18 augusztus, 2015

Minden ami végzet velem - 43.

Hi Everybody, 
Today its my Birthday ♥ Öregszem de nagyon, haha :) Furcsa az egész, mert tavaly is túlestünk már ezen, hisz rég írtam már a történetet, mikor már szülinapom volt :) 
Hát ma pont úgy jött ki, hogy erre a napra esett az utolsónak szánt részem :) Bár ha nagyon akarjátok, nagyon szívesen írok egy epilógust is, hiszen Harry és Lisa jövőképe csak abban derülne ki, és hát ugye bár HAPPY END-et ígértem, és szerintem ez annak sikerült :) Bár ha még a kezembe adjátok a epilógust, ki tudja mi sül ki belőle ;) 
Nagyon hálás vagyok mindenért, és köszönöm annak a csodálatos két lánynak aki kommentelt, és annak az egy emberkének is akinek Nem tetszett a rész, de nem írta le miért :)
Szóóóval ha szeretnétek prológust, és egyéb jó dolgokat, akkor tessék kommentelni hisz ez az utolsó részem, tessék leírni milyen volt a sztori egészben, hogy tetszett, és mit szeretettek volna másképp ♥

Az utolsó hét Hercegnője : Oriett 
Drága egyetlen Ty P.
El sem hiszed mennyire örültem az új résznek. Nagyszerű lett, de fel teszem azt a kérdést, hogy mikor nem? Még mindig ámulok és bámulok amikor a soraidat olvasom. Csodásan fogalmazol és akár egy Írónő úgy játszol a szavakkal. Sok blogot olvasok és néha nagyon unalmasnak találom a sok leírást, de ez az egyik olyan blog, ahol nem éppen fordítva itt annyira imádom! Azok a hasonlatok amiket írsz komolyan egy hatalmas WOW! Akár mit is írok a lényege az, hogy imádom! 
A részről: Sajnálom List és ez így olyan igazságtalan nem akarom, hogy Harry továbblépjen ez így nem lenne jó! Kérlek téged szépen találkozzanak és jöjjenek össze Harry vegye feleségül List és ajándékozz meg minket sok kicsi Liszel és Harryvel. És nem viccelek. 
Így a vége felé kezd az a keserű íz megjelenni a számban. Nem én nem akarom, hogy ennek vége legyen ez a kedvencem és olyan furcsa lenne a blog nélkül. Hiányozna. De ne beszéljünk a végéről mert nem nagyon akarok arra gondolni. Remélem ez nem az utolsó blogod és, hogy ha ennek vége lesz meglepsz minket egy másikkal, mert nagyon szeretnék tőled még sok-sok történetet olvasni. 
Jól van nem untatlak tovább hogy is szokás mondani így végén? Kérlek siess a kövivel:D mert szörnyen várom. Imádtam te nő!
Puszil is ölel Oriett!
***


Szent Este előtt 5 nappal

Minden Karácsony utolsó hetében történt. A zsúfolásig tele lévő bevásárlóközpontok, és az égből folyamatosan hulló fehér pelyhek. Persze mindezt New-Yorkban. Apát meggyőzve, végre egy olyan helyen töltjük az ünnepeket, ahol tényleg karácsonyi a hangulat, és nem a tengerparton napozó mikulássapkás lányok töltik be a látóköröm. Olyan volt az egész mint egy valóra vált álom, és más nem is számított csak, hogy megtaláljam a tökéletes ajándékot, megfőzzük a vacsorának valót, majd együtt koccintva a fa alatt megöleljük egymást, ahogy még régen tettük.
Miközben az utcákat róttuk arra lettem figyelmes, hogy apa folyamatosan hátra fele fordul, morogva a telefonján nyomogat valamit, végül pedig betuszkolt egy éppen következő üzletbe. Szélnek eresztve, odébb tolt, hogy válasszak magamnak valamit. Egy esedékes fehérnemű üzletben voltunk, így nem voltam biztos benne, hogy pont ilyen ajándékot szeretnék apámtól kapni, de mivel az idegeivel se akartam játszani, tettem a jó kislányt. Kiviharzott az üzletből, majd eltűnt a szemeim elől. Mivel nem válaszolt a " Mi ez apa", vagy a "Mi történik" kérdéseimre, kezdtem kicsit bepánikolni. Azok az idők jutottak az eszembe, mikor bujkáltunk Carlosszék elől, és mindig csak az egyik napról a másikra éltünk. Nem akartam ezt az érzést újra feleleveníteni magamban, így az eltűnése után pár perccel utána mentem, de a Liberty Streeten minden várt, csak épp arra nem voltam felkészülve ami elém tárult. A szőke - most épp hullámos - lobonc, a világos krém bunda, és az a szokásos nyávogás ami mindig is az idegemre ment. Két kezét széttárva ordibált apámmal, aki épp nyugtatni próbálta. Én mint egy árnyék csak álltam mögöttük, és még a lélegzetemet is vissza tartottam. A helyzet annyira abszurd volt, hogy az agyamnak kellett jó pár másodperc mire realizálni tudta a dolgokat.
- Te tényleg ennyire hülye vagy ? - kérte számon a sápadt bőrű nő, mire csak egy legyintést kapott.
- Nem fog soha rájönni, ha most fogod magad és szépen eltűnsz innen. Különben is, hogy találtál ránk ?
- Az legyen az én dolgom - szórt szikrát a szeme. - De Harry nem adja fel, addig nem nyugszik míg meg nem találja a lányod!
- Leszarom Stylest, és jobban tennéd ha inkább azzal foglalkoznál, hogyan kerülj vissza az életébe. Nem akarom ismét Lisa közelében tudni. Az az ember, 10 éve kirabolt egy bankot, ahol az én pénzem feküdt. Azzal, hogy élete szerelmét halottnak hiszi, és ezt mind nekem köszönheti, már egy jó érzést kelt bennem. Vissza kapta azt a fájdalmat, amit én anno éreztem.
- Te a pénz miatt sajnálkozol, ő egy emberi élet miatt.
- Nehogy most legyél az igazság embere Mercédes! Te is csak egy műanyag Barbie baba vagy.
- Lehet, hogy több hatalmad van, de egyedül fogsz maradni, úgy mint én. Mert te is csak egy szerencsétlen elbaszott ember vagy! - ordított ahogy csak a torkán kifért, és az emberek figyelmét csak egyre jobban felkeltette.
- Húzz a fenébe! - förmedt rá apám, mire erőt vettem magamon, és kiléptem az árnyékot adó búvóhelyemből. Amint mind a ketten észre vettek, egy perc alatt csendesedtek le, és az arcukra mind kettőjüknek kiült az a sápadtság, amit akkor látsz, ha horrorfilmet nézel, és az egyik szereplő épp meglát valami halott szellemet rohangálni a sötét szobában. Pont ez a megrémült fehérség ült ki az arcukra.
- Megmagyaráznátok mi folyik itt ? - kértem számon őket, de egyikük se tudott egy szót se kinyögni. Apám hitetlenkedve meredt rám, majd Mercédes volt akinek egy vigyor ült ki a képére, és megköszörülve a torkát megszólalt.
- Igen Rodriguez, kérlek magyarázd el a lányodnak mekkora egy szemétláda vagy!
Egy mélyről jövő sóhaj hagyta el apám száját, majd a kezemért nyúlt, de elhúztam még mielőtt megfoghatta volna. Kérlelő szemeivel pillantott rám, és azt suttogta : gyere, menjünk.
De nem akartam elmenni, nem így, hogy nem tudom mi a fene folyik körülöttem. Mivel láttam, hogy apából egy kukk sem fog kijönni, így afelé a személy felé fordultam akinek most a kezében volt minden ami számított.
- Úgy látom apád nem az igazság embere... - nevetett fel.
- Nyögd ki, mi folyik itt! - morogtam, mire beletúrt a hajába, és belekezdett.
- Apád nem kevés összeget ajánlott fel nekem, évekkel ezelőtt, azért, hogy elintézzem az életed. Mármint, hogy elszakítsalak Harrytől. Tudod nekem ő volt az első igazi szerelmem, így csak örülni tudtam, hogy végre a közelében lehetek, és vissza csábíthatom. De kislány ... - az arcom felé nyúlt, és egy kósza hajtincset arrébb tűrt. - Nagyobb hatással vagy rá mint gondoltam, és titeket talán még a halál se tud szétválasztani.
- Látod! - széttártam a kezem, jelezve, hogy még is külön vagyunk.
- Styles azt hiszi, hogy halott vagy még is hisz még benne, hogy veled lehet. Nekem már csak elhiheted. Nem egyszer próbálkoztam nála, az elmúlt hónapokban. Keresd meg, és éljétek le a hátralévő időtöket.
- Jobb ez így - nyögtem ki. - Csak bajt hoztam az életébe, nincs rá szükség, hogy ismételten halál közeli élményben legyen részünk.
- Te tudod kislány - a vállamra tette a kezét, és megszorította azt. - Én befejeztem.
Mercédes elsétált, én pedig magamra maradtam egy hazug apával, és rengeteg gondolattal a fejemben.


 Szent Este előtt 3 nappal

- Nem is fogsz most hozzám szólni Elisabeth? - kért számon, miközben a tv-t kapcsolgattam a hotelszobában.
- Nem szándékozom.
- Hidd el csak jót akartam, hogy újra együtt legyünk. Anyád halála után olyan egyedül voltam...
- Egy szót se anyáról! - förmedtem rá, majd felálltam és a kávézó asztalra vágtam a távirányítót. - Hogy tehettél ilyet! Felbérelni valakit, hogy szakítson el egy olyan embertől aki igazán szeretett. És én még tőled vártam a segítséget.
- Én segítettem. Nézd csak meg, újra együtt vagyunk.
- Majd nem meghaltunk! Egy elcseszett család vagyunk, és te vagy a legelcseszettebb tagja. Bár csak soha nem jöttem volna vissza! - kiviharzottam a szobából, felkaptam a táskám, és a kabátom.
Az emberek az utcán úgy mentek el mellettem, hogy szinte rám se hederítettek. Úgy éreztem magam mint egy megcsapzott kutya, aki csak kóborol, és nem találja a helyét. Nem volt értelme már semminek, és elvesztettem az optimista látásomat is. Szürke volt minden. Az emberek mind üresek, és magányosak voltak. Hiába a karácsonyi hangulat, ha nincs kivel megosztanod a szereteted.

Szent Este

- Hagyj békén! - ordítottam ki a szobámból, amit szerencsémre még betudtam zárni, még mielőtt bejött volna. Fújtatva csapkodni kezdtem, és arra gondoltam mennyivel jobb lenne, ha Harry most itt lenne és a puha csókjaival elterelné a figyelmem. Lenyugtatna, s édes dolgokat suttogna a fülembe, vagy épp a szokásához híven elég perverz megnyilvánulásokat. De nem érdekelne, mert ő itt lenne, és csak ez számít. Egyre jobban kezdtem felcseszni az agyamat, és tudtam, hogy ennek így itt nem lesz vége. Szükségem volt pár szem nyugtatóra, de az elmúlt két napban beszedtem az öszeset. Tudtam, hogy karácsony napján kevés az esélye, hogy bármit is nyitva találok, de muszáj volt kiszabadulnom az utcára. Mivel sikerült kicsit paranoiásnak lennem, így mindent megtettem annak érdekében, hogy ne ismerjenek fel. Felvettem a legmelegebb bőrdzsekim, és egy fekete kalappal kombináltam. Annyira belehúztam az arcomba, hogy pont ne legyek senkinek se felismerhető, és úgy szelhessem végig az utcákat, hogy azt higgyék csak egy árny vagyok. Így, hogy Mercédes ilyen könnyen megtalált minket, ez nem lehet nagy dolog Carlosszéknak se. És nem tudom, hogy az elmúlt egy évben mi játszódott le odaát.
Lassú léptekkel mentem a betonon, és aligha jöttek velem szemben emberek. Az utca csöndes volt, talán egy kicsit túlságosan is, de nem bántam. A fejemben mindent kizártam, és egy mély levegőt vettem. Lehunytam a szemeim, élveztem ahogy a hideg New-Yorki szél az arcomba vág. A kellemesnek hitt pillanatot hirtelen egy erős fájdalom szakította ketté. Kipattantak a szemeim, és a fájó ponthoz kaptam a kezem. A vállam zsibbadó érzése végig terjedt az egész karomban, és az ütés hatására amit mértek rám, kicsit meginogtam.
- Ne haragudj, nem akartam - kapott utánam két erős kéz, én pedig megrémülve rezzentem össze a hang hallatára.
- Nem, semmi gond - motyogtam vissza, és próbáltam minél előbb kikecmeregni az illető karjaiból. Legszívesebben futásnak eredtem volna, de a bizsergető érzés amit kiváltott a jelenléte, annyira kellemes volt. Anno mindennap átélni ezt, sokkal jobb volt, mint mostanában annak is örülni ha a szél arcon csap. A kalap miatt maximum csak a hangomat ismerhette fel, de nem találgattam tovább, muszáj volt egyszer egy olyan lépést is hozni, amitől legszívesebben inkább elfutnál. Lassan emeltem rá a tekintettem, és a kíváncsian csillogó zöld szempár hirtelen váltott valami teljesen más színűre, és még az arcmimikájából se tudtam rájönni mit is érez most.
- Ez lehetetlen - motyogta elhalóan, én pedig az alsó ajkamat rágcsáltam ahogy egyre feszültebben éreztem magam.
Egy szót se tudtunk kinyögni, csak ott álltunk egymással szemben a kihalt utcán, körbe öleltek minket az égből hulló hópelyhek, és a lélegzetünk meglátszódott a levegőbe. A kalapom felé nyúlt, és óvatos mozdulattal emelte le rólam. A másik kezével végig simított az arcomon, egészen a hajamig. Az érzésre le kellett, hogy hunyjam a szemem, legalább vissza tartottam vele a kiszökő könnycseppjeimet. Úgy ért hozzám, mint egy porcelán babához, de nekem ez nem volt elég. Túl múlékonynak tűnt, valami erősebbre volt szükségem ahhoz, hogy tudjam valóban itt áll előttem, és nem csak egy délibáb ami kápráztatja a szemem.
- Harry, én ... - fogalmam sincs mit akartam kinyögni, de muszáj volt megszólalnom, a csend már így is kőkemény volt köztünk.
- Ne mondj semmit kérlek - azzal a lendülettel a tarkómnál fogva magához rántott, és kérés nélkül a számba furakodott. Az elmúlt egy év összes fájdalmát, és hiányát belesűrítettük, és úgy nézhettünk ki mint két kiéhezett fiatal, akik most érnek egymáshoz először. Karjaimat a nyaka köré fontam, és olyan erősen húztam magamhoz, hogy még a levegőt is kipréseltük kettőnk közül. Erős karjai körbe ölelte a derekam, s nem engedett el.
Nem kérdeztünk, egyikünket se érdekelte már a múlt, vagy épp hogy mi történt akkor. Az se miért kerültünk ide, vagy hogy mi célból bolyongtunk az utcán. Az a perc volt fontos mikor egymás karjaiban lélegeztünk, ajkaink össze tapadtak, a szívünk pedig egy ritmusra vert.
Minden szenvedés tova repült azzal, hogy újra rátaláltam, és most már tudtam az összes kétségem a jövőnkkel kapcsolatban csak buta gondolatok voltak. Biztos voltam benne, hogy őt nekem teremtette a sors, és bármi is jön majd még az utunk során, együtt legyőzzük.

19 megjegyzés:

  1. Kedves Ty P.!
    Ez.. Ez csodálatos. Bevallom nem gondoltam volna, hogy a végére összeboronálod őked, ám maadhoz híven raktál bele egy csavart. Fantasztikus lett a rész úgy mint a többi. Azért hiányozti fog, hogy mikor még rendszeresen hoztad a részeket, akkor minden egyes este amikor be volt igérve a fejezet, a körmömet rágva feküdtem le, és percenként nézegettem fent van-e már. És hát amikor én lettem a Hét Hercegnője egy hétig a fellegekben jártam. Meg a Chat esték, azokon annyit nevettem, hogy lényegében már kockás volt a hasam. Köszönöm, hogy megadtad ezt nekem/nekünk.
    Szeretettel Lili :*
    Ui.: Boldog Szülinapot :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lua H.,
      Higgyétek el, én voltam a legboldogabb ember az egész sztori alatt, és annyi ígéret elsumákolása után, ez volt a minimum, hogy ha már azt mondtam Happy End lesz, akkor az is lesz.
      Annyira igyekeztem, végre egy olyan dolgot teremteni, ami nem sablon ( a mai világban már szinte minden az... nem is értem- de a véleményem az, hogy a sablonból is lehet egyedit teremteni! ), és annyira örültem, amikor túl léptük a 100 felíratkozót. Legnagyobb álmom vált valóra, és az, hogy biztattatok, mikor már nagyon kevés hiányzott, hogy abba hagyjam... tényleg rengeteg hálával tartozom nektek. Nem vagyok egy érzelgős személy, de elmondhatatlanul SZERETLEK titeket, még ha nem is ismerek mindenkit személyesen, vagy legalább egy kicsit is interneten keresztül. A chatesték pedig jobbnál jobb napokat adtak nekem, és még a jövőben tervezek egy blogzáró estet is, és ha nem hagy alább az érdeklődés akkor a soron következő blogomon is megtartom ezt a nagyszerű szokást :)♥

      Örülök, hogy tetszett, és hogy itt voltál velem :) Annak meg végkép örülök, hogy még jól is érezted magad ♥

      Ölelés a tanyáról, Tifani ♥

      Törlés
  2. Drága Ty P!
    Hát mit is mondjak... kifogytam a szavakból. Mondhatok valami mást azon kívül hogy i ádtam? Nem hiszem hisz Mindennek az lenne a vége, de megpróbálom.
    Nem az első részről csatlakoztam hanem nem is tudom úgy a huszadik vagy a huszonötödiknél nem fontos, de akkor olvasva a történetet már meg fogott. Valamiért nekem olyan más volt és ez tetszett benne. Aztán meg már komolyan függőjévé tetteél, kedvencem és ezt nem bírom már tovább hangsúlyozni. Az írásaid még az utolsó résznél is meglepett. Nagyon tehetséges vagy és ezt ne feledd.
    A részről: Csodálatos? Elképesztő? Nincsenek rá szavak. Azt hittem hogy csak simán találkoznak az úton és minden happy, de aztán rájöttem hogy rólad van szó. Megleptél ezzel a Mercédeses dologgal nem gondoltam volna. Hát Lis apját nem sorolnám a kedvenc embereim listára, bevallom örültem volna ha meghal, de így is jó lett. A vége pedig... Csodás lett. Minden résznél rettegtem hogy majd lehet hogy a végén Harry meghal vagy éppen Lis de nem mindketten élnek és virulnak. Aranyos volt a vége.
    Nagyon imádtam a blogot és egyszerűen szerettem olvasni. Sajnálom hogy vége de így po t jó. Persze örültem volna még pár fejezetnek, de nem baj. ( nem akarok bunkónak vagy okostojásnak tünni de szerintem félre írtad epilógus:D)
    És én nagyon örülnék egy epilógusnak csak ne haljon meg senki rendben? De ha nem lesz úgy is jó. Így utólag is boldogabbnál boldogabb születésnapot kívánok! Jaj nem akarom hogy vége legyen. Hidd el már most hiányzik. Köszönöm hogy én lehettem a hét hercegnője megtisztelő. Sajnos már nem írhatom azt hogy siess a következővel. És utolsó sorban köszönöm hogy olvashattam ezt a csodát és gratulálok hozzá.
    Ölel és Puszil Oriett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Oriett,
      Hiszed vagy sem vannak kommentek amiket megkönnyezek, ez pont azok közé sorolható. Legtöbbször az érzelmeim irányítják a tetteim, szerintem ezzel talán majdnem mindenki így van... történnek nálunk is dolgok, és ez kihatással volt a blogra is. Nem akartam Lis apját ennyire szemétnek beállítani, de úgy gondoltam kell valaki aki kiindítja az egész káoszt. És ő pont rosszkor volt rossz helyen :D
      Soha nem tekintettem magamra úgy, hogy : van tehetségem az íráshoz. Anno mikor 2013-ban a megbántottságomat akartam kiírni magamból, mert akkor már olvastam vagy jó pár blogot, és akkor már a közepéig szerelmes voltam a One Direction nevezetű fiú bandába, pontosabban abba a göndör kis szörnybe ( igazából mindenkibe) ... szóval ahogy kijöttem a 8-adik osztályból úgy gondoltam ha megírom a történetem akkor azt úgy írányithatom ahogy én akarom, ott vághatok vissza azoknak az embereknek, akik nekem ártottak, ahol csak akarok. Aztán rájöttem, hogy ez nagy butaság. Létre hozni egy olyan oldalt, ahol gúnyt űzők az ex legjobb barátaimból ( nem tudok jobb nevet) csak nevetségesnek nevezhető, mint sem tehetségesnek. Aztán jött, hogy megírom a jövőmet, az Angilai életemet, és persze a One Direction-t. Már akkor nagy szó volt a több mint 1 olvasó, és az, hogy kaptam egy kis elismerést. Ami nálunk elég ritka :)
      Szóval egy szónak is száz a vége, a Pincérkedés Londonban után, még jó pár blogom volt ( 2-3 ) egyiknek se volt hosszú élete, de úgy érzem, hogy a rengeteg kitörölt blog után megszületett SOLD a legjobb dolog ami valaha is történhetett velem. Még most is van amit újra írnék, vagy kijavítanék, de talán akkor már nem lenne ugyan az. Jó ez így. Pont jó ♥
      És nagyon köszönöm, hogy velem tartottál♥

      Ölelés a tanyáról ♥

      Törlés
  3. Hát ennek a blognak is vége lett de végre Happy End-el és meg kell hogy mondjam ennek nagyon örülök. Én a felénél csatlakoztam hozzá a történethez amikor már nagyon benne voltak Harry-ék a lecsóba és mindig húztam az ujjaim hogy új bejegyzés legyen de egyszer csak elfogytak és akkor már kivárhattam hogy te mikor teszel fel részeket. Legyél magadra büszke hogy megírtál egy ilyen jó történetet amit ennyien olvasnak. Remélem lesz még más történeted is azt is szívesen olvasnám.
    Köszönöm a fantasztikus történetet amit megírtál nekünk még egyszer...
    Bocsi hogy nem tudtam az előző részekhez kommentálni.
    Lucy~~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy,
      Mindegy, hol / miért/ vagy épp hogyan csatlakoztál. Az számít, hogy a szünetek ellenére, is itt maradtál, és örülök, hogy itt voltál,. Jobban mint hinnéd.
      Köszönöm, hogy így gondolod és, hogy ezt meg is osztottad velem♥ Most már talán kezdem elhinni, hogy tényleg egy jó dolgot teremtettem ♥

      Ölelés a tanyáról ♥

      Törlés
  4. Kedves Ty P.! ☺️
    Ugyan én még csak tegnap találtam rá a történetedre, de ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor ezt mondanám: Csodálatos! <3 Egyszerűen imádom! :) Nagyon köszönöm/köszönjük, hogy megírtad, sőt közzé is tetted ezt a történetet! :) Nagyon remélem, hogy ennek a blognak a befejezésével nem hagyod abba a blogolást! :)
    Puszi,
    Hope~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hope,
      Kicsit sajnálom, hogy az utolsó résznél csatlakoztál be hozzánk, de nagyon örülök, hogy ránk találtál ♥ Én köszönöm hogy velem tartottatok ezen a hullámvasúton :) Én is remélem, hogy erőt tudok venni magamon, és belecsapni egy újabb sztoriba :)
      Remélem velem tartasz ott is :)
      Ölelés a tanyáról ♥

      Törlés
  5. Édes Drága Ty P.!
    Imádlak és utállak egyben,mert szörnyen örülök az új résznek és annak,hogy ilyen cuki,de kiakadtam,hogy vége van.Az eleje óta veled vagyok és olvasom.Aztán a közepénél eltűntem,mert nem találtam a blogot és időt se olvasásra. 1-2nap alatt behoztam a lemaradásom és utána minden részt egyből olvastam.Most itt vagyunk a végénél és ez elszomorít,mert imádom ahogy írsz és a történeted különlegességét.Én remélem,hogy írsz Epilógust és esetleg talán belekezdesz egy újba.
    P.s.:Naagyon Boldog Szülinapooooot. És köszönjük az ajándékod❤️❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Little girl,
      Hidd el én is utálom a tudatot, hogy nem írhatok többet Harry és Lis kapcsolatáról, mert imádtam őket.
      Nem számít, hogy mennyi időre tűntél el ... az a fontos, hogy vissza jöttél, és maradtál is♥
      Én is remélem, hogy így lesz ♥
      Ölelés a tanyáról ♥

      Törlés
  6. Kedves Ty P! 😊
    Nagyon imádtam a blogodat, igazán jo történet volt, sajnálom hogy vége de legalább happy enddel. Szívesen olvasnék még egy prologust, DE csak akkor ha az is happy ;) remélem olvashatok még tőled :) nagy ölelés : Aniee :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és nagyon boldog szülinapot :*

      Törlés
    2. Drága Aniee,
      Örülök, hogy tetszett :) Ígérem innentől minden happy lesz :)
      Ölelés a tanyáról ♥

      Törlés
  7. Kedves Ty P.!
    Az előző részhez egy eléggé lehangoló kommentet írtam, de ehhez nagyon az ellentétet fogom most ugyerzem.
    Ez a rész lett az összes közül a kedvencem. Most bennem pillanatnyilag vegyes érzelmek kavarodnak. Egyben hihetetlenül boldog vagyok hogy Happy End lett, viszont vége és baromi szomorú vagyok ezért mert imádtam a soraidat olvasni. Sajnálom én hogy ilyen későn találtam rá a blogra mert így nem tudtam az első reszekhez is írni kommentet most meg már nem lenne ugyanaz.
    Hihetetlenül csodalatosan fogalmazol. Imádom olvasni ahogyan irsz. Nem hittem volna, hogy meg ide a végére is betudsz valami csavart építeni, de hát sikerült mert ki hitte volna hogy Mercedes szövetkezett Lis apukajaval?
    Imadtam/Imádom a blogot:Caroline xx.

    Ui:Nagyon nagyon Boldog Születésnapot kívánok!! ♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Caroline,
      Örülök, hogy ide tévedtél, és maradtál is. Köszönöm, nagyon jól esik amiket írsz, és hidd el, hogy én vagyok a legboldogabb, hogy itt vagy :)
      Próbálkozik az ember mondani szokás ;)

      Ölelés a tanyáról ♥

      Törlés
  8. Szia Ty P.!
    Én már korábban olvastam a blogodat, benne voltam a csoportban, viszont a véletlen műve volt, amikor is az összes blog, amit olvastam eltűnk. Próbáltam megkeresni az összeset, de nem mindegyiket találtam meg.
    Most viszont, tegnap elküldték a blogod linkjét, miszerint ez egy maffiás blog meg minden és hogy nagyon jó.
    Ma délelőtt megnyitottan a linket, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy majdnem síró görcsöt kaptam. amikor rájöttem ez AZ A BLOG (CSUPA NAGY BETŰKKEL), amit már mióta kerestem.
    Régen nagyon imádtam a blogodat, és ahogy el kezdtem újra olvasni, rájöttem, hogy még mindig imádom, és hogy nem csak a történet, és a szereplők miatt, hanem MIATTAD is, mert imádom azt a stílist, ahogyan a történetedet írod meg, ahogyan a szemszögeket váltogattad, és még sorolhatnám.
    Ma egész nap a te történetedet olvastam, mert annyira szeretem, hogy nem bírtam lerakni.
    A történet alakulása során, annyi kitörésem volt itthon, hogy aki csak látott, mindenki tuti azt gondolta, hogy rajtam már csak egy gumi szoba és egy pszichológus tudna segíteni.
    Itt üvöltöztem a telefonommal, hogy ‘Te köcsög!‘ ‘Anyádat!‘ ‘Kapd be Harrs!‘, stb. stb.
    Annyira végigizgultam ezt a történetet, mint még egyet se a világon. Lehet azért is, mert régi ismerősként üdvözöltem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az előbb, még folytattam a kommentemet, viszont a telefonom nem így gondolta, ezért rövidre veszem a szót. :)
      A történeted FANTÖRPIKUS (csak hogy Törpapa szavaival éljek), ezen nincs mit részletezni, aki olvassa/ta, az tudja, hogy mire gondolok.
      Te vagy első bloggerina, akinép azt tapasztaltam, hogy az olvasóit ennyire intenzíven belevonja a történetbe, idézőjelesen (gondolok itt én a fejezetekhez készült képekre)
      Imádom ahogyan írsz, és sajnálom, hogy hamarosan itt a vég, de remélem még rengeteg ember el fogja olvasni Lis éss Harry eseménydús történeteét.
      Alig várom, hogy elolvashassam az epilógust, éss tudom, hogy tuti végig fogom bőgni.
      Remélem neki kezdessz egy új blognak, mert én nem akarom, hogy eltünj innen. :*
      Most az egyszer én szeretném ezt írni (persze csak ha nem baj):
      Ölelés a tanyáról te csodálatos bloggerina hercegnő.
      Szeretünk <3 :$

      Törlés
    2. Igen, megint én! :‘)
      Elfelejtettem leírni, hogy mennyire fantasztikus lett ez a fejezet is, úgy mint a többi.
      Bocsi mégegyszer, hogy megint én voltam, de úgy éreztem, enélkül nem zárhatom be az oldalt.
      Csak így tovább csajszi!
      U.i.: Remélem nem lett nagyon eleged belőlem, amiért ennyire hosszúra sikeredett a kommentem :*

      Törlés
  9. Aaaaaaaaaaaaa! Ez ollllyannnn cukiiiiiiii! *-* 😡 koviiiiit! :)

    VálaszTörlés