lepek meg senkit ha azt mondom, hogy nagyon csodálkozom, hogy egyáltalán vannak még olvasóim. Nem tuduk elég hálás lenni, s elégszer begépelni : KÖSZÖNÖM. ♥</div>
<div>
<b>Ölel Ty, </b></div>
<div>
<i>( költözködés alatt állunk, így nem tudom, hogy írhatok e tanyát ;) )</i></div>
<div>
<br /></div>
<h3>
A hét Hercegnője :<i> Oriett</i></h3>
<div>
<h3>
<div style="text-align: center;">
"Huh rászántam magamat egy kommentre:) ahj nagyon tetszik a történet fuu valami eszméletlen jó volt a rész. Komolyan tehetséges vagy (semmi nyalizós szándék nélkül). Próbálok majd minden részhez komizni de sajnos nem ígérek semmit eléggé lusta vagyok ilyen téren. Őrülten várom a kövit hozd gyorsan!</div>
<div style="text-align: center;">
Lávol Oriett!"</div>
</h3>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://farm4.static.flickr.com/3645/3599285971_ebb6c185a3_b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://farm4.static.flickr.com/3645/3599285971_ebb6c185a3_b.jpg" height="240" width="320" /></a>2 órája tehetetlenül ülök az őrsön, miután kiveséztünk
mindent, és rájöttünk, hogy a lövési technikám egyedül álló, és ámulatba ejtő.
Mutattak néhány kütyüt, ami a hasznomra válhat, majd várakozásra intve
leültettek egy irodában. Harry, Huan, és másik két rendőr, meg egy fülhallgatós fickó
volt még rajtam kívül a légkondicionált helyiségben. Türelmetlenül doboltam a lábammal,
és így az egész szoba a kopogásomtól volt hangos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Abba hagynád, kérlek ?! - fordult felém Harry, majd a
lábamra helyezte meleg tenyerét. Bocsánat kérően bólintottam, s a lábaimat
keresztbe tettem, ezzel gátolva a dobolást, így már csak a lábrázás maradt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs esetleg nálad a régi táskám ? - kérdeztem hirtelen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hiszem - rázta a fejét értetlenül, majd megszorította
a combom. - Minden oké ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem igazán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tulajdon képen, most mire is várunk ?- kérdezte Huan
türelmetlenül, mire a főkapitány Mr. Thomps gúnyosan válaszolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Reméljük, hogy Carlos keresni fogja Lisát, és méghozzá
Harryn keresztül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Reméljük? - nevetett fel Huan. - Reményekre építjük az
egész tervet? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Igaza volt. Gyenge talpakra próbálunk építkezni, és ez így
nagyon nem lesz jó. Elfog dőlni a várunk, és vele együtt mi is bukunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó magam mondjuk az ész érvekre talpalok, de ez a ti
tervetek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor akár el is hagyhatja az őrsöt! - intett az ajtó felé
a főkapitányt, mire Harry és Huan össze néztek. Mind a ketten egy bólintással
jeleztek a másiknak, és Huan illedelmesen elköszönt mindenkitől, majd elhagyta
a szobát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A katonai erőknek búcsút mondhatunk, gratulálok. - Pufogott
Andrew, majd a kávéját kavargatta a bordó asztalon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem befoghatja, vagy szeretne egy kis papír munkát a
hétvégére And ? - a becézésen mosolyognom kellett. Hisz, hogy hagyhatja el egy
ilyen szó egy olyan kemény ember száját mint Mr. Thomps?!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az idő telt, mi pedig kezdtük fel adni azt a bizonyos
reményt. Épp mikor már mind készültünk az egész tervet a kukába dobni, Harry
mobilja hirtelen megcsörrent, és mindenki a fülhallgatós fickó jelzésére várt.
Megkaptuk azt a bizonyos biccentést, így a göndör kapkodva vette fel a
mobilját. A készülékből jövő összes hang kivolt hangosítva számunkra, így már
mindannyian tükön ülve vártuk, hogy megszólaljon az a mély hang, ami kimondja a
végzetem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry, drágám!- Az éles zajra még a hang technikus is
elhúzta a fülhallgatót, és mindenki szemöldök ráncolva nézett össze. Jó magam,
csak keresztbe tett kézzel dőlt hátra a barna puffban, és száj elhúzással
mutattam ki nem tetszésemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mercedes - sóhajtott Harry, a kezét többször elhúzva a
torka előtt jelezte, hogy ez most halott kutya. Vagyis bukott a terv. Bár
szerintem ezt két szobával arrébb is tökéletesen megtudták állapítani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, a csajokkal azon gondolkoztunk, hogy kaviárt
szeretnél vagy inkább sushit ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mire ? - értetlenkedett Harry, majd a fejét támasztva
előre dőlt a térdeire. Az egész szobát betöltötte a hangosítóból kiáramló
harsány nevetés, ami inkább hasonlított egy nyihogásra, mint sem nevetésre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát a szülinapi partidra, te butus - a háttérben
felszólalt a kórus többi tagja is. Kezdek fejfájást kapni ettől a sok
hahotázástól. - Most lesz a hétvégén, hát elfelejtetted ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ja, el, azt hiszem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem baj, én helyetted is észben tartok mindent - ó, hogy kerülnél
most a karmaim közé. - A hétvégét még itt töltöm New-Yorkban a lányokkal, aztán
ha haza értem elkezdjük szervezni, hisz megérdemelsz végre, sok év után egy
igazi bulit. És szerintem együtt, egy hét alatt össze tudunk dobni egy fergeteges
alkalmat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, megbeszélhetnénk ezt később ? - kérdezte Harry
hirtelen, miután én pufogva hagytam el a szobát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hangosan csaptam be magam után az ajtót, majd egy félre eső
helyet kerestem, hogy egyszer végre rendesen kiduzzoghassam magam. Bár a tervem
fuccsba ment, mikor láttam, hogy Harry csillogó zöld szeme keres mindenfele, de
akkor ott jól esett, hogy most engem választ, és nem a két sarkon tipegő ocelot
bundát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé - szólított meg, majd elém guggolt, ahogy a széken ülve
felhúzott lábakkal itatom az egereket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mond meg Styles őszintén ... jelen helyzetben egy egytől tízes
skálán mennyire vagyok teher ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Honnan veszel ilyen marhaságokat ? - hőkölt hátra, bár a
hangja nem volt teljesen meggyőző.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Onnan, hogy még a szülinapodat is képes leszel elbaszni nem,
hogy az egész életedet - kézfejemmel letöröltem pár könnycseppet, majd szipogva
a göndör felé sandítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Először is ne szólíts többet Stylesnak - szigorú hangja
miatt kibukott belőlem egy kisebb kuncogás, ami a szipogásom, és hüppögésemmel
vegyült. - Másodszorra pedig nem rontasz te el semmit se.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne hazudj. Legalább nekem, és magadnak ne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lis - becézett majd a kezemnél fogva próbált közelebb
húzni magához, de makacsságom felülkerekedett rajtam, és csak nyüszítve
hátráltam. - Hercegnő - húzott tovább, mire a szemeibe néztem, és feladtam az
ellenkezést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj rám, oké ? - kérdezte, amint az ölében kuporogtam.
Nevetséges látványt nyújthattunk, ahogy a telefonáló, és össze - vissza
rohangáló rendőrök között, ott gubbasztottunk egy kis fotelban. Kezdem megint
apa-lánya helyzetbe képzelni magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Együtt mindent megoldunk - suttogta bizalmasan. -
Megígértem valamit, emlékszel ? - aprót bólintottam, mire folytatta. - Új
életet kezdünk ... mondjuk Kubában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért pont ott ? - mosolyodtam el, s még jobban a mellkasához
bújtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs kiadatás, és végre elszívhatok egy jó szivart,
valami erős whisky társaságában, miközben te egy szál bugyiban ülsz az ölemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez a nagy vágyad ? - kérdeztem hüledezve, majd kitört
belőlem a nevetést. - Azt hittem valami hitelesebb, és nagyra vágyóbb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Van azért ennél nagyobb álmom is - gondolkozott el, s
sértődötten oldalba bökött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már Harry, ezek után már nem tudok hinni neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na de hercegnő - kicsit hangosabban sikerült a
nemtetszését kinyilvánítani, mint az az itt lévőknek normális lett volna, így kaptunk pár szúrós pillantást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor, hagy halljam - aprót böktem bele a kitüremkedő
gödröcskéibe. - Ennél rosszabb már nem lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na kösz - sóhajtott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Styles! - szóltam rá türelmetlenül, mire egy sóhaj hagyta
el a száját, és lehunyta a szemeit. Csak nem lehet ennyire rossz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretném ... - kisebb hatás szünet - ha mondjuk rendes
körülmények között, nem fegyverekkel körül véve megkérhetnélek, hogy éld le
velem az életed hátra levő részét. Legyen egy takaros kis családi házunk,
néhány gyerek körülöttünk, és én esküszöm boldogan fogok meghalni - mondandója
nem sikerült hosszúra, de bennem még így is megállt a levegő, szemeim pedig
újra megteltek könnyel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé - kapott az állam alá, hogy a szemeimbe nézhessen. - Mi
a baj ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - szipogtam, s feljebb tornázva magam szorosan körbe
öleltem a nyakát, majd mélyen beszívtam az illatát. - Nem kérhetsz ilyeneket, még nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom - suttogta, hangja pedig a szomorú és a csalódott
között csattant. Tudom, hogy rettenetesen bunkó, és reménytipró volt amit
mondtam, de muszáj volt a realitás talaján maradnunk. Nem nyögheti ki, hogy
feleségül akar venni, ha körülöttünk
mindenki, és leginkább mi is a halál torkában táncolunk, bármikor elesve a
csatában. Nem százszázalékos, hogy én vagy akárki is épségben tér majd vissza,
és ezt mind a kettőnknek észben kell tartani. Veszélyes aknamezőn sétálunk
majd, amiről fontos tudni, hogy sejtésünk ellenére is robbanhat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Újabb felesleges egy óra telt el, kint pedig már kezdett
sötétedni. Las-Vegas úgy kezdett el feléledni, mint egy frissen felrázott
pezsgő. A fények kigyúltak, az emberek pedig felelevenedtek. Mindenki az utcát rótta
kivéve a jardon dolgozó emberek, és persze mi. Akik egy hívást vártak, egy
bizonyos személytől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom főnök, ez reménytelen - rontott be a terembe
Andrew, nyomában Mr. Thompsonnal. Mindenkinek már a végtelenségig feszültek az idegszálai,
én pedig csak vártam, hogy ki lesz az első aki robban. Ki az aki csapkodni fog,
és elküld mindenkit melegebb éghajlatra. Jó magam mondjuk csak gombóccal a
torkában üldögélt, várva a kaszást. Jó, nem volt ennyire vészes a helyzet, hisz
ugyan már csak nem nyírnak ki egyből. Ugye ? De akkor is jobb volt Carlost a
kaszáshoz hasonlítani, mint mondjuk egy olyan fickóra, aki nem is tudom, mindenbe belenyúl ami nem
legális.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, emberek! - kapta fel a fejét Harry, és a telefonját
szorongatta. A bólintás most is jött, a göndör pedig maga biztosan emelte fel a
telefont.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogok kertelni, mivel elég valószínű, hogy nem csak te
hallasz Styles - kezdett bele egy elég ismert hang. - Van egy ajánlatom!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hallgatlak - Harry monoton, érzelem mentes szavai csak úgy
csattantak a készülék túl felén ülő ember felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak te, és senki más hozhatja el a lányt, más különben
elintézem, hogy végig nézd, ahogy a torkát szépen lassan vágom el - megborzongtam
a hallottakra, s kisebbre húztam magam össze a fotelban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/02/6d/20/20/golden-nugget-atlantic.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/02/6d/20/20/golden-nugget-atlantic.jpg" height="212" width="320" /></a>- Egy órád van, hogy szépen minden rendőri kíséret, és
megfigyelés nélkül elhozd nekem a Fremont Streetnél lévő Golden Nugget egyik
szobájába. Szépen kiteszed, Elisabeth felsétál, belép a szobába, és onnantól
kezdve nem érdekel milyen könnyes búcsú árán, de ígérem soha többet nem
látjátok egymást. - A vonal olyan gyorsan szakadt meg, hogy az embereknek még
levegőt sem volt idejük venni, nem, hogy még válaszolni. Harry idegesen dobta
le a telefonját az asztalra, ezzel bennem össze rezzentve minden létező izmot.
Bocsánat kérően felém pillantott, de újból elöntötte a düh, és felpattant a
székről. Erőteljesen az asztalra támaszkodott, így a hátán kirajzolódtak az
inge alatt kitüremkedő izmok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most azonnal állítsanak mesterlövészeket a szálloda teljes
területére, kocsik kellenek, és az ottani biztonsági rendszer...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Styles állíts magadon - förmedt rá Mr. Thomps, majd az
orrnyergét masszírozza. - Innentől kezdve engedelmeskednünk kell, és bíznunk kell
a lányban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én bízok benne, de nem fogom tálcán kínálni egy ... egy
ilyen embernek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs más utunk Harry, fogd már föl kérlek, és egy perce
tedd félre a csökönyös felfogásod, és ha még hátráltatod is a munkánkat, akkor
kénytelen leszek fémet kattintani a csuklódra, és betessékelni az egyik
éjszakai cellánkba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A francba is - csapott az asztalra kisebb idő után, majd
kirontott az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - szaladtam utána, majd átvergődve a fél épületen
végre utol tudtam érni, egy kihalt folyosón. - Állj már meg! - szóltam rá, és a
karjánál fogva próbált megállítani. Dühös pillantással illetet, majd a falat
kezdte el csapkodni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért mentünk ebbe bele ? Miért kell, hogy téged is
elveszítselek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogsz elveszíteni, hallod ?! - kénytelen voltam
bepréselni magam Harry és a fal közé, hogy végre rám figyeljen, és ne
dühöngjön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én annyira elcsesztem ... - sóhajtott. Legszívesebben jól
fejbe vágtam volna magam. Mikor arra vártam, hogy valaki kiboruljon a teremben,
nem Harryre céloztam. Hisz eddig ő tartotta bennem a lelket, most meg fordítva
kell megfutnunk még egy kört.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj rám - erőszakoskodtam és próbáltam Harry szemei
elé kerülni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elbasztam - morgott tovább, mire felhagytam minden próbálkozásommal,
és simán csak az ösztöneimre hallgattam. Ajkaimat erőszakosan nyomtam Harry
ellen, miközben kezeimmel körbe öleltem a nyakát. Mindig is olyan klisés filmes
jelenetnek gondoltam, és úgy voltam vele, hogy a való életben csak a
szerencsétlenek használnak ilyen módszereket, de láss csodát bevált. És ha még
csak percekre is de sikerült Harry figyelmét elterelnem a körülöttünk uralkodó
káoszról. Minden érzelmem belevegyítettem ebbe a csókba, és ő is így tett. A
düh, a vadság, és a féltés ami mind kettőnkben ott rejtőzőt. Hisz eddig csak
mindenki szegény lánnyal volt elfoglalva, holott Harry is kiteszi majd magát
majd nem ugyan annak a veszélynek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy utállak ezért - motyogta ajkaimra, és teste meg a fal
közé préselt. Ártatlanul pislogtam fel rá, majd ujjaim közé csavartam pár
göndör tincset. - Egy kihalt folyosón is feltudsz izgatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - döntöttem fejem a mellkasához, és szégyenlősen
közelebb bújtam hozzá. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Kellesz nekem, mindenestül, és mindörökké! - suttogta fojtott
hangon, mint aki attól fél, hogy ha kiejti ezeket, akkor nyomban az ellenkezője
fog történni.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-40586323466925214152015-04-27T06:52:00.001+01:002015-04-27T06:52:41.071+01:00Tiszta víz a piszkos pohárba - 35.<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<h2>
Aloha Mindenki,</h2>
<div>
Elnézésetek kérem megint, technikai okokból kifolyólag nem érkezet a rész, de a csoportban mindenről azonnal értesültök, szerintem érdemes belépni ♥</div>
<div>
Ölelés, </div>
<h4 style="text-align: center;">
***</h4>
<h3>
<i>A hét Hercegnője : Veronika Devecsery</i></h3>
<h3>
<div style="text-align: center;">
"infón ültem a gép előtt és gondoltam megnézem higy van e új rész!! És volt!! De még milyen. Egyből szóltam a barátnőmnek mert ő is olvassa a blogot, és azonnal elkezdük olvasni. Annyira belemerültünk hogy többször felsikoltottunk örömünkben vagy ilyedségünkben.. A tanár óra után szóvátette megnyilvánulásainkat, de mi csak kisétáltunk a teremből még mindig extázisban! Ilyen hatással van rànk a blogod!! Függővé tesz!!! Kedvencem <3<3<3<3" </div>
</h3>
<h4 style="text-align: center;">
<br />***</h4>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTrpWhJ64yoFNt6R1yRp0RN5dBPQkE2lsPUsPLyYp2DZvFid53F_zDkxy_fFPuQ3KFZyLP1PE9JcJekolpwWUlXjsPvke8QGG_5usKe1PHLH0vVi9xrNlN1yOWzf8XzeGrnk2ZxMizkzY/s1600/tumblr_n827bqF0CA1tbajpuo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTrpWhJ64yoFNt6R1yRp0RN5dBPQkE2lsPUsPLyYp2DZvFid53F_zDkxy_fFPuQ3KFZyLP1PE9JcJekolpwWUlXjsPvke8QGG_5usKe1PHLH0vVi9xrNlN1yOWzf8XzeGrnk2ZxMizkzY/s1600/tumblr_n827bqF0CA1tbajpuo1_500.jpg" height="275" width="320" /></a></div>
Lassan telepedett ránk a csönd, és a szívverésem is kezdett
lelassulni. Szemeimre fáradtság ült, de nem tudtam álomba merülni, mivel a
helyzet nem adott ilyen lehetőségeket. Harry teljes nyugodtsággal ült
mellettem,és csak előre bámult. Mint aki teljesen kikapcsolt, alig pislogott.<br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - suttogtam, de az ajtót hangos robajjal rúgták be,
én pedig sokkolódva húztam össze magam. A göndör kényelmesen felállt mellőlem,
és engem is felhúzott. Teljes pánikba voltam, de az ő arcán nyugalom honolt,
ezzel teljes zavarodottságot okozva bennem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Styles, végre! - szólalt meg mögüle egy középkorú hang.
Kezeimet ijedten kaptam magam elé, hiszen még is csak egy melltartó fedte a
felső testem. Harry értette a pillanat okozta problémám, így felkapta a földről
a pokrócot és a melleim elé nyomta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szorosan - motyogta a fülembe, majd arcomra egy csókot helyezett. Teljesen össze voltam
zavarodva, de az ő pimaszsága és nyugalma egy kicsit átragadt rám is, s
valamiért nem éreztem veszélybe magam mellette. Főleg nem ezek után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Huan - üdvözölte a férfit, aki sötét zöld katonai ruhában,
sisakban és hatalmas bakancsban trappolt felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megvannak! - beszélt bele a rádióba ami a mellkasánál
pihent, majd kezet nyújtott, és megölelte Harryt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Végre azt csinálod amit megbeszéltünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A saját épségem nem érdekel, de őt mindenkép biztonságba
kell tudnom - pillantott felém, mire egy félénk mosollyal válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Örvendek - biccentett, majd kifelé invitálta a göndört.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindjárt jövök, addig menj velük - mellém lépett két másik
kommandós, majd maguk előtt terelve kitessékeltek a borospincéből. Harryt
teljesen szem elől vesztettem, mivel egyenesen egy hatalmas katonai terepjáróhoz
vezetek, aminek a nyitott csomagtartó részébe ültettek. A por kavalkád még
jelen volt, de úgy látszott senkit se zavart. Össze – vissza rohangáló emberek
töltötték meg az elő kertet, és a házból is kitessékeltek mindenkit. Harry apja
dühöngve ordibált egy idősebb katonai tisztel, de nem úgy nézett ki mint akit
leköt az idősebb Styles háborgása. A hátsó lakásba invitálták az összes
dolgozót, beleértve Mariát és Stephanit is akik egy ijedt pillantással
vizslattak végig, majd kénytelen voltak a lábuk elé figyelni, nehogy hasra
essenek egy-egy füstbomba maradékba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Uram - pattantam fel a jármű hátuljából, s egy épp arra
haladó férfit szólítottam le. Felém fordította a fejét, majd türelmetlenül rám
bámult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudja esetleg mi történt a sérült férfival? - olyan
értetlen tekintettel bámult rám, mintha csak azt kérdeztem volna merre találom
az egyszarvúkat etető Marlyn varázslót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hölgyem, önökön kívül egyenlőre még nem találtunk már
személyt - ezzel ott is hagyott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kapkodva néztem körül, és próbáltam Liamet megtalálni.
Carlos már kevésbé fájdította a fejem, de a kisebbik annál inkább. Lehet
Stockholm-szindrómásnak titulálni, bár nem vagyok szerelmes Liambe, és valószínűleg
nem is ugranék érte kamion elé, de akkor is fájt a tudat, hogy valahol vérző
testrészekkel fekszik, teljesen egyedül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az idő lassan telt míg én egyedül bolyongtam egy-egy
kommandóst kikerülve a ház körül. Végig pásztáztam a domb oldalt is ahonnan a
füst bombákat és a lőszereket küldték, de semmi. Mintha elnyelte volna őket a
föld. Az autó roncs továbbra is az épület előtt pihent, még feketébben mint
amilyen eredetileg volt. Füstölgött, de az emberek rajta voltak, az eloltásával
kapcsolatban. Se Carlos, se Liam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az utolsó reményt feladva indultam Harry keresésére, akit
egy idő után meg is találtam egy rendőr autónak dőlve két férfival beszélgetve.
Nem akartam közbe avatkozni, vagy beleütni olyanba az orrom amihez semmi közöm,
de nem tudtam nem oda figyelni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Próbáld meg rávenni... - erőszakoskodott Huan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az ő ötlete volt, az már más kérdés, hogy biztonságosan, feltűnés
nélkül véghez tudja vinni - Harry hangja idegesen csengett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kiképzést kap, és nem kell miért aggódnod - a másik férfi
bíztatóan magyarázott, és nyugalmat sugárzott a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kiképzést ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megtanul lőni, és az egyéb túléléséhez szükséges dolgokat
- Harry felnevetett, majd a férfi vállára helyezte a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem ő tarthatna nektek kiképzést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - szólaltam fel hirtelen, mire mind hárman felém
kapták a tekintetüket. Úgy álltam ott mint egy kislány, a jobb vállamról félig
lecsúszott a rám terített pokróc, a szandálomat is elhagytam valahol útközben.
Nagyokat nyeltem, és csak a két zöld íriszbe bámultam, valamiféle megnyugvást
keresve, de a halottak alapján csak idegesebb lettem. Ez nem vall rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Baby - szólt lágyan, majd közelebb jött hozzám. A becézés
amely elhagyta ajkát, remegést küldött végig a lábaimban. Soha nem hagyta el
még ilyen a száját, de nem volt ellenvetésemre egyetlen egy betű se, sőt
elviseltem volna egész nap, ha így becézget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szedjétek össze magatok, és irány az iroda - jelentette be
Huan, miközben Harry egy szoros ölelésbe vont. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Adjatok két percet - morogta vissza a göndör.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mennyi mindenre elég két perc ? Kétszer hatvan másodperc.
Túl kevés idő arra, hogy mindent átgondoljon az ember...egy élet is kevés arra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Körülbelül fél óra múlva már egy rendőr autó hátsó ülésén
ültem, és Harold egyik pólója takarta a felső testem. Általában ha az ember egy
ilyen járműben ül, akkor tuti biztos, hogy az úti célja nem egy pláza lesz, és
én se erre számítottam. A fejemben már lejátszódott a történet, miszerint
behajtunk a jardra és bilincsbe vert fickók mellett fogunk elsétálni, miközben
körülöttünk majd nem mindenki gépi kávét szürcsölget barna műanyag poharakból.
Ehelyett egy hatalmas fehér épület elé parkoltunk le, aminek az oldalai tele
voltak méteres ablakokkal, és plakátokkal. Az emberek csak úgy özönlöttek ki és
be egyaránt, mi pedig beolvadva a tömegbe sietősen besétáltunk. Az első ruha
üzlet amit csak megláttunk, vált a célpontunkká, majd Harry a kezemet elengedve
intett, hogy szedjek össze magamnak valamit, majd a fülkénél találkozunk. Úgy
tettem ahogy kért, és egy szempillantás alatt már át is öltöztem. Más esetben
persze kérdőre vontam volna, miért tesszük azt amit, de a dolgok sötét oldalát
ismerve, jól tudtam , hogy ez nem az a fajta romantikus ruha vásárlás. Mindent
megtaláltam amit csak fejben össze raktam hirtelenjében, és késznek
nyilvánítottam magam, majd kiléptem a függöny mögül. A rendőr és Huan akik
szint úgy velünk tartottak feszengve
álldogáltak, ránk várva az üzlet helyiség egyik sarkánál. Persze mindenki
figyelmét felkeltette a katonai ruhába bújtatott dél-amerikai férfi, és az
alacsony fehér bőrű rendőr.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez így jó ? - hadartam el, majd egy utolsó pillantást
vetettem magamra. Semmi különlegeset nem viseltem, csak egy batikolt rózsaszín
pólót, világos farmerrel, és egy szintén rózsaszín balerinacipővel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tökéletes, gyere!- húzott magával kifele, majd meg se
várva a reagálásom már kint voltunk a parkolóban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki se fizettük! - botránkoztam meg, majd vissza akartam
sietni, de Harry elkapta a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már rég kifizettem
mindent, gyere már. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Köpni-nyelni nem tudtam, csak beültem az autóba és vártam a
továbbiakat, vagy is most már valóban a rendőri beavatkozásokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az utunk következő állomása ismét zsákutca volt számomra,
mivel egy hatalmas villa mélygarázsába találtam magam. A ház vastag kőfallal
volt körül kerítve, míg minden kamerával, és riasztóval volt ellátva. A mélyből
felkerülve a felszínre csak szorongattam Harry kezét, aki már biztosan járkált
fel és alá a lakásnak nevezett kastélyban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Üljünk le, és beszéljük meg a részleteket! - adta
parancsba Huan, majd az asztal felé invitált minket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Miután mindenki helyet foglalt, felvázolták az
elképzeléseiket, nekem pedig döntenem kellett, hogy vállalom a kockázatot, vagy
sem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Beépülnél, és minden adatot kiadnál nekünk. - A rendőr,
akiről időközben kiderült, hogy Andrewnak hívják, szinte már lelkesen adta át
az elképzeléseit nekem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha minden jól megy, egy év alatt megszerezhetünk annyi
információt amivel már megtudjuk fogni, és akkor utána még egy kis idő, és
mondhatni szabad vagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy év ? - kérdeztem vissza, mire csak bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kell az idő, míg a bizalmukba fogadnak, ez még így is túl
rövid. Van olyan ügynökünk aki 18 évig volt hajléktalan csak, hogy beférkőzzön
egy drogterjesztő bandába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit kell tennem ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szemfüles leszel, és minden este megpróbálod nekünk leadni
az információt amihez hozzá jutottál, vagy csak láttál. Lehet ez egy rendszám,
egy értekezlet amire Mr. Crotez beteszi a lábát, egy adat, bármi. A szerződés
amit alá írt, egy nagyon fontos üzleti ágának része. Még nem tudjuk, hogyan
lehetséges az, hogy önt már is ilyen mélyen behúzta, de ki kell derítenünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit jelentsen ez ? - döbbentem le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Belső információink szerint, körülbelül két hét múlva
érkezik egy rakodó hajó, rajta tizenkét autóval, régi mercik, új fajta BMW-k,
minden féle és fajta kocsi. De mindegyikben elvan rejtve jó pár kilónyi kokain,
és ez elég nagy üzlet Carlosnak. Főleg ha még az autókat is eltudja passzolni,
jó áron. A maga tudása, az autók terén elég nagy támasz neki, és higgye el, ezt
ki is fogja használni. Viszont a papíron fel volt tűntetve, hogy nem létesíthet
kapcsolatot Stylesszal, ami lényegében elég furcsa, de kiküszöbölhető.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez tényleg rajta van azon a szaron ? - röhögött fel Harry,
majd combomra simította a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd intézünk más akinek leadhatja az információkat...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem! - tiltakoztam. - Csak is Harrynek vagyok hajlandó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És ha lebuknak? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kockáztatunk így is túl sokat ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy mély sóhaj hagyta el Andrew száját, majd lehunyva a
szemeit, feszülten bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó, legyen. De akkor még óvatosabbnak kell lennie, és a
megadott időn belül el kell hagynia majd a találkozó helyszínét, ezzel is
terelve minden féle gyanút. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Értettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor most bemegyünk a kapitányságra, és megkap minden fél
szükséges felszerelést, és a bankkártyát
amihez Mr. Styles ragaszkodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bankkártya ? - fordultam az említett felé, aki csak egy
vállrántással reagált.<o:p></o:p></div>
- Hercegnő vagy nem ? - mosolyodott el, s csókot adott
ajkaimra.<br />
<div class="MsoNormal">
Az életem száznyolcvan fokos fordulatot vet, és innentől
kezdve minden gyökerestül megváltozott. Nem azért mert beépített ember lettem a
drog elhárítóknál, és nem is azért mert egy nagyszabású üzletet akarok
keresztbe csapni. Hanem mert más, és a saját életemet is feltettem arra, hogy rács
mögé jutassak egy világ szinten elismert maffia főnököt. S ha a feladatomat
teljesítettem, és netalántán még élek, akkor szabaddá nyilváníthatom magam, s
akkor talán új életet kezdhetek, reményeim szerint azzal a személlyel akivel az
egészet elképzeltem.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem vagyok hülye, ebben a világban nőttem fel, de apámat és
más embereket ismerve, a nagy bárók nem szeretik ha akadályokat állítunk
eléjük, és tudom, hogy nem fog simán menni. De készen állok rá, végre elfogadom
azt a tudást amit apám adott, és megpróbálom a legjobban más ellen fordítani,
és leginkább magam mellé állítani.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-32040018011424196842015-04-12T19:42:00.000+01:002015-04-15T15:16:37.326+01:00Felfordulás - 34.<h2>
Magyarázattal tartozom... </h2>
<div>
( akit nem érdekel az lépjen tovább a részhez)</div>
<div>
<br /></div>
<h4>
<i>Hello Mindenki, aki elég türelmes és empatikus volt velem így vissza menőleg egészen március 27-ig. Egy elég egyszerű magyarázattal tartozom azoknak, akiknek megígértem a rész előbbi érkezését, még a tavaszi szünetbe, és eggyel pedig azoknak akik bár vasárnapra várták a csodát, de nem lett belőle semmi. Mint általában ( főleg nálam) ha úgy adódnak a dolgok, hogy időre kell valamit megcsinálni ( így vagyok jelenleg a föci kiselőadásommal is) akkor az sose sikerül. Na persze itt volt a tavaszi szünet és minden más, na meg az utána való hét is, valahogy úgy teltek a napok, hogy észre se vettem de már iskola volt, töri tz, fizika tz és miegyéb. Ahogy a mondás tartja : ha van időd nincs ihleted, ha van ihleted nincs időd. Nálam ez most nagyon igaz volt.</i><i>Nagyon sajnálom, és tényleg elnézéseteket kérem, nem mondom, hogy a közel jövőben nem merül fel ilyen, de ígérem nem fogom rendszerbe vinni. ♥♥</i><i>Nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat :) Eszméletleneke vagytok♥ Időközben elértük a 63.00 oldalmegjelenítést ... atyavilág ♥</i><i>Ölelés xx</i></h4>
<h3 style="text-align: center;">
****************</h3>
<h3>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A hét Hercegnője: Missis Irwin Vans Valeri</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
"Szió én egy egész napot ennek a csodálatos blog olvasására fordítottam itt elöttem már sok minden szépet irtak és nagyon imádom sok jó blog van de ez kitűnik a többi közül egyszerűen nem az az JAJ én most új vagyok és most mindenki rám figyel majd jön a szőrnyűség és megment ettől a hős! Általában ez van de ez nagyon más ezért vagyunk ilyen sokan ezért olvassuk, és ezért vagyunk hogy bátorítsünk az írásban és ezt a csodás blogot köszönjük neked."</div>
<div style="text-align: center;">
Xoxo Valeri :)</div>
</h3>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
**********</h3>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlNuAinZIZh-w-z4wWLLbj_DfYjQFjWX0CNBLGC3LH1TbaRBtv-rnZig-dK5vgmvJnRR2Yt9lY3ab8_XDTa90a4nPrKlbXzxCfPSqjKTjMtN6t_z1xE_15-rzr4PXQ8Y265VHu0KhbPRg/s1600/tumblr_static_eomgxldke20o4sc0k4gog4skg.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlNuAinZIZh-w-z4wWLLbj_DfYjQFjWX0CNBLGC3LH1TbaRBtv-rnZig-dK5vgmvJnRR2Yt9lY3ab8_XDTa90a4nPrKlbXzxCfPSqjKTjMtN6t_z1xE_15-rzr4PXQ8Y265VHu0KhbPRg/s1600/tumblr_static_eomgxldke20o4sc0k4gog4skg.jpg" height="307" width="320" /></a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem egyre kevesebben vert, ahogy láttam megcsillanni a napsugarakat a Styles ház fekete kovácsoltvas kapuján. A torlasz másodpercek alatt tárult fel előttünk, így már nem volt vissza út, és a fejemben se játszódhatott le ugyan az a beszélgetés még utoljára Harryvel.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mit fogok mondani? Megérti ? Elfogadja vagy örökre meggyűlöl?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az autó kilincsét szorongattam, majd Carlos rám szólt, hogy kapkodjam magam, nincs sok időnk, így kinyitottam és kiszálltam a járműből. Gyorsaságunk miatt magunk mögött hagytunk, egy nagyobb porfelhőt, ami így felkavarta a murvakő fehér rétegét. A magas sarkúmmal óvatosan balletoztam végig a kis kődarabokon, majd mikor végre szilárd talajt érintettem, amit nem borított mindenféle bukkanó, magabiztos testtartással indultam föl a lépcsőn. Ahogy felértem a kisebb teraszra, láttam ahogy Harry azon a padon ül, amin mindig én sírtam ki magam. Ujjai között egy szál cigarettát szorongatott, és ép a szájához emelte mikor találkozott a tekintetünk. Földbe gyökerezett remegő lábakkal néztem végig, ahogy arcára kiül az a hitetlenség, mikor azt hiszed, hogy valamit soha nem látsz újból, de végül felbukkan, te pedig nem vagy benne biztos, hogy valós vagy csak képzeled. Eldobta a káros anyagot, majd hosszú léptekkel, szinte már futva tette meg a köztünk lévő távolságot. Nem tudtam többet várni, még a percek is túl hosszúnak tűntek, így a lábaim önálló életre kelve kezdtek el lefelé menni a lépcsőn, és az utolsó előtti fokról elrugaszkodva ép Harry karjaiba érkeztem. Nyakát öleltem körbe, míg ő arcát mélyen a hajamba temette, erős kezeivel pedig olyan szorosan ölelte körbe a derekam, hogy félő volt kettéroppant.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Hercegnő - lehelte elhaló hangon, mire erősen kellett magam tartanom, nehogy hangosan zokogni kezdjek.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Én annyira sajnálom - nyöszörögtem, mire még jobban szorított. Mellkasunk szabálytalanul emelkedett fel és le, míg mind a ketten görcsösen szorítottuk a másikat.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A világ megszűnt körülöttünk, és csak a szuszogást lehetett hallani. Lassan távolodtam el tőle, hogy igéző zöld szemeibe tudjak nézni, de ahogy háttrébb húzódtam utánam kapott, s ajkaimat fogságba ejtette. Mohon csókolt, s engedély nélkül hívta táncba nyelvemet. Bár tiltakozni nem állt szándékomban, még is meglepett hevessége. Egyik kezével a hajamba túrt, s erősen tartotta egyhelyben a fejem. Teljes mértékben átvette az irányítást, én pedig behódolva csak álltam karjaiban. Pillanatunkat két hangos, hosszú duda szó szakította félbe. Harry villámló tekintettel méregette az autót ami ide hozott, majd furcsán nézett rám. Nem válaszoltam, csak kézen fogva egyenesen a szobájáig ráncigáltam. Becsukva magunk mögött az ajtót, csak egy mélyről jövő sóhajra telt. Nem tudtam mit mondhatnék, vagy, hogy mi lenne az ideális magyarázat, így csak azokra a fránya ösztönökre tudtam hallgatni, amik most bizsergetve vették át a hatalmat a testem felett. Pillanatok alatt fontam körbe Harry nyakát, és lázas csókcsatába hívtam, miközben hátrálásra késztettem. Ahogy elterült a matracon fölé kerekedtem, s csípőjét a combjaim közé szorítva vettem át az irányító szerepet. Ingjének gombjait fürgén gomboltam ki, miközben ajkaim nyakára tévedtek. Morgás hagyta el torkát egy szelíd harapást követően, kezeit pedig combomra vezette s simogatta, vagy épp szorongatta azt.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit művelsz ? - kérdezte mély levegőt véve, majd maga alá gyűrt.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak hiányoztál - piszkálgattam szégyenlősen göndör fürtjeit, de még magam se voltam biztos az állításomba.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt ?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mi van ? - löktem le magamról. - Én nem kezdeményezhetek? - hisztizni kezdtem miközben hátráltam az ágytól.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Lis - szólított kedvesen, s kezemet megragadva újra az ölében kötöttem ki. - Látom rajtad...</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítened kell - suttogtam elhalóan, mire karja megfeszült körülöttem.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mibe keveredtél ? - homlokát az enyémnek döntötte, lehunyta szemeit, majd még közelebb vont magához.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Segíts rács mögé juttatni Carlost!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Megbolondultál ? - döbbent le. - Hogy akarsz egy olyan embert bezárni, akinek több kapcsolata van, mint az amerikai elnöknek ?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha már egy kis időre bezárják, legalább lesz időnk eltűnni, és új életet kezdeni... - ajánlatomra felkapta a fejét, de tekintete zavart volt.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Együtt ? - hangja valahol a reménytelen, és a bátortalan közt csattant, ezzel engem nagyon is meglepve.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Együtt. - Csókot nyomtam rózsaszín ajkára,miközben harcoltam a feltörekvő könnyeimmel.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Bőröndömet magam után húzva léptem ki a verőfényes napsütésbe, s egyenesen a járómotorú dzsiphez mentem. Carlos az ajtónak dőlve dohányzott, miközben dühös tekintetével követte minden lépésem. Liam pattant ki az autóból, majd segített betenni az utolsó ruhadarabjaimat tároló táskát a csomagtartóba. Hajamba egy gyors mozdulattal túrtam bele, majd vállamra dobva azt érdeklődve figyeltem az újdonsült főnökömet.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Na elköszöntél életed nagy értelmétől ? - kérdezte gúnyos hangnemben, miközben a csikket a murvára hajította.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha az érdekel, hogy csináltuk e , akkor igen! S képzeld nagyon jó volt - köptem oda füllentve.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Felvágták a nyelved odabent ? - lépett közelebb, majd arcomat két ujjával összeszorította, ezzel gyerekkori csücsörítésemet felhozva.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz mit beszélsz, mert különben .... - hangos ajtó csapódást, egy mély hang követte, mire bennem megfagyott az utolsó csepp vér is.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ez volt a terv.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedd el! - közeledett felénk Harry. Mire észbe kaptam a göndör egy <a href="http://sourcefed.com/wp-content/uploads/2012/11/Ruger-P891.jpg">Ruger P89-et</a> szorongatott.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit művelsz Styles? - nevetett fel Carlos jóízűen, engem pedig felkaron ragadva szorosan maga mellett tartott.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Tedd azt a szart el Harry! - utasítottam, de mintha a falhoz beszélnék, ő csak masszívan állt, kezét előre nyújtva, egyenesen a mexikóira tartva.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgass a barátnődre Stlyes - szólt rá a célpont.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Dobd el a fegyvert! - kiáltott föl jobb oldalról egy bátortalan hang, de tartása nem mutatott félelmet. Kezében neki is pisztoly pihent, amit egyenesen Harryre fogott, aki csak fél pillantással illette a megjelenő Liamet, majd újra a fogva tartómra koncentrált.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Kisfiú, téged senki nem hívott, szállj szépen vissza a kocsiba! - morgott a Göndör, s keze jobban megfeszült.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem pedig húzd vissza a segged a házba, és hagyjál minket távozni - vágott vissza.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy sok esélyetek lenne a két másik fegyveressel a házban - Harry hangjában mintha ott bujkált volna a humor, és a győzelem íze. Mind a két férfi a ház felé pillantott, de még én se láttam Niallt vagy Zaynt, nem hogy ők.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A kezem lassan kezdte megjárni a poklot, s görcsösen zsibbadt, miközben Carlos szorítás egyre csak keményebb lett. Harry tekintete rám tévedt, és látta a torzuló arcom, így mogorván utasította a fogva tartóm, hogy engedjen el.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted majd pont a te kertedbe fogom szabadon engedni. Ne nézz bolondnak Styles - nevetett Carlos.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyit kérsz érte? Mondj egy árat, és én esküszöm az utolsó dollárig megadom, csak hagyd végre őt békén!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor érted már meg, hogy nekem nem a te mocskos pénzed kell. A kislányban sokkal több van mint azt te hiszed. Segíteni fog nekem, majd utána eldöntöm a további sorsát.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry kérlek - nyöszörögtem, mire az említett fogcsikorgatva lépdelt hátrafelé, a pisztolyt még mindig erősen fogva. A feszült légkörnek hála, a lélegzet vételemet is hallottam. Éreztem ahogy az izzadság cseppek végig folynak a homlokomon, és ahogy Carlos tenyere egyre jobban csúszik a nedvességtől. Senki nem szólalt egy szót sem. Síri csönd uralta a hatalmas birtokot, és talán egyszer - egyszer lehetet madárcsicsergést hallani. Furcsálltam, sőt rettentően különösnek találtam, hogy a házban dolgozók egyike se vette még észre a jelenetünket, vagy ha igen akkor már rég elbújtak várva a végkifejletet.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A csöndet hirtelen egy durranás szakította félbe, én pedig megrezzentem, ahogy a mellettem álló is. A szél erősen süvített föl a semmiből, így a meleg levegő végig szántott a nedves bőrünket. Idegesen kapkodtam a fejemet, a kisebb porfelhőben, de Harry ugyan ott állt. A szorítás még mindig megvolt a kezemen, így az utolsó személyre vezettem a tekintetem. Liam a földre térdelve szorongatta a karját, a pisztolya pedig mellettem hevert, vagy harminc centire a lábamtól. Carlos vérben úszó szemekkel lökött el, s kapta elő revolverét amit azonnal a göndörre fogott. Még egy durranás, majd még egy. A földön négykézláb menekültem az autó takarásába, majd felmértem az elém táruló látványt. Liam fegyverre így messzebb került tőlem, de nem kockáztathattam, muszáj volt felvennem. Még egy durranás, majd egy sorozat. Biztos voltam benne, hogy Niall és Zayn is közre játszik a lövöldözésben, de nem tudtam mi tévő is lehetnék. Carlos esett be mellém a kocsi mögé, majd fújtatva kapta elő a mobilját. A kocsin csak úgy koppantak a golyók, bár nagyobb kárt egyik sem ejtett az arcél rejteken.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Drake, kezdjétek! - adta ki az utasítást, és hirtelen az előttem elterülő magas kerítés mögött nyugvó hegyi bozótból felbukkant pár fej, s sorozat lövéseket adtak le a milliárdos háza felé.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Szállj be a kocsiba! - rántott fel a kezemnél fogva, de hiába rángatta az ajtót, az nem akart kinyílni. Ellenkeztem rángattam magam, míg a háttérben feldördült, még két lövés, és Carlos embereitől még egy sorozat.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedj el - visítottam föl, de viszonzásul egy pofont kaptam. Rémülten kaptam az égő területhez, és villámokat szóró tekintettel illettem a férfit.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem dolgozol, így azt teszed amit mondok! - ordította az arcomba. Hirtelen mintha ágyú dörrenés hangzott volna fel, és éles, vékony hang szelte ketté az eget. Puffanás, és sziszegés. Harryék irányába kaptam a fejem, de nem láttam mást csak színes ködöt. Mint amiket a fesztiválokon használnak, színes füst bombák. Nevetségesnek találtam, de akármennyire is gyerekesnek tűnt, annál nagyobb haszna volt. Olyan ködöt produkáltak a bombák, hogy az orromig alig láttam a rózsaszín, kék, és zöld kavalkádban. A pornak enyhén fullasztó hatása volt, így köhögve emeltem a kezem az orrom elé, hogy legalább valami oxigénhez is jussak. Liam feltápászkodott, és próbált megállni a két lábán, sikertelenül. Mellé léptem és próbáltam támogatást nyújtani, hisz eddig a percig ő kedvesebb volt velem, mint Carlos valaha is. Liam maga mögé fordult, majd jéggé dermedve csak motyogott. Én is abba az irányba bámultam, de nem tudtam semmit kivenni a hatalmas ködtől.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Fuss! - ordított rám majd lökött rajtam egyet, de én a lendülettől még a keze után nyúltam, és magam mögött vonszolva őt futottam. Nem tudom miért tettem amit mondott, vagy hogy egyáltalán miért menekültem, de másodpercek kérdése alatt mindenre fényderült. Ismét egy süvítést, a sok golyó mellett, majd hatalmas robbanás. Az autó óriási robbanással adta a tudtunkra, hogy bárki is lőtte a rakétát, az célba ért. A robbanás nagyobb körzetében mindent elvitt a hatalmas löket, bele értve minket itt. Szinte már beleszálltam egy bokor kellős közepébe, míg Liam pár méterre tőlem nyögdécselt. A fülem sípolt, és hirtelen döbbentem rá, hogy csönd lepte el a körzetet. Tapintható, kemény hallgatag. Ijedten kapkodtam a fejem, de biztos voltam benne, hogy nem lehet ennyire nyugodt minden, valami hangnak kell lennie. De akkor miért nem hallom?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Liamre kaptam a fejem aki nagyban mondogatott valamit, de nem tudtam szájról olvasni, így erőt véve magamon mellé másztam. Oldalát szorongatta ami már tocsogott a vörös vérben, így a ruhája és a keze is. Csak térdeltem mellette, és nem tudtam mi tévő lehetnék. Lekaptam az ingem, és a ledöbbent pillantást kikerülve szorítottam a sebre az anyagot. Nem értem vele sokkal többet, de így is jobb volt mint a semmi.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Szorítsd oda! - kiabáltam, de a hangomat nem halottam. Liam bólogatott, így valószínűleg jött ki hang a torkomon. Két mély levegő után, újból körbe néztem, és próbáltam mozgó alakokat kivenni a hatalmas füstből. Liam integetni kezdett az arcom előtt majd miután neki szenteltem minden figyelmem az öve felé mutogatott. Félve nyúltam az oldalához, ahol egy újabb pisztolyt tapogattam ki. A fekete halálosztó békésen pihent meg a kezemben, ahogy rámarkoltam majd kikattintottam a tárat. Tele volt, vagy 20 lövés erejéig. Vissza toltam majd felpattantam, és miután Liam csak bólogatott lecsatoltam a szandálomat, s egyenesen a ház felé vettem az irányt. Az autó továbbra is lángolt az előkertben, s körülötte szanaszét hevert egy-egy alkatrész, vagy törmelék. Talpamat sértette a murva durva, éles felülete de nem állhattam meg, és jelen pillanatba ez volt a legkisebb gondom. A fegyvert magam előtt tartva osontam a ködben, várva, hogy valaki elém ugorjon, vagy legalább megjelenjen.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry! - kiabáltam, és ha bár nem halottam elég hangosnak, de legalább valamicske hangot észleltem belőle. Lehetséges, hogy még se süketültem meg örökre?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Már a lépcsőnél jártam mikor valaki megrántotta a karom, és erősen húzni kezdett egy sötét, hűvös, és nagyon poshadt szagú folyosóra. Pár lépés után egy gyér fényben úszó boros pincében álltam, és most bántam, hogy a felsőm Liam sebén pihen, mivel dermesztő hideg volt ide lent. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Harry csodálkozó tekintettel mérte föl a külsőmet, majd oldalra döntötte a fejét, és kérdőn várta a magyarázatom.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a legkisebb gondunk - mondtam, de ujját az ajkaimra tette, ezzel jelezve, hogy halkítsak magamon. De ha egyszer magamat se hallom. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pokrócot halászott ki az egyik szekrény aljáról, majd a földre terítette és leült rá, érdeklődve figyeltem minden mozdulatát, majd én is helyet foglaltam mellette. Nem telt sok időbe a csöndet szirénák sokasága töltötte meg, és kerék csikorgatás amivel az felhajtóra érkeztek. Közelebb férkőztem Harry meleg testéhez, majd vártam, hogy mi lesz a bekövetkező vég. Különösebben nem számított, mert Ő itt volt velem. Erős karja a derekam körül, ajkai pedig a csupasz vállamon.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-40739989796003803262015-03-27T18:30:00.000+00:002015-03-29T19:16:08.471+01:00Az új élet reményében - 33.<div style="text-align: justify;">
<h2>
Helló Mindenki♥</h2>
<div>
Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és azt hogy már 110-en vagyunk ♥ Nagyon sokat jelentett az elöző részhez érkezett kommentek hada, és a rengeteg pipa is :) Remélem ez a rész azért tartogatott valami csattanót, amit az elöző részben nem találtatok. És remélem, hogy nem lesz annyira bonyolúlt, mint amire gondolok. Ha még is akkor ígérem a következő részben elsímítom a szálakat :)</div>
<div>
Ölelés ♥</div>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
A hét Hercegnője : Emese Sárosdi</h3>
<h3 style="text-align: center;">
<i>"Amikor befejeztem a fejezet olvasását automatikusan a telefon jobb oldalához nyúltam, és balra kezdtem húzogatni az ujjam a képernyőn... sajnos a lapozás nem jött össze, de legalább elmondhatom magamrol hogy próbálkoztam! Várom a kövit:D<3"</i></h3>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
************</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhSMv1LeoquFrkZiVjsnML5putdGGqC7Ixiij0E-YWcntBgGwUKDWGNgKY2zLnpY7EkOs_CceXYoJvlQjWgy4sJAkfYAED3LO7bsPqV82zLVdrsY4zYITITCd9y7sT-MMHeo7slcgTIe4/s1600/5wh8W3KS6d.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhSMv1LeoquFrkZiVjsnML5putdGGqC7Ixiij0E-YWcntBgGwUKDWGNgKY2zLnpY7EkOs_CceXYoJvlQjWgy4sJAkfYAED3LO7bsPqV82zLVdrsY4zYITITCd9y7sT-MMHeo7slcgTIe4/s1600/5wh8W3KS6d.png" height="313" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Az út hosszú, én pedig túlságosan is fáradt vagyok ahhoz,
hogy bármit is megjegyezzek abból amerre haladunk. Igazából amíg távol vagyok
Carlostól a belsőm kicsit megnyugszik, így az idő elteltével a légzésem is a
normális kategóriába sorolható, míg a szívem se vert örültek módjára.
Kocsikázásunk síri csöndbe telt. Én nem kérdeztem mert nem lehetet, és nem
akartam nála is rossz pontot szerezni. Reménykedtem abban, hogy ő nem annyira
kegyetlen mint társai. Hisz nem kötözött meg, nem dobott a csomagtartóba, és
láss csodát az anyósülésen ülök. Las-Vegas hatalmas város, és soha nem jártam
még itt, így esélyem sincs megállapítani vajon merre tartunk. Lábam, és kezem
remeg, akárcsak a nyárfalevél, de nem mondhatom el magamról, hogy rettegek. Sok
dolgot átéltem már ebben a pár hétben, és mindennek hatása volt. Nem tudom,
hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, de van egy olyan érzésem, hogy
lemondhatok a felmentő seregemről. Harry képtelenség, hogy megtaláljon főleg
mert folyamatosan változtatjuk a helyzetünket. És az utolsó éjszakán amikor
beszéltünk egy buliba voltam, lehet azt gondolja most ébredezek valami társaság
ágyában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A ruhám szegélyét kapargatom, és kényelmetlenül érzem magam.
Koszos vagyok, kócos, és a sminkem is tuti elkenődött. Borzasztó látványt
nyújthatok, így fényes nappal. Zavarodottságomat a mellettem ülő is észre
veszi, de két pillantásnál többet nem időzik rajtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudsz lőni ? - kérdezi a semmiből, mire rávezetem a
tekintetem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fogtam már fegyvert a kezemben - zavart vagyok, nem tudom
mennyit kéne elárulnom magamról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Öltél már embert ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem - vágom rá túlságosan is gyorsan. - Én nem ti vagyok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én sem - az utat figyelve ejti ki a száján a szavakat, és
erősen kell hegyeznem a fülem, hogy egyáltalán meghalljam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Őt nézem, próbálok valamit leolvasni az érzelem mentes
arcáról, de ez egyenlőre lehetetlen feladatnak tűnik. Továbbra is az utat
figyeli, majd egyszer csak megköszörüli a torkát, s megszólal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A kesztyűtartóban van egy kendő, kérlek vedd ki, és tedd a
szemed elé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék ? - nyüszítek fel, majd lenyitom a tartót, és
kiveszem belőle a fekete kendőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek - barna szemeit rám emeli, én pedig teljesen
megfeledkezem arról, hogy valójában elraboltak, és most menekülünk egy másik
búvóhelyre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De minek ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert nem láthatod meg a helyet ahová viszlek, és mivel nem
akarok erőszakoskodni meg ilyenek, ezért megkérlek rá, hogy kösd a szemed elé
azt a kicseszett rongydarabot! - erőteljes hangja visszhangzik a fülemben, és
lassú, remegő kezekkel teszem amire kért. Innentől kezdve csak a feketeség ami
elém tárul a szívem pedig kezd egyre gyorsabban verni. Az ölemben pihenő
ujjaimat tördelem, mikor az autó hirtelen megáll.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Segítek - szólalt meg mellőlem, majd a hangok alapján
kiszállt. Nyílt az ajtó a jobbomon, és egy kéz nyúlt át rajtam, hogy
kicsatolhassa a biztonsági övemet. Teljes mértékben kijelenthetem, hogy vakon
megbíztam egy olyan emberben aki Carlos segédje.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha meg akartok ölni,minek ez a körítés ? -teszem fel az
első kérdést ami csak megszületett a fejemben. Két kéz fogja meg a derekam, és
érzem ahogy Liam a vállára dob. Nem csapkodok, sőt inkább mint egy rongybaba,
úgy viselkedem. A testemet az adrenalin uralta, de nem tudtam mit tenni, csak
várni a helyzet végét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kulcscsörgés, majd ajtó csapódás, és a lábam ismét érinti a
talajt. Kézen fogva vezet, s egy újabb ajtó nyitódás után elenged. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha szólok leveheted a kendőt - magyaráz, és hallom ahogy a
zár kattan mögöttem. -Mehet!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Félve húzom le a szememet takaró darabot, és az elém táruló
fényesség miatt hunyorognom kell. Pislogok párat, hogy a szemeim kevésbé
égjenek, de nem segít. Dörzsölöm, majd össze szorítom, a homályosság pedig kezd
eltűnni. Félek, mi fog elém tárulni. Rettegek az újabb hideg, bezárt kis
helyektől, de minden hirtelen foszlik szét, mikor realizálódik bennem a
látvány. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy közepes méretű szoba közepén álltam, körülöttem csupasz
bézs színű falak, és hozzá illő bútorok. Ágy, szekrény, kisasztal, könyvespolc,
kanapé. Semmi luxus, semmi elektronika. Csak a letisztult bútorok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérsz esetleg valamit ? - kérdezi Liam, mire megfordulok a
tengelyem körül, de őt sehol se látom. Az ajtó túl oldaláról beszél hozzám.
Közel lépek a tárgyhoz, s a kilincset megmarkolva próbálom kinyitni, de be van
zárva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam, kinyitnád ? - kérdezem, és a pánik kezd
felülkerekedni rajtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, egyenlőre így kell hagynom. Bízz bennem! Hozok
egy pohár vizet - majd halom ahogy léptei távolodnak tőlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bízzak benne ? Ugyan már ember, elraboltál és bezártál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sóhajtva léptem távolabb a fehér fadeszkától, majd újra
felmértem a terepet. Ujjaimmal végig simítottam a könyvespolc szélén, és
elolvastam pár könyv címet. Csupa romantikus regény. Végig matatok mindent ,
kihúzom az asztal fiókját, áttapogatom a párnákat. Semmi. Üres, akár egy cukorka
bolt gyereknap után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ülj le az ágyra és beviszem! - kiabál kintről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már Liam - nevetek fel. - Ha elakarnék menni már a
kocsiban kiugrottam volna!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem szólt, benyitott majd letette a komód tetejére a tálcát,
és mint a villám sprintelt ki. Nem tudtam eldönteni, hogy én félek tőle jobban,
vagy fordítva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az idő telt, vagy is csak remélni tudtam, hogy minél
hamarabb kikerülök innen. Az ágyon ültem, és még mindig azt az egy pohár vizet
kortyolgattam. Bambán bámultam előre, s magam se tudtam, hogy most mihez ki
kellene kezdenem. Számtalan terv és ötlet foszlány született meg, de egyik se
volt teljesen végre hajtható. Hisz nem tudom a ház elhelyezkedését, a berendezését,
és azt se tudom mi vár rám ha kilépek az ajtón. Síri csönd uralkodott
körülöttem, így egy kis hang azt suttogta talán itt az idő a menekülésre, de
nem volt biztonságos egyből menekülni. Apám mindig azt mondta : hagyd a zavaros
vízben lévő mocskot először leülepedni, majd utána fuss és kavarj fel mindent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol van ? - morgott fel egy hang, majd hangos léptek zaja
törte meg a nyugodt csendet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A szobában - válaszolta feltehetően Liam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy nézel ki ? - szörnyedt el Carlos, és felrángatott az
ágyról. A pohár másodpercek alatt zuhant ki a kezemből hangos csörömpöléssel találkozva
a talajjal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Engedj el - rángatóztam ahogy csak tudtam. Undorodtam
ettől az embertől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Öltöztesd fel, meg hozd rendbe - utasította Liamet a már
jól megszokott hangnemben, aminek ha akarnál se tudnál ellentmondani. - Aztán
ki kell találnunk, hogy mi lesz ... azt a szerencsétlen nyomorultat lelőtte, de
nem fogom hagyni, hogy ezzel is ezt tegye - utalt rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akarsz csinálni ? - érdeklődött a srác, és félénksége
tova szállt. Engem belöktek egy fürdőszobába azzal az utasítással, hogy
csináljak magamból emberi formát. Nem tiltakoztam, hisz nekem is szükségem volt
a felfrissülésre, viszont abban nem értettem velük egyet, hogy miért kell úgy
öltöznöm, ahogy ők azt megszabják. Persze, miért is ne szegülnék ellent
mindennek? Miért nem fakadok sírva, és dülöngélek a falnak azt kántálva, hogy
pokolra kerülsz, meg hogy meghalok? Nem
kattanok be, nem is kezdek sírni. Már nincs miért, és a könnycsatornáim is
kiapadtak. Szimplán teszem amit kérnek, mivel ha megakartak volna már ölni...
megtették volna. De nem. Élek. Valamire kellek nekik, valami igazán fontosra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mindig is képes voltam órákat álldogálni a zuhany alatt, így
ez most se volt másképp. Minden piszkot, ragacsot, és port lemostam magamról. A
hajamat is alaposan átmostam vagy háromszor, mire kimertem szállni a kabinból.
A tükörbe nézve elszörnyedtem. Eddig észre se vettem, hogy az arcom jobb
oldalát egy színpompás lila folt díszíti. Ezt a mosdóba kaptam, még tegnap. Így
várható volt, hogy ilyen káprázatos marad. A szekrényekben kutakodtam,
valamiféle segédeszköz után, majd egy narancssárga neszesszerért nyúlva, egy
nagy sóhajjal konstatáltam szerencsésnek a helyzetem. Furcsa volt női
mivoltokat keresni a ház minden szegletében, úgy, hogy azt se tudom igazából
hol vagyok. Minden létező szükséges dolgot megtaláltam a kistáskában, így máris
neki láttam eltüntetni a foltot ami az arcomat ékesítette. Szempillaspirált, és
ceruzát is használtam. Halványbézs rúzst és tust is a kezembe került. Minden
létező kenhető dolgot magamra raktam, persze mindezt mértékkel és összhangban.
Miután készen voltam az arcom helyre rakásával, egy fiókot húztam ki. Kezembe
akadt egy hajszárító amivel a nedves tincseimet varázsoltam szárazzá. Nem
foglalkoztam a frizurámmal, csak hagytam a vállamra omlani. A törülközővel
magamon dörömböltem ki az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És most ? - kérdeztem, de válasz nem jött, csak az ajtó
nyitódás miatt kellett hátrébb állnom. Ijedtemben felsikoltottam, de amilyen
hirtelen jött, olyan hirtelen ment is Liam kétségbe esett arca. Egy szatyrot
dobott be, majd újra bezárt. Félve, de még is kíváncsisságtól zsongva bontottam
ki a zacskót, és még magam is elcsodálkoztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy fehér ujjatlan blúz amelyet levelek díszítettek, és
hozzá egy világoskék koptatott farmer. Fehérneműként egy egyszerű fehér,
csipkés szettet adtak hozzá, amiért most hálás voltam. Felvettem a nadrágot,
ami tökéletes simult rám. Az ing utolsó gombjánál tartottam, mikor hangosan kopogtak
az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jók lesznek ? - kérdezte félénk hangon. - A cipőben nem
voltam biztos, de remélem elnyeri a tetszésedet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm - nyögtem vissza halkan, és a dobozért nyúltam
ami szint úgy a zacskóban pihent. Egy iconic, eredeti fehér bőr szandál volt.
Aranyozott szegéllyel, és csattal. Csodás látványt nyújtott, így alig vártam,
hogy végre a lábamon lehessen. Miután mindent felvettem, türelmetlenül
lépkedtem az ajtó előtt. Lassan nyitódott fel előttem a nappali, Liam és Carlos
látványa. Az idősebb csak bólintott, majd a szivarjába szívva ellépett
mellőlünk és megindult a bejárat felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csodás vagy - suttogta Liam alig hallhatóan, én pedig a
helyzet ellenére is pirulni kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért vagy velem ilyen kedves ? -kérdeztem, bár tudtam,
hogy nem ez a normális lereagálása a bóknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok olyan mint az apám, és a környezete - rántott
vállat, a tekintetem pedig háromszorosára tágult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- H-hogy mi ? - kérdeztem újból. Muszáj volt még egyszer elmondania,
ahhoz hogy felfoghassam valós dolgot állít. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő az apám...- köpni, nyelni nem tudtam. Nagyra nyílt
szemekkel csak kamilláztam rá, és még a számat is kinyitottam párszor, de
értelmes szó nem jött ki rajta. A srác annyira nem hasonlított rá. Talán a
mogyoróbarna szemei amit össze tudtam kötni, de azon kívül mást nem igen. Liam
kedves volt, magas testalkatú, széles vállú izmos, és legfőképpen mosolygós.
Carlos meg köpcös, veszélyes, mogorva, és állandóan pia és dohány szagot árasztott.
Semmi közös nem volt bennük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam! - ordított az emlegetet személy, mire mindketten
össze rezzentünk és a hang irányába fordultunk. - Húzd ki a seggedet, és hozd a
lányt is! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere - biccentet a hang irányába, én pedig megindultam és
szorosan követtem mögötte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Carlos fehér ingjének gallérját igazgatta, majd a nyakában
lógó aranyláncokat. A cigi csikket az asztalon lévő hamutálba nyomta, majd ott
is hagyta, végül pedig felénk fordulva minden figyelmét ránk szentelte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akar tőlem ? - kérdeztem egyszerűen, még is mikor
megindult felém a testem megfeszült, a lábam pedig remegni kezdett. Mit nem
adtam volna most a táskámban lévő nyugtatóért. Teljesen elém állt, és így pont
egy 10 centivel nagyobb voltam nála. Furcsa érzés volt, még sem kerített
hatalmában a felsőbb rendűség érzése hisz még is csak az életem a kezében volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kezét felemelte az arcomhoz, és az államnál fogva jobbra és
balra mozgatta. Össze szűkített szemekkel vizslatott, majd egy elismerő
hümmögés hangzott a szájából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ügyes - húzta el a száját, és hátrébb lépet. - Térjük a
tárgyra kislány. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mire gondol ? - keresztbe fontam a karomat magam előtt, és
egyik lábamról a másikra dőltem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ajánlok neked egy másik állást ... egy kicsit másabb
mozgásteret kapsz - kényelembe helyezte magát a hatalmas belterű nappali
közepén pihenő mályva színű bőrfotelban. Majd lábát felcsapta az előtte pihenő
üvegasztalra. Intett egyet Liamnek, aki eltűnt a szobából. Furcsán méregettem a
férfit, majd miután a fia vissza tért egy pohárnyi hideg Whiskyvel, elégedett
mosolyra húzta ajkait.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért lenne szükségem nekem másik állásra, pont magától? -
zavart volt a helyzet. Elrabol, először kurvát akar belőlem csinálni, majd
hirtelen meggondolja magát és állást ajánl?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, tudom nem egy kellemes helyzet amiben vagy, de
kérlek értsd meg az én álláspontomat is. Igazából rájöttem, hogy több pénzt
tudok belőled kihozni, mint amire elsőre számítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már nem akar ribancot faragni belőlem ? - nevettem fel
kínosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kislány, én prostituáltat akartam belőled csinálni, ami
egy kicsit kellemesebb hatáskörű munka, mintha azt mondanám rád hogy ribanc.
Tudom mennyi pénzt kereshettél volna szimplán a csinos kis pofikáddal ? -egyik
szemöldökömet felhúzva figyeltem, ahogy egy nagy kortyot iszik az italából,
majd ismét megszólal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, van benned egy olyan tapasztalat, amit csak kevés emberben
találok meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi féle tapasztalat ? Hogyan kell dekantálni? - féloldalas
mosolyra húztam a szám, de magam se tudtam, honnan jött ez a fene bátorkodás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudok mindent a múltadról, hiszed vagy sem még az apádat
is jól ismerem, így azt is tudom, hogy minden létező dologra felkészített. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az apámnak kicsit elment az esze - helyesbítettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az apád csak okos volt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az hogy bezárt egy sötét szobába tizenévesen, nem egy okos
döntés - feljebb emeltem a hangom, ahogy a múltam került szóba. Nem akartam
erről beszélni, mert nem tudnak semmit. Hogy mondhatja, hogy okos döntés ?
Rettegtem, féltem, minden éjszaka rémálmaim voltak, és sírva vártam a percet,
hogy vajon mikor kell ismét ilyenen részt vennem. Mikor jön egy újabb lövési
gyakorlat, vagy mikor kell autót szétbontanom és összeraknom. Minden ami a
gyerekkoromból megmaradt az az a tudás amit soha életemben nem akarok használni<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elisabeth, ajánlok neked valamit... ha megfogadsz egy
tanácsot új életet kezdesz az új munkáddal, és elfelejtjük együtt a múltad.
Félre rakjuk Harryt, Mercedest, sőt még az apádat is - mint egy óvódáshoz, úgy
beszélt, de valamiért még is kecsegtető ajánlat volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mercedes ? Honnan tud maga Mercedesről ? -<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam, hogy mindent tudok! - lehúzta a maradék löttyöt,
és a poharat az asztalra helyezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval, mit felelsz ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit kell csinálnom? - válaszra éhesen kérdeztem, és
leültem vele szemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A szép arcodat, a kisugárzásodat, és a tudásodat kell
használnod. Ennyi amire kérlek. De tudnod kell, hogy egy rossz mozdulat, vagy
egy félre lépés és az aznapi éjszakádat a halakkal töltöd, és nem fog
érdekelni, hogy kinek a lánya vagy, s hogy milyen maffia háborút fogok
kirobbantani vele. Így is éles pengén táncolok - előre dőlt, a térdére
támasztott kezeit össze kulcsolta, s nagyot sóhajtott. - Nem kérdezem még
egyszer. Elfogadod vagy sem ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hezitáltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mart belülről a kétségbeesés, és a félelem. Nem mutattam de
rettegtem. Húzott maga felé az új élet reménye, még hogy ha emellett az ember
mellett is kellett lezajlania. Elakartam mindent felejteni ami a múlttal és
legfőképpen Harryvel kapcsolatos. Ha ő tovább lépet, akkor én is képes vagyok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - vágtam rá, és figyeltem ahogy Carlos arcára egy
széles, elégedett vigyor ül ki. - De nem bánthatod Harryt! Sem most, sem a
jövőben! - erősködtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van kislány - nevette el magát. - Egy arrogáns
seggfejről beszélünk, nekem csak addig volt fontos míg vele voltál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Viszont szeretnék vele beszélni, telefonon , vagy
személyesen! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha aláírod a szerződést, azt csinálsz amit akarsz!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban ? - lepődtem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok olyan kegyetlen mint amilyennek látszom. És
fontosnak tartom, hogy fent tartsuk a látszatott, miszerint élsz és virulsz.
Harryt lerendezzed, de ki kel zárnod az életedből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Örökre ? - fojtott hangon szólaltam fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen - helyeselt bólogatva. - Muszáj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez azért egy kicsit abnormális! - háborodott fel mellettem
Liam. - Az apámmal kötöttél üzletet, aki ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam, menj ki és indíts be az autót! - utasította az apja
erőteljes hangon. Liam még rám pillantott, majd egy csalódott sóhajtás után
elhagyta a házat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem nem befolyásolta kegyedet, a fiam idióta
megmozdulása.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Írjuk alá azt a papírt, aztán essük túl rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az asztal fiókjából elővett egy nagy fehér borítékot, majd
kivett belőle egy egyszerű lapot. Rajta vol a megállapodásunk, és minden mást
fontos név, írat szám. Kikötötte a papír, hogy mindig megkell adnom a
hollétemet, nem léphetek testi kapcsolatba senkivel, és csak Carlos
beleegyezésével találkozhatok a családtagjaimmal, és a barátaimmal.
Titoktartással tartja bennem az információkat, majd az utolsó bekezdésben egy
rövidke monológ volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>" Minden féle információt, amihez a kereskedő fél, és
informátora hozzá jut, nem adhatja ki felsőbb szervezeteknek. Nem közölheti
internetes hálózatokon, és indokolt helyzetekben sem mondhatja el más feleknek.
Csak a főnők irányítására kezelheti a beszállítói rendszert, és léphet
kapcsolatba a beszállítói emberekkel. Minden export és import járművet alaposan
átvizsgál, és a kiadott felsőbb engedély után indíthatja el a szállítást.
Minden import és export végbemenéséről folyamatos listát kell vezetnie amit a későbbiekben,
lead a főnőknek. Bármilyen mennyiség elhalasztása, csalása, vagy kiadása komoly
következményeket vonhat maga után. Tilos a beszállítókkal munka kapcsolaton kívül
bármi mást folytatni. (...)"</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez meg mi ? - böktem a tollammal az írott részre, mire
Carlos felnevetett. A nevetése a vesémig hatolt, és hideg borzongás futott
végig a gerincemen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit kell csinálnom? - kérdeztem kétségbe esetten, mivel
még a feladatomat se tudtam. Idióta létemre, bólintottam egy ügyre, amiről
még fogalmam sincs.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Addig nem mondhatom el míg alá nem írod a papírt - győztes
vigyort telepedett az arcára. - Gyerünk! Gondolj az új éledre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Remegő kezekkel nyomtam rá a bélyeget a normális életemet
keresztbe szántó papírra. A nevem lefirkantása után Carlos szinte kitépte a
kezeim közül a papírt, és olyan istenítő nézéssel bámulta, hogy kezdtem félelembe
zuhanni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát akkor kezdjünk neki! - tapsolt egyet örömében, majd
kiterelt az ajtón, és kiadta az úti célunkat Liamnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Harry háza.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com17London, Egyesült Királyság51.5073509 -0.1277582999999822351.1912379 -0.77320529999998222 51.8234639 0.51768870000001777tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-11579820588697522015-03-22T21:17:00.000+00:002015-03-23T18:29:31.911+00:00"Valaki lőtt" - 32.<h3>
A hét Hercegnője : Lilly Horváth </h3>
<div>
<h3>
"Nem tudom ezt hogyan csinálod, de az előző, s a mostani részen is sírtam."<br />Ölel:<br /><i>Lili ♥</i></h3>
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>( Köszönöm mindenkinek a kommenteket, ahogy időm engedi válaszolni fogok rájuk ♥)</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>---------------------------</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A hideg padlón ülök, és hallgatom ahogy kint ordibálnak.
Leginkább Carlos mexikói halandzsáját, és az olasz vitáját hallom, de a
háttérben fel-fel szólal az orosz vezető, és az ukrán is. Larkint nem hallom,
csak néha egy-egy nyögést, aztán valami borul, eltörik, és tovább ordítanak.
Egy idő után már nem tudom a hangokat mihez kötni, és a fejemet a szekrénynek
támasztva lehunyom a szemem, és a múltban kutakodom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUtDo7zy9nZjMwNfAkOKGzLiKZ6HsVa3gkt4UG6fzTrHIa-TY6f0XELu6UB7c12kbRw752D9HXjk3euOyhzJlmdD8nYYnCPc4CsHVx6MviStY2hQgvrtduTTCahlkzn8yy47nYecajYms/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUtDo7zy9nZjMwNfAkOKGzLiKZ6HsVa3gkt4UG6fzTrHIa-TY6f0XELu6UB7c12kbRw752D9HXjk3euOyhzJlmdD8nYYnCPc4CsHVx6MviStY2hQgvrtduTTCahlkzn8yy47nYecajYms/s1600/images.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Fehér inget rángattam magamra, és rájöttem, hogy talán a
vasalót is néha elő kéne vennem, és nem mindent a szárítógépre bízni, a hajó
aljában. Kócos hajamat kontyba fogtam a fejem tetején, majd felhúztam egy
királykék szoknyát, ami a combomra simult. Fehér balerina cipőbe bújtattam a
lába, és telefonommal karöltve elindultam a konyhára. A kihalt folyosón végig
sétálva finom illatok csapták meg az orromat. A reggeli félhetes kelés, és a rá
egy félórás munka kezdés ellenére is mosolyogva léptem be a már sürgő-forgó
emberek közé. Mindenkit üdvözöltem aki csak elhaladt mellettem, míg derekamra
kötöttem a kötényem, és zsebébe helyeztem a jegyzetfüzetem, és a tollam.
Telefonomat is besüllyesztettem a többi tárgy közé, persze rezgőre állítva, nehogy bárkit is megzavarjak.
Eltűrtem pár kósza tincset a fülem mögé, majd körtálcát fogva kiléptem a lengő
ajtón. Fél kilencet mutatott a hatalmas óra a falon, és az emberek kezdtek
belézengeni a svédasztalos reggelire. Mindenki ásítozva a szemét dörzsölgetve,
foglalt helyet magának, majd egy tányér megpakolva neki kezdett a napjának. A
mai napon még mindig a tenger vizét szeljük, így csak a végtelennek tűnő
kékség, és a hétágra sütő nap jutt nekünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést ! - szólít meg egy idősférfi, így lépteimet
egyből irányába veszem, és kedves mosollyal hallgatom mit szeretne. - Van
esetleg szilva ízesítésű tea filterük ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már is megnézem, addig foglaljon helyett - bólintott,
ezzel jelezve egyetértését, én pedig hátra indultam. A lengőajtó épp ekkor
csapódott ki, és szőke vezetőm vérvörös fejjel torpant meg, ahogy meglátott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Á, megvagy! - sóhajt fel lemondóan. - Mr.Styles szeretne
egy egyszerű reggelit, a konyhára már beszóltam, készítik. Fel kéne vinned
neki, bár nem is tudom miért csodálkozom, hogy ismét téged kért...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Cintya - vakarom meg a homlokom zavaromba, és
legszívesebben jól megmondanám a magamét, de az első benyomásom se volt valami
illedelmes, így inkább a terveim szerint haladok, és meghúzom magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne, ne mond semmit! - emeli fel a kezét, és tenyerével
találom szembe magam. - Csináld amit mondok, aztán ha vissza értél, légy szíves
takarítsd ki a kávégépet - összeszűkített szemekkel próbálom értelmezni a
kapott feladatot, de az agyam sehogy se tudja elraktározni az infót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az mióta a mi feladatunk? - úgy tudtam, minden fajta
takarítás a szobalányoké, nem pedig a pincéreké.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem a mi feladatunk, hanem a te feladatod - győztes mosoly
jelent meg az arcán, majd ellépet mellettem és a vendégekhez sétált. Gyorsan
berohantam az ígért filterért, majd oda adva a bácsinak már futottam is tovább.
A konyhára beérve, meg se tudtam állni, séta közben kaptam fel a kicsúsztatott
fehér tányért rajta a tojásrántottával. Felpakoltam a kocsira, a zsömlékkel, és
a kávéval, majd a liftbe toltam a guruló segítőm. Az emeletre érkezve remegő
lábakkal tettem meg azt a pár métert ami a lakosztály és a lift között pihent.
Hármat kopogtam, majd vártam az ajtó nyitódást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt - ásított egy nagyot, miközben feltárta előttem
szobáját. Udvariasan vissza köszöntem majd beirányítottam az ételszállítót a
szoba kellős közepére. Félszemmel felmértem, hogy Harryn csak egy melegítő
nadrág van, így elém tárult egész felső teste, és izmos mellkasa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy vagy ? - kérdezte, majd könnyűszerrel elvette a
tányért a fémlapról, és már is falatozni kezdett. Már megszoktam, hogy nem
kíván különösebb felszolgálást, így már csak az maradt lógva : miért kell
mindig nekem feljönni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom - válaszolom őszintén. Hiányzik az élet, a
pezsgés, a város. Hajón dolgozni, bezárva érezni magad, sőt bezárva is lenni
nem egy üdítő dolog. Nincsenek szabad programok amikre akkor mész el amikor
csak akarsz. Korán kelsz, és későn fekszel, sőt még egy idegesítő csajt is
elkell viselned.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mesélj Hercegnő - a rántottát szurkálja villájával, és teli
szájjal kommunikál velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Magányos vagyok - vallok szint, mire felnevetet. - Ez nem
vicces.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Emberek százaival találkozol nap mint nap, hogy lehetsz
magányos ? - értetlenkedik, mire hozzá vágok egy díszpárnát a fotelból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért mert őnagysága úszik a hölgyek társaságában, nekem
csak a hozd ezt, hozd azt marad. És különben is mennem kell kávégépet
takarítani - vékony hangon nyávogtam el az utolsó mondatom, ezzel Cintyát
parodizálva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megnéznélek - kaján vigyor terült el az arcán, én pedig
fejemet rázva nevetve hagytam el a szobát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Este találkozunk - léptem ki, majd elindult vissza a
konyhára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Minden éjszaka, mióta már több ideje ismerjük egymást
Harryvel együtt szoktuk a csillagokat nézni. Számomra ez nem csak azért volt
melengető érzés, mert első kellemesebb találkozásunknál is ezt csináltuk, hanem
mert a tenger vízén fényesebben csillantak vissza a fények, ezzel teljesen
mesebeli pillanatokat okozva. Már éjfélt ütött az óra, és a munkatársaim nagy
része elindult a kabinja felé... jó magam még mindig azt a nyavalyás kávégépet
takarította. Persze, ez nem egy egész napos dolog volt, de közben ezer más
feladatot is rám bíztak. Hozd ide, vidd ki, keresd meg, ad át, írj bele, írd
ki!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Francba - szitkozódtam, majd rácsaptam a tetejére. A gép
zörgött egyet, majd a csövön keresztül, egy jó adagnyi fekete trutyi zuhant a
fehéringemre. Kikerekedett szemekkel, vissza tartott levegővel vizslattam a
hatalmas foltot, és már lassan a sírás kerülgetett, mikor megrezzent a
telefonom. Két ujjal előhalásztam, majd próbálva nem össze kenni, óvatosan
megnéztem ki írt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>" Merre vagy ? Két órája itt állok - H</i>"<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sóhajtva álltam fel, majd otthagyva mindent sétáltam ki a
hajóorrba, ahol egy ismerős sziluett fogadott a sötét éjszakában. A korlátnak
támaszkodott, így pulóvere a hátára simult, és látszódni hagyta az izmokat amik
a bőre alatt dolgoztak, egy-egy mozdulatnál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lett veled Hercegnő ? - még mindig háttal állt nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom- léptem mellé, majd megtámaszkodtam én is a
korláton. - Elvoltam egy kicsit úszva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem szólt semmit, de éreztem, hogy valami nem a megszokott.
Kettőnk közt a levegő vibrált, pedig csak a karunk ért össze, ahogy felfelé
bámultunk az égre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csupa cucc az ingem - motyogom halkan, attól félve, hogy
egy hangos szó megtöri a varázst.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hm ? - fordul felém zavartan, mire én egy kicsit hátrébb
állok, hogy a fényszóróból pont a felső testemre irányuljon a fény.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát ez meg mi ? -kérdezi felnevetve, mire én csak szememet
forgatom, és inkább elfordulok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyjuk - sóhajtom, ezzel lezárva a témát, de Harry nem
hagy békén, és a vállamnál fogva maga felé fordít.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vedd le - utasít, mire én csak a homlokomat ráncolom. - Na
gyerünk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos, hogy nem. Bolond vagy ? -nevettem el magam, mivel
nem tudom komolyan venni a kérését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt fogsz állni nedves blúzba, vagy leveszed és inkább a
pulcsimba fogsz álldogálni, megelőzve ezzel egy megfázást ? - basáskodó mint
mindig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fordulj el! - mutattok mögé, mire csak mosolyog és teszi
amire kértem. Miközben én a gombokkal bajlódóm, ő könnyű szerrel bújik ki a
kötött anyagú pulcsijából, és megigazítja a felgyűrt pólóját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék - nyújtja hátra, majd kiveszem a kezéből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kösz - mormolom, s felveszem a darabot. Áthúzom a fejemen
a pulcsit, és mikor már újra szabad a tekintetem, látom, hogy a göndör ajkát
rágcsálva szemben áll velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - csapok a vállára, s fújtatok akár egy bika. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szép szín, ez a halvány kék - motyogja orra alatt, és
szája széle szinte már eléri a fülét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Perverz vagy, és kukuló.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Erős szavak, erős szavak - nevet, és jobb kezével maga
mellé húz, jó szorosan ott tartva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Emlékeimben való kotorászást egy puffanás zavarja meg. Kipattannak
a szemeim, majd agyam egyből kapcsol, és már is tudja minek a hangja volt ez.
Valaki lőtt. Megpisszenni nem merek, csak hallgatózóm. Közelebb csúszom az
ajtóhoz, és próbálok minden apró kis neszre felfigyelni. Síri csönd, majd egy
hangos olasz káromkodás. Hallom, ahogy az ajtóm felé trappolnak, így hátrébb sietek,
és várok. Az ajtó nyílik, és egy teljesen ismeretlen fiú kap fel a földről. Nem
ellenkezem, a testem teljesen olyan mint egy rongybaba. Kiráncigál a küszöbön,
és újra az előtérben találom magam. Körbe nézek, olyan gyorsan, ahogy az időm
csak engedi. De valami nem stimmel. Carlos kikerekedett szemeivel találom
szembe magam, miközben egy ronggyal törölgeti le az izzadtság cseppeket a
homlokáról. Mindenki feszülten álldogál. Szemeimet a padlóra vezetem : Larkin
fekszik ott, meg se moccan. Fejében egy golyó pihen, miközben lassan csorog le
a vér, egy tócsát képezve körülötte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vidd az autóba - suttogja elhaló hangon Carlos, így a
barna hajú fiú engedelmeskedik, és hirtelen nem tudom, hogy ez rám vonatkozik,
vagy a hullára... esetleg mind kettőnkre? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vinni ki ezt a pancsert, majd Hugo elintézi - utasítja a
szicíliai Carlost. - Feldarabolja, és eltünteti.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam, vidd a lányt hozzád. Majd utána elintézzük, hogy mi
lesz vele - kiabál utánunk, de a srác csak megy előre. Liam. Mikor először
jártam kint, ő még nem volt itt. Ő lenne Carlos, kis segítője... vagy talán
olyan mint Larkin? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki vagy te ? - kérdezem, mikor kinyitja az ajtót, és
betuszkol rajta. Hirtelen fel se tűnik, hogy nem a hátsó ülésre akarnak bepasszírozni.
Az anyósülésen foglalok helyett, és miután becsapják mellettem az ajtót, látom,
hogy Liam megkerüli a szürke Mazdát, majd helyett foglal a vezetői ülésben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az akinek köszönheted, hogy nem lesz belőled cápa kaja -
az utat figyelve dörmögi a szavakat, bennem pedig megáll a levegő. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hova megyünk ? - kérdezem ismét, mire Liam sóhajt, és
erősebben szorítja a kormányt.<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
- Megtennél egy szívességet ? - éles jobb kanyart vesz be,
így az ajtónak dőlők. - Amíg ki nem szállunk innen, légy szíves fogd be!<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com8Sydney NSW, Ausztrália-33.8674869 151.20699020000006-34.711976400000005 149.91609670000005 -33.0229974 152.49788370000007tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-20014267708819189632015-03-15T17:19:00.001+00:002015-03-28T06:56:35.660+00:00Nosztalgia - 31.<h3 style="text-align: center;">
Kedves Olvasók,</h3>
<div>
Nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat :) Nagyon sokan írtátok már, hogy van amikor naponta megnyitjátok az oldalt, hátha érkezett új rész. Ha csatlakoztok a<b> <a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">facebook csoportunkhoz</a></b>, akkor biztos, hogy másodperc pontosságú idő alatt éretsültök az új részről. Ami amúgy is mindig vasárnap este érkezik♥ <a href="https://www.blogger.com/%3Ca%20href=%22http://www.bloglovin.com/blog/12548689/?claim=8x7d8w7n8x8%22%3EFollow%20my%20blog%20with%20Bloglovin%3C/a%3E">Bloglovin </a>:</div>
<div style="text-align: right;">
Ölelés xx</div>
<h3 style="text-align: center;">
A hét Hercegnője : ~Directioner</h3>
<h3 style="text-align: center;">
<i>"Wow! Nem talalok szavakat! Egyszeruen fantasztikus! Ezert megerte varni! Ez a kedvenc tortenetem! Nagyon tehetseges iro vagy! Total nem erre szamitottam! Mindig tudsz meglepeteseket okozni! Ez nem egy egyszeru salonos hulyeseg... Nem! Ez egy egyedi, nagyszeru, kreativ tortenet! Mindig varom, hogy hetvege legyen, es olvashassam a friss reszt! Sokszor 5 percenkent nezegetem, hogy van-e uj resz."</i></h3>
<h3 style="text-align: center;">
*****</h3>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">
Harry Styles</span></h3>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=-rF-_4vwiMs">- Zene - </a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-WgkTi58qetck-eMnFx69KCdamnf5bhQRCSQm6s07_y0Ljmfb0k2E8JzlDVsHkzciJw-mKDhSFjB8dDjEDDPXJhMouXv1Zj7FomvLIbqrt19v8i2TDf1z158sNXS5XiJsgZhRFkuimac/s1600/tumblr_inline_nem64b5wBV1six25n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-WgkTi58qetck-eMnFx69KCdamnf5bhQRCSQm6s07_y0Ljmfb0k2E8JzlDVsHkzciJw-mKDhSFjB8dDjEDDPXJhMouXv1Zj7FomvLIbqrt19v8i2TDf1z158sNXS5XiJsgZhRFkuimac/s1600/tumblr_inline_nem64b5wBV1six25n.jpg" height="320" width="246" /></a></div>
Már alig vártam, hogy kiszállhassak
a fekete limuzinból, és egy forró zuhany után az ágyamba fekhessek. Az este fényűző volt, és talán túlságosan is pompázó,
bár egy szavam se lehetne, ha mondjuk nem egész este egyedül sétálgattam volna.
Persze az üzleti csevegések, vagy az itt-ott köszönő felek se voltak kevesen,
de a tömeg mellett is rettenetesen magányosnak éreztem magam. Pedig úgy
gondoltam, ez egy csodálatos este lehetne a múltbeli dolgok elsimítására, és
arra, hogy megtudjam mit akarok a jövőre
nézve. De nem, hogy a választ még Mercedest se találtam egész este. Haza érve
utam egyből az emeletre vezetet, és talán egy kis részem reménykedett abban,
hogy társaságra lelek odafent… de ennek az esélye egyenlő volt a nullával, hisz
mit is képzelek. Majd Lisa két óra után ott hagyja a partit, hogy aztán velem
töltse az estéjét, azok után amit egymáshoz vágtunk még délután?! Olyan vagyok
mint egy összezavarodott tinédzser, aki hormonális problémákkal küzd, és az
érzései ellen harcol. De én nem akarok már harcolni semmi ellen, csupán csak
boldog lenni. A saját kis világomban, egy saját üzlettel, lehet ez vegyesbolt,
pékség, vagy valami nagyobb, bármi amihez nem kell fegyver, hazugság, és
fenyegetőzés. Szeretnék egy nagy családi házat, tele gyerekkel, és egy szerető
feleséggel. Ez minden amire vágyok, de valamiért lépésről lépésre csak távolabb
kerülök tőle. Valami oknál fogva mindig piszkos marad a kezem, s ha százszor
mosom meg, akkor a százegyedikre is véres foltok éktelenkednek rajta.
Harmincegy évem alatt sok mindent mondhatok el magamról, de azt, hogy a
helyzetek nyolcvan százalékában nem voltam tisztességes ember, ezt biztosan
állíthatom. Nem vagyok büszke a tetteimre, se arra, hogy ezek milyen
következményeket vontak maguk után, de abban viszont biztos vagyok, hogyha
sikerül Lisát biztonságba jutatnom, akkor tisztességes amerikai életet
fogok élni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
-Hahó … - lépek be halkan a
sötétbe burkolózó szobába, de nem jön válasz, ezzel jelezve, hogy csak magam
vagyok. – Szuper. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Leveszem a zakóm, amit a székem
háttámlájára terítek, majd kilazítva a nyakkendőm az üvegszekrényhez sétálok,
ami a sarokban helyezkedik el. Kiveszek egy üvegpoharat, majd megtöltöm egy kis
skót Whiskyvel. Az aranyszínű löttybe kortyolok, majd az kanapéra telepszem, s
a laptopomat az ölembe veszem. Három e-mailem érkezik, amiből egy igen különös.
Egy meghívó, benne egy rendezvényre, méghozzá egy árverésre. Nincs küldői cím,
se az hogy milyen esemény, vagy mit lehet venni. Meglepetten olvasom végig a
címet, és az időpontot tartalmazó levelet, majd szemöldök ráncolva inkább
kitörlöm. Biztos téves cím. Jött még egy levelem Nialltől, ahol pár fényképet,
és adatot küldött át, majd az utolsóra megyek, amiben a RedRose’s jelenlegi
elszámolása van. Nem fenyeget minket a csőd, de nem is állunk olyan
kecsegtetően, mint vártam. Látszik, hogy kihagytam pár évet, apám pedig nem
igazán foglalkozott ezzel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Késő estig levelezek még néhány
részvényessel, majd az időre pillantok. Fél három is elmúlt már, én pedig kellő
képen elfáradtam, de a fejemben ott motoszkál az az idegesítő gondolat, hogy
vajon mit csinálnak a többiek. Lecsukom a laptop tetejét, az üvegtetejű
kávézóasztalra teszem, majd az ablakhoz sétálok, és a maradék italom
kortyolgatom. Zsebre dugott kézzel bámulok kifele az üvegen, mikor egy taxi
parkol le a felhajtónál. Erősen szuggerálom az eseményeket, de csak két alakot
tudok kivenni a sötétségből. Ahogy a lámpa alá érnek, szemet szúr a szőke
hajkorona. Mercedes egy ismeretlen férfiba kapaszkodva andalog be a házba.
Csókot váltanak egy-egy lépésnél, de a pasason látszik, hogy csak egy éjszakára
jött. Nem érzek semmit, se fájdalmat, se
bánatot. Talán még örülök is neki, hogy legalább feltalálja magát, bár azért
eszembe jut Louis is. Na meg persze vele együtt több száz emlék is. Vele
együtt az a bizonyos délután is.<o:p></o:p><br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>„ Egy hosszú
értekezlet után fáradtan és dühösen téptem fel a lakás ajtaját, majd beérve a
csend fogadott. Vagy is nem éppen az a teljes zajnélküliség. Nyögések hangoztak
fel a résnyire hagyott ajtó mögül. Szapora sóhajok, és felszabadult hangok
töltötték be a kicsiny lakásunk terét. Lefagytam. Álltam és csak hallgattam,
ahogy szívem által annyira hűn szeretett feleségem egy férfi nevét próbálja
ajkaira formálni, ahogy terelődik a megváltás kapuja felé. Ökölbe szorítottam a
kezem, majd a táskámat a konyha asztalra téve elindultam a szoba felé. Nem
vártam, már nem volt mit kockáztatnom. Belöktem a deszkát, ezzel feltárva magam
előtt az egyik legborzasztóbb rémálmom egyikét. Egy zavart, és egy rémült
tekintett bámult rám, arról viszont fogalmam sincs, én mit éreztem épp. Dühös
voltam, csalódott, és túlságosan is szerelmes.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>-Harry, kérlek – lökte le magáról Mercedes a férfit. –
Kérlek had magyarázzam meg! – könyörgött majd felém mászott.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Te ? – kérdeztem olyan halk hangon, hogy kétséges volt
meghallja e a másik fél.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Haver, figyelj, ez nem úgy van ahogy gondolod –
magyarázkodott, miközben derekára szorította a paplant. Azt az anyagot amivel
én takartam be este a nejem.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Mennyire nézel hülyének Louis ? Mercedest dugod, és azt
mondod félre értem a helyzetet? Mit lehet ezen félre érteni ? – elöntött a
méreg, az a bizonyos fortyogó düh. Közel léptem hozzá, majd a nyakánál fogva a
halványkék falnak szorítottam. Jobb kezét a csuklómra helyezte, ezzel
gyengíteni akarta a szorítást, de nem engedtem belőle.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>-Harry ne csináld! – visított föl a szőkeség, majd mellém
lépett és a kezemet próbálta leszedni Louis nyakáról, aki már köhögő hangokat
hallatszatott.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Menj és vegyél föl inkább valamit! –utasítottam
erőteljesen, de nem mozdult. Rá emeltem a vérben úszó tekintetem, majd ismét
megszólaltam, immár ordítva.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Húzz magadra valamit, aztán takarítsd el ezt a mocskot –
utaltam ezzel az ágyra.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Téged pedig itt helyben foglak kiherélni – szűrtem a fogaim között, de Louis arcán egy mosoly
futott végig.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Milyen érzés ? – kérdezte gúnyosan, mire még jobban
megszorítottam a fogást.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Mire volt ez jó neked? Ilyen egy barát ?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Erről te is beszámolhatnál Styles. Milyen volt Monicával?
Legalább az ágyunkba csináltátok, és legalább hangosan nyögte a neved ? –
kérdezte egyre dühösebben.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Még is miről beszélsz? – zavarodott volt a hangom, a
szorításom pedig lazult.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Jól tudod miről beszélek – nevetett fel. – Mikor
Ausztráliába mentem, két hétre … legalább mindennap megvolt ?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Még is honnan veszed ezt a faszságot ?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Monica mindenről beszámolt. Elmondta, hogy megcsalt, de
csak mert egyedül érezte magát, és hogy az a kedves illető a legjobb haverom
volt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Te megvagy húzatva? Soha a büdös életbe nem feküdtem le a
barátnőddel.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Hazudsz – ordította el magát, majd egy balhoroggal
ajándékozott meg. Kitántorodva az arcomhoz emeltem a kezem, és szikrázó
pillantást vettetem felé.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Az a tetves kertészetek volt, te seggfej. Te igazi állat,
elbaszott idióta – löktem meg, így a falnak zuhant. – Takarodj innen!
–rántottam meg a kezénél fogva. Kilöktem az ajtón, majd utána dobáltam a ruháit
is, amit útközben szedtem össze. – Te igazi vadbarom – vágtam hozzá.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Én nem te vagyok, hogy lefeküdjek a nejeddel. Talán
szemfülesebbnek kellene lenned, mert még a vak is észre vette, hogy még akkor
is összefekszenek mikor itthon dolgozol. Soha többet nem akarlak itt látni,
felejts el! - rávágtam az ajtót, a két kéken csillogó, csodálkozó tekintetre.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Sóhajtozva támasztottam a fejemet az ajtónak, mikor egy puha
tenyeret éreztem meg a hátamnak simulni. Izmaim megfeszültek az érintése alatt,
de próbáltam figyelmen kívül hagyni, így megfordultam és a szobába mentem. Az
ágyra vágtam a bőröndöm, majd teledobáltam a ruháimmal. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Harry, kérlek - zokogott mögöttem Mercedes, s a köntöst
amit viselt szorosan fogta magaköré.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Miért ? - fordultam felé fújtatva. - Miért ?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Több mint két hete szinte már észre se veszel, folyton
csak a munka, munka, munka. Egyedül voltam, és Louis ma jött hozzád... <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Aztán egyből kefélnetek kellett, vagy ez csak szerintem abszurd
?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Kedves volt, megvigasztalt, és azt mondta, hogy majd
elmúlik. Aztán boroztunk, és onnantól minden történt magától - rám emelte a
tekintetét -, de esküszöm semmit sem jelentet, egy véletlen balesett volt!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Ugyan már - nevettem fel, majd lecsuktam a táska tetejét. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Kérlek, én szeretlek - lépett mellém, majd a felkaromba
kapaszkodva érte el, hogy szembe legyek vele.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Soha nem szerettél igazán - egy mosoly ült ki az arcomra,
majd felkaptam a táskát, és kiléptem az ajtón, onnan pedig egyenesen az autómhoz
mentem. Az úti célom a szülői ház volt..."</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ágyon feküdtem, és a plafont bámultam, valamiért nem
tudtam elaludni. Szükségem volt rá. Hogy itt legyen mellettem. Most, hogy
láttam Mercedest egy másik férfival, akit hála istennek nem is ismerek, valahogy
nem érzek mást, szimplán dühöt. Dühöt magam felé, mert eltaszítottam azt a
lányt akire tudat alatt szükségem volt. Azt a lányt, akinek hatalmas szüksége
lett volna rám. Őt aki igazán, és őszintén szeret. Mikor már észbe kaptam a
földszinti csörömpölésre rohantam le, és találtam szembe magam a két fiúval. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van veletek, és hol van Lisa? - kérdeztem ijedten, majd
Niall próbáltam két lábra állítani, de ő csak eszméletlenül dülöngélt
oda-vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bent elkapott minket egy csapat, kiráncigáltak a hátsó ajtón,
aztán jól elvertek. Azt gondoltuk, hogy Lisa már haza jöhetett, így mi is
elindultunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs itt - ráztam a fejem. - Hol van ? - ráztam meg
Niallt, de önkívületi állapotában csak dadogott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fog egy szót se kinyögni - kapta vállára jobb karját
Zayn, majd az emelt felé cipelte. - Annyit vedelt a csajoddal, hogy csoda volt
nézni. Viszont a takarító kiscsajt hozd be, kint fekszik a kocsiba -
kikerekedett szemmel bámultam rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Baja esett ? - kérdeztem futábba, de mire kiértem nyílt az
autó oldala, és a kicsit se józan Stefani
libbent ki rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - borult a nyakamba. - Hát itt vagy - lelkesedett,
majd ketten elindultunk befelé. Szerencsékre Maria már rég az igazak álmát
aludta, így nem látta ebbe a remek állapotba az unokáját. Felvittem a szobámba
majd az ágyra fektettem. Levettem a magas sarkút a lábáról, és betakarva magára
hagytam. Kifelé jövet a folyóson Zayn tartott felém, és már a tapasztalatoknak
köszönhetően egy bólintásból megértettük egymást. Egyből a régi dolgozó
szobámba mentünk, ahol leülve a számítógép elé azonnal keresni kezdtük a
szórakozóhely kameráit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó lenne ha ez a szerencsétlen minél hamarabb felkelne, ő
a kocka közülünk - mormolta Zayn, majd tizenegyedszerre is megpróbálta feltörni
a belsőkamerák kódját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, hogy ő a zseni, de nekem vannak kapcsolataim -
előhalásztam a telefonomat a zsebemből, és körbe tárcsáztam az esedékes
telefonszámokat. Minden egyes kicsöngésnél azért imádkoztam, hogy Lisának semmi
baja ne essen, és még ma épségbe hazajutassam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Picsába - dobtam le a telefont az asztalra, majd fel-alá
kezdtem járkálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mond már! - utasított Zayn, majd a billentyűzetre csapott,
ezzel feladva a küzdelmet a jelszó ellen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Két matt fekete dzsipet láttak elporolni onnan, majd az
egyik mellékhelyiségbe dulakodás jeleit találták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kik vihették el, és miért ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha jól tudom, a mexikói maffia, és valami Larkin is
vadászik ránk,...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kifogtad a legjobb csajt az életben, és olyan problémákat
vonz maga köré, amibe meglehet bolondulni.</div>
<div class="MsoNormal">
- De világ életünkben ezt csináltuk nem igaz? Bonyodalmat bajra
építettünk, és fordítva - tettem a kezem Zayn vállára. - Meg kell találnunk!</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-49133777833377827902015-03-09T19:53:00.002+00:002015-03-13T20:21:16.406+00:00Szabályok - 30.<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<h2>
Drágák, </h2>
<div class="MsoNormal">
Nagyon sajnálom a késést, de remélem nem haragszotok, hogy csak egy napot csúsztunk. Időközben 103-an lettünk ( ami nekem még mindig hihetetlen), és az oldalmegnyitás is csak szárnyal fölfelé.</div>
<div class="MsoNormal">
Remélem jól vagytok, ha még se, nyugodtan írjatok nekem ♥ Az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=-rF-_4vwiMs">új kedvencem</a> alatt fejeztem be a sztorit, hulla fáradtan, de remélem megérte ♥ Mármint, hogy nektek tetszik ^^</div>
<div class="MsoNormal">
Időközbe egy kicsit utánna olvastam ennek az egésznek, és elég sok kifejezést fogok majd a jövőben használni, szóval aki előre szeretne tanulni ( bár majd mindig kicsilagozzom a cuccokat) annak itt a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Maffia">"maffia" </a>álá wikipédia!</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">A FACEBOOK CSOPORTUNKBA TOVÁBBRA IS VÁROM A TÖBBIEKET ♥</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3>
<div style="text-align: center;">
A hét Hercegnője : Veronika Devecsery</div>
<div style="text-align: center;">
"Nem húznám hosszura, csak annyit szeretnék hogy tudd, te egyszerűen csodálatosan írsz. A történet magával ragad: ha Lisa dühös, én is dühöngök, ha vidám én is mosolygok. Átérzem a történteket. Kínzásnak érzem azt az egy hetet amit nem tölthetek el Lisa érzéseivel. Ez a kedvenc blogom. Így tovább <3 <3"</div>
</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ölelés a tanyáról ♥</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
***</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3jxg_ETqklLDpAE57zYTCT82_hs3PEcnNeysN5M4QMIS7JdygiEYqPxRq2we7N8jvpQCo1lgMYKygGb-bDdah8FU9r2oo_ItF3r2kdAF3SBIVawyF0k54rBPXRHOZ7lL2Nz8uskR4Z4g/s1600/HzlhSCgPlU.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3jxg_ETqklLDpAE57zYTCT82_hs3PEcnNeysN5M4QMIS7JdygiEYqPxRq2we7N8jvpQCo1lgMYKygGb-bDdah8FU9r2oo_ItF3r2kdAF3SBIVawyF0k54rBPXRHOZ7lL2Nz8uskR4Z4g/s1600/HzlhSCgPlU.png" /></a>A hely ahová Niall vitt minket zsúfolásig volt emberekkel.
Izzadt, lihegő, smáloról,és szexuális vágytól túlfűtőt testektől hemzsegő
terembe próbáltunk mi is elhelyezkedni. Mind a négyen a pult mellé telepedtünk
le, mi lányok helyett foglaltunk, míg a fiúk mögöttünk álltak meg. Én egy
Acapulot kértem, a többiekre pedig már nem is emlékszem, mert agyilag teljesen
máshol jártam. Valahol az üresség, és a magány mezejének kellős közepén, egy
hatalmas vihar felhővel a fejem fölött. Az italomat szürcsölgetve a táncoló
tömeget figyeltem, míg valaki a combomat el nem kezdte simogatni. A kéz
tulajdonosára néztem, és egy mély sóhaj hagyta el a szám, miután
beazonosítottam, hogy csak szőke társunk szórakozik velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj? - próbálta túl kiabálni a hangos zenét, de
felesleges volt, hisz minden szavát értettem. Számat össze préselve ráztam meg
a fejem, ezáltal göndör tincseim csikizték fedetlen mellkasom. Niall az egyik
szemöldökét felhúzta, majd olyan " nekem nem tudsz hazudni"
tekintettel próbálta kihúzni belőlem a választ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor Harryt félre hívtad ...mit mondtál neki ? -
tudakoltam, mire furcsállóan nézett rám, de válaszolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy ne legyen seggfej, és gondolkozzon. Miért ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szakítottunk, ha lehet ezt mondani - rántottam meg a
vállam a tömeget figyelve. Próbáltam az erős ember mutatni, akit amúgy meg se
hatot a dolog, és nem is próbált könyörögni a másik félnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry veled ? - kikerekedett szemei társultak döbbent
arckifejezéséhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Időt kért, azzal az indokkal, hogy rá kell jönnie mit
rontott el akkor amikor Mercedes elhagyta - Niall mellettem kezdett lassan
olyan lenni akár egy cölöp. Minden testrésze a határáig megfeszült, és össze
szorított állkapoccsal meredt rám. Ijedten néztem rá, és próbáltam valami
eszelőset kitalálni amivel lenyugtathatom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, ha valaki felbukkan a múltadból, akkor olyan leszel
mint amikor vele voltál... megértem Harryt, de nehéz lenyelnem a gombócot ami a
torkomban van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy lehet ennyire idióta ? - tette fel a költői kérdést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lépjünk túl rajta, az este most csak a miénk - egy félénk
mosoly erőltettem magamra, majd megszorongattam Niall karját, ezzel utalva arra
is, hogy ő is nyugodtan tovább léphet. Az este ne Harryről szóljon, amikor egy
adományi estén van Mercedesel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Niall és én bátran kértük ki az ital kínálat felét, sorban
egymás után. Mindkettőnkben volt kiadni való feszültség, és szerencsésen
egymásra találtunk, pont mint Steffaniék. Zayn és ő hamar megtalálták a közös
hangot, s valahol a tömeg kellős közepén táncoltak, egymásba gabalyodva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy megjöttetek Steff egyből kiszúrta Zaynt - nevettem
fel büszkén, és lehúztam a maradék italom. Niall már is intet a következőért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsit túlzásba visszük nem ? - dőltem a vállának.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt mondtad az este csak a miénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van - helyeseltem. - Vagy is igazam volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinálsz ? - kérdezte furcsállva, de én már szaporán
álltam fel és másztam fel a székem tetejére. Utam tovább vezetett a pultra majd
minden dühös pillantást kikerülve stabilan megálltam. A zene ritmusa épp
kezdett beindulni, így erőt vettem magamon, és a bennem lüketőt alkoholnak
köszönhetően egyszerűen kezdtem el a csípőmet ringatni. Ahogy a dallamok sorban
hagyták el egymást, én csak felszabadultabb, és bátrabb lettem. Nevetve a szőke
felé nyújtottam a kezem, és invitáltam felfelé. Fejét rázva, mosolyogva
tiltakozott, de mögötte pár lány ujjongani kezdett, így választása se volt, felpattant mellém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak a hölgyek miatt - hajolt meg, majd hülyéskedni
kezdtünk. Össze-vissza kalimpáltunk, táncoltunk, nevettünk. A koktélok, és
felesek amiket egymás után húztunk le, kellően megtették a hatásukat, így semmi
gátlás nem volt bennünk. A ruhámra, mint
egy normális nő persze én is figyeltem, hisz nem kellett hogy a fél Las-Vegas lássa
a fehér neműmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kezeimet a levegőbe emelve kezdtem el a ritmusra hullámozni,
és nevetve ráztam a fejem, így a hajam szanaszét repült. Kócos voltam, és
izzadt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Niall mellettem már felhívott még két lányt akik kedvükre
rázták magukat, így rá nem igen kellett figyelnem , elfoglalta más. Önfeledtlenül
nevettem, és sikongattam, minden fájdalom, bánat elnyomódott bennem. Mintha
minden megszűnt volna körülöttem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hevességemben hirtelen félre léptem, és lezúgtam a
márványlapról. Testem reagálni se tudott, olyan gyorsan történt minden.
Behunytam a szeme, felkészültem a fájdalomra, de nem történt semmi. Néhány sikoly
elhangzott, de se több se kevesebb. Testem megfeszült ahogy megérezte, hogy két
erős kar szorongatja. Aprókat pislogtam felfelé, és két mogyoróbarna szempárral
találtam szembe magam. Egy kedves mosoly, hófehér fogak, és egy jól beállított
barna hajkorona fogadott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj - szabadkoztam, majd próbáltam kimászna a
fogásából, és két lábra kecmeregni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól vagy ? - kérdezte aggódóan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze - bólogattam majd, hogy biztosítsam magamat végig
tapogattam a testem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meghívhatlak valamire, ha már így a karjaimba zuhantál ? -
egy pajkos mosoly jelent meg az arcán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő ... igen, köszönöm. Kiszaladok a mosdóba - suhantam el
mellette, majd mindent magam mögött hagyva átvergődtem a hatalmas
tömegen. A sötét, vörös fényben úszó folyósóra érve rájöttem, hogy nekem nem
csak pisilnem kell. Szaporábbra vettem a lépteimet, és próbáltam nem faltól
falig közlekedni. Nagy lendülettel léptem be a női mosdóba, onnan pedig egy
kabinba. Minden létező italt kiadtam magamból, ahogy a vécé fölé görnyedve
próbáltam menteni a menthető loknikat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kis szünetet lépet be a rendszerbe, így esélyem volt a
földre ülni, és mély levegőket venni. De percek kérdése alatt jött az újabb
adag, én pedig századszorra is megfogadtam, hogy soha többé nem iszok ennyit.
Szenvedésemet végig kísérte egy pár is akik két fülkével arrébb nyögések és
sóhajok kíséretében mentek el, majd ezek után az ajtón is kiléptek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bassza meg - káromkodtam. Lehámoztam lábaimról a magas
sarkúm, s csap mellé dobtam a pultra. Borzasztó tükörképem fogadott, két
vöröslő szem, madárfészek haj, és kipiroslott arc.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kiöblítettem a számat, majd egy kocka kéztörlővel
feltapogattam az ott maradt nedvességet. Csak támasztottam a pultot, mikor egy
ötlettől vezérelve felkaptam a boríték táskámat, és kihalásztam belőle a
telefonomat. Kikerestem a számomra most jelentős nevet, majd csörgetni kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa ? - kérdezte meglepődötten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Zavarlak ? - felültem a pultra, lehajtott fejjel a lábaimat
figyeltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most kezdik majd az ajánlatokat tenni .<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Veszel valamit ? - kérdeztem érdeklődve, hisz minél tovább
akartam húzni ezt a beszélgetést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom még, Mercedes szeretne egy új festményt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom megveszed neki, bármennyibe is kerül - elhaló suttogásom,
túl hangosnak bizonyult az üres mellékhelyiségben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne kezdjük el újra, kérlek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mivan benne ami bennem nincs ? - kérdeztem szipogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa, tudod, hogy itt nem erről van szó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarok egyedül maradni ...nem ilyen áron.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogsz sose egyedül maradni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most is ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Niallék ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Táncolnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menj vissza hozzájuk - zavart volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó most itt - tiltakoztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa nem viccelek, mellettük kell maradnod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már - mintha csak végszót mondtam volna a mosdó ajtaja
kivágódott, és két feketeruhás, bőrkesztyűs pasas rontott be. Köpni nyelni nem
tudtam, hisz egyből felém nyúltak, és szinte már lerángattak a pultról. Kapálózni,
és sikítozni kezdtem, de az egyetlen ember aki meghallhatta az is Harry volt.
Kétségbe esetten próbáltam ütni a támadóimat, de ha egy egyik fogott le akkor a
másik volt túl messze, ha pedig a másik akkor az egyik. Ördögi párhuzam volt,
hogy én mint kisebb teljesen csapdába estem a két szekrény között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugalom kislány - fogott le erőteljesen a magasabbik. -
Hallod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Engedjetek el - sikítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt mondtam kuss legyen! - szólt rám erőteljesen, majd egy
ököl közelített felém, és teljes sötétség lepte el a szobát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Őrjítő fejfájásra tértem magamhoz. Kezemet a homlokomhoz
emeltem, és a sajgó területet próbáltam tompítani. Szemeimet sok pislogás és
hosszantartó hunyorgás után tudtam csak rendesen használni. Émelyegve ültem
fel, majd tanulmányoztam körbe a helyet ahol voltam. Egy fürdőszoba kellős
közepén fetrengtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol vagyok ? - tettem fel a költői kérdést, majd a csap
szélébe kapaszkodva tápászkodtam föl. Az ütött kopott, régies mellékhelyiség
kicsit sem volt nyugtató. Sőt az egyetlen fényforrás is, a tükör fölött
elhelyezkedő neon cső volt, ami csak szakaszosan pislákolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hahó! - kiabáltam, majd az ajtóhoz lépve próbáltam
lenyomni a kilincset. Az idő, egytized tört része alatt futott végig a hátamon
a borzongás : zárva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rángatni kezdtem, gondoltam minél erősebben nyomogatom fel
és le, annál hamarabb fog kinyílni. Csapkodtam az ajtót, vertem, kiabáltam...
mindent próbáltam amivel csak fellehet hívni magadra a figyelmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valaki, kérem, segítsen! - tenyerem már zsibbadt a sok
ütéstől amit az ajtóra mértem, de még így se voltam elég biztos benne, hogy
egyáltalán meghallotta valaki. Mi van ha rajtam kívül nincs már itt senki?
Hátat fordítottam az utamban lévő tárgynak, majd a földre rogyva próbáltam
beazonosítani a helyzetem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Első szabály :</b> nyugodj meg! - mély levegő, ki és be. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mintha csak apám mondogatta volna mellettem : szívd mélyre,
fújd ki teljesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az apró próbálkozásaim, az idő teltével nyugalmat hoztak a
fejemre, és már kevésbé voltam sokkos állapotban. Bár a szívem még mindig őrületes
tempóban vert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Második szabály :</b> azonosíts. Keress ablakot, ajtót, rést,
bármit amivel megtudod határozni a helyzeted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szoba ahol voltam, alig lehetet nagyobb egy 4x4
négyzetméteres helyiségnél. Egy kád, csap, vécé és egy szekrény helyezkedett el
benne. A vécé pont az ajtóval szembe volt, a kád jobb kéz felé, a csap és a
tároló balra. Minden bútor fehér volt, már amennyire lehet valami fehér, ha már
egy ideje nem takarították. Nem volt padló, csupán régi, lebetonozott föld, jó
sokk kosszal. A lámpa a tükör fölött, már régi cső, így huzamosabb időt aligha
fog kibírni. A kád fölött elhelyezkedő zuhanyzófüggöny szakadt, és poros volt,
pont mint az egész helyiség. Ahogy aprólékosan tanulmányoztam a helyet, valami
megütötte a szemem : egy kis rés a vécé felett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azonnal felpattantam, majd a vécé tetejére állva végig
tapogattam a szemben lévő falat. Hideg, és kemény, viszont nagyon is üreges.
Kézzel kezdtem el ütlegelni, de meg se kottyant neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyerünk már - utasítottam majd egy nagyobbacska ütésemtől
a tégla egy kis darabja lehullott, pont a kád szélére zuhanva, hatalmas
csörömpölést hangoztatva maga után. Ijedten kaptam hátra a fejem, mikor is
beszédet, és motoszkálást fedeztem fel. Az ajtó percek alatt nyitódott ki, én
pedig épp, hogy rátudtam ülni a kádszélére, ezzel elterelve mesterkedésemről a
figyelmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Harmadik szabály :</b> mindig próbálj meg a legtöbb infóhoz
hozzá jutni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lám lám, csipkerózsika felkelt ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Larkin ? - szűrtem a fogaim között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere ki nyugodtan, már sokan várunk rád - bájologó hangon
búgta felém, majd kézen ragadva kicibált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akartok tőlem ? - kérdeztem hisztérikusan, majd egy
erősebb rántástól térdre estem. Négykézlábra érkezve dühösen pillantottam fel,
és az előttem elterülő társaságtól elszállt minden bátorságom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Volt egy üzletünk, amit szépen keresztbe vágtál - Carlos
hangja csengett fel mellőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bemutatom neked a világ nagy embereit - intett a hármas
fogat felé. - Elexander Voronin , az orosz maffia alfeje - a fickó hófehér
bőrű, kicsit sápadt is talán. Fején aligha van haj, és egy hatalmas szőrme
bundát visel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon örülök kegyednek, már igen sokat hallottunk róla -
az erős akcentusának hála szinte semmit nem értettem belőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol vagyok ? - kérdezem, de figyelmen kívül hagynak, és
Larkin tovább beszél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A hatalmas Cosa Nostra* feje, Alberto Salvatore Constransa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szicíliaiak ? - döbbent kérdés hagyta el a szám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A hölgy kicsit sokat szeretne tudni - Larkin idegesítő
hangja bántotta fülem. Még mindig négykézláb támaszkodva próbáltam kiutat
keresni, hisz bekerülni négy maffia csoport közé, nem biztonságos semmilyen
helyzetben sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csoportunk utolsó tagja pedig Darko Cieślikowa , az ukrán
alvezér.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mind csak téged akarnak drágaságom - Carlos mellém lépve
rángatott föl a földről. Majd szembe állított a férfiakkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom uraim, nem ez volt megbeszélve, de kérem tegyenek
ajánlatot, aztán ki-ki haladjon a dolgára - Larkin erőteljesen utasította az
össze gyűlt csoportot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akarnak tőlem ? - hajtogattam ugyan azt a kérdést
folyamatosan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa ugye ? - lépett elém az erősen olasz beütésű férfi,
aki erős dohány és whisky szagtól bűzölgött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj rám - államnál fogva felemelte a fejemet, majd a
szemembe nézett. Undorodva hunyorogtam rá, majd egy gyors mozdulattal arcon köptem,
az immár meglepődött férfit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mocskos kurva - keze lendült, és erőteljesen az arcommal
találkozott. - Ha tényleg akkora árad van mint mondják, már most nem adok érte
ezer dollárnál többet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ide figyelj nagyember, vagy megadod azt a pénzt amit
mondok, vagy itt helyben szétlövöm azt a gazdag fejed - Larkin egy ezüstösen csillogó
revolvert tartott az olaszfejhez, majd erőteljesen rányomtam a hideg vasat, az
izzadó férfi homlokára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vedd el onnan a játékszered kisfiú - utasította Alberto
Salvatore Constransa, az immár felbátorodott Larkint.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindenki kussoljon - intet csöndet Carlos, majd
erőteljesebben szorongatta a csuklómat a hátam mögött.<br />
- Akkor szólj a pincsidnek, hogy takarítsa el a fegyvert a
fejjem mellől - kisebb káosz vette kezdetét, és az öt férfi megegyezése teljes
mértékben eltért egymástól.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
***</h3>
<div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
*A Cosa Nostra a leghíresebb (és -hírhedtebb) olasz maffiacsoport, amely a XIX. század közepe felé alakult ki Szicíliában.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-54712943025464498052015-03-01T19:16:00.000+00:002015-03-01T19:16:36.029+00:00Az út kétfelé ágazódik - 29.<div style="text-align: justify;">
<h3>
A hét Hercegnője : Lilly Horváth </h3>
<div>
<h3>
<i>"Nem tudom te mit akarsz tenni az immár száz olvasóddal. Megölni minket, vagy csak szimplán szívrohamot okozni, de tudnod kell, hogy KEGYETLEN VAGY. Egy teljes hét...</i><i><br /></i><i>Ui.: imáádtam! <3 :))"</i></h3>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1b2slotTc8DQHY-yVLQP-T335veKOZUH0-pgprubxdWLOjR7bAl-ZZqhe02eVqM3EbmnDfRlFnljTQyJDdFkLBmOoMlyaUetovCAPkzqv8TFO09zSJ4gPccWv2ziW8G5HXGWEMWa2Czo/s1600/tumblr_mn7gz8njAR1rs8w78o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1b2slotTc8DQHY-yVLQP-T335veKOZUH0-pgprubxdWLOjR7bAl-ZZqhe02eVqM3EbmnDfRlFnljTQyJDdFkLBmOoMlyaUetovCAPkzqv8TFO09zSJ4gPccWv2ziW8G5HXGWEMWa2Czo/s1600/tumblr_mn7gz8njAR1rs8w78o1_500.jpg" height="320" width="243" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Huszonegy évesen, az emberlányának már illik elmondani
magáról olyan dolgokat amik megszilárdították az életét. Emlékekkel,
érzésekkel, pillanatokkal csapták teli, akár rossz vagy jó, mindennek megvolt a
jelentősége. Elmondhatja magáról, hogy sziklaszilárd előrelátásai vannak a jövőjével
kapcsolatban. Látja majd Skóciát, Londont, Budapestet, Krakkót, még érzi az
ajkán élete első csókját, és az első szerelmeskedés forró pillanatait szikrázni
a bőrén. Szobájának falán ott lógnak a plakátok, fényképek, rajzok, mozi-,
koncertjegyek, mindenhez van egy története, és mindennek van helye. Nos, ez a
lány nem én vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ami nekem van az a katonai kiképzés, a vér, a fegyver, és a
rettegés ami ott bujkál minden izmom alatt. Menekülök, de fogalmam sincs miért,
vagy egyáltalán ki elől. Olyan emberekben bízok meg, akiket még csak nem is
ismerek, de nem is akarok, mert csak nehezebb lenne az elvállás. Életem első
csókja, a volt részeg kertészünkkel történt - akit az eset után egyből ki is
rúgtak, vagy is ezt mondták. Nem tudom már mit higgyek, és kinek. Van e értelme
harcolnom ez ellen, miért nem adhatom fel, és csak sodródhatok az árral? Miért
kell nekem pont szemben úszni ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy ott ültem a széles kanapén, és csak jártattam a
fejemben azokat a nyavalyás fogaskerekeket, egyre jobban csak
elbizonytalanodtam magammal és a képességeimmel kapcsolatosan. Két napja
érkezett meg Mercedes, ezzel teljesen felbolydítva maga körül mindent, engem is
beleértve. Nem szólok Harrynek, hogy zavar mikor együtt beszélgetnek, vagy
nevetnek, ketten teáznak a kertben, vagy épp sétálni mennek. Nem tehetem meg,
hogy féltékenységi jelenetet rendezek, vagy megkérjem, hogy válasszon kettőnk
közül... Nem tehetem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hey, hát te ? - szólalt meg egy kedves hang mellőlem, és
mikor oda pillantottam megnyugodtam, hogy nem Mercedes vagy Harry.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak olvasok - lengettem meg a kezemben lévő könyvet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért tartasz már egy félórája az első oldalon ? -
mosolygott, mire feleszmélve a könyvre pillantottam és igaza volt. Az első
oldal pihent előttem, de még egy betűt nem olvastam el belőle, pedig már egy jó
ideje lejöttem. Nem tudtam elviselni, ahogy Miss. Tökély az egyik estéji ruhájából,
a másikba bújik, és vihogva grasszál Harold előtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Baj van ? - huppant le mellém, majd szembe fordult velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Steff - sóhajtottam. - Századszorra is csak azt tudom mondani,
hogy semmi - mosolyogtam magabiztosan, holott belül ordítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, hogy rosszabbul jársz ha ide küldöm a nagyit és ő
szedi ki belőled - a fiatal lány lelkesen ecsetelte mondandóját, majd témát
válta elmesélte, hogy este végre szórakozni megy és, hogy örülne ha vele
tartanék. Nem tudtam nemet mondani, hisz egy kis jó nekem is kijárt már, és a
testemben még mindig fiatal vér folyt. Izgalomra vágytam, meg talán egy kis
alkoholra is. Talán kiverhetem a fejemből azt a borzalmas képet, ahol Mercédes
önfeledten csókolgatja Harry. Utálom a rémálmokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lelkes beszélgetésbe elegyedtünk, én pedig nem lehettem elég
hálás neki, hogy elterelte a gondolataimat. Néha elsétált mellettünk Harry
apja, de ügyet se vettetünk rá. Ő azért mert ebédszünete volt, én pedig mert
utált, és ezért tuti, hogy nem akar tőlem semmit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazából nem tudom, még nem választottam ...-
elhallgatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden szórakozó hely jó lehet itt - mosolyogtam a plafont
bámulva, majd mivel nem jött válasz, rá néztem. A szobát kémlelte körbe, és
erősen ráncolta a homlokát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az ? - pattantam fel hirtelen. Megijedtem. Talán
túlságosan is paranoiás vagyok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hallottad ? - állt fel, majd a hatalmas ablakhoz
sétált ami a felhajtóra, és a lépcsőkre nézett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit látsz ? - kérdeztem még mindig szuszogva, s reméltem,
hogy semmilyen fegyveres, kommandó nem tartózkodik a házkörül. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy irtó helyes barna csávót, meg egy szőkét - már a
mondat közepénél felálltam, de még nem álltam mellé. Egy perc kellett míg az
agyam felfogja az információt, és betudja azonosítani a barna és a szőke
jellemzőt. Hirtelen virult ki az arcom, és futólépésben indultam meg az ajtó
felé. Épp mikor kitártam szólalt meg a duda, amit Niall nyomkodott meg az autó
ajtajában állva. Ahogy kiléptem a napfényre egy mosoly jelent meg az arcán,
majd mint egy kislány lefutottam a lépcsőn, és szőke barátunk nyakába vetettem
magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Biztos, hogy nem tudnék épp magyarázatot adni arra, miért
tettem ezt, de az elmúlt napok magányosságára fogom. És ahhoz képest, hogy nem
igen ismerem őket, végül is az életem nekik is köszönhetem, így még szép, hogy
egy nagy ölelésben fogadom, a még mindig a vállát fájlaló Niallt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kislány - motyogott, majd egyik kezével szorosan ölelte a
derekam, míg a másikkal a kocsi ajtót markolta, hogy a lendülettől ne dőljünk
el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Horan - horkantott hátulról Zayn, majd lecsapta a
csomagtartótetejét. - Szakadj le Lisáról, és segíts ezeket a szarokat bevinni,
mert mindjárt meghalok úgy zsibbad a kicseszett lábam - szőke barátommal
egyszerre nevettük el magunkat, majd még egy utolsó szorítást mértünk egymásra,
s elváltunk. Hátrébb húzódtam, közben pedig arcára vezettem a tekintetem. Kék
szemei úgy csillogtak mint egy gyémánt a tengerben, miközben egy széles mosoly
terült el az arcán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó újra látni - nyögtem ki, majd elléptem mellette, hogy segítség
Zaynek felvinni a táskákat. Egy szoros ölelést tőle is kaptam, de utána már
hurcolkodni kellett, így közösen indultunk be a lakásba. Épp mikor beléptünk és
helyeztük el a csomagokat a márványlapon, Harry lépdelt le a lépcsőn, és
egyenesen barátaihoz sétált, engem teljesen figyelmen kívül hagyva. Nem
lepődtem meg rajta, hisz amióta Mercedes itt van, csak akkor kommunikálunk, ha
nagyon muszáj. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Styles - szólalt fel Niall, majd lepacsizott az
említettel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Zayn - lépett a másik felé, akivel szintén kezet fogva
köszöntötték egymást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is mondtátok, hogy jöttök - kicsúszott a számon a halk
mondat, de balszerencsémre mind a három szempár rám szegeződött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Épp, hogy letudtam szervezni az utolsó szállítmányt mikor
ez a balfasz beráncigált a kocsiba, és elindult velem ide - Zayn erősen gesztikulált
Niall felé, aki csak karba tett kézzel vigyorgott, és a fejét rázta barátja
meséjére. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bébi, miért szaladtál el ? - a hang olyan szinten sértette
meg a fülem, hogy nem kellett még a lépcső felé se néznem ahhoz, hogy rájöjjek
ki fog csatlakozni hozzánk. Várjunk csak ... mi az, hogy bébi ? Fújtatva,
összeszűkített szemekkel fordultam a szőke lány felé, aki csak ártatlanul állt
meg mellettünk. Senki nem válaszolt
neki, a levegőn pedig érezni lehetet, hogy más lett. A két srác állukat a
földre eresztve, kitágult pupillákkal kapkodták a tekintetüket a göndör és az
exe között, majd Niall volt az első aki megmert szólalni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megkérdezhetem, hogy ő mi a francot keres itt ? - a mondat
végére kibukott belőlem egy kényelmetlen kuncogás, ami már vagy 3 perce
szurkálja az oldalam. Harry dühösen nézett rám, így abba hagytam, de belsőm csakl
kacagott továbbra is. Látszik mindenki pont annyira örül neki mint én. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Niall nem hiszem el, hogy újra látlak - a csaj szó szerint
neki rontott szegény Niallnek, és olyan erősen szorongatta, hogy még a látványa
is fájdalmas volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen ez nekem is nagy meglepetés, el sem tudod hinni
mennyire - nem ismerem eléggé, de még a hülye is kivette ebből a mondatból az
iróniát. - Styles, beszélni akarok veled... most! - hangja nyomatékosította a mondandóját, majd
egy gúnyos mosoly kíséretében kivált az
ölelésből és magunka hagytak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Zayn vagyok - intett a lánynak. - Lis tudnál segíteni
ezeket bevinni valahová ? - kérdezte kényelmetlenül, de mire válaszolni tudtam
volna Maria unokája jelent meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd én segítek - mosolygott, s felemelve két táskát
elindult a lépcsőn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki a csaj ? - suttogta oda nekem, mire szélesebb mosollyal
díjaztam Steff cselekedetét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Steffani, szobalány - újságoltam Zaynek, aki épp annyira
örült mint én.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szép esténk lesz - dörzsölte össze két tenyerét, majd
felkapva egy-egy táskát a lány után ment. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jó magam is indulni akartam, méghozzá ki a kertbe a már jól
ismert padomhoz, de a két sarkon tipegő ocelot bunda kegyesen elém állt, s az
istenért se akart tágítani. Kénytelen voltam arcára vezetni a tekintetem, és jó
pár másodpercig állni a szikrázó pillantását.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Segíthetek valamiben ? - kérdeztem gúnyosan, mire
ciccegett egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megmondanád ki a fene vagy, és még is, hogy kerültél Harry
mellé ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hiszem, hogy tartoznék neked magyarázkodással ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj ide kislány - lépett egyet felém fenyegetően, mire
én egy lépést hátráltam. - Nem tudom mi
módón kerültél ide, de nehogy azt hidd, hogy ilyen kis hajléktalan leánykák
ingyen fognak itt szállodásat játszani. Ugye nem gondolod azt, hogy Harrynek
pont te kellenél? Hány éves is vagy? 15 ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 21 vagyok - javítottam ki. - És nem hiszem, hogy Harrynek
én kellenék!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor meg mi a francot keresel itt ? - egy gúnyos nevetés
szökött ki vörös ajkai közül, mire belsőm milliméter nagyságura húzódott össze.
Hogy mit keresek itt ? Jó kérdés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Magam se tudom - köptem oda, majd hátat fordítva neki
felmenekültem Harry szobájába. Szívesebben mentem volna máshova, de ez volt az
egyetlen olyan hely amit eltévedés nélkül megtudtam közelíteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pont mikor bevágtam magam mögött az ajtót, gurult le egy
könnycsepp az arcomon. Dühösen kezdtem el csapkodni, épp ami a kezembe akadt,
az vagy földön, vagy a falon végezte, de leginkább csak a párnákat dobáltam
szanaszét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért ? - sikítottam fel, miközben az ágytakarót téptem
le. - Miért, miért, miért?!- úgy toporzékoltam akár egy idióta, és talán az is
voltam. Fújtattam, szipogtam, és leginkább könnyeztem. A hangomat se fogtam
vissza, hisz kit érdekel ha meghallanak, mit kezdenek velem ? Több se kellett
ahogy felborítottam az íróasztal előtt pihenő széket, szinte végszóra nyílt az
ajtó. Vártam, akár csak az oroszlán aki a kiszemelt zebrát kémleli. Úgy
figyeltem az ajtó nyikorgását, mintha a fülem mellett történne minden, kíváncsi
voltam ki olyan bátor, hogy belépjen miközben török zúzok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit művelsz ? - szólalt meg mély baritonján az a személy,
akit most a legszívesebben elásnék a Grandkanyonban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te mit művelsz!? - ujjammal felé mutatva közelítettem meg.
- Kikészítesz, látod ? Megőrülök tőled! Ez akarod ugye? Hogy bolond legyek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miről beszélsz? Lis nyugodj már meg, nem kell, hogy apám
átjöjjön - halkan beszélt, ezzel is nyugalomra intve, de mit sem foglalkozva
próbálkozásával csak tovább fújtattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te ... te... te idióta! - löktem meg a mellkasánál, így az
ajtónak dőlt. Bár az én erőm mit ér fel ellene... mintha egy hegyet akarnék
ledönteni. Csúf próbálkozások sorozata.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden a te hibád - zokogtam fel, majd ököllel kezdtem
püfölni. - Nem veszed észre, hogy mindennél többet jelentesz nekem? Nem fogod
fel, hogy mennyire rosszul esik, hogy három napja még csak rám se hederítesz ?
Semmi sem tűnik fel ? Csak ő ? A szőke cicababa, aki már egyszer kijátszott
téged ? - egy szuszra nyomtam le az egészet, míg a mellkasát se kíméltem, pedig
kezei a csuklómon voltak, így bármikor lefoghatott volna. Arcára néztem, tudnom
kellett, hogy miként reagál, de a szomorúan konyuló szemein kívül mást nem
vettem észre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa - suttogta elhalóan mire fejemet neki döntve csak
szipogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért csinálod ezt ? Tudom, hogy fiatal vagyok, de kérlek
had próbáljak meg az lenni akire szükséged van, hogy legyek. Harry nekem
szükségem van rád, senkim sincs - zokogtam. Mélységesen megviselt minden ami
már egy ideje zajlik, és Mercedes érkezése már hab volt a tortán. De az, hogy
Harry ügyet sem vetett rám, kihozta belőlem az érzelgős, könyörgős fajtát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa, figyelj rám egy kicsit, kérlek - kezei közé fogta az
arcom majd felfelé billentve kényszerített, hogy rá nézzek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért ? - olyan halkan motyogtam, hogy még magam is alig
hallottam. Könnyfátyolon át próbáltam az arcára fókuszálni, több kevesebb
sikerrel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van - szorította össze zöld íriszeit, majd
sóhajtott. - Adj egy kis időt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék? - szaggatottan vettem a levegőt, olyan érzésem
volt mintha fuldokolnék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Adj időt nekem - ismételte. - Rendbe kell tennem a
dolgokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell semmit rendbe tenned - erőszakoskodtam gyáván. -
Kérlek Harry ne mond ezt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, hogy mennyit jelentet nekem... muszáj rájönnöm,
hogy mit hibáztam anno mikor elhagyott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy néztem rá, mintha csak egy őrült, elmebeteg állna
előttem. Nem tudtam elhinni, megrémiszteni azt amit mondott. A napokban
bebeszéltem magamnak ezt az egészet, és most mikor kimondta, egy világ omlott
össze bennem. Az általa építet világom romokban hevert. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hátrálni kezdtem tőle, undorodtam minden részétől, minél
távolabb akartam tőle kerülni. Hányingerem lett az egész helyzettől, mocskosnak
éreztem magam. Túlságosan is sebzettnek ahhoz, hogy valaha is meggyógyuljak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menj innen - csuklott el a hangom. - Menj innen! - és már ordítottam
is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa kérlek értsd meg - felém nyújtotta a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kurvára takarodj innen! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vonallá préselte az ajkát, majd egy mély levegő után hangos
ajtó csapódást követve távozott a szobájából, magamra maradtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Órák telhettek el a veszekedésünk óta, mert mikor
feleszméltem a sírásból az eget már a feketefátyol borította, rajta a sok kis
gyémánt csillogással. Tudtam, hogy Steff hamarosan beront azon az ajtón, és ha
kell ráncigálással fog elvinni. Nem akartam a sérültet mutatni, inkább
felálltam, és bizonyítótani akartam. Megmutatni Harrynek, hogy nem tud padlóra
küldeni, ha neki a szőke fruska kell, hát legyen viheted de, hogy én ma többet
fogok inni a keleténél az is biztos. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, s a forró zuhany alatt
megpróbáltam minden bánatom lemosni. Könnyem már nem volt, az összes elfolyt,
vagy csak már túlságosan is elfáradtam benne. De a forró cseppek végig csúszása
a testemen, most felüdülő érzést nyújtottak. Negyed óra múlva már csurom vizesen
toporzékoltam a szekrény előtt, a megfelelő szettet kiválasztva. Szinte majdnem
mindent kidobáltam belőle, mikor a kezembe akadt egy mélykék ujjatlan mini ruha.
Szívecske alakú teteje tökéletes kiemelte a mellkasom, és a melleim, ezzel
mutatva is valamit, de nem sokat. Testszínű combfixet aggattam magamra, aminek
teteje fekete csipkében simult rá a bőrömre. Lábfejeimet fekete magas sarkúba
bújtattam, s magamhoz vettem az ékszereimet is. Egy nagy kövekből álló szintén sötét kék nyakláncot,
és pár fekete karperecet. Hajamat göndör hullámokba sütöttem, míg sminkemet
inkább füstösre vettem. Mikor a tükörbe néztem egy teljesen más ember tekintett
vissza rám. Egy dögösebb, vagányabb, és minden részben bátrabb lány. Lehet,
hogy túlzásba vittem, vagy épp kislányosan viselkedtem, de úgy éreztem, hogy ez
most kell nekem... kell. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa - csiripelt valaki a nevem, épp mikor kiléptem a
fürdő ajtaján.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere - válaszoltam kurtán mire nyílt az ajtó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt a ... te aztán kitettél magadért - kuncogott Steff,
majd lehuppant az ágyra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ittál ? - kérdeztem, mire csak egy nevetést kaptam
válaszul.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsit - mutatta ujjaival a mennyiséget, bár kétlem, hogy
csak annyi lett volna. - Te is kérsz? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még jó - nevettem fel, majd boríték táskámat magamhoz véve
elindultunk a földszintre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jön velünk a két srác is - újságolta boldogan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor beléptünk a nappaliba a levegő egy percre megállt, és
éreztem, hogy mindenki ránk kapja a tekintetét. Mercedes és Harry elegáns
öltözékben helyezkedtek el, egy pink koktél ruha, és fekete szmoking. Niall és
Zayn laza inget viselt, farmerral, tornacipővel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mehetünk ? - pattan fel Niall, mire mindenki elindult
utána. - Csodás vagy - súgta oda nekem mikor elhaladt mellettem. Lesütöttem a
szemem, és csak pirulva megköszöntem neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te is velük mész ? - kérdezte Harry mikor bezárta az ajtót
mögöttünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom te máshova tartasz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy jótékonysági estre megyünk Mercedesel.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Jó szórakozást - zártam le a témát, majd behuppantam Niall
mellé az anyós ülésre. Becsatlakozott még Steff és Zayn is, végül pedig
elindultunk. A vissza pillantó tükörbe láttam még Harry távolodó alakját, ahogy
távozásunkat figyeli. Hiányzott. Minden részében.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-86092612519457458642015-02-21T18:43:00.000+00:002015-02-21T18:43:31.112+00:00A kétsarkon tipegő ocelot bunda - 28.<h2 style="text-align: justify;">
Helló Drágák ♥</h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLoX1_WoSyHKTSh2EDWfEEryNevtXkpMft4XzeIviUPM8ENA5usKLP2W8HiioKKiTOQSTQ2Uv7sGPpfp8P_CnN54uy-f4m4QDmjGhRsP5fTuZXNtmkxl-h2XNzr0bxYeLzThFV70CFxVo/s1600/Thank+you+.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLoX1_WoSyHKTSh2EDWfEEryNevtXkpMft4XzeIviUPM8ENA5usKLP2W8HiioKKiTOQSTQ2Uv7sGPpfp8P_CnN54uy-f4m4QDmjGhRsP5fTuZXNtmkxl-h2XNzr0bxYeLzThFV70CFxVo/s1600/Thank+you+.jpg" height="200" width="151" /></a></div>
<div>
Az első és a legfontosabb, hogy a blog 100(!!) olvasóval rendelkezik!! A <a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">csoportban</a> már regéltem a köszönet és hálálkodás mellett, még sok minden másról is... ezért itt csak annyit írnék, hogy : NAGYON KÖSZÖNÖK NEKTEK MINDENT, ÉS HIHETETLEN, HOGY ENNYIEN VAGYUNK ♥</div>
<div>
Őszintén szólva egy álmomat valósítottátok meg ♥</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Ölelés a tanyáról, ahol óriás epres milkával ünnepeltem ♥</div>
<h3 style="text-align: right;">
<b><br /></b></h3>
<h3 style="text-align: justify;">
<b><br /></b></h3>
<h3 style="text-align: justify;">
A hét Hercegnője : Berta Krisztina </h3>
<h3 style="text-align: center;">
<i>" Ne, ne, ne, neee... Ma kezdtem és egész nap olvastam, de most..nincs több..."</i></h3>
<h3 style="text-align: center;">
<b>***</b></h3>
<h3 style="text-align: center;">
<b>Harry Styles</b></h3>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
</div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3GRbKAIkI3zWQjWCeS3IlRCH1yO0N8fTwhspAuM8U9OLP66K4ytRxGcv7V-Bzhy0bJTkIZNW-eiLl_iuARTXpJ0Wp2Icuy1CKTTsj3nHdgEoHC3LyyAkaZ5hAN3eN0j_0Y1GDgATigxw/s1600/http:%2F%2F36.media.tumblr.com%2F98f4d687e444e050fdf549f4f1cb6834%2Ftumblr_ngqkq9wLQ51trhwe5o3_r3_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3GRbKAIkI3zWQjWCeS3IlRCH1yO0N8fTwhspAuM8U9OLP66K4ytRxGcv7V-Bzhy0bJTkIZNW-eiLl_iuARTXpJ0Wp2Icuy1CKTTsj3nHdgEoHC3LyyAkaZ5hAN3eN0j_0Y1GDgATigxw/s1600/http:%2F%2F36.media.tumblr.com%2F98f4d687e444e050fdf549f4f1cb6834%2Ftumblr_ngqkq9wLQ51trhwe5o3_r3_500.png" height="192" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Tágra nyílt szemekkel vizslattam a vérvörös arcú apámat,
akinek a szemei is villámot szórtak. Soha nem láttam még ennyire kiborulva, és
ez egy kis részemet megrémisztette. Megnyugvásomat még a mellettem ziháló lány
se segítette, így még jobban fortyogott bennem az a bizonyos vulkán, kitörésre
készen. Mind a ketten szaporán vettük a levegőt, s tudtam, hogy igaza van. Bár
a pofon, és a csitri kifejezés kicsit erős volt, még is biztos voltam abban,
hogy egy kisebb fennforgást okoztam tegnap este. Hisz az emberek nem azért
mennek szerencsejátékozni, hogy verekedést, és rohangáló őröket lássanak,
tejszínhabnak a sütemény tetején pedig vérző vezetőket. Ez nem volt egy építő
jellegű fejlesztés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked meg mi a franc bajod van fiam ? - kérdezte
hitetlenkedve, s mintha a düh kipárolgott volna a testéből, a csalódottság és a
kételkedés váltotta fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy nekem mi bajom van ? Te rontasz rám, csitrized le a
barátnőmet, és keversz le nekem egyet ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted az újságírók már nem csámcsognak a fejleményeken
a RedRose's körül ? - utáltam beismerni, de túl sokat szenvedtünk azzal, hogy
egy tiszta imidzset építsünk föl, az amúgy mocskos üzletünk köré. Apámmal sose
volt felelőtlen a viszonyunk, de ha a pénzről vagy a multikról volt szó, akkor
mindig félre tettük az apa - fia kapcsolatot, és csak is vezetői társakként
tekintetünk egymásra. Neki ez könnyen ment, s egy idő után már nekem is.
Amolyan megszoksz vagy megszöksz kapcsolat volt az irodában, és talán az
életben is így alakult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hányszor kell neked még elpofáznom, hogy a magánügyeidet
az emberek háta mögött végezd, még is mit mondok majd a rendőröknek ha körül
akarnak nézni ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan azt amit eddig - horkantam fel, majd feltápászkodtam
az ágyról, és kikerülve apámat az asztalom felé indultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fél óra múlva látni akarlak, ezzel meg csinálj valamit -
biccentett Lis felé, mire kitágult tekintettel néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt te se gondoltad komolyan - ordítottam utána, mikor
távozott, egy hangos ajtó csapódással maga mögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az Isten verje meg! - kiáltottam el magam, majd az éppen
kezembe kerülő kiscserepes virágot az ajtónak vágtam. Maria és Lis egyszerre
rázkódtak meg a zajra, majd az idősebb volt az első aki közelebb merészkedett
hozzám, s a következő tárgyat amit kiakartam végezni, kivette a kezemből. Egy
képkeret volt, rajta a "mi kis boldog családunk". Az apa aki meghazudtolta
a saját fiát, az anya aki ország világgal duggatja magát, és a két gyerek akik
menekülőre fogták ahogy tehették. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugodj meg drágám - csitított Maria, majd egy meleg
ölelésbe vonta a testem. Vagy két fejjel lehetett kisebb nálam, így inkább én
fedtem be őt, mint fordítva, de akkor is jól esett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod milyen, majd meg nyugszik - suttogta bizalmasan,
majd egy kis idő után eltávolodott tőlem. - Megyek csinálok egy kis teát neki,
hátha észhez tér - szelíd mosoly jelent meg az arcán, mire bólintottam egyet, s
hagytam, hogy kisétáljon az ajtón. Sose értettem, hogy lehet még mindig ilyen
kedves, és jó indulatú ezzel a görénnyel, még az ilyenek után is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sóhajtva fordultam a még mindig az ágyon ülő lányhoz. Ijedt
tekintette könnyektől volt terhes, s tudtam, hogy ez most rosszul jött ki.
Ajkaimat vonallá préselve lépdeltem az ágyhoz, majd a lendülettől fogva
nehezedtem rá, kényszerítve a hátradőlésre. Levegőt nem mert venni, nem hogy
megmozdulni alattam, de csak a siralmas férfi ösztöneimre tudtam hallgatni, és
arra, hogy most figyelem elterelésre van szükségem, és ebben csak ő tud
segíteni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - motyog alattam, de figyelmen kívül hagyva
préseltem össze a szánkat. Először reagálni se reagált, de tolakodó voltam, s
megharaptam az alsó ajkát, ezzel szabad utat nyerve nyelvemnek. Erősen, szinte
már faltam az ajkait, miközben egyik kezemmel végig simítottam feszes combján,
megmarkolva azt csípőmre helyeztem. Erősen szorította a felkaromat, majd
leemelte a lábát rólam, s elhúzódott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit művelsz ? - kérdezte, válaszul pedig csak a nyakát
kezdtem puszilgatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szükségem van rád - suttogtam bőrébe, majd felpillantottam
rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az apád csitrinek gondol, szerintem most nem az lenne a
legjobb megoldás ha összefeküdnénk...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért helyezed te is előtérbe azt amit apám gondol, ha ? -
förmedtem rá, majd lemásztam róla.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, mert az ő házában vagyunk, és ha eddig nem jutott
volna az eszedbe, egy fél hete még a nyomunkban volt a mexikói maffia - az
utolsó szóra megremegett a hangja, de tartotta magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért nem tudsz egy kicsit szemet hunyni efölött, ezentúl
a négy fal közé szorítva fogunk száraz kenyéren és vízen élni, hogy még
véletlenül se tudjanak megtalálni minket ? - az apám által okozott dühömet most
csaptam ki. - Hogy lehetsz ennyire naiv ? Szerinted nem fognak megtalálni? Ha
engem kérdezel, már rég fegyveresek figyelik minden mozdulatunkat,
mesterlövészek minden sarkon. Bármikor, bárhol beránthatnak egy autóba, aztán
kurvának állítanak, és a hátra levő életedben több faszt fogsz mint kilincset!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt gondolod ? Tényleg ez minden amit mondani tudsz ?
Gratulálok, ismét alakítottál Styles - lecsúszott a matracról, majd kikerülve
engem a bőröndjéhez lépett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nőj fel, azt mondtad tudod mi történik oda kint, de
szerintem fogalmad sincs.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval kurvára kislánynak tartasz, aki semmit sem tudsz a
nagyok dolgáról ? - szinte már visítva fordult felém, s az arca teljesen
kipirosodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem azt mondom...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De kurvára ezt mondod - lecsapta a táska tetejét, aztán a
fürdőbe vonult néhány ruhájának társaságában. Az ajtót hangosan csapta be maga
mögött, majd kulcsa zárta azt. Egy ideig kitartóan szólongattam, dörömböltem az
ajtón, de keserves próbálkozásom kudarcba fulladt, így tettem amit tennem
kellett. Felöltöztem : egy kék farmert viseltem, fehér inggel, és szürkés
árnyalatú nyakkendővel. Fekete cipőt húztam, majd felcsatoltam az órámat, a
tükörbe ami falomon lógott, még megigazítottam a hajam néhány átfésüléssel az
újaim segítségével, majd minden erőmet előszedve áttrappoltam apám irodájába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
Lisa Fosters </h3>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjywooisYzMJFXiAtc7unvcrG0m-LEKdFncm6Xo1i7Jb_RqFlBkTmSpd2uz9zgIcOewbUo9N7Wnh4cTWbf7ZPpOeSmTU0orwdtCTPXWmWszec7l_QEZGLXv2o4QW_Sigu6Qa4MOP6tdaMI/s1600/YtTWAZ24ym.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjywooisYzMJFXiAtc7unvcrG0m-LEKdFncm6Xo1i7Jb_RqFlBkTmSpd2uz9zgIcOewbUo9N7Wnh4cTWbf7ZPpOeSmTU0orwdtCTPXWmWszec7l_QEZGLXv2o4QW_Sigu6Qa4MOP6tdaMI/s1600/YtTWAZ24ym.png" height="320" width="242" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Miért futok bele mindig ugyan abba a csapdába. Miért
gondolom azt, hogy Harry elég felnőttnek tart maga mellé, hogy én vagyok az aki
kell neki? És miért hiszem azt, hogy azzal, hogy mellette vagyok minden rendbe
fog jönni? Jelen helyzetben semmi sincs rendben, hisz komplett listát tudnék
írni, vagy 100 + 1 pontban, ki - miért - mikor - hol akar minket elkapni,
megölni, megverni, eladni. Ezt nem problémának
hívják, hanem előre kitervelt kivégzésnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Már egy ideje motoszkál a fejemben egy bizonyos gondolat,
hogy mi lehet az első lépés a megoldás irányába, de még elég erőt nem szereztem
hozzá. Hisz felhívni az apámat sok év után, nem egy kellemes dolog lesz. De
inkább ő, mint Carlos vagy Larkin öljön meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Felkapkodtam magamra a farmert, és a lenge blúzt, majd boka
csízmámba bújtattam a lábfejem. Hajamat lófarokba fogtam, s óvakodva léptem ki
a fehér ajtó mögül. A szobában csend honolt, így könnyű szerrel pakolhattam el,
és indulhattam el amerre akartam. Első utam le a lépcsőn vezette, majd ki a
hatalmas ajtón. Fojtogató érzések vettek körül odabent, így muszáj volt a friss
levegőre menekülnöm, de Harry szavai visszhangot vertek a fejembe, s idegesen
kapkodtam össze-vissza a fejem, hogy vajon melyik bokor mögött lapul egy
lövészmester. Keresztbe font karokkal indultam el céltalan sétámra, aminek
igazából a lényege a fejem kiszellőztetése volt. Az, hogy egy parányit távol
tartsam magam Harrytől. Talán még se olyan jó ötlet kettőnknek
"összejönni", vagy együtt maradni. Minden jól töltött perc után jön a
mardosás, és a sértegetés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lépést lépés követett, s a kikövezett úton haladva tanulmányoztam
a szépen gondozott virágok sokaságát, a bokrok és fák harmonikus elhelyezését,
a sziklakert és annak kis vízesésének nyugalmát. Minden annyira más volt
idekint, minden olyan természetes és harmonikus. Bent jelen pillanatban káosz
uralkodott, arannyal és antikkal burkolva. Annyira nem Harry, de még is. Olyan
kiigazodhatatlan az egész férfi, olyan mintha több személyiséget akarnánk egy
testbe besűríteni. Egy önfeledten nevető gyermeket, egy irányítás mániás
férfit, egy öntelt arrogáns bunkót, és egy lelkileg elveszett kisfiút. Mind
annyira más, de még is mind annyira ő. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az agyam a déli órák tájékán is kezdett már olyan szinten
lefáradni, hogy úgy éreztem itt helyben eltudnék most aludni, pedig még igazán
semmit sem csináltam a mai nap folyamán. Sóhajtva huppantam le egy kőpadra,
majd egy kicsit ficánkoltam, mert az árnyékban elhelyezkedő felület hideg volt,
ezzel kellemetlen érzést keltve hátsó féltekeimre. Ide-oda mocorgásom közben,
előhalásztam a zsebembe nyugvó mobilom
és egy rég elfelejtett számot hívtam. Reménykedtem, hogy már rég nem él, és
kisípolás után letehetem, de a telefon csöngeni kezdett én pedig előre hajoltam
a térdemre támasztott kezemhez, és megtámasztottam a homlokom. A cipőmet tanulmányoztam
míg meg nem szólalt egy csodálkozóan csengő hang a vonal másik végén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elisabeth ? - dörmögő hangja az évek alatt se változott
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szervusz apa - sóhajtottam, majd összeszorítottam a
szemem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért hívtál ? - <i>és elkezdjük.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak kérdezni szerettem volna valamit, a mexikóiakkal
kapcsolatban - gyávának tűnhettem a suttogásommal, de igazából cseppet se
akartam vele beszélgetni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akarsz te tőlük ? - magam előtt láttam a ráncba szökő
homlokát, és az összeszűkítet szemeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt az a kérdés, ők mit akarnak tőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt, hogy érted ? - halottam ahogy becsuk valamit,
gondolom ajtót, majd helyett foglal egy recsegő fotelbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi közöd van neked hozzájuk? - megjött a hangom, bár
remegtem akár a nyárfalevél. - És ne hazudj!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi - vágta rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apa, elakartak adni, és prostituáltnak beállítani, aztán
valami szentséges Carviát kerestek rajtam. Mibe keveredtél ? - bármennyire is
tudom, hogy csalódás vagyok számára, aggódtam érte. Már ő sem a régi, és tudom,
hogy arra felé már más se. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Carvia ? - mintha csak egy szitokszó lenne, úgy áradt a
hangjából a megvetés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apa mi a franc folyik itt ? - eltört a mécses. Zokogni
kezdtem, de számat betapasztottam a támaszkodó kezemmel, és próbáltam inkább fuldoklónak
tűnni mint sírónak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azonnal haza kell jönnöd! Nem vagy biztonságban...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert veled abba vagyok ? - keservesen felnevettem, majd
hajamba túrtam, és erősen megmarkoltam azt. Könnyeim továbbra is záporként hullottak
le a földre, ezzel átáztatva a nadrágomat is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elisabeth, haza kell jönnöd! Hol vagy most ? - kérdezte
erőszakosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy barátomnál ... <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen barátodnál ? Elisabeth válaszolj!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Las-Vegasban vagyok - fakadtam ki erőteljesen, majd előre
bámultam görnyedten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit keresel te ott ? Azt hittem Londonban élsz - mintha
tényleg aggódna értem. <i>Meddig gyakorolhatta ?</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry szülőházához jöttünk, és most itt húzzuk meg
magunkat amíg nem találunk ki valamit - mondatom suttogásba halt el, míg
pislogás nélkül pásztáztam magam előtt a teret. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry ? - éreztem az élt a hangjában, mintha már most
undorodna a név hallatától is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen apa, ő az aki megmentett! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most mennem kell, de még kereslek, és légy láthatatlan -
utasított. - Ha hívlak egyeztetünk, hogy mikor tudsz haza jönni - mintha csak
egy szállodai szobát foglalnék. Majd megadják a jó időpontot ami nekik is
megfelel, hogy fogadni tudjanak. Nevetséges!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szuper - gúnyolódtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarom, hogy olyan helyzetbe kerülj - megnyomta az
olyan szócskát, én pedig nem tudtam mire utal ezzel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apa várj... - szóltam, de már késő volt, kinyomta a
készüléket. Próbálkoztam a vissza hívásával, de nem volt kapcsolható. Gyorsan
letiltotta a számom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elraktam a mobilt, majd mind két kezemet megtámasztottam a
térdemen, és arcomat a tenyerembe temetve sóhajtottam. Teleszívtam a tüdőmet
friss levegővel, majd kicsit benntartottam azt. Kifújva mintha elszállhatna egy
gondom is, próbálkoztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ücsörgésemet egy duda szó zavarta meg, vagy is inkább három.
Egy hatalmas fehér Mercedes terepjáró gurult be, por felhőt hagyva maga után.
Az autó lámpái villogtak kettők, majd leállt a motor. Megfontolt lépésekkel
indultam el felé, és legbelül reménykedtem, hogy Niall vagy Zayn legyen az.
Vajon mi lehet már velük ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán 20 méterre állhattam az autótól mikor nyílt az ajtó,
és egy szőke hajú nő libbent ki belőle. Vékony testét egy hatalmas bunda fedte,
míg mini szoknyája aligha takart valamit. Tökéletesen beleillett Las-Vegas fényűzésbe.
Talán egy kicsit túlzásba is vitte, mint mondjuk a hajhidrogéneztetést is.
Napszemüvege mögül megpillantott majd a kulcsát felém hajította, de gyors
reflexeimnek hála eltudtam kapni. Furcsán méregettem, és ő is ezt tette. Én nem
tudtam a helyzetet kezelni, ő pedig nem tudott mit kezdeni velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérem, hogy parkoljon be Harold autója mellé, és a
csomagjaimat az ő szobájába vigye - utasított lekezelően, majd moccanásomat
várta, de nem mozdultam egy tapodtat sem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hallotta? Talán nem beszéli a nyelvet ? Istenem, hogy
ide miért csak bevándorló, semmire kellő embereket tudnak beszerezni, talán
ismét elkellene beszélgetnem Thomasal - saját ki s konzultációját nyávogva
rendezte le, míg én mindig úgy álltam ott mint egy darab semmire kellő fa. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mercedes! - kiáltott valaki az ajtóból mire mindketten oda
kaptuk a fejünket. A szőke vigyorogva tipegett a férfi elé, aki szorosan a
karjaiba zárta két puszi után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval Harry ex felesége, Miss. Mercedes Husfburg, egy két
sarkon tipegő ocelot bunda, egy rajzfilmből szedett hanggal, és szinte már
fehérszőke hajjal.<i> Csodálatos. Szuper. Esnél le a lépcsőn. </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Miután lerendezték a bájcsevejt felém néztek, és halkabbra
vették a szavukat. Tudom milyen érzés ha kibeszélik az embert a háta mögött, de
úgy, hogy közbe belebámulnak a fejedbe... na az egy kicsit, nagyon kellemetlen
szituáció. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Meguntam az ácsorgást, és azt, hogy úgy beszélnek rólam,
hogy a negyedét ha akarnám se tudnám nem hallani, és kibaszottúl nem vagyok
bejárónő. Elhaladva mellettük a kulcsot Miss. Tűsarokhoz dobtam, aki
hebegve-habogva pillantgatott elhaladó alakomra, és immár a kezében pihenő fémekre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Belépésemkor épp Harry viharzott le a lépcsőn, s egy
pillanatra megtántorodott mikor meglátott. Bíztam abban, hogy semmi nyoma nincs
már annak, hogy a kertben bőgtem, akár egy tehén, sőt annak se mutattam
látszatát, hogy mennyire idegesít a mögöttem való koppanások sorozata. Harry
megdermedve állt a lépcső utolsó fokán, 3 méterre tőlem. Egymás tekintetébe
vesztünk el, mikor a szőke barátunk szinte már belevettette magát Harry
karjaiba. Vagy is erőszakosan ölelgetni kezdte, míg Harry vissza nem ölelte. A
smaragdzöld tekintet mind végig rajtam volt, így a lány csak fél sikert aratott.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit keresel te itt ? - kérdezte a göndör csodálkozva, és
mintha egy másodperce megcsillantak volna a szemei. <i>Nem, ez lehetetlen, hallucinálok,
vagy mit tudom én. </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én is örülök neked Drágám - mosolygott, vagy is inkább
vicsorgott az előtte álló férfira. Harry apja mellettem állt, és karba tett
kézzel, boldog arckifejezéssel bámulta a fiát, és annak exét, ahogy egymást
ölelgetve "turbékolnak" a lépcsőaljban. Ahogy az idősebb Stylest
figyeltem, ő is rám tekintet, és amolyan <i>" na látod, ő az aki a fiamnak
kell</i>" nézéssel eltiporta az utolsó reményszikrámat is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudjatok, hogy megzavarom ezt a mesébe illő love
sztorit, de Harry beszélnünk kell - kínosnak éreztem az egész helyzetet, és
tényleg beszélnem kellett vele. Aztán ezek után, már tényleg biztos voltam a
döntésemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - válaszolt kurtán, majd elindult a nappali felé,
így követtem. Beérve még mindig éreztem
a kívánatlan személy jelenlétét, így feszélyezve éreztem magam. Harry
türelmetlenül pillantott rám, és így, hogy már szemtől szemben állok vele,
belső erőm visszabújt a dobozkájába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő, izé - kezdtem, de nem találtam a megfelelő szavakat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, nem tudtam, hogy idejön, sajnálom - szabadkozott,
ezzel teljesen keresztbe vágva a számításaimat, és a terveimet. - Ha tudtam
volna esküszöm már rég egy szállodai szobában ücsörögne, és nem itt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry, ez nem az én dolgom. Akkor jön ide amikor akar...
én csak... - nyögd már ki végre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek próbálj meg vele egy kicsit elfogadóbb lenni, hidd
el össze tudtok barátkozni - tágra nyílt szemekkel pillantottam fel az előttem
álló személyre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mivan ? - ráncoltam a homlokom, mintha csak kötelező
lenne, s már éreztem a szúró fájdalmat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom miért van itt, de lehet, hogy tudja Louis miért
rabolt el téged... megpróbálom kiszedni belőle a legtöbb infót amit csak lehet.
Csak arra kérlek ne készítsd ki - egy csókot nyomott a homlokomra majd elhagyta
a szobát. Kamillázva pillantottam utána, szám tátva maradt a mondatától. <i>Mi az,
hogy barátkozzak össze vele ? Ez komplett idióta lett ?</i> Valószínű én és Miss.
Tökélykirálynő legjobb barátok leszünk, aztán majd együtt teázzunk az apjával
aki ki nem állhat engem. És még mindig nem mondtam el neki, hogy vissza kell
mennem Spanyolországba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-17764861255937212422015-02-15T19:49:00.002+00:002015-02-15T19:52:08.192+00:00A szívedre hallgas, és nagy ütést mérnek rád - 27.<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i>
<h3>
<i>A hét Hercegnője : Adel</i></h3>
<i>"Huh... Most valahogy nem jönnek a szavak, pedig a fejemben már összeáltak pár perccel ezelőtt... </i><br />
<i>Szóval, tegnap este találtam rá a blogodra, és pár rész elolvasása után úgy döntöttem minden egyes betű érdekel. Sajnos alvás miatt nem tudtam végigolvasni, ezért csak suli után tudtam folytatni... Viszont akkor megállás nélkül. :) Összeségében nagyon tetszik a történet, Harry drága teljesen lenyűgözött. És akkor az írásstílusodról még nem is írtam. Egyszerűen imádom ennek a blognak minden pontját, a gyönyörű dizájnnal együtt. A történet megragadott, és különlegessége, hogy megtartott és nem enedett el. Plusz egy lelkes olvasó született. :)</i><br />
<i>Nagyon várom a következő részt! *-* "</i><br />
<i><br /></i>
<i></i><br />
<i>xxx. Adel</i><br />
<i><br /></i>
<div style="text-align: center;">
<i>-----</i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTnF49_rTitVaNABuXzOAf8hojAWfIttZwv57OSfCYgF48DVCuaSnXP2XbKxUQPoG79FpwCVw7VXvTFtjg1MEJKJzxFfLs8ghA3fDp69AdhPA7TfiUJOv-2IjbD7KTN5sWMazFfXW6gxY/s1600/e3df05cf39c242c0199042c7c8d9fc1f.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTnF49_rTitVaNABuXzOAf8hojAWfIttZwv57OSfCYgF48DVCuaSnXP2XbKxUQPoG79FpwCVw7VXvTFtjg1MEJKJzxFfLs8ghA3fDp69AdhPA7TfiUJOv-2IjbD7KTN5sWMazFfXW6gxY/s1600/e3df05cf39c242c0199042c7c8d9fc1f.jpg" height="320" width="203" /></a><i>Nehéz éjszakánk volt, de a karjai közt elaludni, mindennél
több és jobb volt. Hallgatni az egyenletes szuszogását, s érezni ahogy a
karjaival védelmezően körbe ölel ... hülye lettem volna Londonban maradni. Már
azt is megbántam , hogy egyáltalán vissza mentem, pár ruháért, és a lakásom
kulcsáért. Nem érte volna meg elhagyni ezt a férfit. Őt aki annyi mindent
megszenvedett már értem. Nem tudom, hogy a szerelem vagy csak a védelmező
rajongás ami hozzá köt, de biztos vagyok benne, hogy már soha nem akarok messzebb
kerülni tőle mint két méter. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve követem mint
egy kiskutya, de szükségem van arra, hogy láthassam, és érezhessem.
Mindentéren.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Lehet, hogy egy barátságot dobtam el érte, de Kira mit sem
tudott a múltamról. Hisz nem avattam bele se a maffiába, se a gyermekkorom
részleteibe. Ismert, de nem eléggé. Persze fáj, és rosszul esik, mert szeretem,
s tőle pont nem ezt vártam volna, de ez már múlt. Tovább kell lépnem, s
megtudni, hogy mi ez a fennforgás körülöttem. </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A fény beterítette az egész szobát, s ha akartam se tudtam
volna vissza aludni a gyötrő sugaraktól. Bosszankodtam, mert későn feküdtünk
le, és nem tudtam kipihenni magam, de az idő gyönyörű volt, s ez egy kicsit
boldoggá tett. Lehámoztam magamról az ölelő karokat, majd óvatosan
kikászálódtam a szatén ágyneműk közül. Felkaptam egy hosszú pólót, s egy
rövidnadrágot, majd hajamat egy kusza kontyba fogtam. Hálóingemet a bőröndöm
mélyére süllyesztettem, s elindultam lefelé. Nem voltam járatos a házban, s
Marian kívül aligha ismertem valakit, így egy kicsit félve lépkedtem le az
emeletről. Az utolsó fokon állva pont beláttam a nappaliba, ahol az este
"komoly műtétet" folytatunk. A takarítólány érdekes arckifejezéssel
emelte fel a vérben ázott zsebkendőt, majd a kék kukászacskóba dobta. Erős késztetést
éreztem, hogy oda szaladva sűrű elnézéseket kérjek, de nem lett volna
szerencsés egyből úgy bemutatkozni : helló, én vagyok aki tegnap este random
össze vart egy tenyeret átszelő mélyedést, s bocsi, hogy össze véreztük az
asztalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Próbáltam feltűnés mentesen besurranni azon az ajtón, ahol
Maria szokott mindig eltűnni, reménykedve, hogy most is itt lesz. A barna lengő
deszka községesen engedett be az illatokban úszó helyiségbe. Az emberek ügyet
se vetve rám, tették a dolgukat, de valahogy még is csak sikerült majdnem
fellöknöm egy süteményes tálal szambázó fiatal lányt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj - szabadkoztam, de csak kisétált. Fújtatva
huppantam a pult előtti székre, s egy mély sóhajt engedtem meg magamnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt Miss. Fosters - üdvözölt mosolygósan a felém
forduló latin amerikai nő. - Kér egy teát, vagy kávét ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt Maria - viszonoztam a gesztust, majd
folytattam. - Egy kávét, köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy aludt ? - érdeklődött tovább, majd egy fehér csészét
vett elő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A konyha teljes felszereltséggel rendelkezett. Halvány bézs
falakkal, és erős fenyő bútorokkal, márvány lappal a tetején. Különböző méretű szekrények,
és polcok voltak, amelyeken eszközök, fűszerek, s könyvek is sorakoztak. Két hűtő
foglalt egymás mellett helyet, két tűzhely, s egy mini bár is az egyik
szekrénybe építve. A csillogó csillárok a plafonról most se maradtak el, így a
helyiség fényben úszott tetőtől talpig. Nem volt a legnagyobb, de még is tágas
berendezésű volt, gondtalanul lehetett elmenni egymás mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Keveset, bár jól - nevettem fel keserűen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagy hálával tartozom, hogy tegnap segített Harryn....<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez csak természetes, mármint elég sok közöm volt hozzá -
szabadkoztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen törékeny leány képes
lesz erre - elém helyezte a gőzölgő
italt, amit illedelmesen meg is köszöntem. - De amikor a szemébe néztem, nem
láttam félelmet, vagy rettegést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megedzett az élet - nyeltem keserűen, majd a forró italba
kortyoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry már sokat mesélt önről Miss. Fosters - mosoly virított
a nő arcán, mire én egy másodpercre félre nyeltem a kávém. Köhögve helyeztem le
a pultra a csészét, majd egy mély levegőt vettem, hogy újra az élők sorába
küzdhessem magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy micsoda ? - köszörültem meg a torkom, mire Maria még
jobban mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne higgye azt, hogy Haroldot meg se hatotta ez a pár nap
amit külön töltöttek. Nem túlzok ha azt mondom, össze roskadt. Nem igen láttam
olyan boldogtalannak, mint akkor. Talán csak egyszer...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor ? - vágtam közbe. Éhes voltam, méghozzá pár
információra Harryről - ha már ő maga nem mondja el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Amikor Miss. Husfburg elhagyta őt, miután megcsalta az
egyik legjobb barátjával. Harry magát hibáztatta, s ezt az apja se könnyítette
meg neki. - ó hát a hírhedt felesség újra színre lép.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos szörnyű lehetet - csak elképzelni tudom milyen
érzés lehet, ha az életed is elhagy. Bár a lelkem egy gonosz kis sötét részében
reménykedem, hogy Harry már nem táplál mást a ex feleség iránt, mint puszta
undort és gyűlöletet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem maga újra kivezeti őt a boldogság terére -
nosztalgikus hangulatban kezdett el dudorászni, majd a káposztát kezdte el
szeletekre vágni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez fordítva is igaz - motyogtam halkan, majd befejeztem a
kávém, és elköszönve felindultam a szobába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Harry még mélyen aludt mikor beléptem a napfénybe úszó
helyre. Hasán feküdt a matrac kellős közepén, derekán pihent a lenge ágynemű.
Csupasz háta, és tetovált karja bizsergő érzést váltott ki belőlem. Minden
része oly' tökéletes volt, hogy hibát ha akarnánk, se találnánk benne. Az egész
férfi úgy volt Isteni ahogy van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A fürdőbe lépkedtem, majd a hatalmas zuhanyzóval szembe
állva megengedtem a forró vizet. Gyorsan megszabadultam a ruháimtól majd
beálltam a rózsa alá ami a plafonból eresztette rám a vizet. Dudorászva
szappanoztam magam, s egy mosollyal konstatáltam, hogy Harry tusfürdője
mindenhol ugyan az. Vidáman kentem magamra az ő illatát árasztó szappant, s
beledörzsöltem a bőröm minden
szegletébe. Teljesen kizártam a külvilágot, s csak a dallam amit
dúdoltam, és a víz zuhogó hangja ami betöltötte a teret. Csukott szemmel álltam
a vízcseppek alatt, élveztem ahogy végig szántja a kellemes meleg a testem. A
pára beterítette az üveg falat, ami körül vett, s az érzékszerveim is tompulni
kezdtek, mindent elöntött a forróság.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A dal egyre jobban felvidított, s már a csípőmet is ringatni
kezdtem a ritmusára. Olyan voltam mint aki erősen bevan szívva és álomvilágba
képzelve magát most unikornison lovagol. Hirtelen két hideg kezet éreztem meg a
csípőmre simulni, majd elől a hasamnál megállapodni. Megugrottam a hirtelen
érintéstől, és a jeges bőrtől, ám mikor egy lágy csók csattant a vállamon, s
egy erős mellkasnak dőlt a hátam, újra elöntött a tűz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit művelsz te itt ? - kérdezte álmos, mély hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Zuhanyozok, miért minek látszik ? - kérdeztem kuncogva.
Karjait szorosabban fonta körém, és teljesen a meztelen testének szorított.
Vállamba mélyesztette fogait, majd puszilgatni kezdett. Megakartam fordulni, de tartása gátolt minden
mozgásban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Felkeltettelek ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem találtalak, és azt hittem leléptél - egy másodpercig
mintha félelem tükröződött volna
hangjában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry... –kezdte m el, mire hümmögve jelzet, hogy figyel.
Kihasználva az alkalmat hirtelen megfordultam az ölelésben, s szemtől szemben
álltam vele. Két kezem közé vettem csodálkozó arcát, majd hüvelykujjammal simogatni
kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Soha, soha nem megyek el - motyogtam a szemébe nézve, majd
lassan megcsókoltam. Azonnal válaszolt, s mélyítette el a kapcsolatot. Majd
sebességet váltott, s már csak arra eszméltem fel, hogy a hátam a hideg
csempének nyomódik. Hangos nyögés szökött ki a torkomból mikor teljes felületen
érintet a hideg, s már is kaptam egy vággyal csillogó tekintetet, egy
féloldalas mosolyt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak nem hideg ? - kérdezte pajkosan mire összeszűkített
szemekkel meredtem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom jól szórakozol - válaszoltam - És ehhez mit
szólsz ? - hirtelen ugrottam egyet, lábaimmal körül öleltem a csípőjét. Teljes
testével nekem nyomult, kezét pedig a fenekemre csúsztatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretem, hogy tudod mit akarok - csókolt meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te viszont még semmit nem csináltál... pedig én is sok mindent
aka... -a torkomon akadt a szó, még levegőt is elfelejtettem venni. A mondatom
kellős közepén Harry gondtalanul mélyedt el bennem. A szám tátva maradt, míg a
szemeimet szorosan hunytam le. Ó istenem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem eleget tettem a Hercegnő kívánságának - a mosoly
szinte már beterítette az egész arcát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne. Legyél. Szemtelen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kapaszkodj szépség - nyakhajlatomba csókolt, s mozogni
kezdett. A második együttlétünk kellemesebb érzéseket keltet mint az első. A
fájdalom csak kis mértékben volt jelen, de a csókoktól amik uralták a testem,
és a velem együtt mozgó férfival minden tökéletes volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy ideig tartotta a lassú tempót, de benne is kevés ideig
volt stabil a mérleg. Egy szempillantás alatt billentünk átt a másik oldalra,
így Harry rohamosabb tempóba kezdet el lökni. A testem átvette az rányitást, így
mozdulatai elé mentem, s minél előbb akartam a találkozást. Nyögéseimet se
tompítottam el, reméltem, hogy a zuhany majd elnyomja. Harry viszont élvezte a
hangom csengését a kabinba, végig puszilta a nyakam, majd mellkasomhoz érve
szívni kezdte a bőrt. Lehunyt pillákkal, és hátra vetett fejjel, kábultan
élveztem a pillanatot. Mind kettőnket a gyönyörkapujáig tolt, majd átlépve a
határt euforikus érzésben zuhantunk vissza. Nedves haja csikizte a bőröm ahogy
feje a vállamra hanyatlott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ágyon feküdtünk egymással szórakozva, miközben rajtam
csak egy bugyi és a pólója volt, rajta pedig egy melegítő nadrág. Birkóztunk,
csikiztük egymást, s néha segédeszközként párnával is csatáztunk. Nevetésünk
beterítette az egész szobát. Levegő után kapkodva dőltem el, s nevettem
továbbra is, míg göndör társam rám telepedet, fejét pedig mellemen pihentette.
Haja össze vissza állt, arca kisimult, mosolygós, vidám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi olyan vicces? - törtem meg a csöndet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi - rázta a fejét tiltakozva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor ? - húztam tovább a beszélgetést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak boldog vagyok - rántott vállat egyszerűen, majd egy
gyors puszit nyomott az arcomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Na jó, itt valami nem okés. Harry viselkedése olyan szinten
zavar meg, hogy már lassan azt hiszem csak álmodom, s mindjárt felébredek a
hajó egyik kabinjában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
31 éves létére néha olyan, mint egy 20 éves fiatal srác, aki
élvezi az újonnan szerzett kapcsolatának sikerét. Külsőre se nézett ki
idősebbnek, pedig a kora nem ezt mutatta. Maximum akkor volt öregebb ha
elfelejtett borotválkozni, s a borostája ott virított az arcán. De még akkor
sem mondtam volna meg, hogy közelebb van a negyvenhez mint a húszhoz. A
szemeinek zöld, játékos csillogása mindig is egy gyermeki tekintetre fog
emlékeztetni, kivéve ha szenvedély tükröződik benne. Akkor övé a dominancia. Idilli
pillanatunkat egy hangos csapódás zavarta meg. Mind a ketten zavartan néztünk
össze a hangos zajra, pedig semmi különleges nem volt benne, még is olyan
hangerővel vágódott be az a bizonyos ajtó, hogy furcsa lett volna normálisnak
nevezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harold Edward Styles! - ordította el magát egy mély hang,
Harry pedig megdermedt mellettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyd őt most - tiltakozott egy női hang, archoz társítva
pedig biztos voltam benne, hogy Maria az.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol van az a szarházi? - ordított továbbra is a férfi,
majd felcsörtetett az emeletre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az ajtó kivágódott, én pedig összerezzentem. Két vérben úszó
tekintet pásztázott minket, majd megindult Harry felé, és egy hatalmas pofont
vágott le neki. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Mióta fontosabb egy kis csitri, az üzletnél ? - morgott.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: left;">
Sziasztok Drágák ♥</div>
<div style="text-align: left;">
Sok szép nap után újra itt vagyok én is, és remélem ti is ♥ 96 csodállatos emberkének vagyok nagyon hálás ♥ most valamiért nem jönnek a szavak ezért ezer bocsánat ♥ <a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">csoport!!</a></div>
<div style="text-align: left;">
Ölelés ♥</div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-12143171991474853072015-02-06T08:50:00.000+00:002015-02-06T08:50:10.047+00:00Szivárgó mélyedések öltése - 26.<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<h3 style="text-align: center;">
A hét Hercegnője : Ziziii*-*</h3>
<h3 style="text-align: center;">
"Egy valódi kínzás ez az egy hét."</h3>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0VK1EexwjSEXuwxHf1XPQ0PBeFhVV7m1eIF7JL3cxuKa3rI9LA8fS-qAyS6aHvyDjs-fznBfM1xHYPkwut6HdInHH-yqO4YG_pJ0HJWcOup0yQ_k_mK3UeJfMQWdSSSAx6ULK668RynQ/s1600/tumblr_nevy7iKT4c1r1arpmo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0VK1EexwjSEXuwxHf1XPQ0PBeFhVV7m1eIF7JL3cxuKa3rI9LA8fS-qAyS6aHvyDjs-fznBfM1xHYPkwut6HdInHH-yqO4YG_pJ0HJWcOup0yQ_k_mK3UeJfMQWdSSSAx6ULK668RynQ/s1600/tumblr_nevy7iKT4c1r1arpmo1_1280.jpg" height="222" width="320" /></a>Fogalmam sincs, hogy jutottunk odáig, de Lisa vezetett haza.
Vicces látványt nyújtott, ahogy a hatalmas telepjáró kormányára borulva próbál
nem többel menni mint a sebesség korlát, s közben aprólékos mozdulatokkal
kanyarodik amerre intek. Megmosolyogtatott az arckifejezése : összeszűkített
szemekkel, és alsó ajka harapdálásával bólogatott akárhányszor csak
felszólaltam. Még kellemes látványt is nyújtott, csak ne remegett volna
annyira. Rosszul éreztem magam amiért így látott, de reménykedtem abban, hogy
múltja miatt nem fog sokkot kapni, és elvágódni majd a lakásban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ott jobbra! - intek a pékség felé, arra veszi az irányt,
egészen fel az utca végéig tövig nyomja a gázt. - Nyugalom... - próbálkozok
lágy hangon beszélni, de ő csak keserűn felnevet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt már rég elfelejtettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A kapu nyikorogva tárul fel előttünk, ezáltal szabad
behajtás adva a fákkal átölelt útra. Végig hajtottunk azon is, majd élesen
lefékezve érkeztünk meg a lépcsőhöz, ami két oldalról ívelt föl a hatalmas
ajtóig. A bejáraton is hamar átverekedtük magunkat, míg én szorosan fogtam le a
tenyeremből kiáramló vért. Az ingem útközben olyan lett, de nem volt vészes,
hisz mind a két szín csak kicsiben tért el egymástól. Lisa toporogva állt
mellettem, míg várta, hogy merre is irányítom, de mielőtt megszólalhattam volna
Maria lépett be az előcsarnokba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ó, Elisabeth drágám! Úgy látom megtaláltad Harryt -
mosolyog rá kedvesen, én pedig megkönnyebbülve sóhajtok. Maria már is imádja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, viszont kellene egy elsősegély doboz, és talán tű meg
cérna is - hadarja remegő hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mitörtént ? - siet oda hozzánk majd lehámozza a tenyeremet
szorító kezemet, és megpillantja a szivárgó mélyedést, ami átszeli az egész
felületet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Istenem, hát mibe keveredtél már megint - sóhajt, majd el
is tűnik az egyik boltív mögött lévő szobában. Percek elteltével is csak
állunk, míg meg nem szólal mellettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fáj ? - kérdezi Lis aggódó, halk hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem - mosolyodok el, majd egy csókért hajolok, amit hamar
meg is kapok. Enyhíti a kezem égését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg is van - tér vissza Maria, majd felpillant a lányra, s
mintha telepatikus módba kapcsolnának csak merednek egymásra - persze mind ezt
csak pár másodpercig. Maria bólint, Lis kezébe adja a dobozt, majd a kezét a
köpenyébe törölgetve eltűnik a személyzeti konyha lengő ajtaján át.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ti nők - nyögök fel. - Boszorkák.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fogd be, és ülj le - terel át a nappaliba, ami kétszer
akkora mint az előtér. Minden ugyan úgy
van, sose lett átrendezve a lakás, maximum csak hozzá építetünk. De amit anyu
egyszer ide lerakott, az örök időkre ugyan ott fog maradni. Helyet foglalok a
krém színű bőr kanapé szélén és a térdeimre támaszkodva próbálom minél messzebb
vinni a csöpögő vért a kárpittól. Apám megöl ha egy foltot is felfedez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék ezt vedd be! - kutakodik a táskájában, majd egy
narancssárga gyógyszeres dobozból két fehér tablettát önt a kezébe.
Összeráncolt homlokkal vizslatom, mire lök egyet a tenyerével felém, egyfajta
jelzés képen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a franc ez ? - érdeklődőm, nem épp kedves hangsúlyban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vedd be, ne nyávogj - utasít, majd a számhoz emeli a
gyógyszert, én pedig feltétel nélkül nyitom ki azt, s hagyom, hogy a számba
helyezze. - Tessék - egy palackozott vizet nyit ki, és hagyja, hogy magamtól
kortyoljak bele. Az üvegtetejű kávézó asztalra helyezem a palackot, majd
figyelem ahogy a szájában lévő cérnát próbálja meg eltépni, s a tű vékony rése
között átpréselni. Gézt, tapaszt, betadint vesz elő, mire egy mély levegőt
veszek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj meg! - felpattan, majd kisiet a szobából. Csak nézem
távolodó alakját, és hallgatom ahogy magas sarkúja koppan mindegy egyes
lépésnél a márványpadlón. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A sebet bámulom a kezemen, az agyamban pedig végig pörgetem
az eseményeket újra meg újra. Nagy szerencsém volt, hogy List nem bántotta, de
azzal a két majommal még lesz elszámolni valóm. Az biztos, hogy kiszedem még a
belüket is, mert majdnem baja eset. A koppanásokra kaptam fel a fejem, s láttam
ahogy a vörös ruhájában tipeg be a szobába. Elém érve letett az asztalra egy
üveg Whiskeyt, majd egy kevésbé nőies mozdulattal lehámozta magáról a bundát,
és mellém dobta. Teljesen bepörgette a fantáziám, s még így is elképesztően
szexinek találtam. A cipőjét a sarkánál fogva vette le magáról, majd a fehér
bolyhos szőnyegre dobta, s mellé térdelt. Ha más helyzetben lettünk volna, most
tuti elalélok. Kócos, még is göndör fürtökben lévő haját egy hajgumival a feje
tetejére kötötte, majd a ruháján igazított párat, hogy ne csússzon fel annyira,
míg ráül a sarkára. A mozdulatait végig követtem a szemeimmel, míg ő egyszer
sem nézett rám, s csak koncentráló arckifejezéssel gondolkodott valamin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondhatom, hogy megkeményedtem ? - kérdeztem pajkos mosollyal
az arcomon, mire dühösen emelte rám a tekintetét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pár perc, és nem leszel ennyire vidám - mosolyodott el,
majd egy puszit nyomott a számra. Maga mögé nyúlt, s az ital kupakját letekerve
meghúzta azt, majd átnyújtotta nekem. Nem haboztam bele ittam, s jó pár korty
erejéig nem is tettem le. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod mit kell csinálni ? – kérdeztem, majd az üveget
elhelyeztem mellette, de kellő képen ügyeltem arra, hogy ne boruljon fel. Befurakodott
a két lábam közé, majd kezébe vetet a vágott tenyerem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindjárt kiderül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa ? - <i>oké, nem biztos, hogy ez jó ötlet.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi szép fiú, megoldjuk, jó ? - felpillantott rám
azokkal a csodálatosan szép mogyoróbarna szemekkel, s minden kétségem tova
szállt. Elhittem, hogy egy képzett sebész ül előttem, s egy perce se
kételkedtem abban, hogy vajon megoldjuk-e. Mert ő itt van velem, én pedig vele,
s ennél a világon se kell több. Újra velem van, érzem az illatát, látom a szeme
ragyogását, a huncut mosolyt ami ott bujkál a szája sarkában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szobában a plafonról logó csillárok tökéletes fényt adtak,
bár nem a legerősebbet, de nekem pont elég volt ahhoz, hogy az előttem
elhelyezkedő angyalt bámulhassam. Minden centije tökéletes volt, és mindet
magamnak akartam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha fáj, vagy valami baj van azonnal szólj, rendben ? - pillantott
fel rám még egy utolsót. - Kezdhetjük? - kérdezte bizonytalanul, mire megráztam
a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csókolj meg! - utasítottam. Nem voltam élet-halál
közelben, sőt még a körzetében se, de még is úgy éreztem, hogy ha nem érezhetem
az ajkait még mielőtt a tűt belém mélyeszti, biztos, hogy elpusztulok. Nem
éreztem fájdalmat, az adrenalin mindent elnyomott, meg talán a bogyók is amiket
a számba adott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Teljesítette a kérésemet, s egyik kezével a tarkómba
kapaszkodva közel húzott magához. Nyelvem azonnal rátalált a párjára, s egy lassú,
érzelmes táncba forrtak össze. Szemeimet össze szorítottam, hogy a lehető
legtöbb érzelmet belevihessem ebbe az egyetlen csókba. Hiányzott, mélységesen
fájt, hogy nem volt velem, de most tényleg itt van, és nem megy el. Nekem pedig
vigyáznom kell rá, az életem árán s, nem veszíthetek el még egy fontos nőt az
életemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kis puszikkal vált el tőlem, majd egy utolsót nyomva a
számra vissza ült a sarkára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csend honolt az egész lakásban. Apám a RedRose's-ban, Maria
a konyha mélyén, míg a többiek haza mentek, vagy a kert végében lévő másik
épületben már nyugovóra tértek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Oké - sóhajtva ejtette ki ezt a halk szócskát, majd egy
gézt vett elő és betadint öntött rá. Ügyelt arra, hogy ne locsolja mindenfelé,
és ezért hálás voltam. A vágásra helyezte, mire felszisszentem. Elmotyogott egy
"bocsánatot", majd óvatos mozdulatokkal kezdte el kitisztítani.
Miután végzett vele, a tűt vette a kezébe, s remegését próbálta csillapítani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bízom benned - suttogtam biztatáskép, mire rám kapta a
tekintetét. Könnytől csillogott a szeme, s egy kósza csepp fel is buggyant, de
azonnal letörölte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak nem szeretnék fájdalmat okozni - szipogta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmit sem érzek - ráztam a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy újabb sóhaj hagyta el a száját, majd neki esett a
kezemnek. Nem akartam végig nézni, de a szúrásokat ha akartam se tudtam volna
jobban érezni. Kellemetlen, de voltam már rosszabb helyzetben is. Lis arcát
figyeltem. Ismét az ajkát harapdálta, én meg legszívesebben hevesen
megcsókolnám, de nem biztos, hogy ugrálnom kellene, miközben a kezemet varrják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Teltek a percek, de nem tűnt fel. Elmélyedtem a általam
imádott nő nézésébe. Tényleg olyan volt min egy
angyal. Az én őrangyalom. Néhány kósza tincs az arcába logót, így kaptam
a lehetőségen és finoman végig simítottam az arcán, majd a tincseket a füle
mögé tűrtem. Egy percre megdermedt az érintésem alatt, de egy szempillantás
alatt vissza tért a rendes kerékvágásba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kész vagy - tépte el a ragasztó szalagot a fogával majd a
szorosan a helyére illesztette, ezzel ott maradásra bírva a gézdarabot ami a
varrást fedte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere - fogott kézen majd felállított, velem pedig egy
perce megfordult a világ, Lis pedig mindent tudóan a fejét csóválta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom ez a bogyók hatása.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szívesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Odafent az ágyon üldögéltem míg Lisa mindent elpakolt a
cuccai közül. Olyan voltam mint egy megbénult medve, akit most lőttek le nyugtató
lövedékkel, és mindenből hármat lát. Lis mintha csak az anyám lenne, segítet
levenni a kabátom, és a cipőm, majd a zoknim. Felállított, s stabilan tartott a
vállamnál míg meg nem tudtam rendesen állni. A vörös ingem felső gombjait
kezdte el kibontani, mire szaggatottan vettem a levegőt. Puha bőre a mellkasomhoz
ért ahogy egyre lejjebb haladt. Olyan közel állt, hogy szinte már éreztem a
levegővételét a felhevült bőrömnek ütközni. Az utolsó gomb szétválasztása után
felpillantott rám, én pedig nem tudtam mit kinyögni. Csak ne lennék ilyen
kábult bassza meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most nagyon mérges vagyok, mert emiatt a szar miatt négyet
láttok belőled, és rettenetesen szédülök - motyogtam, mert már beszédre is alig
volt energiám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd holnap - egy csókot nyomott a mellkasomra, s a vörös
rúzsfolt így ott ékeskedett a bőrömön. Lesimította rólam az inget, majd a
fotelbe dobta. Kicsatolta az övemet, én pedig együtt működően lerugdostam a
nadrágomat. Hátra fele tolt, s az ágyra huppantam. Mintha ólomból lenne a
testem, eldőltem, s a párnába fúrtam a fejem. Lisa halkan kuncogott, betakart.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindjárt jövök - adott egy gyors puszit az ajkaimra, majd eltűnt
a fürdőszobámban. Nem tudom mikor térhetet vissza, mert percek alatt nyomott el
az álom.<o:p></o:p></div>
Éreztem a puha tenyerét a mellkasomra simulni, és egy lágy
puszit az arcomon. Több se kellett rózsaszín felhőkön ugráltam álmaimban. A
gyógyszer hatása, ez biztos. <i>Mi a fenét szed ez a lány ?</i><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p><br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /><br />
***</div>
<div class="MsoNormal">
Kedves Olvasók!</div>
<div class="MsoNormal">
Aki a csoport tagja az már réges rég átélte a "hiszti" rohamaim negyedeit. Ezért itt már nyugodtabban tudom előprodukálni újabb létrehozzásomat : <a href="https://www.facebook.com/groups/1596726343897124/">ÚJ FACEBOOK CSOPORT !</a><br />
Mondanám, hogy minden Kedves Olvasómat várom ide, de az emberek 80%-a nem fog belépni ^^ De szerintem jó kis dolgok történnek benne, már mint én örülök, hogy megoszthatok veletek dolgokat ♥<br />
A másik dolog aminek nagyon de nagyon örültem, az egy kritika. Csak úgy a semmiből, ami még jobban meglepett. A másik meg, hogy nem egy velem egykorú véleménye... ami még jobb.<br />
Itt elolvashatjátok : <a href="https://zakkan.wordpress.com/2015/01/29/sold-taina-oconnor/">Fakultatív </a> ( és kaptam kekszet ^^ )<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Ölelés a tanyáról ♥<br />
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Ui.: Túlléptük a 44.000 oldalmegjelenítést, és az új ( és remélhetőleg most már állandó ) blogger nevem a következő lett : Ty P. </div>
<div style="text-align: left;">
A csoportban részleteztem miért ez lett ^^ </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-51928473510914658812015-01-24T20:47:00.001+00:002015-01-27T15:30:02.596+00:00" Egyszer én is nyerhetek "- 25.<h3 style="text-align: center;">
Kedves Olvasók!</h3>
<div>
Elnézéseteket kérem a rész késése miatt! Valahogy összecsúszott a lábam alatt a talaj, és elég csúnyán kuszálódnak a dolgok. Nem fogok hazudni, megfordult a fejemben a történet abbahagyása dolog is, de szemétség lenne veletek szemben, s ez az egyetlen dolog amit köthetek magamhoz. Tulajdonképpen vagyok én, és így ennyi. Az ég világon semmit nem tartok igazán közel magamhoz... De aztán itt van ez a történet, ami arra ösztönöz, hogy mindig többet és jobbat hozzak ki magamból, azért, hogy TI élvezzétek.</div>
<div>
Na jó nem rizsázok, mert tudjátok, hogy akkor sosincs vége!!</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Nagyon köszönök mindent, és imádlak titeket! - a tanyáról. ♥</i></div>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">***</span></h3>
<h3 style="text-align: center;">
A hét Hercegnője : <i>Dóra Szalkai</i> </h3>
<h4 style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">" Nem találok rá szavakat!!! PER-FECT!!!"</span></h4>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
( Légy te is a Hét Hercegnője : írj véleményt! ) </div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">***</span></b></div>
<h3 style="text-align: center;">
Harry Styles</h3>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHUkK4uNRrJe5QvA5kywb_ixuUrKtV5UGi9rJHfeGKEM9Bld6TCjMGrHK5wWeKHqvXIDEN4jrMHP-kuWYLt-ktuWqyj9ZjEJ4gVoNMtXahWQ-PI4R9e2pGNRNh1Gmw7wAB7VPPW3vO6Tk/s1600/http:%2F%2F41.media.tumblr.com%2Fbb9c94fe8c10920cfae8274bf0b3690f%2Ftumblr_ngqkq9wLQ51trhwe5o2_r3_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHUkK4uNRrJe5QvA5kywb_ixuUrKtV5UGi9rJHfeGKEM9Bld6TCjMGrHK5wWeKHqvXIDEN4jrMHP-kuWYLt-ktuWqyj9ZjEJ4gVoNMtXahWQ-PI4R9e2pGNRNh1Gmw7wAB7VPPW3vO6Tk/s1600/http:%2F%2F41.media.tumblr.com%2Fbb9c94fe8c10920cfae8274bf0b3690f%2Ftumblr_ngqkq9wLQ51trhwe5o2_r3_500.png" height="192" width="320" /></a>Dühösen löktem be a dupla lengő ajtót, s a látvány, ami
fogadott, csak még jobban felbosszantott. Foyd szürke, fáradt szemei, az én
izzó, smaragdzöld tekintetemmel találkozott, majd egy féloldalas mosolyra húzta
ajkait. A biztonsági őrök, akiket megbíztam a megkötözésével kapcsolatban, most
a földön, és a sarokban fetrengtek. Floyd a széken ült, kényelmes terpeszbe, s
az orra alatt megpihenő kis vérfoltot törölte le kézfejével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen kiképzést kapnak ezek Harry? A mérce alá adsz, ez
nem vall rád! - nevetett fel keserűen, majd a kabátja zsebéből egy fémdobozkát
halászott ki. Cigarettát és egy aranyozott öngyújtott vett ki belőle, majd a
szálat a szájába helyezve, s a csillogó tárgyal meggyújtva azt, jól eső sóhaj kíséretében
szívott bele az immár' égő cigarettába. Az előtte lévő asztalra, keresztbe
felcsapta lábait, s kényelmesen elhelyezkedve tovább szívta a cigarettát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki volt az a lány? Nem igen láttalak még úgy ránézni egy nőre,
mint akkor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi közöd hozzá? - vágtam hirtelen vissza. Floyd szeme
felcsillant, s rájött, hogy fogást talált rajtam. Amióta Mercedes elment,
megkaptam az "érzéketlen" kifejezőt a nevem mellé. Semmi rossz nincs
a hangzásában, ha arra gondolunk, hogy nulla érzelem suhant át az arcomon napi
huszonnégy órában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak gondoltam megkérdezem, hisz olyan kis... nem is tudom
- újabb slukkot szívott, majd kifújta a szürke füstöt. - Baszni való - idegesen
léptem felé egyet, de még csak meg se rezzent. Álkapcsom megfeszült, s minden
izmom az előttem kényelmeskedő férfira volt hangolva. Szemem sarkából láttam,
ahogy a kétöltönyös feltápászkodik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Troy, Ivan - szólítottam meg őket erélyesen mire mind a
ketten vigyázz állásba vágták magukat. Mély levegőt vettem, majd kifújtam azt,
s rájuk emeltem a tekintetem. - Takarodjatok kifelé! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De uram ... - kezdte volna Ivan, de az ajtó felé mutattam,
ezzel csendre intve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menjetek, és figyeljetek az irodámban lévő lányra. Senki
sem mehet be, és ő se jöhet ki. Nem
érdekel, ha sikít, csapkod, vagy ordít - végig Floyd hamuszínű szemébe néztem.
- Nem jöhet onnan ki. Ha probléma van, repültök mind a ketten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sietve mentek ki a helyiségből, amiben így már csak ketten
voltunk. A rideg, kopott falak, és a mennyezeten pihenő neoncsövek - amelyből az egyik már erejét veszítve, csak
gyengén pislákolt – se javított a kinézeten. Pont olyan volt, mint amilyennek
lennie kellett. Persze voltak csomagok is, polcos fém szekrények, régi bútorok,
és a gépekhez szükséges karbantartási eszközök, hogy ha a rendőrök
meglátogatnak, ne keljen elmondani, hogy itt bíz' egy pár ember már kifeküdt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Félted a kincsed Styles ? Tudod, szerintem kicsit fiatal
hozzád, mármint ne érts félre – nevetet fel – De körülbelül a lányod lehetne…
hány éves ? 18 ? Tudod, hogy büntetnek a kiskorúakkal való viszony miatt?
Remélem legalább keményen megdugtad - úgy beszélt mintha ott se lennék. Mintha saját
maga adná a kérdéseire a választ. Idegesített. Az asztalra támaszkodtam, majd
Floyd szájából kivettem a szálat. Nagyokat pislogva figyelte a tettem, de nem
tudott időben kapcsolni. Ügyelve rá, megfordítottam az ujjaim közt, s hirtelen
az előttem lévő férfi kézfejébe nyomtam. A szitkozódás betöltötte a szobát, ami
így már kezdett hasonlítani a régi énjéhez. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha rá mered tenni a mocskos kezed, esküszöm, hogy nem látod
többé a lábad között a játékszered - dühösen hörgött egyet, de nem hatot meg.
Többet akartam, fájdalmat akartam neki okozni. Előjött a régi énem, a régi
szobában. Sose mertem tagadni azt ami itt történt, hisz minél nagyobb híre volt ennek a raktárnak a
szerencsejátékoson között, annál kevesebb volt a csalás. Persze mindent mi se
vettünk észre, de megfelelő technikákat alkalmaztunk, hogy elrettentő példát
mutassunk. Valamiből nekünk is kellett a nyereség, és az nem a befolyó összegek
voltak. Valamit nekünk is félre kellett tenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fogcsikorgatva bámult rám, s tudtam, hogy engem is képes
lenne elnáspángolni, vagy csak simán lelőni. Egész idő alatt ott motoszkált a
fejemben, hogy vajon miért nem teszi meg, de túlságosan is uralkodni akartam a
helyzeten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Inkább beszéljünk rólad - egy széket húztam az asztal
felém eső részéhez, majd ráültem és szemtől szembe néztem a fenevaddal - soha
nem csináltam ilyet, hisz az ülésből a legnehezebb támadó állást felvenni. De
olykor az oroszlán is előbb hízeleg, s csak utána tép szét. Arcár fürkésztem,
amin már meglátszódtak az évek. Borostája, halványan virított csontos állán,
míg erős, dús szemöldöke szigorú külsőt adott a kovaszürke szemének. Szája
kivolt száradva, s levegőt is élesen szívta be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hányszor kell még ide berángassalak ahhoz, hogy eljusson a
kis agyadig, a lapszámlálást egy -
mutattam fel a mutató ujjam - tiltja a törvény, kettő - középső ujjamat is kinyújtottam
- a kaszinósok egyenesen rühellik az ilyen gerinctelen patkányokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már Styles, egyszer én is nyerhetek nem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A kártyázás nem gyerekeknek való játék Martin. Menj haza,
fektesd le a gyerekeidet - pillantottam az órámra, ami a bal kezemen pihent -
bár szegény feleséged már megtette. Vásárolj be, lepd meg a családod azzal,
hogy foglalkozol velük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt te se gondolod komolyan Styles. Mi közöd neked a
családomhoz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd ha a feleséged ismét véresen, és összeverve jön ide,
hogy had húzhassa már meg magát, akkor lehet, hogy elgondolkozok azon melyik
sivatagos részen is ássalak el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az egyetlen dolog,
amit az a ribanc tud, az az, hogy hogyan kell gyereket szülni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg mosni, főzni, takarítani, és nevelni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hangsúlyozom még egyszer, egy utolsó kis szajháról
beszélsz - úgy mondta, mintha egy három éves gyerek lennék, és most akarná
nekem megtanítani, hogy a zöld az zöld.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem, kell valami, ami miatt örökre megjegyzed, hogy
ide a lábadat soha a büdös életbe nem teszed be még egyszer. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem neked kellene eltűnnöd végre. Nem félsz, hogy
Tomlinson barátod ezt a lányt is megfekteti?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lenne, ha dobnánk a nők témát? - a homlokomon a ráncok összeszaladtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem fogd be a pofád! - utasított dühösen, majd
felpattant, és egy hosszú pengéjű bicskát rántott felém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tedd az ezt Floyd, ne akarj még jobban megsérülni -
kiakartam nevetni, de nem fogok hazudni, kis részem félt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rutinos rókával nem éri meg szórakozni, mert megharap -
idéztem apámat, mire Floyd csak a homlokát ráncolta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kihasználtam az alkalmat, amit a sors dobott elém. Így az
asztalt megmarkolva, Martin felé borítottam, kitántorodott az alaphelyzetéből
és szitkozódva próbált kikászálódni előle. Miután újra egymással szemben
álltunk, a levegő megtelt feszültséggel, szinte már tapintható volt a harag, és
a düh, ami kettőnk közt vibrált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És most mit lépsz Harry? - felém mutatott a penge élével,
majd tett egy lépést előre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem szóltam. Az erős zihálásunk betöltötte a teret, s a
kintről beszűrődő hangoktól is tisztán lehetet hallani. Hátráltam, míg ő felém
lépkedet. A kést felém tartva egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzám, míg
egyszer csak kicsapódott az ajtó, és mind a kettőnk arra szegezte a tekintetét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinálsz itt? - tértem ki a hitemből hirtelen. - Nem
hiszem el, hogy szerencsétlenekkel vagyok körül véve!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerbusz, kislány - szólalt meg Floyd, mire Lisa idegesen
kapkodta köztünk a tekintetét. - Gyere csak ide!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fuss Lisa! - ordítottam el magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Floyd közelebb volt az ajtóhoz, mint én, így ha akartam se
tudtam volna előbb oda érni. Lisa mint akinek földbe gyökereztek a lábai csak bambán
állt, és figyelte a feléje közeledő férfit. Pár nagyobb, és sietős lépés után,
még sikeresen el tudtam rántani Martint Listől, így épp, hogy csak elérte a
kezét, mikor én már hátra húzva őt a lehető legmesszebbre hajítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A francba is mi a fenét keresel itt ? - dühösen szóltam a
lányra, aki csak megszeppenve, tétován állt előttem. Idő közben a két
biztonsági is megérkezett, lihegve, még kimerültebben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - sikított fel Lisa. Erős szorítást éreztem a
nyakamnál, majd hátam Floyd mellkasához csapódott. A keze erősen szorongatott,
még a kést is oda tartotta. A pulzusom az egekbe szökött, az adrenalin
megtöltötte a testemet, a vér pedig a fülemben dobogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szépen bejössz és becsukod azt a kurva ajtót! - utasította a lányt, félve pillantott hátra
az öltönyös fickókra, akik tehetetlenül néztek vissza rá. - Ti ketten – bökött fejével
Troy és Ivan felé – Ha bemertek jönni, elvágom a torkát. – még szorosabban nyomta
a pengét a bőrömhöz. Lis tette amire kérték, majd szorosan az ajtóhoz állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akar ? – kérdezte Lis remegő hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mennyire volt Harry jó az ágyban ? –kérdezte monoton
hangon Martin,mire a lány a homlokát ráncolta. – Válaszolj! – ordított rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Floyd –elfojtott hangon morogtam. – A francba is, mire
megy ki ez a játék? – köhögnöm kellett a szorításától, de nem volt erőm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudni akarom, hogy mennyire okoztál több örömöt a
feleségemnek, mint amit én nyújtani tudok – zavaros kérdés, egy zavaros
embertől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Martin, soha nem feküdtem le a feleségeddel!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hazudsz! – kinevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry – Lisa könnyei folyni kezdtek az arcán, míg remegő
teste eltávolodott az ajtótól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most pedig van egy ajánlatom – zihálta Floyd. - Stylesnak
szépen elvágom a torkát, s mi ketten lelépünk innen, vagy ... - nem vártam, meg
míg kinyögi az amatőrebbnél, amatőrebb követeléseit. Könyökömmel, könnyű
szerrel vágtam gyomron, amitől meggyengült a szorítása a torkomnál. Egyik
kezemet a csuklójára fontam, míg a másikkal erősen megmarkoltam a kés pengéjét.
Szorítottam és toltam el egyszerre a vészesen közel álló tárgyat, majd ahogy
biztonságos távolságra tudhattam magamtól, kicsavartam a szenvedő társam
csuklóját, amitől egy hangos nyögés szökött ki a torkából. Térde
kényszerítettem, majd lábammal egy erőteljes rúgást mértem rá. Martin
eszméletét vesztve borult el a földön, majd elengedtem a kezét is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szólj annak a két idiótának - lihegtem fáradtan, s míg Lis
kiszólt, addig én átvizsgáltam a földön heverő testet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Uram! - jelentek meg mindketten, s a pillantás, amit rájuk
vetettem, kicsit se nyugtathatta meg őket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogok most veletek ordibálni, azért amiért bajba
kevertétek a vendégeket, mert még csak meg se tudtátok kötözni ezt a
szerencsétlent. De – nyomtam meg
szigorúan a szót – azért viszont kemény következményeket fogtok vállalni, hogy
hagytátok Elisabethet élet-halál közé futni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lett semmi bajom - vágott a szavamba halk hangján, s meghúzódva
álldogált az ajtók mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elisabeth – szóltam rá dühösen. - Megkértelek, hogy maradj
abban a kibaszott irodába, de megint nem voltál rá képes - dühös voltam, és ez
tisztán hallatszott a hangomon is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megint? – ’visított’ föl, majd fátyolos tekintetét rám
emelte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fogjátok meg, és ha lehet végre tegyétek helyre - álltam
fel Martin mellől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csináljunk vele uram? - kérdezte Ivan, majd megemelték
az ébredező testet, és egy székre ültették. Elé húzták az asztal, majd
megkötözték. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lisa csuklóját a kezembe fogva, álltam meg a nyitott ajtónál,
és vállam fölött szigorúan néztem vissza rájuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vágjátok le a mocskos ujjait! - adtam parancsba, majd
idegesen indultam meg a kijárat felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mit csináljanak? - Lisa hitetlenkedve suttogott
felém, de mint aki meg se hallotta csak mentem tovább. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szállj be -
nyitottam ki az autó ajtaját, de meg se
mozdult. – Lisa, szállj be!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szörnyülködő
tekintettel vizslatta a kocsiajtajának tetején pihenő kezemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - motyogta elhaló hangon. -Te vérzel!</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-65119735071807105512015-01-16T20:34:00.001+00:002015-01-16T20:34:42.458+00:00Kaszinói délibáb - 24.<div>
<h2 style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">Hey-Ho Guys,</span></h2>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Köszönöm szépen a 91. olvasót ♥ Nem lehetek elég hálás ♥ Csoportba még mindig várlak titeket ♥</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Ölelés a tanyáról ♥</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: justify;">
A hét Hercegnője : Amadna Morgan</h3>
<div>
<div style="text-align: center;">
Szia:)</div>
<div style="text-align: center;">
Egyszerűen csodálatos, ahogy írsz. Lenyűgöző:')</div>
<div style="text-align: center;">
Az egyik kedvenc blogom, és egyben egyik kedvenc írom vagy.<3 </div>
<div style="text-align: center;">
Nem tudom, hogy hogyan hozod össze ezt, de káprázatos. </div>
<div style="text-align: center;">
Amióta olvasom a blogodat jobb a fogalmazósom is, kevesebbet ismétlem a szavakat, sőt olyan szavakat is használok már amiket régebben nem. Anyukám is észre vette és ennek örül:)</div>
<div style="text-align: center;">
Úgyhogy köszönöm, hogy írod ezt a csodálatos blogot/történetet.:* </div>
<div style="text-align: center;">
Sok blogot olvasok, de kevés fog meg. Lehet az a baj, hogy túl sablonos vagy éppen olyan, mintha írnék egy levelet facebookon az egyik barátnőmnek, de a tiéd más. </div>
<div style="text-align: center;">
Valami egyszerűt akartál, izgalommal telit és neked ez sikerült. Csodállak ezért téged! Egy példa képem vagy<3 </div>
<div style="text-align: center;">
Még egyszer köszönöm, hogy írod ezt a blogot, ami valami eszméletlen és csodálatos.:)<3 </div>
<div style="text-align: center;">
Hamar hozd a következő részt:)</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
*****</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR0srTRguN3Owwr6Wjxt6oT96BEEqCOCGuSNLVkj_1rZ01DendIr1EPVravaLcyGqJefwXsu1s8TWDI7qwTHwSmMiBiCObTVaCuwCaM9mgjr1zt_fAaZso4afHTftA8hO2aiCBAEDBh2A/s1600/75VEcrb1km.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR0srTRguN3Owwr6Wjxt6oT96BEEqCOCGuSNLVkj_1rZ01DendIr1EPVravaLcyGqJefwXsu1s8TWDI7qwTHwSmMiBiCObTVaCuwCaM9mgjr1zt_fAaZso4afHTftA8hO2aiCBAEDBh2A/s1600/75VEcrb1km.png" height="320" width="239" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Átlagos éjszakának néztem elébe, már harmadjára amióta haza
érkeztem. Apám megkért, hogy vegyem újra vissza a posztom, mivel így több időt
tud tölteni az irodájában, és üzletek százait képes megkötni, ezzel visszahozva
vagyona háromnegyedét. Vörös inget vettem fel - szabadon hagytam a felső 3
gombját -, fekete farmernadrággal, és a szokásos szintén fekete csizmámat
kaptam magamra. Felül még egy fekete zakót is viseltem, de az csak lazán lógott
rajtam. Hajamat copfba fogtam - lehet Marianak igaza van, és le kellene már
vágatnom. Balkezemre felcsatoltam az órám, pénztárcámat a farzsebembe
csúsztattam, s végül a kocsi kulcsot is magamhoz vettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Majd reggel jövök - köszöntem be a személyzeti konyhára,
ahol a késői idő ellenére is elég sokan tartózkodtak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jólvan Drágám - csókolt arcon Maria, majd egy
műanyagdobozt nyomott a kezembe. Furcsán méricskéltem a váratlan ajándékot, de
hamar választ is kaptam. - Egy kis sütemény.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hittem, tegnap már az összeset elpusztítottam -
mosolyodtam el, mire egy hangos csörömpölés csapott meg minket. Mind a ketten a
hang irányába fordultunk, majd megpillantottuk Maria unokáját, Stefanit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Maria mesélte, hogy a lány "nyaralni" jött Las
Vegasba, de a szülei csak úgy engedték el, ha a nagymamához jön. Így kapott egy
elég jól fizető állást, és ingyen szállást is. Apám csupa jó indulat, és
kedvesség. Bár Maria már családtag, szóval bármit csinálhatna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Stef még csak 19 éves, esetlen kis tinédzser, de még is van
amikor kész nőként viselkedik. Jól dolgozik, és oda figyel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Már is feltakarítom - habogott, majd elsuhant mellettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na menj, mert ha itt maradsz csak törni, zúzni fog, a kis
szerencsétlen - terelt ki Maria, mire a homlokomat ráncoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak azt ne mond, hogy ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harry, fiatal még.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Bassza meg! - nevetnem kellett volna a helyzeten, de
valamiért akkor se tartottam helyes dolognak, hogy egy kislány
"szerelmes" belém, vagy nevezzük annak aminek akarjuk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szokásos köröket róttam a RedRoses vörös padlószőnyegén
lépkedve, míg körülöttem pezsgett az élet. Emberek tömegei vettek körül, hol a rulett
asztaloknál ülve, hol pedig a BlackJack-es játszmáknál lebzselve. A gépek
csörgése, zenélése, és a mennyezeti hangszórókból szóló zene betöltötte a
teret. Az emberek pénz kötegeket vittek, és hagytak itt. Nyugodt estének néztem
elébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harry ? - szólított meg egy ismeretlen hang.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen ? - fordultam meg, mire egy kalapos férfival találtam
magam szemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Már nem is emlékszem mikor láttalak itt utoljára. Hogy -
hogy vissza tértél a nagypénzek világába?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Thomas - illedelmesen kezet ráztunk, majd a fejemmel a
pult felé biccentettem. Két whiskyt kértünk ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hát tudod, ez az életem - húztam keserű mosolyra a szám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Apád biztos büszke rád, hogy milyen szépen viszed a helyet
- nézett körbe, miközben háttal ült a pultnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak három napja csöppentem vissza, de azt hiszem jobban
teszem, ha hosszú távra tervezek - úgy sincs miért harcolnom már.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És mi a helyzet a nők terén Styles ? - kérdezte egy
hatalmas mosollyal az arcán. - Las Vegason kívül már biztos van jelzője a nevednek
- hangosan felnevettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te bolond vagy!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ugyan, nézz csak körbe, mindenki rajtad legelteti a
szemét... ott mondjuk a pink ruhás szőke. Azok a mellek - ábrándozott Thom,
miközben én jókat nevettem magamban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem tűnt fel - rántottam vállat, mire összehúzott
szemekkel méricskélt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Most azért mert meleg lettél, vagy mert van valaki aki
elcsavart a fejed - a mosolya ott bujkált az idősödő ráncai között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem az utóbbi - sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szedd össze magad haver - csapott vállon, amolyan biztatáskép.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hűs italom kortyolgatásában, egy öltönyös alkalmazottunk
zavart meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Uram, elnézést amiért zavarom, de Floyd van köztünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Másodperc tört része alatt ment fel bennem a pumpa, majd
nyugodt, nem figyelemfelkeltő léptekkel közelítettem meg az asztalt. Ott ült,
barna olcsó öltönyben, és egy keskeny peremű kalapban. Hamisítvány órájáról
csillantak vissza a fények, és a cigaretta ismét a szájában pihent. Nagyon
benne volt a kártyában, így azt se vette észre, hogy mellé értem. Közel
hajoltam hozzá, majd halkan kezdtem el beszélni, hogy a többi vendéget ne
zavarjam meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rég találkoztunk - ledermedt. - Most pedig állj föl, és
indulj meg előttem, nyugodt tempóban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hölgyeim, uraim - bólintott egyet elköszönésképp, majd
utasításomnak megfelelően elindult. Átvágtunk a termen, majd egy kihaltabb
részen, mint egy fürge patkány, elslisszolt előlem, és futásnak eredt.
Kapcsoltam, s utána eredtem. Két biztonsági őrünk is futásnak indult, s
üldöztük a vendégek, az asztalok, s a gépek között. Nem jutott messzire, de
akkor is pánikot keltettünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy sorral előtte jártam, így éreztem már a sikert az
ereimben. A tenyerem viszketet, s a vér a fülemben dobogott. Floyd folyamatosan
maga mögé pillantgatott, így észre se vette, hogy egyenesen nekem rohan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mit gondolsz még is hova mész ? - szűrtem a fogaim között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hittem már rég megdöglöttél, vagy valahol Afrikában
osztogatod a pénzed - morgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mindenhol ott vagyok, ahol a patkányok felbukkannak -
farkasszemet néztünk, majd egy szempillantás alatt történt minden. Floyd a
balkezét felemelve, egy ütést mért az orromra, amitől egy kicsit kitértem az
egyensúlyomból, de még időben kiléptem oldalra, ezzel megakadályozva a
borulásomat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az egyetlen patkány, aki itt van, az csak is te lehetsz
Styles. Na mivan ? - nevetett fel keserűen. - Hol van most az apád, hogy
megvédjen ? Ha ? Hívjam apucit ? - a körénk gyűlt emberek felé gesztikulált,
így szabadon állhattam fel, és üthettem le neki egyet. Sikerült akkorát adnom
neki amitől hátra tántorodott. Egy újabb lépés következtében, gyomorszájon
vágtam, s a vállánál fogva a földre kényszerítettem. Bal kezemmel erősen
tartottam a térdelő helyzetében, míg jobbommal letöröltem a vért az orrom alól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harry ? - szólalt meg egy lágy, ijedt hang, a szörnyülködő
csöndben. Felemeltem a fejem, s a tömeg egyszerre nyílt meg, ezzel rálátást
adva, egy lányra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az állam a padlót súrolta, a szemöldököm pedig a mennyezetet
csapkodta. Mintha egy elveszett ember lennék a sivatagban, aki egy oázist lát,
pálmafákkal. Délibáb. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Barna haja tökéletes loknikban hullott a vállára, és
melleire. Vörös csipke ruhát <a href="http://www.polyvore.com/02_elegant/set?id=139548192">viselt</a>, ami éppen, hogy csak combközépig ért,
rajta egy barna szőrme bundával. Enyhe smink emelte ki csodálatos arcát, s
csábítóan duzzadt ajkait vörös rúzzsal fedte be. Fülében becses gyémánt csillogott,
míg hosszú lábait fekete tűsarkúval tette még hosszabbá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Lisa ? - kételkedtem saját magamban. Biztos, hogy csak összekeverem
valakivel, vagy csak képzelgek. Képtelenség, hogy amilyen lelki állapotban volt
legutóbb, mostanra így nézzen ki. Csodálatos, ámulatba ejtő, és minden férfi
fantáziáját felkeltő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi a fenét művelsz ? - kérdezte nagyokat pislogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Vigyétek a raktárba- utasítottam az őröket. - S jól kötözzétek
meg - súgtam oda az egyiknek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lis mellé léptem, majd kézen fogva húzni kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Emberek minden rendben, további szerencsés estét
mindenkinek, és ne pánikolajnak, nem történt semmi! - hadartam el távozásom
közben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az irodámba siettem, a mögöttem húzott lánnyal, aki a
cipőjének hála, csak egyre jobban szidott, a rohamos tempó miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harry állj már meg! Kérlek - beértünk a helyiségbe, s
magunk mögött kulcsra fordítottam a hatalmas ajtót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mit keresel itt ? Sőt, hogy nézel ki ? És honnan tudtad,
hogy itt vagyok ? - kérdésekkel bombáztam, míg az italos vitrinemhez sétáltam,
s a jégtartóból kivettem pár jeget, ami egy zsebkendőbe csavartam, s az
orromhoz emeltem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szia neked is - mormogott halkan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, nagyon elcsépelt lenne a szitu, ha a nyakadba
borulva köszöntenélek<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kereshettél volna - vágott vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ha jól emlékszem kerestelek, te voltál aki közölte, hogy
hagyjam békén. Hát így is tettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Biztos nem esett nehezedre - mintha könnyes lenne a szeme.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Lisa mit keresel itt ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudod... igazából, nem is tudom mit gondoltam. Talán, hogy
ez kettőnk között más. Tudom, hogy elcsesztem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem teheted ezt meg Elisabeth. Nem tűnhetsz el 4 napra, s
közben közöld velem, hogy hagyjalak békén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudom, sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A pokol játszóháznak tűnik, emellett a pár nap mellet.
Tudod te, hogy mennyire szarul érzem magam? - kérdeztem cinikusan. - Különben
is, mi a fene lett veled Londonban?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Lehetne, hogy ezt ne itt beszéljük meg ? - lesütötte a
tekintetét, és a szőrmét szorosabban húzta össze magán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem, én most vagyok erre kíváncsi! - egy halk sóhaj
szökött ki vörös ajkai közül, majd beszélni kezdett :<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kira bemagyarázta nekem, hogy te biztos egy hajóban evezel
Carlossal, és ezt azzal erősítette, hogy szinte semmit se tudok rólad.
Megijedtem, kételkedtem saját magamban, és benned is. Nem akartam, hogy igaza
legyen, s szenvedtem. Aztán mikor felhívtál, végleg elborult minden. Aznap
este, még elmentünk ittunk, mint az hülye tini lányok...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem tudok belekötni - szemei csak úgy cikáztak rajtam.
Legszívesebben letámadtam volna, minden centijét csak csókokkal borítanám, de
az agyam egy kis zugában ott pihen a csalódottság, és a düh. Emiatt nem tudok,
egyből megbocsájtani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sajnálom, oké? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rendben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Megbocsájtasz ? - kérdezte meglepődötten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Lisa, az életemnél is jobban szeretlek, és ez nem változik
meg amiatt, hogy te már nem táplálod irántam ugyan ezeket az érzéseket...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem! - vágott közbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem kell kimondanod, tudom - a jeget mérgesen a kukába
hajítottam, majd elviharzottam mellette. Vagy is csak szerettem volna. Apró
kezét a karomra fonta, ezzel meggátolva abban, hogy elmenjek. Vissza fordultam
felé, s csak fázis késéssel jöttem rá, hogy vészesen közel állunk egymáshoz. A
levegő nehezebb lett köztünk, ahogy egymás szemébe bámultunk. A barnamocsaras
kavalkád, elveszett a viharos zöldrétben. Mind a kettőnk légzése szaporább, és
erőteljesebb lett. Mellkasunk össze ért, ahogy beszívtuk az oxigént. Aztán már csókolóztunk
is. Nem tudom, hogy ő vagy én adtam -e fel előbb, de nem is számított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Olyanok voltunk akár egy hurrikán, ami csak jön és megy, de
óriási pusztítást hagy maga mögött. Ujjaimat csípőjének puhahúsába
mélyesztettem, míg ő a nyakamat átkarolva húzott a lehetetlennél is közelebb magához.
A magas sarkújának köszönhetően csak kicsivel voltam nála magasabb. Tolni
kezdtem, míg bele nem ütközött, a hatalmas íróasztalomba. Csókunkat meg nem
szakítva ültettem az asztalra, és combjai közé furakodva szorítottam magamhoz.
Levegő hiányába elváltunk egymástól, s kipirosodott arcát kezdtem fürkészni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Remélem nem gondolod komolyan, hogy semmit sem érzek
irántad - suttogta levegőért kapkodva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ígérd meg, hogy soha nem mész el, és itt maradsz velem -
kérleltem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kira ugyan ezt kérte tőlem azon az estén - izmaim megfeszültek,
s karjaimmal szorosabban öleltem magamhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Harry itt vagyok. Nem fogok elmenni, mert már nincs hova,
és amúgy se látom értelmét, mert minden amire szükségem van itt áll előttem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Megijedtem mikor közölted, hogy nem jössz vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hülyén viselkedtem, s nem gondolkoztam. De most már itt
vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És rengeteg mindent kell átbeszélnünk - sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Meddig leszel itt ? És egyébként mi ez a hely ? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi ez az öltözék hölgyem ? - vágtam vissza mosolyogva. -
És, hogy találtál meg? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Felhívtalak telefonon, de egy nő vette fel. Először
megijedtem, de közölte,, hogy ő csak a takarítónő, s elmondta, hogy hova kell
mennem. Aztán mikor megérkeztem látta, hogy nem festek valami csinosan egy gyűrt
pólóban, és melegítőnadrágban, kisírt szemekkel. Felöltöztetett, s ide küldött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szeretnélek egyszer én is felöltöztetni... vagy inkább le
- temetettem arcomat nyakhajlatába, s egy csókot nyomtam puha bőrére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te jössz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Enyém a hely.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Komolyan? - tolt el magától csodálkozva, ami
megmosolyogatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egy kaszinód van ? - tekintette a kétszeresére tágult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hát igazából három, de ez a kedvencem, és általában itt
vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak viccelsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem - ráztam a fejem, majd megcsókoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- S ki volt az a fickó ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jézusom, tényleg - csapott meg a felismerés, majd elléptem
Listől, s az ajtó felé siettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mindjárt jövök Hercegnő, el ne tűnj nekem - az értetlen
tekintetű lányt magára hagyva sétáltam át a fal mellett a gépek között, majd
egy dupla ajtón mentem be.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5548483970285382921.post-10865835884993617332015-01-11T16:24:00.000+00:002015-01-11T16:31:16.841+00:00A szeretet sebezhetővé tesz - 23.<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><u><i>Hi Guys, </i></u></span></h2>
<div class="MsoNormal">
Nem lehetek elég hálás, nem tudom elégszer elmondani, hogy az elég legyen : KÖSZÖNÖM !♥</div>
<div class="MsoNormal">
Elsem tudjátok képzelni mennyit jelent ez nekem,a kislánynak - aki nem is olyan kicsi. </div>
<div class="MsoNormal">
2013.07.12-én csatlakoztam a bloggerhez, és akkor még fel se merült bennem, hogy valaha is lehet nekem 88 olvasóm ...! 88 ! Mikor megláttam a számot, esküszöm felsíkítottam, anyu azt hitte baj van :) </div>
<div class="MsoNormal">
Szóval, vissza térve, nagyon köszönöm, és köszönöm, és köszönöm :)♥ A pipákat, a kommenteket, a díjakat, és a cseréket is :)♥ Mindent ♥</div>
<div class="MsoNormal">
<strike>Lassan kezdem azt hinni, hogy csak álmodom ♥ </strike></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
Ölelés a tanyáról ♥ Hihetetlenek vagytok ♥</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i>***</i></b></div>
<h3>
A hét Hercegnője : <u><i>Hailey Sz. Malone</i></u></h3>
<div>
<div>
Kedves Toffi!</div>
<div>
A blogot 3 napja olvasom, és a sorok, amiket írsz, csak fogytak és fogytak.Aminek kevésbé örültem/örülök. De a lényeg, a lényeg Csodálatos! Ez az egy szócskával körül tudom írni az egész blogot! És ezt csak is a legjobb szempontból mondom. Nincs annyi, és olyan szó, ami megfelelő lenne, ahhoz hogy elmondhassam a véleményemet a történetedről! Egyszerűen a történet, a szereplők, a megfogalmazá, a szókincsed magával ragadott! ♡ Mintha én is a történeted szereplője lennék, és mind azt én is átérezhetném és átélhetném, amit leírsz, mind ezt olvasás közbe. Ezért is van hiányérzetem, ha nem olvasom..., mintha nem lenne teljes az életem. Bugyután, tán' nyálasan hangzik, de Így van! </div>
<div>
Köszönöm, hogy egy ilyen Blogot is olvashatok! Várom a folytatást! </div>
<div>
Millió puszi; Hailey</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>---------------------</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://static.tumblr.com/e6ccb12769daa2011ab4fc14971d0212/uo3hhas/0EZmukpu7/tumblr_static_harry_styles_twitter_angel_wings_pic.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://static.tumblr.com/e6ccb12769daa2011ab4fc14971d0212/uo3hhas/0EZmukpu7/tumblr_static_harry_styles_twitter_angel_wings_pic.png" height="320" width="257" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Miután apámmal lerendeztünk pár kérdez-felelek játékot, s az
agymosóst részt, na meg persze átbeszéltük a papírokat, az üzlet fejlődését és,
hogy ha kipihentem magam, nyugodtan vissza térhetek dolgozni, hogy legalább a
gondolataim ne máson járjanak, elmentem lepihenni. Egy darabig feszélyezve
éreztem magam apa közelébe, hisz azt hittem, újra szemre hányást tesz, és
kezdődik előröl az " egész a te hibád, tudod, hogy nem feküdt volna le
vele, ha nem hanyagolod el". Ezt hallgattam fél évig, mikor már annyira kivoltam,
hogy képes voltam felállni és elhagyni a házat, utána apám is rádöbbent, hogy
átlépet egy bizonyos határt. Tudom elszúrtam, hisz a kapcsolat 70%-ban Mercedes
"feladata" volt, de én szerettem, és tiszteltem mindenért. Elnéztem a
dilijeit, és elfogadtam a heti vásárlós fétiseket. Nem vagyok rossz ember -
ilyen téren - szimplán csak kevés időm volt, és úgy gondoltam, ha feleségül
veszem, akkor ez a hiedelme arrébb hág, és elhiszi, hogy szeretem. De ez nem
így lett, és a kísértő múltam miatt, vagyok most ott , ahol. Több órányi
beszélgetés után, már megrökönyödve zuhantam be az ágyba, szivar és Whiskeytől bűzölögve.
Nem érdekelt, hogy ing van rajtam, és farmer - a cipőmet lerúgtam , de másra
már nem volt életkedvem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry - szólított egy női hang, ami így az álmomból visszalökött
a valóság durva padlójára. - Harry - a hang mellé, egy bársonyosan puha kéz is
csatlakozott, ami a hátamat simogatta. Úgy látszik, sikerült hasra tornáznom
magam, a hatalmas pihenésbe. A szemeimet lassan nyitottam ki, de még így is
erősen bántotta a fény, ami az ablakon keresztül tört be. A nap már fent magaslott az égen, így rájöttem, hogy sikerült átaludnom egy napnak megfelelő időt. Ez van ha az ember végig vezett egy 32 órás utat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kelj fel álomszuszék - halkan felkuncogott, majd éreztem,
ahogy a matrac besüpped, ezzel a tudtomra adva, hogy leült elterülő testem
mellém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még öt perc - morogtam, de tudtam, hogy úgy sincs esélyem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csináltam neked egy kis meggyes piskótát, lent vár - újságolta büszkén - Persze, ha a nagyságos
úr még be mer jönni a személyzeti konyhába - azonnal felpattantam, és már is az
ijed tekintetű, de még is nevető Maria mellé csapódtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye viccelsz ? - kérdeztem mosolyogva, és már is rendbe
szedtem magam, hisz még is csak egy alkalmazott mellett vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 31 évesen is úgy viselkedsz, mint egy tinédzser. Nézz magadra, ruhában alszol, és ugrassz a pitére - nevette el magát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Néha megtehetem, ha senki sem látja - kacsintottam rá, mire mégjobban kuncogni kezdett, az ötvenes éveinek végét koptató nő. </div>
<div class="MsoNormal">
- Kimenjek míg elkészülsz ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell, csak átöltözöm, meg kezdek valamit ezzel a bozonttal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is értem miért nem vágattad még le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lisa meg is ölne, állandóan arról beszél, hogy mennyire
imád beletúrni meg, hogy popcorn illata van - <i>bassza meg Style</i>. Kitágult
szemekkel fordultam hátra Mariara, aki még mindig az ágyon ült, és az éjjeli
szekrényen pihenő képkeretet bámulta. Reménykedtem, hogy nem hallotta meg amit
az előbb elhadartam. Tudtam, hogy ő lenne az első aki megtudná, de nem akartam
haza térésem után, egyből mindenkinek elújságolni, hogy Mercédes után, végre
mást is hozzám csapot a sors.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most úgy teszek mintha nem hallottam volna, mert abban a
hitben vagyok, ha elkell valamit mondanod, amiről tudnom kell, akkor azt a
közel jövőben megteszed, és nem kell faggatóznom - ijesztő volt mennyire ismer.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj meg itt, és mindent elmesélek - egy melegítő alsóval,
és pulcsival bevonultam a fürdőbe. Rekord sebességű idő alatt zuhanyoztam le,
majd megtörölköztem,és felhúztam egy régi pólómat, rá a pulóvert alulra pedig a
melegítő alsó, és egy pár zokni került. Hajamat áttöröltem, majd egy copfba
fogtam, hogy ne zavarjon a nap további részében. Tényleg úgy néztem ki mint egy tinédzser, sehol az öltöny, a nyakkendő, vagy a kalap. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na szóval - léptem ki az ajtón, majd a törülközőt a
fotelbe hajítottam, Maria szörnyülködő arckifejezéssel követte tettem. - Majd
elteszem - sóhajtottam egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry tudod ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apám most nem érdekel, különben is furcsa volt a
beszélgetésünk ma - zártam le a témát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mesélj nekem ... Li ?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sa, Lisa - mosolyogtam rá. - Igazából Elisabeth, de
szerintem sokkal jobban illik hozzá a Lisa - kezdtem bele lendülni, amit Maria
csak olyan "mindent tudó " tekintettel, mosolyogva hallgatott végig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Legutóbb voltam egy hajón, tudod ahonnan mindig küldök
képes lapot ?! - a nő csak bólogatott. - Na, fél éve ismét ott voltam, aztán
már a bejáratnál egyből kiszúrtam, de akkor még csak lefeküdni akartam vele -
Maria szemöldök össze húzva csapott egyet a vállamra. - Most mivan ? - nevettem
fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A nők nem erre valók - szidott meg mosolyogva, mire
fejemet rázva tovább meséltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye ő pincérnő volt a hajón, így mindig sikerült valahol
elkapnom. Először próbált eltaszítani magától, de akkor rájöttem, hogy más
megközelítésből kell, hogy közelebb férkőzhessek hozzá. Aztán ahogy telt - múlt
az idő, inkább én szerettem belé, mint ő én belém. Csak aztán minden átfordult
a ló túl oldalára ...- egy kósza sóhaj szökött ki a számon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry, a szeretet sebezhetővé tesz - kezét a kezemre
tette, és biztatáskép megszorította azt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De én nem akarok sebezhető lenni, nem ilyen téren -
erősködtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell minden férfinak kősziklának lenni, nincs azzal
semmi baj ha több mindent táplálsz egy nő felé, mint amit ő viszonozz<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt nem csak erről van szó Maria - mély levegőt vettem, és
bele mentem egyből a történet közepébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, kiderült, hogy a hajó tulajdonosa egy Maffia
szervezett igen jelentős tagja, még hozzá a mexikói csapaté. Drogkereskedéssel
foglalkoznak, és embercsempészettel, leginkább lányokkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért kell neked ismét bele folynod ilyenekbe ? - ijedt
tekintete, csak még jobban táplálta bennem a kialakuló félelmet, pedig eddig
még semmi olyan nem történt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem csak én vagyok benne... Lisa apja meg ennek a csodás
kavalkádnak a másik felén áll, az ő felmenője a Spanyoloknál a főnök:
fegyverkereskedelem, és lóversenyek. Ez itt még a biztatóbb jó oldal, Lisa
elmondása szerint. De az apja visszavonulóba van, ezért látszik minden szépnek
arra fele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry, Harry - rázta fejét sóhajtva. - Mibe keveredtél?!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Most már nem menekülhetek ki ebből, el kell mondanom
mindent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Így vissza gondolva, és tudván ki kicsoda, rájöttünk, hogy
Carlos - ő volt Lisa főnöke - elakarta adni őt egy férfinak, aki akkor a hajón tartózkodót,
de mindenki abban a hitben volt, hogy ez egy teljesen barátságos dolog, és
ellehet ezzel a lánnyal tölteni három a napot, pár dollárért. De mielőtt az
árverés elkezdődött volna, hallottam, ahogy Carlos egy Larkin nevű fickóval
beszél, és megegyeztek abban, hogy a férfi csak bemond egy kicsit magas összeget,
amit a hajón tartozódók nem tudnak kifizetni, és így övé lesz a lány, s majd
tudnak rajta kereskedni azzal, hogy kurvának állítják ki - Maria tekintete
kétszeresére tágult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen férfiak vannak a földön, borzalmas -
szörnyülködött, és már én szorongattam az ő kezét, s nem pedig fordítva. - De
ugye nem esett semmi baja a kislánynak? - kérdezte aggódva, mire bennem csak
nőt a felé érzett szeretett. Nem ismeri,
még is jobban aggódik érte, mint bárki másért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, ott voltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindig játszod a lovagot, nem igaz ? - egy szelíd mosoly
jelent meg az arcán, míg én lesütött szemmel folytattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 2 millió dollárt ajánlottam fel ...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, apád nem tudja - szakított félbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Saját számláról ment!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez rengeteg pénz Harry - rázta a fejét, és tudtam, hogy
igaza van. De pár éjszaka és vissza tudom szerezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De megérte, már amennyire. Hisz anélkül nem lenne most
velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De egy nőt ne megvenni akarj, a szívét hódítsd meg drágám
- olyan volt, mint ha az édesanyám lenne, együtt érző, de még is szidalmazó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig azt hittem sikerült is, de valami közbevágott, és
teljesen megváltozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, csak össze van zavarodva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Míg eltöltöttük a három napot, minden olyan tökéletesnek tűnt,
de aztán Louisnak itt is megkellett jelennie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Louis? Az a Louis? - értetlenkedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, Tomlinson elrabolta List, majd valami Carviát keresett
rajta. De kihoztuk, csak aztán jött egy idióta terv, és így le kellett, hogy
ugorjon egy hajóról, majd benne volt a tévébe, én pedig bepánikoltam. Nem
akartam még nagyobb botrányt, így ide jöttem, úgy volt, hogy ő is jön, de összevesztünk
és azt mondta felejtsem el. Nem tudom elfelejteni Maria, nem megy - ökölbe
szorítottam a kezeimet, s hadartam össze - vissza, a végére pedig teljesen kifordultam az erős férfi szerepéből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nekem már túl bonyolult drágám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom - nevettem el magam halkan. - Ezért nem akartalak
belevonni, mert ez már nekem is fájdalmasan kesze kusza. Úgy érzem, hogy ezt
már én sem vagyok képes helyre rakni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry, kisgyermekkorod óta veled vagyok, és láttalak már
átvészelni szörnyű napokat. Hidd el nekem, ezt is meg fogod oldani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már nem minden olyan, mint akkor... te is tudod, hogy nem
vagyok egy angyal - keserű mosoly virított az arcomon, míg Maria csak a fejét
rázta, és megértően simogatta a kézfejem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nézz magadra ki voltál, és ki lettél. Van múltad, de hát istenem
kinek nincs? - kérdezte, egy kis nevetéssel a hangjában. - Próbálj meg ne
titkokból várat építeni magad köré, győzd meg a lányt, hogy te igen is egy
angyal vagy, mert szerintem ezt ő is tudja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmit sem tud rólam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát itt az ideje, hogy beavasd! - utasított szelíden.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És mi van akkor, ha emiatt - kezeimet a levegőbe dobva
utaltam a környezetre - megijed, és inkább elmegy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mutasd meg neki, hogy ez - bökött a mellkasomra, pont oda ahol a szívem oly' vadul vert - többet ér, mint ami körülötted van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm - enyhültem meg, majd egy hatalmas ölelésbe
fogadtam a nőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak hallgass az ösztöneidre, és mindent meg fogsz tudni
oldani - ölelt vissza ő is, majd egy puszit nyomott az arcomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, gyere, menjünk, mert ezek az új szobalányok semmit se
tudnak, és a "kastély" se takarítja ki magát.</div>
<div class="MsoNormal">
- És a pitém is ki fog hűlni - mind a ketten elmosolyodtunk,
majd elhagytuk a szobám.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/16978456171240792647noreply@blogger.com5